Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Mire jó az X-faktor? II

2011.01.26. 07:15 - dagadtos

Nemcsak az X-faktor, az év is régen elmúlt már, de mi folytatjuk rendületlenül. Ott tartottam legutóbb, hogy a tehetségkutató tanulságaiból kiindulva fel mertem tenni a kérdést: vajon tényleg az egyensúly vagy a harmónia a legfontosabb a borokban, mint azt sokan állítják? A felvetést általános értetlenség fogadta. Személyesen és levélben is megkaptam a magamét, igyak akkor ecetet, szürcsöljek Martinit, keresgéljem azokban az x-faktorom, ha nekem nem számít a balansz. „Az egyensúly márpedig létezik”, „az egyensúly igenis fontos” oktattak mások (kéretlenül). Márpedig az igenis az érvek Chateau Lafite-ja, egymagában cafatokra tépi a teljes retorikatörténetet; szörnyű nehéz vitatkozni vele.

Nem iszom ecetet, nem szürcsölök Martinit. Úgy másfél éve viszont beiratkoztam egy bortanfolyamra. Hogy melyikre, az most igazán nem fontos, a képzéssel minden rendben volt, a kóstolt borok bőségesen kompenzálták a kifizetett összeget, az oktatásra sem lehetett panasz. Alig telhetett el fél óra, máris az egyensúlynál jártunk, a jól ismert tételnél, miszerint a díszítők, az aromák változnak és elillannak, meg amúgy is, ki ezt érez, ki azt, de a struktúra stabil és megragadható, így az abból levezethető egyensúly a borkóstolás központi és legfontosabb kategóriája. Amennyire meg tudom ítélni, ezzel az érveléssel egyébként a borvilág nagy része egyetért. A további napokon, mikor a hallgatók már úgy-ahogy megtanultak eszerint kóstolni, néha játszottunk: a különböző tematikákhoz illeszkedő borokat kóstolás után mindenki rangsorolta, az eredményeket pedig összesítették.  Majd szépen megünnepeltük a kategória legunalmasabb borát. A játék a középszer apoteózisává vált; soha nem láttam még szürkét a színes felett, tucatot az egyedi felett ilyen elsöprő, következetes és folyamatos diadalt aratni. Emlékszem, a pinot noirok között Burgundiát valami egyszerűbb Dufouleur-bor képviselte, nem volt nagy és kiváló, csak bor volt, igazi, valódi bor, amit érdemes megszagolni, érdemes megkóstolni, érdemes lett volna hazavinni, még ha kicsit savhangsúlyos is. Tök utolsó lett. Eltemette, tort ült felette a kommersz hibátlanság, olyan boroké, melyeket magamnak vagy a kóstolótársaimnak sosem bontanék föl. Olyan boroké, melyekre már régen nem emlékszem. 

Az egyensúlynak effajta abszolutizált kategóriaként gyakorolt hatása kezdő kóstolókra csak megdöbbentett, a szerep viszont, melyet a professzionális diskurzusban betölt, kifejezetten bosszant. De mi is az az egyensúly? A Magyar értelmező kéziszótár szerint a „testnek az az állapota, amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlők, és ezért a test nyugalmi helyzetben marad”, nem fizikai értelemben pedig egy olyan állapot, „amelyben az ellentétes mozzanatok, törekvések stb. kiegyenlítik egymást”. A már említett tanfolyam, ahogyan általában véve a borvilág is, ezeket a szemben álló „erőket”, illetve „törekvéseket” egyértelműen meghatározta: a gyümölcs érésének logikáját követve egyik oldalon a savakat, a másikon elsősorban az alkoholt és a maradékcukrot (esetleg szárazanyagot, glicerint) tartotta számon. Természetesen léteznek bonyolultabb modellek is, vannak kisebb eltérések (a csersavat pl. tarthatjuk harmadik nagy tényezőnek (Vedel), vagy pakolhatjuk a savak oldalára), de a lényeg mindig ugyanez. Az egyensúly tehát strukturalista kategória, nemcsak azért, mert a bor szerkezetét írja le, de azért is, mert az esztétikai élményt igyekszik természettudományos alapossággal, objektíven megragadni. Ha egy borra azt mondom, hogy komplex vagy hosszú, magától értetődően szubjektív állítást fogalmazok meg, senki nem tudhatja, hányféle aromát fognak fel az érzékszerveim, és meddig érzem azokat; az egyensúly meghatározásához szükséges alkotóelemek azonban nagyon is referenciálisak, az egyéni érzékelésen túlmutatva vonatkoznak a külső valóságra is. A sav, az alkohol, a maradékcukor pontosan lemérhető, objektíven meghatározható, éppen ez adja az egyensúly erejét és kiváltságos helyzetét, így válhat ítéletté a vélemények között.  

