Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Jellem és jelleg

2011.01.18. 06:30 - alföldi merlot

Tegyük fel, hogy nagy tisztelője vagyok Montalcinónak és a brunellónak, továbbá széles és mély tapasztalattal és elméleti tudással rendelkezem erről a borról. Tegyük fel, hogy egy montalcinói borász elém tenné a brunellóját, és megkérdezné, mi a véleményem. Miután megkóstoltam, a tapasztaltak alapján azt kellene mondanom, és mondanám, hogy szép, szép, de ez nem tiszta sangiovese, sőt, fogadni mernék, hogy elég sok syrah keveredett bele. A borász megesküdne az anyja életére, hogy márpedig ez bizony színtiszta sangiovese, de náluk annyira különleges a talaj, a fekvés, a klón, hogy arról ilyen szőlő és bor jön le. Mit válaszolhatnék? Hallgatnék, mert nem merném azt mondani, hogy elmész te a … Hallgatnék, mert nem vagyok én olyan lézerszájú, hogy kikóstoljam a dűlőt a borból. De talán mondhatnék úgy is valamit, hogy sem a borász szavahihetőségét, sem a szám tanúságát nem kellene kétségbe vonnom. Na jó, biztos, hogy ilyet csak egy gondolatkísérlet keretében mondanék, de gondolni, gondolhatnám: akkor szerintem neked ott kár brunellót készíteni.

Kramer Hitelessége kapcsán sok régi teóriafoszlány kavarodott föl bennem, és bár messze nem sikerült kellő mélységben és koherenciával kifejtenem az álláspontomat, két elnyújtott kommentárszerűség erejéig fölvázoltam néhány számomra fontos kérdést és tentatív választ. Kramer alapvetően a borok hitelességéről ír, engem jobban foglalkoztat az alesetként kezelt „tipicitás”. Az alapot a brunello di montalcino példája és a Brunellopoli esete szolgáltatja:

Furcsán hangzik, de mit tegyek, ha ez az igazság, nincs egyetlen borvidék, amit jobban ismernék, mint Montalcino. Így aztán a brunello-sangiovese problematika évek óta erősen foglalkoztat. A brunello alapításmítosz szerint egy fajta (pontosabban annak helyi változata) és egy terület egymásra találtak (legkésőbb a XIV. században), majd 1888-ban Ferruccio Biondi-Santi kidolgozta azt a „receptet”, amelyet követve „nagy bort” lehet készíteni a sangiovese grossóból. Aki kóstolta már, bizonyára egyetért velem: a brunello di montalcino karakteres, egyedi, jól fölismerhető bor. Lehet, hogy nem a világ legjobb bora, és egészen biztos, hogy nem behízelgő, de nemes és tiszteletreméltó. Az egyediség nyilván azt is jelenti, hogy elüt a nagy átlagtól, nem illeszkedik az ízlés fősodrába. Talán az egyediség, talán a minőség, talán a változatosság varázsa lehetett az ok, de nagyjából húsz évvel ezelőtt a brunello fölkapott lett a borentellektüelek körében. A lájkolás leszivárgott, dagadt a hírnév, nőtt az érdeklődés, pörögni kezdett a kassza.

Csakhogy az ilyen törékeny csodák fölidézése nem rutinfeladat: Biondi Santiék pl. a bor hivatalos történelmének első 57 évében – 1888-1945 - mindössze négyszer érezték úgy, hogy a bor méltó arra, hogy Brunello di Montalcino néven hozzák forgalomba. (Érdekes adalék, hogy 1960-ban 11 montalcinói termelő palackozott bort, 1970-ben 25, 1980-ban 53, 1990-ben 87 – most bőven 200 fölött vannak.) Ám ahogy nőtt e bor ismertsége és elismertsége, egyre többen irigyelték meg a dicsőséget, és persze akadtak termelők szép számmal, akiknél sehogyan sem akart elsülni a kapanyél. A gyengébb adottságú területek betelepítése, a fiatal tőkék idő előtti hámba fogása, a tapasztalatlan vagy tehetségtelen borászok útkeresése törvényszerűen a minőség esését eredményezte. A csalódott termelők, a pénzük után futó befektetők meg nem engedett eszközökhöz nyúltak, hogy se hal, se hús próbálkozásaikba életet leheljenek. Cabernet-vel, merlot-val, syrah-val adtak színt, súlyt, szexepílt. Volt aki maga termelte meg ehhez a szőlőt, volt aki bevásárolt helyből, volt aki délről hozatta kamionnal. Lehet, hogy kezdetben ez csak a vállalhatatlan, az eladhatatlan bor megmentésére irányult, de idővel azok is rákaptak a sufnituningra, akik valószínűleg e segédeszközök nélkül is boldogultak volna. Mert a felpiszkált sangiovesék legjobbjai lenyűgöző, teátrális, drámai borok lettek: testes, éjsötét, intenzív, csokoládés kolosszusok, amelyek sokkal szélesebb fogyasztói réteget tudnak megfogni, mint az archetipikus brunellók. A sikerük, elismertségük idővel messze felülmúlta azokat a brunellókét, amelyek ragaszkodtak a Biondi-Santi-féle eredeti formulához.

