Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Brunello di Montalcino 2006 (kitöltve)

2011.04.12. 06:00 - alföldi merlot

Egy évjáratot kétfelől lehet megfogni: egyik vége az időjárás, a másik a kóstolható eredmény. 2006-ban Montalcinóban az időjárásra nem lehetett panasz: sütött a nap eleget, de ritkán perzselt, esett, de keveset, és hűtött, szárított a szél. Az elkészült brunellók minőségén természetesen lehet vitatkozni, de én ehhez csak akkor tudnék hozzászólni, ha lenne minimum 4-5 éves tapasztalatom vagy tucatnyi termelőről, és így megalapozottan mondhatnám, hogy általában jobb borok születtek, mint 2001-ben, viszont kevésbé aromatikusak és tanninosabbak, mint 2004-ben (csak blöffölök). Így legfeljebb annyit mondhatok, hogy a rosso di montalcinók, amelyek az egyszerűbb technológia miatt talán tisztábban tükrözik az évjárat adottságait, kiválóak voltak. Két hete a Hold utcai Montalcino Enotecában megkóstolhattam tizenkilenc 2006-os brunellót, és ezek egy része alátámasztani látszott, hogy Montalcinóban sem minden papsajt. Ám a kritikai élt esetemben teljesen kicsorbította az a tény, hogy 7 évnyi hűséges rajongás után életemben először kóstolhattam meg néhány legendás, ám számomra megfizethetetlen brunellót.

Montalcino elég nagy játszótér ahhoz, hogy legyen fősodor, meg mindenféle alsodrok, talán holtágak is. Fősodornak én azokat a nagy borászatokat nevezném, akiknek a brunellói a világ minden tájára eljutnak: Castello Banfi, Pian delle Vigne (Antinori), Castelgiocondo (Frescobaldi), Il Poggione, Col d'Orcia, Poggio Antico, Nardi. Az első három mostanáig elég szabadosan bánt a brunelló-öntőformával, de a többiről túlzás nélkül mondható, hogy szép és tájhű borokat készítenek megfizethető áron. Az egyik alsodor a modernista avantgárd, akik relatíve kispincék hatalmas pontszámokkal és (főleg Amerikában) kultuszstátusszal: Casanova di Neri, Valdicava, Ciacci Piccolomini és Siro Pacenti - ők általában, sötét, testes, erősen hordós, de csiszolt borokat készítenek, nagy érési potenciállal. Egy másik alsodor az organikus, biodinamikus avantgárd, akik az ortodoxokat tekintik példaképnek: Salicutti, Il Paradiso di Manfredi, Sesti, Pian dell’Orino, Campi di Fonterenza. És végül ott vannak a legendás öregek, akik őrzik a lángot (és az árszínvonalat): Biondi Santi, Case Basse, Poggio di Sotto, Salvioni, Cerbaiona (Molinari). A Hold utcában a fősodor kivételével mindenből kaptam ízelítőt (a legendás öregekből gyakorlatilag először).

Tizenkilenc bort vakon megkóstolni úgy, hogy futva érkezem a pályudvarról este 7 után nagyjából az ellenkezője annak, ahogyan én az eszményi kóstolást elképzelem. Viszont a vonatúton többször lementem alfába, és aztán a legjobb ceyloni teámmal sikerült magamat vállalható éberségi szintre hozni. Ezzel együtt az értékeléseim nyilván esendőek, ezek a borok többet érdemelnek. Én úgy találtam, hogy a mezőny kb. egyharmada eléggé barátságtalan volt, magas savakkal, agresszív tanninnal, és nem egyszer acetonnal az illatban. Nem tudom, hogy az idő majd miként alakítja őket, de tekintettel arra, hogy voltak más brunellók, amik már eleve szebb egyensúlyt mutattak, hívógatóbbak voltak, nem fecséreltem az energiámat arra, hogy ezen filózzak. Lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy ösztönös bölcsesség. Egy másik harmaduk remek volt, bár nem az én zsánerem, a harmadik harmadtól pedig elaléltam.

