Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Brunello di Montalcino 2006

2011.03.23. 06:00 - alföldi merlot

Franco Ziliani, Montalcino ostora ismét belecsapott a ribollitába. Bár későbbi posztjaiban próbálta az őzbarnát árnyalni, az alapmű nem hagyott kétséget afelől, hogy a brunello nagyátlag szerinte továbbra is keserű. A februári Benvenuto Brunellón az első "megtisztult" évjárat, a kiváló adottságú 2006 borait mutatták be, és bár Ziliani örömmel nyugtázta, hogy a negróbrunellóknak bealkonyult, a kivilágosodás azt is megmutatta, hogy sok termelőnek tényleg volt mit takargatnia: az ő sangiovese in purezzájuk nem csak halvány, de vékony, zöld és egyszerű is. A tisztítótűzes kezelés hatásai tehát már érzékelhetőek, de a jajveszékelés java még hátra van.

Ziliani egy született provokatőr enyhe terroirdzsihádista elhajlással (ráadásul egy vérengző mimóza), ám ez mit sem változtat a tényen, hogy a jegyzett borírók közül ő a legállhatatosabb és legfelkészültebb brunelló-kritikus. Így aztán duplán fájhat a brunellistáknak, hogy az első egyértelműen posztbrunellopoli évjárat értékelésekor nem tanúsított könyörületet. Más kérdés, hogy ez mennyiben tudható be annak, hogy Zilianira rákérgesedett az inkivizítori klepetus, vagy hogy a sztártalanított nagyátlag alapján mondott véleményt (a rossók alapján számomra egyértelmű, hogy 2006 kiváló évjárat, és itt még ő is így gondolta). Mindenesetre szerinte sokan korán szüreteltek, így a boruk zöld, keserű és szárítóan tanninos, mások viszont későn, így a boruk túlérett, lekváros, egysíkú és lapos. A láng feljebb srófolását persze főleg a Brunellopoliban érintett nagyüzemek, illetve a pénzszagra az utóbbi egy-másfél évtizedben odagyűlt szerencsevadászok érdemelnék meg, akik a legföljebb „krumpliföldnek alkalmas területeket” (Ziliani) betelepítve elhivatottság, szakértelem és türelem nélkül vágtak bele a brunellósokszorításba. Ám ha megnézzük Ziliani különlistáját azokról, akiknek a borától megkeseredett a szájíze, olyan neveket is találunk, amelyek egyik fachba sem illenek. A fő bűnösök: Luce della Vite (Frescobaldi), Cantina di Montalcino, Pian delle Vigne (Antinori), Podere Brizio, Agostina Pieri, Máté, Le 7 Camicie, Fanti, Castiglion del Bosco, Donatella Cinelli Colombini, Castelli Martinozzi, Podere La Vigna, Palazzo, Casisano Colombaio, Fattoi, Castello Romitorio, Scopone, Cupano és Piombaia.

A gyorsan felejtendők után álljon itt azok listája, akik Ziliani szerint fölfelé húzzák az átlagot: elsőként és mindenekelőtt a néhai Gianni Brunelli, másodsorban Fuligni, La Fornace, La Palazzetta, Lazzeretti, harmad- és negyedsorban Santa Giulia, Casanuova delle Cerbaie, Fornacella, Pietroso, Siro Pacenti, Gorelli Le Potazzine, Poggio Salvi, Collelceto, Collemattoni, Il Colle, Il Marroneto, La Campana, La Poderina, Lambardi, Mastrojanni, Caprili, Pinino (van még ötödsor is, a teljes lista itt olvasható).



A keserű szájíz fenntarthatóságának esélyeit bizonyára növelte Ziliani azon döntése, hogy a Benvenutóval egyidejűleg zajló alternatív bemutatók mezőnyével, ahol egyébként kedvenc borászatainak többsége szerepelt, nem foglalkozik. Márpedig a Benvenuto Brunello sajátosan torz képet ad Montalcinóról - afféle mazsolátlanított kuglóf -, ugyanis a Consorzio tevékenységével és/vagy a rendezvénnyel elégedetlenek – ortodoxok, individualisták, anarchisták, zöldek – már évek óta kerülik. (Képzeljük el Somlót a Hollóvár és a Somlói Apátsági Pince nélkül, vagy Sopront Weninger és Ráspi nélkül!) Csak remélni tudom, hogy Ziliani idővel a szakadárokra is sort kerít, és bebizonyítja, hogy tud dicsérni, ha muszáj.

Függelékként álljon itt Ziliani borvidéki nagytutija, amit még 2009-ben állított össze: Case Basse, Il Greppo Biondi Santi, Il Colle, Poggio di Sotto, Giulio Salvioni Cerbaiola, Lisini, Col d’Orcia, Fuligni, Gianni Brunelli, Capanna, Il Poggione, Caprili, Gorelli Le Potazzine, Le Macioche, Sesta di Sopra, Il Marroneto, Uccelliera, Pian dell’Orino, Salicutti, Mastrojanni.



