Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Somlói jakobinus

2010.07.01. 06:00 - alföldi merlot

Balogh Zoltánnal évek óta osztjuk egymást, de ténylegesen nyakon vágni idén tavasszal lett volna először módom. Aki olvas bennünket (vagy a környékünket), az pontosan tudja, hogy BZoltán megalkuvást és alvást nem ismerő debattőr, a fenntartható fejlődés és a felelős fogyasztás saint-justje. Az általa vezetett Somlói Apátsági Pince borai mélyterroirista körökben igazi kegytárgyak. Én korábban mindössze a 2006-os Hillát (tetszett, de a maradékcukortól mindig homályosan látok) és a 2007-es Traminit kóstoltam (minőségi anyag, de nem éppen égi összhangzat). A Várban egyszer beleharaptam a 2007-es Juhfarkba, és az jutott róla eszembe, hogy bármennyire más pályán versenyez is, mintha éppen azok lennének a legszembeötlőbb tulajdonságai, amiket a dél-pannon vörösöknek szoktunk felróni, vagyis drámai koncentráció és torokszorító alkohol (bonkowskiul: ihatatlanság). Miután abban a rendkívüli szerencsében volt részem, hogy BZoltán kalauzolásával végigkóstolhattam gyakorlatilag a pince egész történetét, majd itthon két 2008-ast kortyonként, elmélázva, azt kell mondanom, hogy a Somlói Apátsági Pince nemzeti kincs. [A képen a megmangásodott Louis Antoine Saint-Just.]

És azzal kell folytatnom, hogy amennyiben a „csúszik, mint a vöcsök” és „darabos, mint a kéményseprő lekvár” skálán kellene elhelyeznem a pince borait, akkor a félúttól mindenképpen jobbra esnének. De ennél számomra fontosabb, hogy egy Somlói Apátsági Pince-borban több dráma, akció és gondolat van, mint sok más borászat egész évtizedében.

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2008

Beszakad alatta az asztal, helyesebben lyukat robbant az asztalba. Obafemi Martins szőlőből faragva. Az itthoni mélymerülés előtt néhány héttel a 08-as Hollóvár Furmint mellett kóstoltam, és az szmokingos úriembernek hatott a közvetlen szomszédságában.
Vibráló, lüktető illat, aszalt sárgabarack, füge, tengeri szél és kőszag feszül egymásnak. Határozott botritiszes, késői szüretes jelleg. Kóstolva olajos, krémes, súlyos. A konzisztencia egy 5 puttonyos aszút idéz, egyetlen korty is átállítja az összes váltót, ha belekezdtünk, aznapra már más bort ne tervezzünk. Valahol félúton van a méz és a bor között, magas savakkal, de a matéria bőven felöltözteti a savakat (mit felöltözteti! nyakig bebugyolálja). A lecsengéssel szinte új történet kezdődik - minerális, petrolos, kissé cseres és végeláthatatlan. Inkább borkülönlegesség, beavatási szertartás, mint hagyományos értelemben vett bor, innivaló. Nehéz pontozni, ki-ki ízlése szerint bárhol elhelyezheti a 6 és a 10 pont között, én 7-8-ra teszem. Monumentális best buy.

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2008

Erről a borról nem szabad írnom, kötötte a lelkemre BZoltán, mivel ajándékba kaptam tőle. Nevetve ígértem meg neki, hogy persze, nem fogok. És aztán most mégis, mert egyrészt egyhamar nem lesz új palackom, másrészt fontosabb a jó hírt terjeszteni, mint a lelkiismeretemet borogatni. Valamiért az a kép alakult ki bennem, hogy ez lehet BZoltán kedvence a 2008-asok közül, de lehet, hogy tévesen (majd kijavít, ha erre jár, és persze leszedi a keresztvizet rólam).  
Korához képest meglepően mély, arany szín. Az illat intenzív és megkapó, kész ingercunami. Az egyik főáramlat az artézi kutak vasas vízének jellegzetes szaga, a másik a barackteás, aszalt sárgabarackos, főzőalmás gyümölcsös vonal, és a háttérben egy citromfüves, borsmentás motívum is felsejlik. Kóstolva rendkívül koncentrált és komplex. Ásványos és gyümölcsös jegyek kavarognak: só, fém, őszibarack, barackmag és mindenféle köztes árnyalatok. A nagy testhez masszív, életerős savak társulnak, szinte vibrál a korty. A lecsengés inkább újrakezdés, mint elhalványulás: újult erővel kerülnek felszínre a már ismerős aromák. Ez is inkább kupicával, mint pohárral fogyasztható, és ez is inkább embert farag, mint szomjat olt. 7 pont és best buy.