A borok a kóstolás sorrendjében (egy kivételével valamennyi 2006-os BdM): La Velona, Le Gode, Pecci Celestino, Casanova di Neri, Oliveto, Ciacci Piccolomini, Gorelli, Talenti, La Serena, Collemattoni, Sesti, Fuligni, Casanova di Neri Tenuta Nuova, Uccelliera, Salicutti, Poggio di Sotto, Salvioni, Cerbaiona (Diego Molinari), Il Paradiso di Manfredi 2003

A csalódásokkal nem foglalkozom, a kedvenceimről azonban legyártottam egy-egy vinyettát.

Pecci Celestino: 7-8 pont
Sajnos szó nincs arról, hogy nekem Montalcinóban ne lehetne újat mutatni, de azt titokban hajlamos vagyok feltételezni, hogy minden figyelmreméltó brunellista nevét hallottam már. Hát nem. Amikor az első kör végén végre megtudtam, hogy mi volt az a bor, amit a második poharamban etalonként őrizgettem, akkor nem tudtam meg semmit, abban sem voltam biztos, hogy a nevet jól írtam le. Azóta utánanéztem, és okozott ez már másoknak is nagy meglepetést. Ami a legfurcsább, hogy Suckling is áradozott róla, és 95 pontot adott rá (csak az ökör következetes). Viszonylag világos szín, se fa, se lakk, érezhetően alacsonyabb alkohol a csoportátlagnál, tágas, tipikus illat mandulával, fekete olívával, faeperrel és antik bútorral. Kóstolva kifinomult, semmi izmozás, elegáns és gyengéd. A tannin szinte bársonyos, felüdülés az ínynek. Számomra az est nagy felfedezettje.   

Talenti: 7 pont
Az első palack nem volt százas, és mire a második előkerült már túl voltunk a nagyágyúkon, és figyelmünk javát is föléltük, de híre miatt megérdemli, hogy itt szerepeljen. Sötét, nagy, intenzív, gyümölcsös, kávés, habzsolnivaló, populáris bor. Ez volt az egyetlen brunelló, amiben kísértett az édesség. Sucklingnál ez 95 pont.

Gorelli: 7 pont
Friss, élénk és intenzív illat, cseresznye likőrrel, gesztenyével. Kóstolva csiszolt, arányos, teherbíró savakkal. Szolidan nemzetközi stílusú, nagyon precízen elkészített bor. Kóstolótársaim jobban szerették, mint én, az összesítésben az ötödik helyen végzett. 

La Serena: 7 pont
Mindene nagy. Könnyen érthető és könnyen szerethető, vonzó bor. Az eper, a zöldfűszerek és a szarvasgomba mellett egy kis körömlakk is befigyel. Telt, zamatos, komplex. Jól érzékelhető alkoholédesség, sima textúra és markáns tanninok. Gyümölcsös, hosszú és intenzív. Érdemes ráhajtani.

Collemattoni: 7-8 pont
Kissé szokatlan és bizonytalan illat, ami aztán megosztotta, és végül ellene fordította az asztal közönségét. Virágos, aszalt vargányás, avaros. Kóstolva légies, kiegyensúlyozott, szájbarát. Gyengéd, már-már édes tannin. Nekem tetszett, de akkora volt az ellenszél, hogy nem lehetett tárgyilagosan megítélni. 
 
Sesti: 9 pont
Az illat nagyon hagyományos, tágas és hívogató: antik bútor, faeper, cseresznye, szarvasgomba és gyógyszer. Kóstolva is tágas, sokrétű, hibátlan egyensúllyal. Erőlködésmentes, természetes és tipikus. A kóstoló harmadik legmagasabb pontszámát kapta, ami az árát is figyelembe véve bravúros teljesítmény. A második körben ezt tartottam meg a poharamban etalonként, és leesett az állam (aztán meg vigyorogtam, mint a tejbe tök), amikor kiderült, hogy az egyik sztenderd kedvenc borászatom brunellója.

