Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Ne bántsd a málnát!

2010.09.29. 07:00 - alföldi merlot

Matt Kramer legújabb cikkében arról ír, hogy a röhögés kerülgette, amikor egy fiatal blogger az idősebb borírókat arra szólította föl, hogy vonuljanak vissza, hiszen tudományosan megalapozott tény, hogy az érzékeink, beleértve a szaglást és az ízlelést az életkor haladtával tompulnak. Azaz sarkítva: az öregek a szó szoros értelmében nem tudják, miről beszélnek. Kramer szerint a felszólítás azon az elhibázott premisszán alapul, miszerint a borbíráló, boríró, borblogger legfontosabb erénye érzékszerveinek élessége. E közkeletű tévhit kialakulásában Kramer szerint a borírók is vétkesek, mivel kóstolási jegyzeteket készítenek, és ezekben a kóstolási jegyzetekben az olvasók nyomásának engedve illat- és ízjegyeket sorolnak föl. A cikk végére érve én inkább a számat tátottam, mint röhögtem: nem is olyan régen a pontozás volt össztűz alatt, most meg a kóstolási jegyzeteket kellene kiönteni a fürdővizzel?

A borbírálat alapjainak vizsgálata visszatérő téma Kramernél (ebben a számomra is rokonszenves és tanulságos írásában a mostani cikke néhány mondata szinte szóról szóra ismétlődik). Megpróbálom összefoglalni a bő lére eresztett esszé lényegének lényegét. Kramer tehát azt mondja, hogy az említett tévhitért – madarat tolláról, borbírálót szájáról – közvetve a borírókat terheli a felelősség, mert kóstolási jegyzeteiket illat- és ízjegyek felsorolásával zsúfolják tele. Teszik ezt azért, mert az olvasók, érthető módon, nem érnék be annyival, hogy „ez a burgundi igazán remek”, hanem tudni szeretnék, vagy legalább elképzelni, hogy milyen íze van a bornak. A hosszú, szőrszálhasogató felsorolások azonban azt a benyomást keltik, mintha e finom illat- és ízárnyalatok érzékelése volna a lényeg. Öreg hiba, mondja Kramer. „Ami valóban számít, az nem az a képesség, hogy sebészi pontossággal alkotóelemeire szabdaljuk a bort. Ez csak labormunka. Az a fontos, hogy értékelni tudjad azt, amit kóstolsz, és mit sem számít, hogy vajon érzékeltél-e egy árnyalatnyi vagy villanásnyi bételpálmavirágot.

A cikk e megállapítás után egy hosszú és számomra kevéssé meggyőző mellékvonalra vált át, ami valahogy az ötvenes években beindult élelmiszeripari tömegtermelés megbízható ízreprodukció igényét és a hozzákapcsolódó laborhátteret köti be az érvelésbe. Akit nagyon izgat, fejtse föl magának. Az érvelésből két megállapítást idézek, hogy a konklúzió ne lógjon teljesen a levegőben: „E tudósok szemében az emberi érzékelés változatossága és szubjektivitása szálka volt, mert kizárta a tudományos bizonyosságot és a statisztikai megbízhatóságot”; „A bortudósok a borkóstolás teljes szótárát le akarták váltani, hogy megszabaduljanak az olyan pontatlan terminusoktól, mint a finesz és a nüansz, amelyek minthogy laboratóriumban vagy duplavak kóstolásokban nem bizonyíthatóak, érvénytelennek minősülnek”.