Tipikus első regények ezek a borok, vagyis minden bennük van, amit a szerző adni képes, és így a degeszre tömött bőrönd oldalán kilóg egy-két zokni és gatyacsücsök. Kierőszakolt poénnak hat, de valóban ezt éreztem: minél kevesebbet iszunk belőlük, annál lenyűgözőbbek. Bolond, fékeveszett borok, de az is sütnivaló bolond, aki erről a kalandról lemond.

Címkék: somló hétpontos nyolcpontos hárslevelű 2008 juhfark somlói apátsági pince

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr282119991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pecz 2010.07.01. 06:48:43

Dehogy mondanék le erről a kalandról!
A jó cikkhez csak annyit fűznék hozzá, hogy bár több magyar és nem magyar bor számomra rossz savai miatt ihatatlan, a Somlói Apátsági Pince borait szinte gyomornyugtató gyógyszerként fogyaztom, ha már kinyílik egy üveg, akkor nem kis adagban. Úgyhogy számomra ezek jól és nagy élvezettel iható borok.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2010.07.01. 07:56:18

Jó cikk, külön nagyon tetszett a mellékelt kép:))

A borokkal kapcsolatban, én nagyon szeretem a boraikat, nagy rajongója vagyok ezeknek a tételeknek, akkor is ha mostanság más stílusok között is keresgélem az üdvösséget. De én nem érzem, hogy ezek nagyon nehezen érthető, drámai "csudabogarak" lennének. Tény, hogy nem mindennapiak, de nem olyan értelemben másak, hogy nehéz lenne velük mit kezdeni, ugyanis ezek kifejezetten FINOM borok. Ha laikus társaságnak bontok, majdnem kivétel nélkül sikert lehet velük aratni, ugyanis annyira tartalmasak, hogy bárki azonnal megérzi, hogy itt nem a megszokott mederben zajlanak a dolgok.
Személy szerint épp a fenti juhfarknál az volt mindig a benyomásom, hogy ez határozottan kezd elmenni a pincészet kialakult stílusától a "borszerűbb" tételek irényába, frissebbnek hatott, és bár még mindig jócskán átlagon fölüli koncentrációval bír, de a honlap tanulsága szerint is, már ezen a fronton elmarad akár a 07-estől, akár a többi tétel zömétől. Az 5 puttonyos aszú hasonlat inkább megfelelne a 07-es borokra, kiváltképp a kereskedelembe nem került 0.5-ös kiszerelésű, kései furmintra.

2010.07.01. 09:25:14

csatlakozom, nálunk is könnyen legurul egy egész palack a juhfarkból -- más kérdés, hogy "élettanilag üt". :)

nálam is sikert aratott, akárkinek mutattam meg, kivétel nélkül.

kékfrakkos 2010.07.01. 09:41:44

Mitadisten, pont tegnap bontottunk egy S.A. Juhfarkot. Egyetértek a szerzővel, mert nem akartam hinni a szememnek a 10g sav-adat láttán. A matéria "mindent" eltakar, mint a paplan a csipkés kombinét :). Különleges és finom bor. Gratulálok az elkövetőknek.

horesz 2010.07.01. 15:44:49

Somlói juhfark 4ever! Sajna' SA-t még nem sikerült kóstolni, de majd a hétvégén felmegyünk a hegyre.

borkősav 2010.07.01. 16:59:27

Ezt már tényleg nem értem. Takács Lajost letízpontozod, de a 07 Juhfarkot meg nem érted..
Bár az én olvasatomban BZ nem túl szimpatikus a szófosásos okoskodós kommenterdejeivel, meg a mindenkit felülmúló keressük ki és írjuk le a pontos törvényt című epigrammáival, de 2007 top 5 bora közé tartozik a juhfark ( nem tudom hogy BZ sajátkezűleg készíti a bort,így dícsérjük itt a borászt),és aki azt a bort nem érti az inkább írjon fröccsborokról meg könnyen csúszó friss ropogós cukorborokról 5 pontig.
Nem, értem miért kell összekavarni a kifinomult komponált borokat, a könnyű iható kommersz kategoriával.

