Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Spanyolok az asztalon

Ribera del Duero kóstoló

2011.02.07. 06:00 - Octopus

Már megint olyan érzésem támadt, hogy a spanyol vörösborokkal nehéz mellényúlni, és nem ez az első alkalom. Mikor Akov kolléga jelezte, hogy a Ribera del Duero borvidékre szánna egy estét, egy percig sem hezitáltam jelezni részvételi szándékomat, noha vannak fenntartásaim a borokat illetően, még ha parányiak is. A kételyek oka a szórványosan tapasztalt újfa-túladagolás, mely ezt a régiót sem kíméli, és rumos diós édességbe igyekszik fojtani az egyébként igencsak tartalmas helyi alapanyagot. De ezen az estén elkerült minket a vanília-kór, a hordóval nem, legfeljebb egymással kellett viaskodnunk a maradékokért.

A borkészítés hagyománya régi időkre tekint vissza ezen a tájon, a népszerűség ellenben új keletű, a sztori valójában mindössze néhány évtizede kezdődött. A 20.000 hektárnyi szőlővel borított vidék sikerének titka többek között a kiváló klímában keresendő: számos egyéb spanyol borvidékhez hasonlóan, a napos, meleg és száraz éghajlat magas tengerszint feletti magassággal párosul (az átlag szerény 837 méter), ami hűvös éjszakákat jelent még nyáron is, így a savak tökéletes érettség mellett is megmaradnak a szőlőben. Ez határozottan tetten érhető volt a mi kis borsorunkban, lomhasággal egyik versenyzőt sem lehetett megvádolni, sőt. A vakozást ezúttal elhagytuk, a szellőztetést viszont nem, a borok egy gyors dupla dekantálást kaptak néhány órával az esemény előtt. (A borokról itt olvashatnak egy bevezetőt)

Cuatro Rayas Rueda Savignon Blanc 2009

Felvezetés gyanánt két fehérbor szolgált, az első jellegzetes aromákkal nyit, bodza, egres az illatban, azonban a fajta érettebb arcát mutatja, fű és zöld jegyek helyett maracuját és trópusi gyümölcsöket kapunk. Egy picit fésületlen, savai citromosan savanykásak, talán nem is mind a szőlőből származnak, akárhogy is, ez egy korrekt bor. 4 pont (5,0 EUR)

Belondrade y Lurton Rueda 2007

100% verdejo. Mélyebb citromsárga szín, intenzív, erőteljes illat mogyorós-vajas újfával, citrusokkal, virágokkal és mandulával. A hordó kiváló minőségű lehetett, de kicsit talán túlzó, bár teljesen integrált része az aromatikának, és szellőzve visszább vonul. A bor teste illeszkedik az illathoz, méretes, olajos, krémes, savai szelídebbek, az alkohol egy kicsit melegít. Citrusos, pörkölt hordós íze kellően hosszú. Kicsit megosztotta a jelenlevőket, én szerettem, 6 és 7 pont határán helyezném el. (22,0 EUR)

Tinto Pesquera Crianza Ribera del Duero 2007

100% tempranillo, 18 hónap amerikai hordóban. Nagyon fiatal még, illata friss, de meleg karakterű, érett szederrel, savanykás fekete meggyel, szinte borsosan csípős fűszerességgel, és jó adag brettes animalitással. Egy idő után egy kis medvecukor is felüti a fejét. Hangsúlyos savai határozzák meg ízét, nyújtják karcsúbbra szerkezetét, pedig elég koncentrált. Savanykás áfonyás, sötét bogyós íz, közepes tannin mellett. Kissé túlzottan is lendületes, túlzóan savas, mégis meg tud győzni. Étel mellé, vagy hosszú érlelésre kívánkozik. 6 pont. (15,0 EUR)

Tinto Pesquera Reserva Ribera del Duero 2006

Ugyanaz az összetétel, de ez már 14 hónapot tölt hordóban. Egyértelműen túlérett illat, mazsolás, aszalt gyümölcsös, szinte portóit idéz, egy kicsit vaníliás is. Ezzel együtt is szép, nagyon tömény, az erős animalitás viszont itt kimaradt, sőt, az este hátralevő részében már nem is találkoztunk vele, nem bántuk. Kiváló savak tartják meg a kortyot, és a túlérett aromákat ellensúlyozva frissességet adnak a bornak, és intenzívebbé teszik fekete bogyós ízét. Testes, sűrű, krémes, szinte harapható, sok, de érett tanninnal. 7 pont. (23,7 EUR)

Carmelo Rodero Ribera del Duero Reserva 2004

Ez nagyot szólt. Átlátszatlan szín, izgalmas, nagyon gazdag illat, mintha a 10 százaléknyi cabernet sauvignon egy újabb dimenziót és eleganciát adna hozzá. Sötét, szuperérett illat, mégis van benne valami megfontolt, hűvös jelleg. Különleges fűszerek, humusz, föld, fekete cseresznye, aszalt szilva, finoman adagolt kókusz és vanília. Bársonyosan sima korty, tökéletes, szinte Bordeaux-t idézi tanninstruktúra (az a kis cabernet?), fantasztikus savak. Aszalt meggy és étcsokoládé, koncentráció és lendület, hosszú, mély és kidolgozott. Az alkohol kicsit melegít a végén, de más hibát aligha találni benne. Még most is fiatalnak tűnik. 8 pont, best buy. (25,0 EUR)

