A mai eresztésbe két „luxusolasz” is jutott, amelyek árban Szepsy István és Demeter Zoltán presztízsépítő dűlős próbálkozásaihoz közelítenek (az egyik minőségben is). És két biztos befutónak látszó best buy-jelöltet is kipróbáltam, de a 2009-es Szászi Szent György-hegyi olyan sűrű kénködbe burkolózott, amit három nap sem volt elég szétoszlatni, így lemondtam róla. Az Esküvé friss évjárata pedig megbotlott (őszintén szólva nem tudom, hogy a saját lábában-e, vagy a konkurencia gáncsolta el). A nevető harmadik a Scheller Szőlőbirtok Táltoshegyi veteránja lett, ami elég pontos képet ad arról, hogy én milyennek képzelem el a beavatkozásminimalizálást szem előtt tartva készülő bort (ami nem jelenti azt, hogy az is).
Strekov Terroir 2006 fehér
Eredetileg vendégségben, vakon került elém a Gál Lajos Tagijával, és bár házigazdánk színtiszta olaszrizlingnek hitte, valójában házasítás zöldveltelinivel. Közvetlenül bontás után ígéretesnek, de kissé zabolátlannak tűnt (mondjuk a Tagi mellett nem csoda). Aztán egy nappal később nyugodt körülmények között kóstolva elszégyelltem magam: ez egy gyönyörű, elegáns, kiegyensúlyozott bor hibátlan savakkal.
Az illat komplex és izgalmas: virágpor, zsírkréta, fém, fehérbors. Kóstolva zamatos és élénk őszibarackos, mézes, mandulás jegyekkel. A savak (némi almasav is) nem csak szép ívet adnak a kortynak, de mintha belülről is pezsdítenék (zsizseg, vibrál, oszcillál – ahogy tetszik). A lecsengés komplex és fűszeres. Arisztokratikus, elegáns és eleven bor, amin úgy látszik, nem fog az idő. Száraz fehérben beférne a privát top 10-embe. 7-8 pont (6000 Ft)
(Gyanítom, hogy ez a bor nagyjából eladhatatlan, a borászat honlapjának tanúsága szerint utód nélkül vonták ki a forgalomból, sőt, a zöldveltelini a legdrágábból a legolcsóbb sorozatig bukott. Kár érte, árfelezéssel jobban jártunk volna.)
Gál Lajos Tagi Dűlő Olaszrizling 2007
Én aztán nagy olaszrizling rajongó vagyok, de meglepne, ha volna kimutatható kereslet a hat ropis olaszrizlingekre (házigazdánkat felesége jelenlétében nem mertem kifaggatni tudatfolyamának a kártyalehúzást megelőző pillanatairól).
Meglehetősen sötét szín, ha egyszer föltapadt a pohár falára, többet le nem mászik. Az illat bontás után áradó, csábító, de ahogy szellőzik, a gyümölcsöket, virágokat egyre inkább leárnyékolja a fa. A második napra a sárgabarackból és a virágokból már szinte csak az emlék maradt, és egy kevésbé vonzó, zsírkréta-pattogatott kukorica vonalra állt át. Krémes, selymes textúra, kerek és megfontolt savak, viszonylag öblös test, ízben fa és barack. El lehet benne süllyedni, mint egy plüssfotelben, de amint fölébred bennünk a górcsöves genya, lehetetlen nem észrevenni, hogy sem nem különösebben komplex, sem nem különösebben hosszú.
Bőven szép emlék, de fontos kiegészítés, hogy nem az én kontómra ment, és így azért könnyebb elrévülni. 6 pont (Palacknál két évvel ezelőtt 7 volt.)
Bussay Esküvé 2009
Nálam az Esküvé örökös best buy, és nem várt meglepetés, hogy ebben az elvileg kiváló évjáratban fennakad a rostán. Éppen csak, és lehet, hogy ideiglenesen, de per pillanat nem merném nyugodt szívvel ajánlani (balszerencséjére/szerencsénkre erős a konkurencia).
Szinte vízszerűen halvány szalmasárga szín. Az illat szolid és nem különösebben kontrasztos: szőlő, zsírkréta, őszibarack, citrusok, ilyesmi. Kóstolva elég szellős, tiszta és egyszerű. A korty vége mézes és fanyar, és a savak alaposan belehúznak. Jó ivású, és persze fölismerhetően bussays, de a 2008-as jóval tartalmasabb, zamatosabb, mélyebb volt (az egyébként traminit és muskotályt is kapott). Csak remélni tudom, hogy idővel ez is gazdagodik, színesedik. Addig is 5 pont.
Scheller Táltoshegyi Olaszrizling 2006
Szerelem első látásra. Ahogyan Bob írta, a Scheller Szőlőbirtok lassúsodrású kultborászat a Káli-medencében, szívmelengető sztorival, de a többség számára mégiscsak egy nagy üvegburával lefedve. Én ezt a palackot a Radovin 27 százalékos akciójában raboltam, és szívesen vásárolnám kartonszám. (Itt állítólag az Áldozó Kereklevelű 950 Ft. Ez normális?)
Számomra az olaszrizling egyik iskolapéldája. Nincs agyonfarigcsálva, csiszolva, szidolozva, magától értetődő, erőlködésmentes, természetes egyensúly és vitalitás jellemzi - engem azonnal levett a lábamról. Az illatban eleinte átható gyógyszeresség, de ez félóra után nyomtalanul eltűnt, aztán citromfű, kamilla, méz, sárgabarack és marcipán. Tágas, korlátlan, eleven korty – ha van ennek így értelme. Ízben aszalt sárgabarack, gyöngyvirág és méz, a korty végétől zelleres-mandulás fanyarság. Közel ötévesen már látszik az érett bor magabiztossága és még érezhető a fiatal életereje. 6 pont és best buy.
Utolsó kommentek