2006-ban aztán egy brunello lett az év bora a Wine Spectatorben, méghozzá egy modernista brunello. Valószínűleg ekkor szakadt el a cérna, és az old guard ellentámadásba lendült: 2008 elején fölnyomták az újundok hamisítókat. Hosszas cirkusz után elítéltek egy-két vádlottat, és persze közben habzott a véres vita arról, hogy a brunello házasítása szükséges modernizációs lépés-e, vagy a mohóság és a szőlészeti trehányság elfedésére fölhúzott hazugságfal. Én még 2005-ben világosodtam meg, és csatlakoztam a purista oldalhoz. Azóta csak erősödött bennem az elkötelezettség: én a tiszta sangioveséből készült brunellót szeretem. Amelyik borász, borászat szégyelli a saját brunellóját, az adjon hozzá merlot-t, cabernet-t, vagy amit a szőlőjében talál, adjon a bornak egy fantázianevet, és léptesse át a Sant’ Antimo DOC-be. Probléma megoldva. De ne élősködjön a brunello di montalcino presztízsén.



Szóval, én nem szeretem a brunelló-küvéket. Vagy legalábbis kevésbé, mint a tisztát. De miért? Talán mert nem elég, hogy jó egy bor. Jó bor sok van. Amikor brunellót akarok inni, akkor nem egyszerűen jó bort akarok inni, hanem brunellót. Ha kedvem támadna Debussy prelűdjeit hallgatni, és a hanglemezről Beethoven bagatelljei szólalnának meg, durván becsapva érezném magamat. Nem mintha nem szeretném Beethoven bagatelljeit. Valójában én akkor is csalódott lennék, ha valamelyik kedvenc Debussy-specialistám helyett valamelyik kedvenc Beethoven-specialistámtól kellene Debussy prelűdjeit meghallgatnom. Én megtanultam Debussyt szeretni, kijártam a Debussy-iskolát, otthonosan mozgok a világában, és egyáltalán nincs hiányérzetem ebben a világban, nem hiányzik belőle az, ami nincs benne. Lehet, hogy  tanulságos volna egyszer meghallgatni, milyen Beethoven szemüvegén keresztül Debussy, de hosszabb távon ez biztosan nem érdekelne. Debussyt debussyül szeretem.  

Valahogy így vagyok a brunellóval is. Megtanultam szeretni. Kijártam a brunello-általánost. Ahogy Kramer írja: „Ha több termelőt meglátogatunk és elég sokféle sangiovesét megkóstolunk, akkor az emberben idővel viszonylag pontos kép alakul ki arról, hogy milyen is a hiteles sangiovese. Persze lehet sokféle árnyalata és íze, de a változatosságnak megvannak a belső korlátai.”  Én ezért kezelem gyanúval a mai napig „a terroir fölülírta a fajtát” érvelést. Nekem ne írja fölül. Legyen az egyik a bal kéz szólama, legyen a másik a jobb kéz szólama. Egyik se némítsa el a másikat. Az én tapasztalataim (sejtésem) szerint nem a terroir szokta fölülírni a fajtát, hanem az éretlenség/érettség, a fajélesztő, a hordó vagy éppen egy másik fajta.