Most jön a csavar. Az egyensúly agyonhangsúlyozása után ugyanis a borvilág formálói (oktatók, kóstolók, szakírók) olykor megemlítik, hogy valójában nem savról, alkoholról és cukorról, hanem sav-, alkohol- és édességérzetről van szó. Miután a tárgyilagosság látszatával egekbe emelték a kategóriát, kilépnek a strukturalista elméleti keretből, visszaeresztik a rendszerbe a befogadót, és ezzel egy olyan tekintélyelvű kritikai teret alkotnak, melyben akadályok nélkül mozoghatnak. Magyarul hiába hivatkoznak az egyensúly megítélésénél mérhetőnek tűnő fogalmakra, az érzet bevonásával a valódi mérés, az arányok csak körülbelüli meghatározása is elmarad, ez pedig korlátlan hatalmat biztosít az értékelőknek: szubjektív véleményüket objektív ítéletként mondhatják el. Valószínűnek tartom, hogy a legtöbb borvizsgán, ha a diák és az oktató véleménye eltér egy bor egyensúlyát illetően, nem nézik meg az analitikát, eldönti a meccset a tekintély; ugyanígy bármelyik neves kritikus porrá zúzhat vagy egekbe emelhet borokat vagy borvidékeket az egyensúlyra hivatkozva, függetlenül attól, hogy a labor igazat adna-e neki, vagy sem. Így fordulhat elő, hogy míg egyes borvidékeken tűzzel-vassal üldözik a késői szüretet és a túlérést, másutt (Magyarországon jellemzően az északi, illetve a fehérboros vidékeinken) az egyensúlyra hivatkozva megbocsátják, akkor is, ha nyilvánvalónak tűnik, hogy így sokszor az eltérő arányokat mutató, nem túlérett alapanyagból készülő borvidéki átlag kerülne ki az optimális intervallumból. Így lehetséges az is, hogy a Takler Primarius mondjuk 16%-os alkohollal nincs egyensúlyban, de egy portói bor 20%-os alkohollal, alig több savval, és jó száz gramm cukorral a legtökéletesebb egyensúlynak örvend. Örvend egy frászt. Mondjuk azt, hogy finom, hogy előítéleteink vannak, vagy csak egyszerűen, hogy szeretjük, de ne bújtassuk az ízlésünk a látszólagos objektivitás köntösébe. Vagy próbáljunk meg strukturalista kategóriához méltóan egzakt arányokat felállítani (ha őszinte akarok lenni, nem hiszem, hogy ez lehetséges), vagy vessük el az egyensúly primátusát, és tegyük egyenrangúvá a komplexitás, hosszúság etc. fogalmaival.

(Zárójeles megjegyzés: akár meghatározható a befogadótól függetlenül, akár nem, fontos megjegyezni, hogy az egyensúly, mint egyfajta kollektív esztétikai eszmény nem valami transzcendens, örök igazság, sosem lesz E=mc2, minket körülvevő törvényszerűség, csupán egy kor ízlésének lenyomata. Egészen más borokat tartottak volna „egyensúlyosnak” nemcsak évezredekkel ezelőtt, de még 50 évvel ezelőtt is, és egészen mást fognak száz év múlva. Hosszas művészettörténeti érvelés helyett talán elég belegondolni, mennyit változott idővel a szépségideál, mennyire másképp képzelik el különböző korok például egy szép nő testbéli arányait. Természetesen a borokat most kell eladni, most kell meginni, és nem száz év múlva, néha mégis tanulságos lehet a szempont figyelembevétele.)