Borkandúr · http://www.magyarborkulturaert.hu/ 2010.07.01. 18:36:01

www.magyarborkulturaert.hu/?p=3195
No meg a 2007-es édes Furmintjuk...
Na az még a tokajikon is túltesz!

dalton1 2010.07.01. 19:08:10

Tényleg jó cikk, sziporkázó AM :)

A hársat kóstoltam, egyet értek, a juhfarkat mostanában terveztem...

hárslevelű 2010.07.01. 21:33:29

Az S.P.A borok egy sajátos kategóriát alkotnak. Mindkét bor bennünket lenyűgözött (a hárs jobban) és elvarázsolt.
Talán az a legfontosabb, hogy a ezekhez a borokhoz lelki felhangolódás kell...

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.07.01. 23:52:38

Nagyszerű összefoglaló cikk, ezúton is köszönjük, BZoltánnak szintén, gondolatébresztő is volt számomra, sikerült összekötni jelen írás által több, régóta fogalmazódó gondolatomat,
bocsánat, hogy most megosztom, és ezzel kissé OFF leszek.

Azt gondolom, hogy AM ezeken a borokon keresztül nagyon jól összefoglalta, hogy hol is tart a magyar bortermelés és fogyasztás jelenleg, mit is jelent az a bizonyos "magyar száj", és hogy mit is várhatunk a (közel?)jövőtől...

Én is AM-hez hasonló értetlenséggel szemlélem Burgundiát, nehéz könnyen öszefoglalni egy egyszerű kóstolósorban, hogy miért is az Burgundia, ami, és mi az amit tud. Meg persze meglátni és felismerni, amit kell, nos, tán az sem triviális. (És persze szeretném megtalálni azt a sort.  ) Nemrég volt szerencsém randevúzni egy Ráspi Pinot Noir 2005-ös típusú borral, amit még 2 „nagy” külföldi pinot követett, és nagyon szerencsésnek bizonyult a sorrend: úgy éreztem, hogy sikerült egy pillanatra megragadni a „grand cru” pinot mibenlétét. És a Ráspi Pinot is határozottan beleillett a sorba számomra (talán első hazai pinot-ként), úgy éreztem, ez már egyértelműen „grand cru” kategória tartalomban - csak éppen még egyelőre baltával lett szegény kifaragva a két utána következőhöz képest.

"mintha éppen azok lennének a legszembeötlőbb erényei, amiket a leggyakrabban rovunk föl a dél-pannon vörösöknek, vagyis drámai koncentráció és torokszorító alkohol"

Éppen az a gondolatom, hogy igazából ott sem rójuk fel, igazából szeretjük, mi, fogyasztók, sőt elvárjuk, legalábbis a drámai koncentrációt. Legalábbis várhatóan és átlagosan. De talán még a módusz és a medián fogyasztó is  A szerkezet meg az egyensúly kifogásolása persze jogos, de még úgy érzem, hogy nem közkeletű igény, meg tán nem is feltétlenül nyilvánvaló, hogy milyen is lenne az a bor, meg hogy hogyan kell megteremteni (bár erről persze a borászok tudnának többet mondani).

„Valahol félúton van a méz és a bor között”

Hát, szerintem ez is sok fogyasztónál (és valszeg termelőnél is) az etalon, ez az elérendő cél, ez a jó bor mércéje.

„Inkább borkülönlegesség, beavatási szertartás, mint hagyományos értelemben vett bor, innivaló. Nehéz pontozni, ki-ki ízlése szerint bárhol elhelyezheti a 6 és a 10 pont között, én 7-8-ra teszem.„

Mi, többi hazai fogyasztók is sokra tartjuk az ilyet, még a fájt fogú népek is, lásd például a legutóbbi év bora szavazást. A külföldi kritikusok meg nem ehhez vannak szokva, máson is nevelkedtek, ők minden bizonnyal lentebb teszik ezeket a borokat, ahogy gyakran hallani a kritikák alapján.