[A második részben szeretnék eljutni a tokaji száraz furmintig. A képek forrása: last fm.]


 

Címkék: matt kramer brunello di montalcino esszészerű

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr532592075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiatalborivo 2011.01.18. 06:51:32

Én azt gondolom egyetértve Veled, hogy a világ abba az irányba megy hogy mindenhol lehet mindent csinálni. De ha ez történik akkor előbb-utóbb értékvesztetté válik az igazi gyöngyszem mert mindenhol megtalálható valami hasonló, a fogyasztó nem az eredetit kóstolja, az esetleg nem olyan reakciót vált ki belőle mint az eredeti és ez által az eredetire mondja hogy én kóstoltam de nem az igazi, jobb az X meg az Y. Ez a probléma felüti fejét kis hazánkban is, csak itt senkit nem érdekel hogy kadarkát nem csak Szekszárdon termesztenek hanem mindenhol, merthogy nincs akkora presztizse. De fordítva, ha csak Szekszárdról lehetne beszerezni akkor lehet hogy értékesebbé válna még akkor is ha nem ad olyan komplex nagy ívű bort mint egy syrah. Persze igaz az is hogy a különböző borvidékeken ugyanaz a fajta más és más bort ad nem pedig jobbat vagy rosszabbat de vajon kell kísérletezni évtizedekig?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.01.18. 07:34:49

Ez egy nagyon komoly írás.

Sokszor és alaposan el kellene ezt olvasnia és meg kellene értenie mindenkinek aki bármilyen borvidéken a populizmus, gyors anyagi haszon érdekében olcsó kompromisszumokat köt.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2011.01.18. 07:58:03

Nagyon fontos írás ez, mondhatni "mérföldkő", szerintem érzékletesen világít rá arra, mi is veszik el azáltal, ha pusztán az ízek rendszerezés nélküli habzsolásában jelöljük ki a bor-befogadás határait. Én elmentem a kedvencek közé ezt az írást:)

tunderninja 2011.01.18. 07:59:47

Gratulálok igazán élvezetes volt elolvasni.
Szerintem az új iskola és a régi hagyományok között a különbség,hogy az új sokkal könnyebben befogadható,viszont a régi az egyedibb mélyebb és gondolkodósabb illetve jobban beleivódik az agy emléktárházába:)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.01.18. 08:05:46

@tunderninja: Véleményem szerint a különbség ennél drámaibb. Itt a gyors, kényelmes, kockázatmentes termelési modell ütközik a termőhelyhű, természetközeli, emberi munkát és tudást értékelő és értelemszerűen drágább és esetlegesebb termelési modellel.

Elolvastam még vagy kétszer ezt a cikket és én is mérföldkőnek tartom. Az ilyen írásokat hiányolom nagyon a magyar borsajtóból! Még ilyent, sokat :)

2011.01.18. 09:07:00

annyit fanyalogtam a művelt alkoholistára az utóbbi időben (volt miért..), hogy most úgy járja, hogy a dicséretet/elismerést se spóroljam le (van miért). nagyon jó olvasmány, AM!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.18. 09:09:37

Eretnekség: a Sangiovese-t valóban könnyű felismerni savképletéről és aromatikájáról. Az általad is említett "elmélet" miatt ("annyira különböző") Brunello sorokba soha nem rejtenek Chianti-t. Pedig állítom a top termelők Chiantijával vakon bárkit csőbe lehet húzni egy Brunello sorban. Most üssetek!

tunderninja 2011.01.18. 09:30:47

@BZoltan: Ez teljes mértékben igaz.
Akkor ebből az is látszik,hogy az USA piaca nem értené meg a régi tradiciót,ezt csak mi Óvilágiak értjük:)
Én akkor sem fogom szeretni az agyonfázott kevert szirupos iskolát.