A harmónia fogalma közel áll az egyensúlyéhoz, annak egy összetettebb, vállaltan szubjektívebb megközelítése. Nem feltételez pontosan definiált antagonistákat, a kóstoló nemcsak mérhető tulajdonságok alapján ítélhet egy bort diszharmonikusnak, bármiről gondolhatja (pl. intenzitás, hordóhasználat, gyümölcsösség mértéke, az illat és az íz eltérése) hogy összekuszálja az óhajtott rendet. Nem egyenletszerű, egyfajta nyugalmat sugall, vagyis míg az egyensúly egy alkoholos bor esetén a megfelelő savtartalom mellett elméletileg helyrebillen, a harmónia ugyanúgy összetörhet. Nincsenek strukturalista hajlamai, láthatóan teret enged az egyéni véleménynek, így sokkal kevésbé ítéletszerű, ezáltal számomra sokkal szimpatikusabb. És mégis: a harmónia esetén sem tudom kiverni a fejemből, amit a tanfolyamról írtam; sosem szeretnék eljutni odáig, hogy a harmónia legyen a legfontosabb, amit egy borban keresek. Nem azért nyitok ki egy palack bort, hogy megtudjam, harmonikus-e, vagy milyen az egyensúlya, hanem azért, mert bármennyire igyekeztek is az elmúlt években szakszavakkal, egyensúllyal, mineralitással, mindenérző aranyszájakkal, vakkóstolók papírzacskóival, agyagköpőivel és jegyzetfüzeteivel, akkor sem tudták kiölni belőlem a gyermeki kíváncsiságot. Ha ránézek egy palackra, címkére vagy domboldalra, muszáj megtudnom, hogy milyen íze van.

Most úgy látom, nem kívánhatok többet egy korty bortól, mint hogy sokáig emlékezzek rá. Ahogy alföldi merlot már idézte/fordította Ezra Poundot: tényleg csak az élmény mélysége számít, az érzelem minősége, az emlékezetben hagyott nyom. A jelenünkben úgyis csak az él, amire emlékezünk, és én bizony rengeteg egyensúlyos, harmonikus bort réges-rég elfeledtem már, mintha meg sem ittam volna őket. De tisztán emlékszem a 2003-as Szent Tamás ízeire és szálazhatatlan egységére, emlékszem a 2005-ös las Lamas felfoghatatlan gazdagságára, emlékszem a 2000-es Montrose arisztokratikus tartására.
Ennél többet pedig bor aligha érhet el.

31 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr472614046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.26. 08:34:57

Alapvetően egyet lehet érteni. Mindazonáltal fenntartható, hogy a kimagaslóan jó egyensúly, személyes harmóniaérzet ízek nélkül is x-faktor-értékű tud lenni.
Én se gondolom, hogy önmagában az egyensúly miatt kellene borokra emlékezni.Valahogy úgy vagyok vele, ha jellegtelen egy bor, de egyensúlyban van, akkor én a jellegtelenség miatt fogok rá emlékezni. Ha viszont karakteres, tartalmas borokat nézünk meg, akkor az lesz a nyerő, amelyiknél a sok alkotórész legalábbis személyes szinten harmónikus egésszé áll össze.

De egy kicsit úgy érzem, hogy a probléma "mesterséges". Hiába szálazzuk szét a borokat struktúra+díszítésekre, valahol mindezt egyszerű ízleléssel tesszük. Valahol a struktúra is "íz".
Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember ugyanazt keresi a borokban , amit te is: élményt, emlékezetességet. Ha viszont megtaláltuk, akkor megpróbáljuk azt valahogy leírni, hogy esetleg más is megérthesse miről van szó.

AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2011.01.26. 08:36:31

@AG 2.0: mármint nem a komment, hanem a a cikk :)

2011.01.26. 08:51:10

ami engem illet, abszolút telitalálat ez a cikk és az előző is. praktikusan, ha végiggondolom, hogy mik a kedvenceim, sokkal többnél lóg ki ez vagy az, mint amennyi "tökéletes egyensúlyban van".

e_easy 2011.01.26. 09:46:14

kritikai ter - ez tetszik
a felmerult kerdeseimre valaszt kaptam - kosz

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.26. 09:57:17

Engem is foglalkoztat ez a kérdéskör. Szépen leírtad, kösz. Igen gyakori, hogy vki a kedvenc boránál eltekint az egyensúlytól.

Az oktatásnál - főként, amikor kezdők is vannak a mezőnyben - nem lehet mással indítani és mást megértetni, mint az egyensúly-központú borértékelést. Ennek is meglehetnek a maga szubjektív elemei, azonban konzisztensebb "elmélet", mint a "megragadó", "arisztokratikus", stb. borok, amik esetleg kevésbé egyensúlyosak. Kezdő szintről ezzel kell elindulni, aztán mindenki a maga ütemében feldiszítheti az elméletet.

shiraz 2011.01.26. 10:13:40

imádom az Ön stílusát, lassan printre érdemes.
a többit személyesen, ha alkalom lesz rá.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.01.26. 11:12:37

Szóval akkor nevezzük mondjuk "katarzis"-nak a borkóstolás központi fogalmát? :)

Tényleg nagyon jó írás, lett, gratulálok, érdemes volt várni rá!

Most a klippet is értem/tudom hova kötni, ami pedig nem mindig megy :)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.26. 11:36:56

Uff, a klip az komoly. Remélem tehetségesebbek ennél az általad kedvelt, az egyensúly-központú értékelés rostáján kihulló borok.

Kacifánt Sámuel 2011.01.26. 12:38:18

Többször volt már szó arról, hogy a kóstolási élményt számos tényező befolyásolja. Én most csak a kóstolás körülményeit emelném ki. Például egy könyv olvasása is más élményt nyújt hétfő reggel a metrón, mint péntek délután otthon a kandalló előtt. Máshova kerülnek a hangsúlyok, esetleg mást jelentenek a szavak. Ahogy telik az idő, és egyre régebb óta foglalkozom borral, eljutottam oda, hogy hálás vagyok a korrekt, durva hibáktól mentes borokért, és a véleményem is a szétszálazástól leegyszerűsödött a "nekem most ez a bor tetszik", vagy "nekem most ez a bor nem tetszik" lehetőségekre. Persze vannak vitathatatlanul nagy borok, de nem mindig akar az ember Úrágya Furmintot inni, bizonyos helyzetekben a sokkal (pozitív értelemben vett) egyszerűbb borok is nyújthatnak nagyon kellemes és maradandó élményt.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.01.26. 12:49:17

Jó cikk. Nekem a tanulság az az, hogy az egyensúly és a harmónia az bár fontosak, de nem a legfontosabbak.

A cikk olvasása közben eszembe jutott, hogy ugyan ki emlékszik már rá, hogy Sydney-ben ki nyerte a 100m férfi gyorsúszást. De ugye Ericre az angolnára mindenki emlékszik :)

Szerintem ezzel együtt lehet egyénisége egy bornak, lehet úgy maradandó egy élmény, hogy közben az balanszos és harmonikus.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.01.26. 13:19:39

@BZoltan: Egyetértek! Attól, hogy nem az egyensúly az a tényező ami emlékezetessé tesz egy bort, attól még az egyensúly nem unalmas és szürke. Mindenképp leszögezhető, hogy az egyensúly kívánatos tulajdonsága a boroknak függetlenül a bor karakterességétől, tartalmasságától.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.01.26. 13:30:34

@drbarta: Igen, én is így gondolom. Az egyensúly alatt én elsődlegesen analitikai tulajdonságokat értek, de elfogadom, hogy néha az érzékszerveink felülírják az analitikát.
Én sosem jártam semmilyen borivástoktató tanfolyamra :) de néha érzem, hogy egy borból kilóg a szesz, cukor vagy a sav. Néha 5g/l cukor kilóg, néha pedig 150g/l is jól megy a borhoz. Néha a 13vv% is sok, néha pedig a 18vv% is elfér.
Én ebben nem látok olyan nagy problémát.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.01.26. 14:06:14

Szerintem is nehéz lenne vitázni ezzel a poszttal. Az számomra egyértelmű, hogy borért sosem adnék több ezer forintot. Élményért százezreket is simán.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2011.01.26. 14:35:32

Végiggondoltam, mire emlékszem az elmúlt évek kóstolásaiból. 3-4 bor jut eszembe. Azt hiszem, erről szól ez a cikk. Nekem tetszik.

