Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Nem az a fontos, hogy mivel, hanem hogy kinek!

2011.04.08. 06:00 - Szomjas Gödény

Egyre divatosabb témát jelentenek a bor és ételpárosítások, egymást érik a borvacsorák, egyre több helyen merülhetünk el a különféle kombinációk részleteiben. Kétségtelen, hogy lényeges a kérdés: egy alaptudást, vagy inkább koncepciót mindenképpen érdemes elsajátítanunk arról, hogy mit mivel érdemes fogyasztani, vagy legalábbis arról, hogy mi mivel szeretjük. Persze ennél mélyebb érdeklődést is tanúsíthatunk a téma iránt, és minden ételhez megpróbálhatjuk megtalálni a legmegfelelőbb bort, de ennek a sikere legalább annyira múlik az egyéni ízlésen, mint amennyire az este szakácsán. Ha néhány fő szabályt betartunk, akkor valószínűleg nem fogunk túl nagyot tévedni. Ezekről azonban ma nem lesz szó. Helyette Matt Kramer piszkos kis titkát leplezem le a Wine Spectator agent provocateur-rovatából.

Az ételek és borok párosítása helyett Kramernek egy másik probléma okoz sokkal több fejfájást, amikor jönnek az ünnepek. Például hogy egészen pontosan mit is szolgáljon fel a karácsonyi vacsorán a nagy várakozással érkező rokonok számára. Hiszen mi is lenne a világosabb elvárás munkájának és egyben hobbijának az ismeretében, minthogy valami lenyűgöző ritkaságot bontson a pince mélyéről. Végül is ki másra pazarolhatná gyűjtőszenvedélye eredményét?

Szerencsére itt is elég világosak az alapszabályok, mondja Kramer: olyan embernek érdemes kinyitni a bort, aki azt értékelni fogja. És ez kulcsfontosságú mind a házigazda, mind a vendég elégedettségéhez. Persze ez a tipp könnyen keltheti azt a látszatot, hogy a szerzője egyszerűen smucig: sajnálja kibontani a jobb borait bizonyos barátok, családtagok vagy vendégek számára. Azaz nem jó házigazda. Egy önző, antiszociális sznob. Pedig nem is. Egyszerűen csak megszállott. Éppen ezért komoly gondot fordít arra, hogy kivel is itatja fel féltve őrizgetett borait.

A legkülönlegesebb, legérdekesebb, legnehezebben beszerezhető borokat általában az azt leginkább értékelni tudó ember számára tartogatjuk. Vagy akár egy gondosan megtervezett kóstolóba szánjuk, és magunk elől is féltve őrizgetjük. Szóba jöhetnek még a téma legjobb ismerői, vagy olyan közeli ivócimborák, akiknek a véleményére kíváncsiak vagyunk. Minél több jó bort iszik az ember, annál szélesebb lesz a látóköre és annál több részletet, apróságot, különcséget tud értékelni a borokról. És valljuk be, hogy számít, sőt, leginkább az számít, hogy mit tud értékelni az, akinek megmutatjuk a (sajnos) csak egyszer bontható kis "drágaszágainkat".

Bevallom, hogy azonnal tudtam azonosulni a cikkel. Egyből feltolultak az emlékek, 10 év legrosszabb pillanatai törtek fel egyetlen minutumban, mivel kis családom sem mentes ezen probléma alól. Szerencsére több nagyfogyasztónak már van pincéje vagy borhűtője, így mérséklődtek a súrlódási felületek. Mindenki azt iszik, amit akar. A család nagy része villányi vörösökön szocializálódott a 90-es évek közepe óta, akárcsak jómagam, és azóta is a jobb villányiak alkotják a fogyasztásuk gerincét, ezek a borok jelentik az etalont. Amikor kívül merészkednek megszokott világukon, akkor általában az egri borokat savasnak találják, fehérből csak hegyaljait isznak, rozét meg egyáltalán nem. A kishordós érlelés mára már hozzátartozik a cabernet fajtajellegéhez, a sűrű tannin alapkövetelmény lett. Végül is ez nem baj, boldogok a fogyasztók, akik megtalálták, amit szeretnek.