Akov:www.youtube.com/watch?v=QivOSmES9-s

Kipróbálhatnánk egyszer:)én még szupertoszkánt is beraknék!Csak győzzük lecsóval:)

November 2011.01.18. 10:51:23

Kellemes cikk. Talán nálunk is kezdeni kellene valamit a bikavérrel. Akár az egri, akár a szekszárdi mára egy megfoghatatlan kategória lett, nincs stílusa. Egy-két kitartó, főleg egri termelőtől eltekintve bármi belefér az újvilági stílustól a maradék borok állandóan változó arányú házasításáig. A bikavér kategóriához jelenleg nem kapcsolható íz- és illatvilág, pedig egy jól használható név lehetne.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.01.18. 11:03:14

@November: Tenni kéne bele egy kis syrah-t? Támogatom :)

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.01.18. 11:14:45

Köszönjük a cikket, jó ezeket a gondosan megszerkesztett általános eszmefuttatásokat olvasni! Ha jól értem, akkor neked az a válaszod a hitelesség témaköréhez, hogy már megvannak a kategóriák, nem szabályozni kell, csak betartatni, a brunello legyen brunello, a többiek meg becsületesen palackozzanak jót az IGT kategóriában.

@akov: Nehéz kérdés, nekem pl. vegyes érzelmeim vannak a sangiovesé-vel kapcsolatban. Brunello kóstolókon már ittam többször hihetetlenül jó bort, általában Suhayda Lacinál az Enoteca Montalcinoban. Van rendes szellőztetés, tudja mikor kell bontani, ismeri a termelőket és a boraikat, és hogy mit várhatunk az ügytől, satöbbi, ezekben nem igazán csalódtam.

Chiantikból még nem sikerült elérni ezt a színvonalat, valahogy a nem-brunello sangiovese-k nem fogtak még meg. És ez nekem egy talány. Lehet, hogy a brunellokban is a plusz adalékok tetszettek volna? Ez azért meredek feltételezés számomra. Lehet, hogy csak én nem értek a chiantik bontogatásához? Ez is lehet, de gyanúsan rossz az arány... Szóval még nem értem.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.18. 11:24:24

@Szomjas Gödény: lehet azért van hasonlóság, mert a Chiantikba alapvetően lehet házasítani max. 15% mást. Vannak igen jó chianti-k, csak NEM annyira felkapottak, mint a brunello-k (amik köré, valljuk be, vajmi sznobság is épült fel). Példa: Marchese Antinori Chianti Classico Reserva 2005. :)

A múltkor tartott Chianti kóstolón ahol volt a fenti bor is és Te is, meg Octopus is, meglepődtünk, amikor valaki lerántotta a Brunelloról a "leplet", nem? Nekem pl. a fenti Chianti biztosan jobban tetszett...

A cikk is utal arra, hogy a Toszkán borok ma már - a masszív igény miatt - nagyiparilag készülnek, túltechnologizáltak és emiatt kényszerűen nagyon hasonlóak. Erről volt egy Antinori-fika poszt az MA-n egy kb. fél éve (vmi továbbközlés volt).

2011.01.18. 11:34:32

@Szomjas Gödény: megfordítom a dolgot: én még rossz chianti classicót életemben nem ittam. :)

(suhayda lacihoz amúgy mi is járunk nórával, fura, hogy még sosem találkoztunk :))

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.01.18. 11:38:31

Ez egy természetes folyamat. Amint valami igazán felkapott lesz, beindul a profitgyártás és megette a fene. Nem feltétlen a minőséget, hanem az eredetiséget és a szellemet - ha lehet így mondani.
Így van ez zenekaroktól a borokon át a süllőző műhalakig mindenben.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.01.18. 11:39:41

@Parci: szerencsés ember...
Én ittam elég rossz chianti classicókat - Chiantiban. Talán kell egy hazai kereskedő/szakértő, aki szűr... :)

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.01.18. 13:04:23

Nekem is tetszett.

Már a múltkor is akartam emlegetni, hogy Dél-Franciaországban, nevezetesen Languedocban mostanság mintha kialakulna egy másikfajta hitelesség: a tájboroké. Azokról a termelőkről van szó, akik felrúgják az AOC-t, inkább csinálnak vin de pays-t, de nem az olcsó haszonszerzés miatt, hanem útkeresésből. Ikonjuk a Grange des Pères, egy 11 ha-on termő bor, én 70 vagy 80 euróért láttam egyszer (de nem vettem meg), a címkéjén az olvasható, hogy "red table wine".

alföldimerlot 2011.01.18. 14:06:23

@November: teljesen egyetértek. És bizakodással tölt el, hogy egyre jobbak az egri és szekszárdi kékfrankosok és kadarkák. Szerintem a bikavérnek ezekre a fajtákra kellene épülnie.