Casanova di Neri Tenuta Nuova: 6-7 pont
Csak az érdekesség kedvéért: James Suckling szerint ez 100 pont. Én erőlködés nélkül találtam benne hibákat: acetonos, fás, rámenős, kissé egysíkú bor. Szerintem tucatszám találhatunk szebb brunellókat, de ki vagyok én egy Sucklinghoz képest?

Uccelliera: 7-8 pont
Testes, sűrű szővésű, erőteljes bor faepres, gyógyszeres, cseresznyés illattal, jó egyensúllyal. Modern fahasználat, ami azonban csak színezi a makulátlan minőségű, édes gyümölcsből adódó értékeket. Egyszerre mély és pörgős. Kapott bőven savat és csersavat, lesz miből építkeznie a palackban. Talán a legjobb kompromisszum egy brunellószűznek.

Poggio di Sotto: 9 pont
A mezőny leghalványabb és legkevésbé rubinszínű bora, inkább egy szép ceyloni teát idéz. Hamisítatlan sangiovese és brunelló illat: faeper, avar, fekete olíva, szárított vargánya, cseresznye. Semmi kapkodás, tolakodás, ráérősen bomlik ki. Kóstolva gyümölcsös, friss, kiegyensúlyozott és erőlködésmentes. Kifinomult és finom bor. Mint utólag kiderült, ez volt az egyik legenda. Giulio Gambelli-istálló, természetes élesztővel készül, és méregdrága.

Salvioni: 9 pont
Az est legszebb bora. Tükrös, rubinszín, minimális naranccsal. 100 pontos illat. Cseresznye, szárított vargánya, bőr, kékvirág, fekete tea, szeder – a sok árnyalat ellenére összeszedett, elegáns és ellenállhatatlan. Kóstolva a Poggio di Sotto, a Sesti vagy a Pecci Celestino légiessége, tágassága felől egy feszesebb, nagyborosabb irányba mozdul el. Kerek, tömör szerkezet, precizitás – rendkívül magabiztos bor. A végén egy kis alkoholédesség és hő befigyel, de bánja kánya. Szponzorok jelentkezését várom a visszakóstoláshoz.

Cerbaiona (Diego Molinari): 8-9 pont
Nem annyira szoborszerűen tökéletes, mint a Salvioni, de legalább annyira kívánatos. Behízelgő és komplex illat szárított virágokkal, cseresznyével, szilvával, dohánnyal és sejthető alkoholédességgel. Kóstolva meglepően élénk savak és elég masszív tannin fogad, de ami igazán feltűnő, az a rendkívüli gyümölcsösség és rétegzettség. Tiszta és energikus. Túl későn jött ahhoz, ráadásul a Salvioni-mámorom még nem csengett le, hogy kellően elmélyüljek benne, de hogy hasonló kaliber, afelől nem volt kétségem. (Egy kis háttér.)

Il Paradiso di Manfredi 2003: 9 pont
Ez kakukktojás volt a sorban, és én egy évtizeddel idősebbnek tippeltem volna, ami feltűnően jól tartja magát. Érett, nagy, simogató anélkül, hogy a tipikusság elveszne. Az illat tiszta, avaros, cseresznyés egy prosciuttós árnyalattal. Kóstolva viszonylag testes, kiegyensúlyozott, kényeztetően elegáns. Gyönyörű bor egy olyan évjáratból, ami szinte minden más borászon kifogott.

Az összesített végeredmény (100 pontos rendszerben átlagolva):
1. Salvioni 94,57
2. Cerbaiona (Molinari) 93
3. Sesti 92,43
4. Il Paradiso di Manfredi 92,15
5. Le Potazzine (Gorelli) 91,5
6. La Serena 91,29

Az árak nem barátságosak, de legalább utazni nem kell értük (ahol van, megadtam a rosso árát is):
Pecci Celestino (áprilistól – 12.700 Ft)
Talenti (áprilistól – 12.700 Ft) (RdM 5.900 Ft)
La Serena 14.700 Ft
Gorelli (áprilistól – 12.700) (RdM 5.900Ft)
Salvioni 29.700 Ft
Cerbaiona 29.700 Ft (RdM 9.700 Ft)
Il Paradiso di Manfredi 19.700 Ft
Poggio di Sotto 29.700 Ft
Collemattoni 14.700 Ft (RdM 5900 Ft)
Uccelliera, (áprilistól – 16.700 Ft) (RdM 7.900 Ft)
Sesti (áprilistól – 19.700 Ft)