Kicsit sarkítottam ugyan a család képén, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy jórészt a saját káromra, lassan tapasztaltam ki, hogy miként lehet a fenti lélekemelő mondatokat előcsalogatni, és közben egyáltalán nem élveztem minden hosszú pillanatát. A módszerem az volt, hogy próbáltam bővíteni a látókörüket, kikérni a véleményüket, együtt kísérletezni és felfedezni velük. Ha sokat beszéltek Kaló Imréről, de a közös látogatást nem sikerült megszervezni, akkor szereztem nekik Kaló-traminit, Kaló-rozét, sőt, egy cabernet sauvignont is, afféle tuti tippként. Mit mondjak, teljes kudarc volt, ráadásul az idegesítő fajtából. Következtetés: Ezekre? Egy fillért sem! A család látókörének a bővítése a következő 120 évre elnapolva.

Ugyanakkor ennyi információból már azt is ki lehet találni, hogy milyen műfajban érdemes kísérletezni. Tetszőleges malbec azonnal sikert arat, akár 8-10 euroért szereztem be („kiváló vétel”), akár 30 euro feletti presztízsbor („Azért tudnak ezek jó bort is csinálni.”). A magas alkohol nem probléma, a lényeg a sűrűség és az ízgazdagság. Hazai termelő egyelőre nem szállít argentín vagy francia tömörséggel készült bort belőle, így a külhoni fajta biztosít valami egzotikumot is a fan-klub számára.

A következő kör a tannat lesz, inkább a dél-francia Madirant célba véve, semmint Uruguayt. A zinfandel eddig nem vált be, pedig nagy reményeim voltak. Ugyanakkor az is biztos, hogy Burgundia-kurzust egyáltalán nem fogok tartani a számukra.

Töredelmesen be kell valljam, hogy tartok otthon Dankó Pistát is, meg félédes bolgár mavrudot. Mert egy régi kedves barátom 30 felett is megragadt a lényegre koncentráló rúgjunk-be-csúnyán rendezvényeknél, és borból csak a félédeset szereti (és igen, még mindig linuxokat buherál félállásban). A többire nem is kíváncsi, néha beül egy sörrel a borkóstolóinkra és irtó jól szórakozik. Mint ahogy mi is.

Gollam képét itt találtam.

Címkék: esszéjellegű szemleszerű wine spectator matt kramer

36 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr802805401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marvin__42 2011.04.08. 08:25:51

Tetszett :-)
A családdal kapcsolatban alighanem többünknek vannak ilyesféle tapasztalatai...

hegyaljai 2011.04.08. 08:39:47

A borízlés befolyásolását nem különböző drága vagy olcsó borok szinpadias felnyitásával lehet elérni, hanem meg kell ismertetni a fogyasztót a természetes ízekkel. A teli torokból a tutit a falkával üvöltő borsznoboknak javaslom a cola, az energiaital, a bodzával vörösre festett "gyümölcslevek" helyett eredeti termékeket kóstolni. Naspolyát, kökényt, birsalmalekvárt, erdei szedret, stb. Ha ezek értékké válnak számukra, a borok megítélésében is igényessé válnak majd. A tudatos ember ugyanis inkább analitikus alkat, és a kész szintetizált terméket - esetünkben a szájbarágott értékitéletet a borról - kevésbé fogja elfogadni, mintha azokra a következtetésekre ő maga jutott volna. Aki pedig láthatóan csak szomjas, vagy bódulni akar, azt nem feltétlenül kell nevelni, annak valóban jó a "Dankó Pista" is, legfeljebb legközelebb nem hívjuk meg egy szent boráldozatra.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.04.08. 09:16:13

Teljesen egyértelmű, hogy nem bontunk ki "nagy" tételt olyannak, aki nem tudja értékelni. Tegyük a dolgot más kontextusba. Ha filmet nézni megyünk egy filmbuzi barátunkhoz, mit várunk el tőle, mit mutasson? Tarkovszkijt? A Sátántangót? Netán egy nemrég a 20-as évekből előkerült svéd ritkaságot? Ha borlaikus vendégünk van, szerintem kifejezetten bunkóság a nagy borokkal traktálni, pláne, ha el is várjuk, hogy értékelje, holott erre nyilvánvalóan képtelen. Nem a borért jön, hanem minket meglátogatni, csak elrontjuk az estét, ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a borra.