alföldimerlot 2011.01.18. 14:08:52

@akov: Melyik volt az az "Antinori-fika" poszt?

marvin__42 2011.01.18. 14:14:27

@alföldimerlot: Utólag csatlakoznék én is a köszönőkhöz. Szépen, tisztán, jó hasonlatokkal kifejtett gondolatok, amik nekem is szimpatikusak. Jó ilyeneket olvasni, ettől (is) jó a MA.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.01.18. 14:21:42

@mistinguett: hát, 70 euros tájborral nem tudom mit akarnak elérni, legfeljebb bemutathatják az AOC-rendszer korlátait. Persze jó, hogy magas minőségű bort szűrnek, de itt már az ár elfeledteti a besorolást, ha megvennéd :)

Nekem a hiteles tájborról inkább a Tóth Ferenc által emlegetett alföldi cuccok ugranak be, meg egyéb borvidéki társaik.

@Parci: Biztos sosem énekeltél :)

@Hepci: jaja, jönnek a hiénák és az ingyenélők, felhígul a minőség - ezért kell betartatni a nyomorult törvényeket...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.18. 14:30:36

@alföldimerlot: Erre gondoltam:

alkoholista.blog.hu/2010/09/17/antinori_szelet_vet

(nem Ti fikáztatok, átvettétek máshonnan, de a cikk érdekes).

borelite 2011.01.18. 14:43:29

Érdekes, friss adalék a témához: www.nytimes.com/2010/01/06/dining/reviews/06wine.html?_r=1 (Parting the Clouds over Brunello), különös tekintettel az alábbiakra (nyersfordításban): "Még ha előírásszerűen készítik is,a Brunello de Montalcino igen sokféle lehet.Vékony testű,rubinvörös,összetett és egyszerűbe hajló,vagy telt, sötét, selymes és bársonyos,amelyen a francia új hordó csokoládés és vaníliás jegyei erősen érződnek. Vagy lehet valamilyen, a kettő közötti."

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.01.18. 15:10:49

@akov: Valóban, a brunellokba meg nem lehet 15% egyebet házasítani, ez a hasonlóság legfőbb oka :D

Valóban, az a chianti lőtt 5-6 pontot nálam vakon is, meg anélkül is (másoknál többet is), de sosem ért fel egyik sem a 8 pont közelébe. Csak erre gondoltam.

fugu 2011.01.18. 15:40:17

@alföldimerlot: "Szerintem a bikavérnek ezekre a fajtákra kellene épülnie."
Szerintem ez evidencia!
Akkor meg miért nem az?
/Lásd a nemrégiben kitárgyalt Gróf Buttler (olcsó, de azóta már az sem)Bikavért./

fugu 2011.01.18. 15:43:14

@Parci: Valahogy én is így vagyok ezzel. A brunellóktól nem estem hanyatt, a Chianti Classico az én "kategóriám", mert azért az árat is figyelembe veszem, bocs! Amúgy meg: Toszkána a paradicsom!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.18. 16:20:00

@Szomjas Gödény: mivel a brunellokba is megy a CabSav es Syrah, stb., azert lehet a hasonlosag.

Az Antinori Chianti 7p volt, szerintem erosen.

2011.01.18. 18:00:00

@Szomjas Gödény: @fugu: ittam én brunellóból és chianti classicóból is olyat, hogy leszakadt az arcom. :)

janigod 2011.01.18. 22:26:25

Remek írás és tanulságos!

e_easy 2011.01.19. 09:59:27

@alföldimerlot: jo iras, koszi a gondolatokat - komoly kerdeseket vet fel az irasod.
A tipicitas kerdeseben egyetertek veled. A hitelesseg kerdesben az atlagfogyaszto nem rug labdaba, tehat egyik oldalolon marad a borasz "ethos"-a a masikon viszont a lezerszaju jedik igenis kuldjek el a ...csaba ha valami nem stimmel.