És akkor Kramer konklúziója: „Ennek az erőfeszítésnek természetesen ismerik a végeredményét. Egyrészt segített tisztább, technológiailag egészségesebb borokat létrehozni. Másrészt a képzelet, sőt a becsvágy meddőségéhez vezetett. Az eszményi bor az lett, ami hibamentes. Hiszen ez olyan valami, ami bizonyítható – és megismételhető. Ezért van az, hogy ma az emberek egy bizonyos csoportja – mint például a fiatal és becsvágyó borírók, akik mások pozícióira ácsingóznak – a kóstolási képesség élességét tekinti a legfontosabbnak.”  E konklúzióra következik aztán a cáfolat. Az életkor előrehaladtával tompuló érzékeknél sokkal fontosabb, hogy nő a tapasztalat, és ez az igazi alapja a borértékelésnek: „… a kor – másként, a tapasztalat – meghatározó a valóban fontos borkóstolás szempontjából. És az ilyen borkóstolás lényege az értékelés, és nem az ízlelés élessége. Ha másként volna, akkor a nagy karmestereket nyugdíjba kellene küldeni 50 éves koruk után. Hiszen megromlott a hallásuk, nemdebár? És Mozart és Beethoven mi más, mint egy rakás hang? Én most a következő kérdést teszem föl olvasóimnak: Ön jobban kóstol most, mint korábban? Vagy a kor valóban eltompította az érzékelését? Eljött-e az idő Önnek (és nekem), hogy odébb álljunk, és hagyjuk, hogy az olfaktorikus képességeik teljében lévő fiatalok döntsék el, hogy mi a jó, az értékes és a szép a borban?"  

A cikk ezzel a költői kérdéssel ér véget. (Nagy nehezen sikerült az írást kiváltó posztot előbányásznom (Kramer nem linkelte be – lelke rajta), és kiderült, hogy az alapvetően másról szól: a szerző James Laube-ről, a Wine Spectator kaliforniai referenséről húzza le a keresztvizet, és azonnali hatállyal rendelkezési állományba helyezését javasolja.)

Kedvelem Kramer írásait, de most túl sok gikszert találtam az érvelésben ahhoz, hogy hallgassak. Szerintem a karmester analógia elhibázott, én nem látok párhuzamot a borkóstoló vagy kritikus és a karmester helyzete között. A borkritika szempontjából inkább ezt a gondolatmenetet tudom relevánsnak tekinteni (ettől persze nem lesz mélyértelmű): Írhat-e kritikát egy koncertről egy süket? Nem. Írhat-e kritikát egy koncertről olyan valaki, akinek nincs abszolút hallása? Igen. Jobb kritikát ír-e az, akinek abszolút hallása van, mint akinek nincs? Nem feltétlenül. 

Egy percig nem vitatkoznék azzal a megállapítással, hogy minél mélyebb a tapasztalat, minél szélesebb az összehasonlítási alap, annál jobb eséllyel képes egy boríró megfelelő értékelést adni. De óvnék attól, hogy az érzékelés élességét lényegtelen apróságnak állítsuk be. Amikor forró levessel szétégetem a számat, amikor nátha miatt alig kapok levegőt, amikor erős paprikát ettem, vagy egyszerűen csak dohányzik a közelemben valaki, akkor nem gondolom magamról, hogy kóstolásra alkalmas állapotban, helyzetben volnék. Ugyanez igaz arra az esetre, amikor fáradt és tompa vagyok. Azaz a saját példámból tudom, hogy létezik jobb és rosszabb "kóstolási forma", és ezt a világért sem kezelném másodrendű kérdésként.

A kóstolás esetében a tapasztalat, az ízlés, az ész csak azon tud dolgozni, arról tud véleményt formálni, amit az érzékek a rendelkezésére bocsátanak. Nekem gyakran támad az a benyomásom borértékeléseket olvasva, hogy ez a sorrend megfordult, az érzékek nem szállítottak információt, vagy azt figyelmen kívül hagyták, „a tapasztalat, az ízlés, az ész” labda nélkül lejátsszották a meccset. És ettől ordítani tudnék. (Ezért is esik nehezemre a vaktesztről teljesen lemondani, és ezért kezelek gyanúval mindenkit, aki a vaktesztet teljesen kizárja a saját gyakorlatából.)

Számomra az a jó borleírás, amely kedvet hoz az adott bor megkóstolásához (vagy fordítva: amelyik elrettent tőle). Én nem tudok mit kezdeni egy szabvány kóstolási jegyzettel, hogy aszongya: sötét rubin mag, lilás perem, pörkölési aromák és feketebogyós gyümölcsök, széles szerkezet, szárító tannin, hosszú lecsengés, 86 pont. Ez ezer borra illik, kedvet nem hoz, nem vesz el – ami azt illeti, számomra nem több, mint a tanácstalanság, a közömbösség, a felületesség vagy a lustaság árulkodó jele. Azt hiszem, az teljesen nyilvánvaló, hogy önmagában a pontszám nem áll meg. De nekem önmagában a leírás is kevés (elvileg elképzelhető volna, hogy valaki minden fontos és kevésbé fontos részletre kiterjedő leírást és értékelést adjon egy borról, ám ilyennel ritkán (soha?) nem találkozunk). A kettő kiegészíti egymást: a pontszám a minőséget (legalábbis a tetszés mértékét), a leírás a bor jellegét adja meg, és utal a tetszés vagy nem-tetszés okaira. A bor érzéki és intellektuális élmény (és ebből a második az opcionális) - talán a leírás és a pontozás kettőse is valamiképpen ezt tükrözi.

Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy amikor egy potenciális élményforrással találkozom, akkor megkeressem azokat a szavakat, amelyekkel meg tudok másokat győzni arról, hogy okkal vagyok izgatott, és rábírjam őket arra, hogy belekóstoljanak a jóba. Ehhez pedig kell a málna (is). 

Címkék: szemle matt kramer esszészerű

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr882331251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2010.09.29. 08:44:15

Számomra a részletes leírást és a pontozást is kiváltja a szubjektív sommázat.
A pontozás konkrétan azért taszít, mert nem akarok mesterkélten objektívnak és pc-nek tűnni, ilyesmivel elterelni a figyelmet a borról, ami jó esetben szórakoztat, élvezetet nyújt. Továbbá a pontozás kevésbé tükrözi a valós értékítéletemet, mint egy egyszerű, őszinte tetszésnyilvánítás. Amikor azt olvasom, hogy gyakorlatilag fel se tűnt a kóstolónak, hogy kiürült a palack tartalma, máris nyúlna a következőért, az a nekem való bor - már amennyiben én is így vélekedek róla.
A másik, ami számomra érthetetlen jelenség, amikor vki oktatásban tanulja a borkóstolást. Nekem nincs szükségem ilyenfajta visszaigazolásra, megerősítésre vagy csak hiányzik belőlem az az igény, műveltebbnek érezzem magam (másoknál). Olyan ez, mint a profi foci meg a grund. Az előbbit sokkal magasabb szinten lehet művelni, de ha már nem élvezed a játékot, többet vesztettél, mint nyertél. Amúgy is azok a valódi futball nagyhatalmak, ahol a grundfoci a leginkább dívik.

Jenyei 2010.09.29. 09:40:51

Jó 20 éve a National Geographic készített egy reprezentatív felmérést. Illatmintákat küldtek szét az olvasóknak, értelemszerűen szerte a világba, és elemezték a visszajelzéseket. Az illatminták kellemes és kellemetlen(nek vélt) anyagok, dolgok illatát/szagát tartalmazták. Az egyik legmegdöbbentőbb jelenség az volt, hogy az idősebb emberek a probán-bután gáz szagosítására használt anyagot meglehetősen nagy arányban pozitívnak minősítették. Szóval valami mintha tényleg elromlana a kor haladtával...

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.09.29. 10:29:54

Érdekes a téma, bár kicsit azt hiszem, túl van komplikálva. Az idő igenis fontos tényező, de szttem nem azért mert valaki jobb lesz, vagy rosszabb, hanem, mert változik az ízlése, megért vagy épp nem ért meg bor(típus)okat. Kezdetben lehet, hogy csak vöröseket ivott, de 5 év múlva nem bír meginni egy pohár cabernet-t sem, mert ráunt, más dolgokra szomjazik, és ettől szükségszerűen az értékítélete is változik. Ugyanakkor nagyon fontos az új dolgok befogadásának képessége is. 10-15 éve teljesen másképp nézett ki pl. egy átlag szekszárdi bor, mint ma. És én pl. nem vagyok abban biztos, hogy ezt az idősebb korosztály mindenestül el tudja fogadni, ők egyszerűen máshoz szoktak, másba szerettek bele, esetenként szkeptikusak lehetnek az új irányzatokkal szemben (alkohol, sav, fa). Persze a tapasztalat nagyon fontos, és biztos, hogy objektívebben értékel az aki 20 éve kóstol, 20 év tapasztalat van mögötte, mint az aki 2 éve, de ízlése teljesen más is lesz, mint a fiatalé.