Ferraiolo 2011.01.26. 15:21:17

Nagyon jó írás. Igazán elgondolkodtató.
Cher Lloyd pedig telitalálat a téma érzékeltetéséhez. Nincs harmónia, viszont az audiovizuális élmények mégis tökéletesen egy egészet alkotnak. :)

janigod 2011.01.26. 15:40:36

@BZoltan: LIKE Eric :-) Hatalmas...

bugart 2011.01.26. 16:19:50

részemről is mélységesen egyetértek
inkább egy is hibát megbocsájtani (pl, kicsit kilógó alkohol, sav, maradékcukor, ha ízkomplexitásban számomra lehengerlő)
nem tudok mit kezdeni a 'tökéletesre' csiszolt, ám egysíkú borokkal:)

Tóth Ferenc · http://www.veltelini.eoldal.hu/ 2011.01.26. 16:23:46

Jájjj. Valamelyik bölcsész már megint sokat ivott? .))

lackó 2011.01.26. 21:55:34

A téma jó, a cikk is. Röviden -szerintem: az analitikus borfogyasztó-bíráló-kóstoló az egyensúlyt keresi, hogy mi az, amitől megvan, mi az, amitől nincs, vizsgálgat, elemez, cizellál...a hedonista pedig élvezi. Szívesebben tartozom az élvezkedők közé, de szerencsére elég nagy a világ, hogy jól elférjünk és szépen kiegészítsük egymást.

janigod 2011.01.26. 23:01:44

Szerintem mivel a jó BOR nem kizárólag élelem és/vagy élvezeti cikk, nem csak az esztétikai élményt kell keresni. Persze meghatározó, de ami a legtöbbet számít az mind szubjektív, mélységesen személyes dolog. Kötődés egy borászhoz, dűlőhöz, de inkább egy olyan "egyéb, besorolhatatlan" élmény, mely a kóstoláskor születik bennünk. Ezt pedig hiába magyarázzuk és nevezzük egyensúlynak vagy mineralitásnak... Filozófia.
Katarzis :-)

kartyas 2011.01.27. 01:10:28

Alapjában egyetértek a cikkel, csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Giuseppe Vaccarini (többszörös világbajnok sommelier, az ASI korábbi elnöke)bortanfolyamán tanultak szerint egy bor akkor harmonikus ha az orr által tapasztaltak harmóniában vannak a száj által tapasztaltakkal. Én személy szerint kedvelem ezt az értelmezést, mely viszonylag konkrét, megfogható értelemet ad a fogalomnak.

Behor Dani 2011.01.27. 07:38:14

Az X-faktor is mint a bor,szubjektív....ezáltal a meghatározás pozitív vagy negatív irányban a fogyasztó által születik!Pl.Nekem az X-faktorban a nagy testes lány hangja tetszett de a könnyű fehérborokért rajongok:D:D:D:D:D:D:D:D:D
Viccet félretéve,tetszett a cikk és van benne valami...Ok,hogy van egy norma ami alapján megítélünk egy bort de nekem pl. nagyon sok drága ,úgymond csúcsbor,egyáltalán nem ízlett mint ahogy a Király L. Norbi hangja sem tetszett:D:D:D:D

2011.01.27. 08:31:12

@kartyas: takács lajos 2008-as szűretlen furmintjánál mi sem áll távolabb, mint az orr és a száj. mégis, hatalmas bor! :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.01.27. 08:48:21

Jó írás!