Shyr Kahn 2011.01.19. 13:17:02

Az írás jó, ha úgy értékeljük, hogy minden igaz benne. Csakhogy az információ az csupán információ és nem az igazság. Éppen ezért volt jó indítás a poszt első bekezdése, amiben nincs szó bizonyosságról csak megérzésről és előítéletről. Persze a konklúzió nekem már ott sem meggyőző. Elég sok Brunellot és Chiantit kóstoltam az előző néhány évben és úgy éreztem elég jól körvonalazódtak bennem a Sangiovese és Sangiovese Grosso tipikus íz - és aromajegyei. Valójában nem sokra megyek a tapasztalataimmal, hiszen az amit jelenleg tudunk kóstolni, már más mint egykor és eleve tartalmazhat tisztátalan Brunellot, így maga a tapasztalat nem szolgálhat tiszta információval és így nem is vonhatunk le belőle olyan következtetéseket, amivel egyértelműsíthetnénk, a stílusok között különbséget tehetnénk. A véleményem a következő: néhány Brunello készítő valóban csalt és talán csal is, biztosan ez utóbbit nem tudhatjuk, azonban valószínűsíthetjük, mert az eddigi információk erre engednek következtetni. Sok borász a BdM-jének másságára az okokat az írás utolsó mondatában foglaltak szerint adja meg. És itt a lényeg, mert náluk sem tudjuk ellenőrizni ennek igazságát. Lehet igaz és lehet ez csupán kifogás. Tök mindegy, hogy terroir az indok, vagy sem. Nincs bizonyosság arra, hogy egy Brunello, ha modernista, akkor valójában miért lett az, és nincs bizonyosság arra, hogy egy hibrid (mert nem csak klasszikus és modernista létezik állítólag és tapasztalatom szerint, hanem a kettő keveréke is lásd például a nagy nevek közül az Uccelliera, vagy Collemattoni BdM-jét), miért hibrid és egy klasszikus miért klasszikus. Persze vannak jó érzékű kóstolók és vannak alapvetően felismerhető jegyek, de manapság nincs tiszta tapasztalat, hiszen a korábbi évjáratok az érés során megváltoztak. Ezekből (már) nem szűrhető le, hogy mi a valódi klasszikus jegy és mi nem. A jelenlegiek pedig a hamisítás miatt kérdőjelesek. Mi is a klasszikus stílus? Tudjuk mi ezt? Körvonalaiban talán sejtjük, de biztosan a fentebbiek alapján nem tudhatjuk. Mégis rámondjuk valamire, hogy klasszikus, valamire, hogy modern, valamire, hogy hibrid. Igen, mert minden egyes BdM összehasonlítható valamely ideánkkal, ti. a klasszikus, modern, hibrid BDM ideájával, ami a tapasztalataink alapján alakult ki. Szvsz a lényeg, hogy a sokszínűség megmaradjon és az amit szeretünk (akár hibrid, akár klasszikus stílusú, akár modern) megmaradjon. A piac és a termelők nézetei alapján közép távon mind a három jegy meg fog maradni, így ezzel sztem felesleges foglalkozni egyelőre. A borász meg adja ezt el nekünk lehetőleg csalás nélkül, de ezt meg nem tudjuk ellenőrizni. A kérdés így marad az, hogy mennyire bizalmatlan olyan esetekben az ember, amikor egy BdM kóstolás után gyanússá válik.

Nyilván az ember tesz ítéleteket, mert a nélkül nem lehetséges létezni és következtetéseket levonni, de ha csak lehet kerülni kell az egyértelmű ítéleteket, mert semmiben sem lehetünk bizonyosak. Az írásból nekem ez hiányzik, ti. az hogy óvatosabban legyen megfogalmazva a vélemény és ne legyen úgy írva, mintha ez lenne bizonyosan. Ebben igazából segít a 'valószínű', 'nem valószínű', 'lehetséges' szavak, kifejezések használata.
Amúgy ha ezt figyelmen kívül hagyom, akkor végre egy cikk, amit szerettem olvasni és igazán érdekelt a témája (bár ez betudható annak, hogy egykor BdM buzi voltam és ha tehetném, akkor ma is az lennék).

borpancsoló 2012.03.11. 15:38:24

Nagyon szuper írás, az utolsó két bekezdés pedig igen-igen tanulságos. Gratulálok!
Sokszor végigolvastatnám sok emberrel, bár félek, úgysem számítana :)