európai 2010.09.29. 11:42:27

@zoli: Korántsem vagyok szakértő, de egyetértek veled, a grundborozónak nincs szüksége formális oktatásra vagy pontozásra. Véleményem szerint a profikat azonban a legmagasabb szinten kell képezni, és a pontrendszer használata elengedhetetlen, főleg akkor ha egy meghatározó, nagy értéket képviselő, tapasztalt borkóstolót kívánó, különleges tételről van szó.
Ebben Parkerrel értek teljesen egyet, és fontosnak tartom pontozásos értékelését.
Az Alkeszen időnként feltűnő Wojciech Bonkowski cikkeit mindíg érdeklődéssel olvasom, ő azonban nem pontozza kóstolójegyzeteit és többször gondolkodóba ejtett már hogy vajon hova is tenné az éppen illetékes bort a pontrendszerben.

shiraz 2010.09.29. 11:52:18

jól szórakoztam, köszönöm az írást :)

cabernet's son 2010.09.29. 13:13:50

Én egyetértek azzal a vélménnyel, hogy a tapasztalatnak nagy szerepe van. Mégha egy idös nagy tapasztalattal bíró érzékszervei nem is olyan kifinomultak, mint egy fiatalé, valószínüleg elsö kortyra meg tudja mondani, hogy egy nagy borral van-e dolga. Egyébként meg idös ember és idös ember között is nagy különbség van. Láttam én már olyan 70 éveset, akit ca. 55-nek löttem volna be és egészségügyi problémái sem voltak. Mint ahogy találkoztam már ennek az ellenkezöjével is. A kor relativ és az adott ember példája döntheti el, hogy kora ellenére alkalmas-e még mindíg magas szintü borbírálatokra.
Egy bírálatban a pontszámot ugyan fontosnak tartom, mert az tükrözheti, hogy mennyi energiát fektetett a borász a borába (ill., hogy az évjárat jó volt-e :-) ), de nem mond pl. arról semmit, hogy ízleni fog-e nekem a bor. Ezért fontosnak tartom akár a részletes leírást is. Én ha otthon pontozok, egy külön értékelésben pontozom az élményfaktort is, azt a szubjektív dolgot, ami nincs egyenes ágú összefüggésben a borra adott normál pontszámmal. Ittam már olyan 4 pontost is, amiért nagyon oda voltam, meg olyan 7 pontost is, amit nehéz volt megértenem, de a maga nemében nagy bor volt. Néhány tesztböl hiányolom is a szubjektív benyomást.

töppedt 2010.09.29. 13:14:08

Én is jól szórakoztam. Dicséretesen jó írás.
Szerintem aki CSAK borversenyben, pontokban, borleírásban gondolkodik tévúton jár.

európai 2010.09.29. 14:37:43

@cabernet's son: Itt Ausztráliában James Halliday a főguru, de az elmúlt öt évben mosolygós buddha pozíciót vett fel és nagyon magasnak tűnő pontszámokat kezdett osztogatni, klubvacsoráink állandó témaköre volt hogy a hatunk által 90 pontra tett bort az öreg miért pontozta be 95 pontra (a borászt is felhívtuk, de mondta hogy neki jó a 95 pont). Huon Hooke, a második legfontosabb borszakíró szigorúbb, de fiatalabb is (ötvenvalamennyi?). Klubtagunk, Gary Walsh (The Winefront, ex Winorama)viszont aki a valóságban is fiatalnak számít, tesz kilengéseket, amiket az öregek nem. Rájuk mintha jobban lehetne számítani és a korral járó tapasztalatban jobban bízni, még ha berozsdásodtak is.

borelite 2010.09.29. 15:52:05

A borkóstoláshoz elsősorban jó érzék kell, csakúgy mint a zenéhez vagy a nyelvekhez. A "jó iparos" szintre több-kevesebb tanulással el lehet jutni,a mesterfokhoz sem a tanulás, sem a tapasztalat nem elég. Sok mindent lehet leírni egy borról, de hogy jól kóstol/bírál valaki, arra a pontszámai utalnak a leghitelesebben, mert végül is azok jelentenek viszonyítási alapot.

musi 2010.09.29. 16:10:33

Ezzel a logikával Beethoven IX. szimfóniája fabatkát sem érne, mivel szinte teljesen süket volt amikor komponálta.

lüke 2010.09.29. 16:42:11

hogy elromlik?
,mindenkinek ajánlom a kezdő orvost
komoly betegségre, jó lesz,mint a
az idei Dom Perignon

esoember 2010.09.29. 18:17:06

Kérdés:
Mi a fontosabb, jó érzék a borkóstoláshoz, avagy jó íráskészség, hogy mindezt mondatokba öntsük?