Parci 2011.04.08. 09:23:43

alapvetően ismerős "problémát" feszeget a cikk, és mint ilyen, tetszik. :)
de, Gödény, mondd, hogy a "villányi vörösöket" nem a borkulturálódás egyik köztes, szélesebb látókörű borisszák körében szükségképpen meghaladott stációjaként tüntetted fel.. ;)

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.04.08. 09:52:23

@Parci: Nem igazán ez a mondanivaló. Bár hiszek abban, hogy létezik magyar száj, és nem véletlenül olyanok a mai boraink, például a tipikus villányi, somlói, vagy balatoni, stb... bor, amilyenek. Inkább csak azt gondolom, hogy létezik egy széles tömeg, akinek az ízlése igényt tart erre, és például Bonkowski úr felől kevésbé látszik, hogy ők nem fognak elfogyni. Mivel létezik az a külföldi bor is, ami tetszik nekik, kis családomban ez általában olasz, vagy újvilági, ezért hiteles a viselkedésük.

Inkább csak arról van szó, hogy mindenkinek megvan ízlése szerint az a bora, amit értékel, és ezt érdemes megtalálni. (Ez országtól függetlenül gyakran jelenti a nagytestű vörösöket.) Nem kell, hogy ez "szintektől", vagy "sznobizmustól" függjön.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.04.08. 09:55:16

Ismerős az egész story. A múltkor egy 2000-es Patricius 6p aszút vittem vkinek ajándékba az esküvőjére. Még délután 4-kor a vacsora előtt megitt az egyik tanú, akinek kapa lógott ki a szájából. Na, ettől kurva mérges lettem, elhihetitek!

Parci 2011.04.08. 10:09:40

@Szomjas Gödény: well said, abszolút egyetértünk.

Karmadealer · www.sajtoszsemle.blog.hu 2011.04.08. 10:24:03

Abszolút egyetértek. Ez ugyanolyan dolog mint hogy a szivarral ismerkedőt sem a legdurvább Cohibával kell megkínálni a baráti szeretet okán, mert nem hogy értékelni nem fogja tudni hanem udvariasan köhécselve csendben kiköpi a nyelvét, miközben egyetlen slukkot sem fog élvezni belőle.
Viszont abban hiszek hogy vannak női borok, férfiborok, partiborok, egyszerű de, jellegzetes ízvilágok melyekkel könnyű megtalálni a hidat a válallható értékek és a borokban kevésbé járatos vendégek ízlésvilága között. Mert egy eleve nem a borról szóló alkalom nem olyan borokat igényel ahol elsődlegesen a borokra kell figyelni.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.04.08. 10:33:42

Jó a téma :) érdekesek a felvetések.

Szerintem érdemes különválasztani néhány dolgot.

Másfajta "tehetség" kell ahhoz, hogy valaki jól kóstoljon, megint más ahhoz, hogy valaki egy ételhez jó bort tudjon párosítani. Ugyancsak más egy adott ember poharába pont neki való bort tölteni és megint csak teljesen más úgymond evangelizációs szándékkal térítő bort mutatni valakinek.

Ez négy külön terület, négy külön módszar és majdhogynem négy külön szakma.

Sajnos sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik pusztán azért mert jól tudnak kóstolni már téríteni is tudnak.

Egy rossz borokon nevelkedett de alapvetően a borra nyitott embert rászoktatni a _JÓ_ borra sok munkát, sok időt és nagy odafigyelést követel.

Én egy a kilencvenes évek barikvillányi nagyborokon nevelkedett borivónak nem Kaló rozét mutatnék mert ez tényleg olyan mintha egy Madonna rajongóval egyből a The Court of the Crimson King számmal akarnám a progresszív rockot megszerettetni :)

A minőséget és a jó bort szerencsére manapság már nagyon sokféle borral be lehet mutatni. Vannak igazán korrekt magyar borok arra az esetre is amikor csak inni akar a társaság.