OFF
Ott vagyok a Szőlészet & Pincészet kiállításon. Most vizslatom először közelről a borkémia produktumait, a szomszéd stand is egy ilyen holmikat (élesztők, tanninok, s minden, mi szem-szájnak ingere, az egyensúly elérése érdekében, hümmm) forgalmazó cégé.
Csodák vannak, honjaim...

Kacifánt Sámuel 2011.01.27. 08:52:36

Természetesen tudom, hogy a bor analitikus kóstolására gyakran igen nagy szükség van, nincs is ezzel semmi problémám. A gond nálam azoknál az embereknél kezdődik (és tudjuk, hogy vannak ilyenek), akiknél a szétszálazás tulajdonképpen nem is a borról, hanem inkább a kóstoló személyéről szól, egyfajta erő(ami velük van)fitogtatásként szolgál. Szerintem ez sok, a bor felé szívesen és nyitottan közeledő társunkat rettentheti, a tudatlanság érzését keltheti bennük. Pedig a borhoz nem kell "professzornak" lenni, mindenkihez szól. Ha nem megy a szálazás, vagy nem akarunk ezzel foglalkozni, akkor egyszerűen csak élvezzük a bort, szerintem ez az elsődleges rendeltetése. Szép kóstolandó és/vagy készítendő nedűket mindenkinek!

kartyas 2011.01.27. 10:32:17

@Parci: persze, én is nagyon sok kiváló bort ittam amelyek a fenti értelemben véve nem voltak harmonikusak...ugyanaz a helyzet mint a kiegyensúlyozottsággal, vagyis, hogy a harmónia sem lehet abszolút cél, hiszen amúgy harmonikus borok sok esetben nem nyújtanak akkora élvezetet mint más kevésbé harmonikusak...

Belcsuj 2011.01.27. 11:14:09

Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy sok mindenkinek van itt részigazsága. Egyrészt, aki akarja és van némi gyakorlata a kóstolásban az keresse az egyensúlyt,(vagy inkább a valóban szimpatikusabb harmóniát) de aki "csak" élvezni akarja a bort, ám tegye. Illetve ez persze hangulatfüggő is, hogy épp hogyan kóstol az ember. Én mondjuk szinte mindig elemezve és jegyzetelve ülök neki a kóstolásnak, de aztán persze leteszem a tollat és hagyom, hogy átéljem, amit a bor ad nekem. @janigod: abszolút egyetértek, hogy a bor nem pusztán élelmiszeripari termék, nálam legalábbis biztosan nem. Én nagyon gyakran érzelmi alapon kötődöm egy-egy borhoz, lehet, hogy épp a borász miatt, vagy a termőhely miatt, a fajta miatt, a pincészet filozófiája miatt, és ilyenkor bizony szemet hunyok afelett, hogy hopp most épp ez vagy az esetleg kilóg, ha attól még egy nagyszerű bort kóstolok. Tudok objektív is lenni, de számomra a kóstolás elengedhetetlenül tartalmaz szubjektív, érzelmi elemeket és dagadtossal teljes egyetértésben azt gondolom, hogy ha hónapok vagy évek múlva is pontosan emlékszem egy bor ízére és fel tudom idézni, hogy milyen érzésekkel ajándékozott meg kóstoláskor, akkor annál többet tényleg nem kívánhatok és onnantól számomra teljesen érdektelen, ha egy MW jedilovag szerint nincs egyensúlyban...

kifli 2011.01.27. 23:30:04

szórakoztató írás, de még gondolkodnom kell egyensúlyban van-e...

Fagyitölcsértorkolat 2011.02.07. 13:41:38

Sokan vannak olyanok is, akik nem "tudják" a harmóniát keresni a borban. Illetve keresnek, csak a saját laikus harmóniájukat. Nem mindenki tanult a borokról, van aki csak szereti kóstolgatni őket (persze nekik is megvan a saját ízlésük), és hallgatni ahogy az, aki ért is hozzá beszél róla. Ezért van a sommelier, ha mindenki tudná melyik bor harmonikus, és mivel harmonizál, akkor rá nem lenne szükség. A laikus, borokat nem ismerő ember is a harmóniát keresi a borban, persze nem feltétlenül azt, amit a tanult borszakértő!!!!