„Kierőszakolt poénnak hat, de valóban ezt éreztem: minél kevesebbet iszunk belőlük, annál lenyűgözőbbek.”

Nem kierőszakolt ez szerintem, de még csak nem is poén – én Somlóról a Hollóvár borokkal vagyok így, de más borvidékeken is vannak hasonló pincék. Az ő boraikat szívesen iszom, kibontok egy palackkal akár egyedül is, lassan, esténként elkortyolgatok 1-2 decit, simán kibírják azt az 1 hetet a hűtőben, úgy iszom mint egy portóit, egy desszertbort, vagy egy jó pálinkát. Apró kortyokban, és minden cseppjét élvezem. Nem zavar, vagy csak nem érdekel a magas alkohol, hogy nem akarok egy második pohárral, teszem ezt épp a fogyasztás módja miatt. Úgy iszom, mint egy jó pálinkát, viszonylag keveset, lassan, közben élvezem az ízek kavalkádját.

„azt kell mondanom, hogy a Somlói Apátsági Pince nemzeti kincs”

Azt hiszem, hogy ez a mondat legitimálja az egész borkészítési stílust, nem csak a Somlói Apátsági Pince borait, és jól össze is foglalja az eddigieket.

Úgy érzem, hogy hazai mezőny legnagyobb része ma „itt tart” a borok világának kutatásában, a minél koncentráltabb terroir- és fajta-„esszenciák” készítése a cél, és ez a fogyasztói elvárás is, ezeknek a bemutatása, kiismerése, felismerése, megismertetése. Idővel biztos jobban előtérbe fog kerülni az a gondolat is, hogy ne a legintenzívebb élményt adó bort keressük, hanem a legharmonikusabb élményt adót, de bizonyára akkor már picit más kontextusból fogjuk majd nézni egy palack bor elfogyasztását, mást tartunk majd harmonikusnak is, és talán a legfontosabb követelmény az lehet, hogy kielégítsük a fajtákkal, területekkel és technológiákkal kapcsolat örök emberi kíváncsiságunkat…

alföldimerlot 2010.07.02. 04:58:19

@Szomjas Gödény: Egyetértek. És talán nem tettem eléggé világossá, de legalább utólag szeretném jelezni, hogy az a munka és hozzáállás, ami a Somlói Apátsági Pincénél zajlik és kirajzolódik, számomra lenyűgöző, és remélem, hogy életképes és fenntartható modellt ad, és idővel mások számára is irányadóvá válhat.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.07.02. 08:16:07

@alföldimerlot: Természetesen én sem kritikaként, vagy bárki bántásának szándékával írtam, csak próbálom megfigyelni, hogy mi is zajlik vajon kis hazánkban. Asszem sokszor jóval kritikusabban szemlélünk pár jelenséget, mint amennyi méltányos lenne.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.07.02. 10:08:11

Bár Zoli tényleg baromi nagy netfighter, azért a terror angyalának nem állítanám be. :DDDDDDDDDDDDDD

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.07.02. 12:37:08

@RAMBO: Akkor közelítsük meg a másik irányból :)
Milyen borai voltak Saint-Just-nek?

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.07.02. 13:38:09

@Szomjas Gödény: vérvörös? :DDD
Nem tudom, borászkodott-e egyáltalán.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.07.04. 15:10:12

Köszönjük az elismerő szavakat és az építő kritikát.

Saint-Just és a jakobinusok már gimis koromban megragadták a fantáziámat :) Jópofa a párhuzam és bár én erősen békességpárti vagyok. De tény, hogy szőlő, bor és agrár témában a radikális megoldások híve vagyok.

A 2008-as évjáratból valóban a hárslevelű okozta számomra a legnagyobb meglepetést.

A koncentráció amúgy nem cél, hanem lenyomata az adott évjáratnak a legfontosabb ebből a szempontból a természetesség.