Pancsolt lőrét viszont semmiképpen nem tartanék senki emberfia kedvéért. Aki kimondottan erre izgul annak a nagyi málnaszörpjét megküldöm valami tiszta és igényes töménnyel és helyben is vagyunk :)

Parci 2011.04.08. 10:39:50

@BZoltan: miért, van, aki nem szereti a King Crimsont? :O :)

Pomogyi Úr 2011.04.08. 10:44:36

Nagyapám 80. születésnapi ebédjére vittem egy 2007-es Szepsy Szamorodnit. Nagyanyám a konyhában kibontotta, belekóstolt, és mivel túl édesnek találta egy karafban házasította a palack tartalmát 'papaborával' :-)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.04.08. 11:05:35

Jó cikk! :) Gyakran futok bele én is ebbe a problémába a család és rokonok részéről. Valóban egy külön tudományág a kínálandó borok kiválasztása.

Parci 2011.04.08. 11:06:53

@Pomogyi Úr: ááááá, ezt olvasni is fájt!

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.04.08. 11:27:39

Egyébként nekem ilyen esetre nagyon bejött a Konyári CS. Szerintem az egy teljesen korrekt bor, könnyen szerethető, és nem is kerül sokba, ha rákérdeznek az árára (rákérdeznek), senkit se üt meg a guta.

Nemrég kitöltöttem egy francia bor-tesztet, nagyon vicces volt. Olyan volt, mint a Nők lapjában ezek a "milyen vagy az ágyban?"-tesztek, csak olyan kérdésekkel, hogy pl. "Egy ösvény. 1. Loire-völgyi kastélyoknál; 2. Az Alpokban, 2000 méteren.; 3. Tavaszi ligetben.", meg ilyen hülyeségek. Három lépcsőben kellett kitölteni, elsőre megmondta a kedvenc borom színét, másodikra, hogy édes vagy száraz, harmadikra, hogy konkrétan milyen típusokra gerjedek. Nálam egész jól el is találta, hogy miket kóstolok manapság a legszívesebben.

marvin__42 2011.04.08. 11:34:33

@Parci: ááááá, csatlakozom!

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.04.08. 12:29:54

@Parci: @marvin__42: ááááá, ha ez tényleg megtörtént, akkor én is!!
Nekem is rég rá kellett jönnöm, hogy nem kell nyakamat törni a családi ebédhez. Sokszor egy könnyű rosé, vagy egy hatásvadász illatú tramini sokkal zajosabb sikert arat (a dűlős Szepsy, csúcsévjáratú aszúnál meg maximum egy "Ez finom!" a reakció.

Parci 2011.04.08. 12:38:09

@demisec: nálam Takács Lajos borai nem szóltak akkorát, mint amennyire én szeretem őket, nem is erőltettem azóta, megoldom egyedül. :)

penelope garcia 2011.04.08. 13:23:00

Ha valaki fontosabbnak tart valami löttyöt - bármilyen finom, vagy különleges nedű is az -, mint az emberi kapcsolatait, akkor az tényleg nem kóser. Nem kell feltétlenül antiszociálisnak nevezni, de hogy nem szereti IGAZÁN a szeretteit, az biztos.
A bor, az csak bor. A család pedig minden. És ha a tudatlan családtag esetleg nem is tudja megkülönböztetni a hárslevelűt a rizlingtől, azt igenis tudja értékelni, ha a rokona megbecsüli azzal, hogy valami különleges finomságot itat vele. Ez is része a szociális interakciók önfeláldozó kategóriájának.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.04.08. 13:59:09

@penelope garcia: Tehát te akkor elvárod a filmbuzi barátodtól, hogy megnézesse veled a Sátántangót? Elvárod a túrabuzi barátodtól, hogy elvigyen megmászni az Alpokot? Mert én a filmbuzitól azt várom el, hogy mutassa meg, mi van Bruce Willisen túl, és magyarázza meg, hogy miért nem unalmas Tarr, mikor két perce ugyanazt a képet mutatja. A túrabuzi barátom meg vigyen el a Mecsekbe, és mutassa meg, hogy mi a jó abban, hogy mászkálunk egész nap. Ha történetesen a Sátántangóval nyitunk, halálra fogom unni magam, és lehet, hogy inkább többet nem megyek vendégségbe a haverhoz, bármennyire is szeretem.