A Jancis Robinson Bíborlapjainak tudósító Walter Speller szerint ezzel az évjárattal Montalcino átlépte a Rubicont. A 2006-os brunellók egyöntetűen világosak, áttetszőek, azaz a borok valóban tiszta sangioveséből készültek. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy sokan tehetetlenek a tiltott segédeszközök nélkül (hiszen ezúttal a kudarcokat nem lehet az időjárásra kenni). A 2006-tal kapcsolatos várakozásokat jócskán felsrófolta a Consorzio 5 csillagos értékelése, illetve James Suckling (ex-Wine Spectator) elragadtatása, aki mindenkit megelőzve kóstolhatta végig a mezőnyt, és két tökéletes (100 pontos) bort is talált (Luce delle Vite és Casanova di Neri Tenuta Nuova - Szopós Jakab nem tanul és nem felejt). Speller azonban azt állítja, hogy a kóstolható eredmény alapján ez csak egy átlagos évjárat. Amit úgyis lefordíthatunk, hogy a Brunello di Montalcino név és a kitűnő évjárati adottságok nem jelentenek általános garanciát a minőségre. Speller megítélése szerint Montalcino tiszta szellemét és jövőjét a veteránok és a „gyüttment” fiatalok képviselik: Biondi Santi, Case Basse (Soldera), Campi di Fonterenza, Pieve Santa Restituta, Valdicava, Cerbaiona, Poggio di Sotto, Podere Salicutti és Stella di Campalto – sokatmondó tény, hogy a felsoroltak egyike sem sem vett részt a Consorzio által szervezett hivatalos eseményen. Speller kedvencei a Benvenuto Brunello mezőnyéből: Antinori, Pian delle Vigne; Gianni Brunelli, Le Chiuse di Sotto; Canalicchio di Franco Pacenti; Caparzo; Castello Romitorio, XXV Vendemmia; Citille di Sopra; Fuligni Eredi; Lisini; Il Marroneto; Il Marroneto, Madonna delle Grazie; Poggio Antico, Altero; Le Ragnaie; Salvioni; San Polino, Helichrysum (Ziliani egy-két névért biztosan meghúzná a pajeszát).



A Montalcinóban élő Monty Waldin, aki az egyik legismertebb biodinamikus konzultáns (és „tévésztár” (l. Chateau Monty)) szintén a Bíborlapokat tudósította, de ő az alternatív szcénát kóstolta végig: az organikus és/vagy biodinamikus birtokok borait. (Ez a mezőny szinte teljes mértékben egyezik azzal, amit én a helyi tanácsokra hallgatva az évek folyamán próbáltam közelebbről megismerni. Az én Montalcino-képemet ezek a dinamikus és elhivatott borászok határozzák meg, az alapító atyák és hagyományörzők - alapvetően az árak miatt - eddig kimaradtak.) Miután az általam ismert legátfogóbb, legmélyebb és leglehangolóbb kritikát a Brunellopoliba süllyedő Montalcinóról Monty Waldin írta meg 2008-ban, kellemes meglepetésként ért, hogy ő már a fényes jövőről álmodik: Nem látom kizáró okát annak, hogy alaposabb földtani ismeretekkel, zöldebb művelési móddal és transzparensebb borászati hozzáállással a brunellók és rossók versenyre kelhessenek a burgundi vörösekkel a maguk sokszínű, ám meggyőző acélos törékenysége révén. [A ’compelling steely fargility’ fordítására szívesen fogadok bármilyen javaslatot.] Három évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha ilyet fogok leírni. Most azonban meg vagyok róla győződve, hogy ez minimum lehetséges.

Először is álljon itt azoknak a neve, akikkel Monty Waldin kiemelten foglalkozik: Campi di Fonterenza, Le Chiuse, Tenuta Corte Pavone, Cupano, Il Paradiso di Frassina, Pian dell'Orino, Podere Salicutti, San Giuseppe, Santa Marie, San Polino. Waldin elveti a pontozás barbár szokását, így alá kell merülni a kóstolási jegyzeteiben, hogy a tetszés mértékét kisilabizálhassuk. Ha nem tévedek nagyot, akkor főként ezekért a borokért lelkesedett: Le Chiuse 2009 Rosso di Montalcino, Pian dell'Orino 2008 Rosso di Montalcino, Pian dell'Orino 2006 Brunello di Montalcino, Salicutti 2008 Rosso di Montalcino, Salicutti 2006 Brunello di Montalcino, San Polino Helichrysum 2006 Brunello di Montalcino (egyik kedvenc borászatom, a Campi di Fonterenza borait a tengelyig érő sár miatt ezúttal nem tudta megkóstolni).

[Elindítottam egy borászkérdőívet Montalcinóba, amint kapás van, jelentkezem.]

Címkék: 2006 montalcino brunello di montalcino

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr182759421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

takács bálint - zsebtévé 2011.03.23. 22:12:13

Hozzá kéne már szólni valakinek, mert a végén még sértődés lesz belőle... hogy nem szupertoszkánt iszunk a szerda esti mirrellitpidzzához.

tb - zstv

dagadtos 2011.03.24. 02:35:18

@takács bálint - zsebtévé: hát igen, bár ezek nem szupertoszkánok.

takács bálint - zsebtévé 2011.03.24. 14:03:20

@dagadtos: Derogál is hozzászólnom...
Meg a vacsora sem mirelitpizza volt.

tb - zstv

Shyr Kahn 2011.03.24. 16:20:54

Gratula a poszthoz. Színvonalas, részletes és informatív.
Sajnos nekem 2006 egyelőre csak álom, ami a BdM-eket jelenti, de a kedvenceim örömmel látom, hogy jól szerepelnek és ez csinált némi étvágyat és előrevetíti a pénztárcám későbbi megkopasztását. (Gorelli Le Potazine, Lazzeretti, Collemattoni, Lambardi, Tenuta Oliveto (ez utóbbi a linken található))

Ugyanakkor az Uccelliera-t hiányolom a felfelé húzókból így kóstolatlanul is...