Bodegas y Vinedos Alión Ribera del Duero 2005

Míg az előző bor modern stílusú, ez inkább klasszikus óvilági, sőt oldszkúl irányt képvisel. Mediterrán, meleg karakterű illat, nemes, finoman bőrös, visszahúzódóban lévő gyümölcsösséggel. Igazán sokrétű, de egységes aromatika: fekete ribizli, beszáradt szilvalekvár, medvecukor, étcsokoládé, kakukkfű, rozmaring. A közelmúltból a Greenock Creek ugrik be, az volt hasonlóan meleg és fűszeres illatú. Szájban ismét remek savak, tökéletesen integrálva, nem túlzó test és sűrűség, savanykás fekete meggyes, aszalt szilvás íz. A cserek újfent érettek, de kevesebben is vannak, a sav itt komolyabb szerkezeti elem. Valamiféle mediterrán elegancia hatja át, gazdag, gyönyörű bor, már fogyasztásra érett. 8 és 9 pont határán. A 2004-es 7, a 2003-as 8 pontot kapott anno. (40,0 EUR, és itthon is kapható)

Dominio de Pingus Flor de Pingus Tinto Crianza 2006

A Pingus Spanyolország talán legdrágább bora, és persze az egyik leghíresebb is. Mi a másodbort néztük meg, ami jelentősen olcsóbb, bár még így is húzós árú, viszont a legenda szerint nem marad el annyival a nagy testvértől, amennyivel kedvezőbben mérik. Már az illattal is elvarázsol. Egészen egyedi, az eddigi boroktól eltérő karakter, modern stílusú, fiatalos és friss, elegáns, szinte hűvös, mintha csak egy nagy balparti chateau bora lenne, némi extra napfénnyel tuningolva. Friss áfonya és erdei bogyós mix, egy csipetnyi minőségi kávé, szerecsendió és egyéb fűszerek, mindez olyan megbonthatatlan, szálazhatatlan egységben, hogy már-már elvész a komplexitás illúziója. Ugyanezt nyújtja szájban is, minden alkotóelem integrálva, hézagmentesen illeszkedik, talán csak a kortyvégi alkohol nincs tökéletesen kontroll alatt. Lendület, frissesség, érett gyümölcsök (fekete meggy, áfonya), és elálló lélegzet. 9 pont még épp nincs meg, erős 8 minimum, azaz valahol egy szinten az előző borral. Hosszan érlelhető. (75,0 EUR)

Vega Sicilia Valbuena 5º Reserva 2004

Határozott rokonságot mutat az Aliónnal, nyilván nem véletlenül, felülmúlnia azonban nem sikerül. Nagyobb méretek, erősebb sav, hátrébb tart a fejlődésben, egyértelműen hosszabb pályára szánták - az aktuális fogyaszthatóságnak viszont ez nem kedvez. Sűrűbb, de kevésbé komplex és kerek. Illatában fekete ribizli, gyömbéres aszalt szilva, medvecukor, egy kevés édesfűszer. Szájban élénk savak, jó koncentráció, a tannin az Aliónhoz hasonlóan itt is közepes mennyiségű. Az alkohol kicsit melegít a végén, egyensúlya a sav felé billen, de a test azért elbírja. Remek bor, de a kistestvér nyitottságát, sokrétűségét (még?) nem tudja. Eléri a 8 pontot. (86,5 EUR, illetve a Bortársaságnál kapható a 2002-es, 2003-as és 2005-ös évjárat)

Bodegas Torreduero Toro Marqués de Peñamonte Reserva 2001

Az utóbbi hónapokban szinte nem úsztunk meg nagyobb kóstolót dugós bor nélkül, és a szerencse ezúttal sem állt a mi oldalunkra. Most ugyan csak a ráadás tétel bánta, de azért így sem örültünk neki.

Címkék: négypontos hatpontos ötpontos hétpontos nyolcpontos spanyol kilencpontos ribera del duero tempranillo vega sicilia alión pingus pesquera belondrade y lurton cuatro rayas carmelo rodero

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr662643530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.07. 06:22:23

Köszi az írást! Nagyon jó kis kóstoló volt!Itt vannak a mi jegyzeteink is, a teljesebb kép kedvéért.borrajongo.blog.hu/2011/02/07/komoly_borok_ribera_del_duero_bol

Én úgy éreztem, hogy az Alion, de főleg a Pingus ugrásszerűen szebb, mint az azelőttiek, így ezt igyekeztem pontokban is szemléltetni. De 1 pontnál nagyobb eltérés nincs. :)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.07. 06:46:53

No, elszállt a komment, vagy nem?

Octopus 2011.02.07. 11:03:47

@drbarta: az Alión és a Pingus valóban kiemelkedett a sorból, klasszis bor mind a kettő. Ilyenekkel nem minden nap találkozni, úgy gondolom, megéri összefogni egy kis társaságnak, hogy megkóstolhassák