Parci 2011.04.08. 14:12:47

@mistinguett: hagyd, van rá egy dankópistám, hogy index címlapról jött, és már rég nincs itt. ami egyben jól is mutatja, hogy mennyire nem lehet ezzel a módszerrel új olvasókat szereznie egy olyan tartalomnak, amit már pont százszor látott index címlapon mindenki, akit érdekelhet.

(aztán amilyen szerencsém van, pont most lesz egy kivétel :D)

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.04.08. 14:39:02

@Parci: Nem, a Radar és a sárga sorkihúzó alkalmazása óta a kommentelőket általában megtalálja a válasz, és én kifejezetten szeretek "külsősökkel" beszélgetni. Szerintem a fent szóló kommentje nem volt olyan durva, én teljesen jól értem, hogy miért háborog, viszont meg is tudom neki magyarázni, hogy mit értett félre, ha nyitott a magyarázatokra.

Pomogyi Úr 2011.04.08. 16:53:06

A témához lazán kapcsolódik eme szerintem zseniális paródia: hircsarda.blog.hu/2011/04/08/borajanlo_2011_elso_negyedev

janigod 2011.04.09. 09:09:55

@Pomogyi Úr: Köszi a linket, nagyon tetszett! :-)

janigod 2011.04.09. 09:30:24

A cikkhez meg annyit, hogy olyan tipikus:
Egyszerűen nem értik, hogy egy borért hogy a fenébe adhatok ki 3ezret, vagy egy pálinkáért 6ot... Meg hülyének néznek, ha megkérdik mennyiért vettem a biciklimet: na és ez mit tud? Kár annak magyarázni, aki nem ért hozzá, pedig sokszor próbáltam. Persze nem az ár a kulcs, hanem a tartalom, ami mögötte van, de mégiscsak nehéz szétválasztani a kettőt. Rokonok majdhogynem kiköpték a Bolyki királyleánykát meg az Ebner rosé habzóbort, pedig direkt egy könnyebb stílussal próbálkoztam... Az is vicces volt, amikor vendégségbe vittem egy jobbnak ígérkező bort, amiről bevallottam, hogy nekem se ízlik, erre nagy mosolyogva hozták a sok napja felbontott Kerház szamorodnit, hogy na majd akkor a tuti... :-)

yeti-ufo hibrid 2011.04.09. 12:41:46

@mistinguett:

Jézus, dehogy! Borról volt szó! :)))
Egyébként meg Bruce Willisen túl nincs semmi, mert ő az alfahímek istene. ;P

Belcsuj 2011.04.09. 14:16:22

@penelope garcia: szerintem neked tökéletesen felesleges volt hozzászólnod, mert jól láthatóan maximum annyi közöd van van a borkultúrához, hogy van olyan ismerősöd, aki hallotta egyszer az ő ismerősét, amint arról beszélt, hogy látott valakit, aki bort ivott.
Az egészen biztos, hogy lövésed nincs a borról, mint olyanról ,sem történelmi, sem kultúrtörténeti, sem pedig szociológiai aspektusból.
Honnan sikerült olyan briliáns következtetéseket levonnod, hogy aki a bort többre tartja, mint bármilyen más italt, az ha még nem is antiszociális, de minimum nem szereti a családját?!
Na nálam ez a kategória, akinek - mistinguett-től eltérően - nem is akarom megmagyarázni, hogy miért nettó hülyeség, amit beszél.
Ja, és aki itt, egy olyan fórumon, ahol többségünket komoly érzelmi szálak fűznek a borhoz, borkultúrához, a borászok/borértők közösségéhez, szóval ilyen közegben löttynek nevezni a bort, szimplán provokatív bunkóság.

penelope garcia 2011.04.09. 22:47:18

@Belcsuj:

:)
Jól látod, semmi közöm nincs a borkultúrához. Nekem az emberi kultúrához van közöm.
Értsd: többre értékelem az emberi kapcsolataimat, mint egy italfélét.
Igen, biztosan roppant elvetemült vagyok ezért. :DDDDD

Jenyei 2011.04.09. 23:47:59

@penelope garcia: kedves Penelope, ez szerintem szükségtelen moralizálás.