Kozmokrator · http://www.tudtad.com 2010.09.29. 19:16:26

Nem tudom ki a szerző, de értelmesen ír. Jó volt olvasni, köszönöm!

felvetés 2010.09.29. 21:11:03

@zoli: Te biztosan nagyobb tudású vagy mint én, nekem mindenesetre a wset tanfolyam után új fejezet nyílt az életemben. És még azóta is élvezem a borozást. :)

zoli 2010.09.29. 22:28:49

@felvetés: pont ez az, ami engem teljesen hidegen hagy, hogy nagyobb tudású vagyok/leszek/lehetek-e (ha ugyanezt MW-ként jelentettem volna ki, akkor tán több hitelt érdemeltek volna a szavaim?), ha egyszer alapjáraton élvezem a borokat és ha kellőképpen nyitott vagyok, észrevétlen tanulok is belőlük.
Örülök, ha új fejezet nyílt az életben, annak is, hogy tudod élvezni a borokat (értsd: nem guglizol le minden egyes kóstolandó tételt, veted össze görcsösen a saját pontszámaidat parker, jancis és a többiek pontszámaival, leírásaival), számomra viszont borítészetet tanulni kb. olyan, mint pszichológushoz vagy szexuális továbbképzésre járni: hasznos lehet ugyan, de egész jól megvagyok nélküle is...

kifli 2010.09.29. 22:33:07

alföldi úr, ön hány éves is?

alföldimerlot 2010.09.30. 04:26:29

@kifli: nekem már jól jön Kramer mentőöve és a 13. havi nyugdíj.

hegyaljai 2010.09.30. 07:28:55

A borkóstolás és a borivás kultúrája nem egy beavatottak számára fenntartott vallási szekta, vagy a szabadkőművesek titkos páholya. Nem szabad idegen kifejezésekkel, szakzsargonnal elijeszteni az érdeklődő potenciális fogyasztót. Ilyesmivel csupán néhány buta sznobot sikerülhet elérni, de a tájékozatlan, meggyőzendő fogyasztók tömegeit csak taszítani lehet.

Be kell látnunk, hogy a szaglás és az ízlelés olyan ősi érzékszervek, melyek korábban alakultak ki, mint a látás és ahhoz kapcsolódó képi-fogalmi gondolkodásunk, és pláne a beszéd. Hagyjuk tehát a több száz szót felsorakoztató borkóstolási szaknyelvi szótárakat, és próbáljunk a borral az első pillanatban, minden áttételes, hasonlítós ananalízist megelőzve érzelmileg kapcsolatba kerülni. Bízzunk a természetben, a törzsfejlődés során visszafejlődött állapotában is csodálatos szagló és ízlelő képességünkben. Minden előképzettség nélkül meg fogja mutatni az első lépéseket a helyes úton a borminőség irányába. Minták és tanfolyamok nélkül is élvezni lehet a vörösborok gyümölcsösségét, a száraz borok savait, az aszúk komplexitását. Ugyanakkor előtanulmányok nélkül is utálatosnak fognak bizonyulni a dohos hordó illata, vagy a szúrós ecetsav, a lebomlott savú szappan ízű lágy borok utóíze.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.09.30. 08:11:23

@hegyaljai: Ezt nagyon pengén megfogalmaztad. Elismerésem.

cabernet's son 2010.09.30. 13:12:20

@alföldimerlot: akkor téged láthattunk ösz hajjal egy szabadtéri asztalnál ha jól emlékszem az utibeszámolód utolsóinak egyikében?

cabernet's son 2010.09.30. 13:16:28

@esoember: szerintem elsösorban a tapasztalat, ami jó érzékkel és íráskézséggel társul :)

esoember 2010.09.30. 16:50:57

@cabernet's son: Valami ilyesmi válaszra számítottam :-)