A legkedvesebb szomszédomnak pár éve karácsony előtt adtam egy neves pincészet elismert, díjakkal kitüntetett száraz, meglehetősen drága vörösborából egy palackkal. Újév táján találkoztunk, kérdeztem hogy ízlett, látszott hogy kínban van, nem akar megbántani, de aztán csak kibökte, hogy hát megitták éppen, öööö... de majd ő is ad egy palackkal, hogy néha én is igyak jó bort. És másnap felhozott egy Vadászmester Ajánlotta Félédes Rettenetest, ami igen-nagyon-rettenetes volt. Na most minden tisztelet és barátság megmaradt, de ha egyszer vendégségbe hívom, szerinted meg fogom-e tisztelni a jó pár ezer forintos kiváló vörössel? Megmondom előre: nem. És ennek semmilyen tisztelethez semmi köze nincs. Józan megfontolás, ez az egy motiváció van mögötte.

Belcsuj 2011.04.10. 00:38:25

@penelope garcia: tudod az a helyzet, hogy e kettő, mármint borkultúra és emberi kultúra szervesen összekapcsolódik, amióta az ember úgy a Kr.e. 5. évezred táján Örményország, Mezopotámia, Perzsia, Palesztina térségében először fogott szőlőtermesztésbe.
Nos, ha az emberi kultúrához van közöd (ezt írod, hát fogadjuk el...) akkor illene tudnod, hogy az azóta eltelt idő alatt sosem viszonyultak egymáshoz úgy, ahogyan te képzeled. A kulturált borfogyasztás lényege (sok egyéb mellett) emberi kapcsolataink erősítése, ami ugye abból a végtelenül egyszerű tényből fakad, hogy többnyire társas tevékenység.
Bocsásd meg, hogy csak a leglényegesebb tévedéseidre hívtam fel a figyelmed, itt be is fejezném, mert belátom Parci-nak volt igaza, nem hull ez termékeny talajra...

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.04.10. 21:37:14

@penelope garcia: @Belcsuj:
Azért nem szükséges összerúgni a port,
szerintem majdnem ugyanarról beszélgetünk.

Nem az az állítás, hogy bármi is fontosabb, mint a szeretteink, pusztán csak annyi, hogy mindenkinek azzal kell (sőt, valójában csak azzal lehet) kedveskedni, amit ő valóban kedvességként, figyelmességként érzékel. De ez nem csak a borokra igaz.

Tehát nem az ára, vagy ritkasága számít az ajándéknak, jelen esetben éppen bornak, hanem sokkal fontosabb annak a "jól eltaláltsága". Persze ehhez ismerni kell az illetőt, tehát energiát kell befektetni a tervezgetésbe.

...és mivel konkrétan borokról szól a cikk, látható, hogy ezen a téren sok fanatikus képes a tervezgetés lépéseit rengeteg apró, bonyolult körtáncba szerveződő mozgásként megélni :)

fugu 2011.04.11. 15:02:34

@Pomogyi Úr: Hálás köszönet, hullottak a könnyeim! (szerintem ezt sem érti meg mindenki, ahogyan kedvenc borainkat sem.) Én úgy összegezném a témát, hogy vannak a nem túl komplikált jól iható borok, na annál messzebb ne menjünk, ha misszionáriusként bort kínálunk! Általánosságban valóban igaz, hogy jó eséllyel bukásra van ítélve lelkesedésünk! Szerintem minden törzskömmentelő járt már így. Van azonban kivétel is. Egyszer egy Demeter Birtok furmint nyom nélkül fogyott el egy családi ünnepen! A dugóhúzómra mondom: igaz!

fugu 2011.04.11. 15:08:37

Azt kifelejtettem, hogy tapasztalatom szerint a vastag kommersz vörösöket jobban kedveli az avatatlan száj. Orsolya vöröseivel megbuktam nemrégiben. A halovány szín, a könnyű test, és a brutál gyümölcsösség okán kétségbe vonják az igényes vörösbor tényét. Nekik a tanninos, sötét "egyízű" bor az etalon. Más kérdés, hogy szerintem egy Weninger kékfrankostól is dobnának egy hátast! Az sem egy "beszervező" bor. Talán éppen ezért szeretjük.