Aki tudja/akarja vállalni az anyagi áldozatot, annak egy minikalauz:
Tetszetős, behízelgő, ismerkedésre is alkalmas: La Serena, Talenti, Uccelliera, Gorelli
Tipikus, tágas, mélytoszkán: Pecci Celestino, Sesti, Collemattoni, Il Paradiso di Manfredi
Extraklasszis: Poggio di Sotto, Salvioni, Cerbaiona (Molinari)

Címkék: 2006 hétpontos nyolcpontos kilencpontos brunello di montalcino gorelli uccelliera la serena talenti salvioni sesti collemattoni pecci celestino il paradiso di manfredi poggio di sotto cerbaiona molinari

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr412819252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motomorini01 2011.04.12. 08:44:42

Jó cikk! Gratulálok! De hol van a Salicutti kóstolásáról a feljegyzés?

2011.04.12. 09:13:04

@motomorini01: "A csalódásokkal nem foglalkozom, a kedvenceimről azonban legyártottam egy-egy vinyettát."

2011.04.12. 09:14:16

Kegyetlen sor amúgy, igazi hardcore mintavétel 2006-ból. Tőled is megkérdezem: a 2004-esekhez képest milyennek érezted a sort/átlagot?

Shyr Kahn 2011.04.12. 10:55:57

Csak korábbi évjáratok alapján tudok összehasonlítást tenni a "jegyzeteiddel", de jó volt olvasni őket. Köszi.

Az Uccelliera leírása illik a 2004-es BdM-ükre is. Alapvetően ráismertem. A kulcsszó a gyógyszeresség és a jó tartóoszlopok (cser + sav) írása volt. Bár ez utóbbi általában minden BdM és nagyobb Sangiovese (Chianti Classico-k, Morellino di Scansano-k ... stb.) jellemzője. Ezért is a kedvenceim, mert van mire extraktot pakolni.

A Collemattoni 2004-es BdM-je nekem nagyon-nagyon bejött. Nem tudom, hogy a mostani hasonlít-e rá. Talán igen, mert az is igen különös és megosztó volt.

2001-ben nagy kedvencem volt a Tenuta Oliveto, amiről vagy elfelejtetted a leírást, vagy nem kóstoltad.

Shyr Kahn 2011.04.12. 10:57:33

Hoppszla... most látom. Valószínű csalódás lehetett számodra. E mellett az mondat mellett elsőre elsiklottam. Azért érdekelne mégis, hogy mit gondoltál róla.

e_easy 2011.04.12. 13:00:04

koszi! erdekes es kedvcsinalo iras - ez szamomra teljesen szuz terulet, de nagyon kivancsi vagyok. kezdesnek asszem az RdM vonalon indulok el - gondolom nem veletlenul tuntetted fel.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.04.12. 14:26:02

@alföldi merlot:
"Ezzel együtt az értékeléseim nyilván esendőek, ezek a borok többet érdemelnek."

e mondatod ellenére (valszeg) még életemben nem olvastam sokoldalúbban és mégis áttekinthetően szerkesztett borkóstoló jegyzeteket. köszönöm és gratulálok!

ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy kedvet kaptam 120 €-t kiadni egy üveg borért...

2011.04.12. 15:58:43

@szenvedély S.: igen, ez nagyon jó poszt lett, respekt AM-nek érte, visszatérős olvasmány (ha aztán szembejönne egy 2006-os bdm, hogy ne nézzek hülyén..)

AG is írt róluk:
albertgazda.blog.hu/2011/03/30/brunello_di_montalcino_2007

alföldimerlot 2011.04.13. 07:30:11

@motomorini01: A Salicuttiért nem tenném a kezemet tűzbe, volt benne valami bizonytalanság. A termelőt azonban tisztelem annyira, hogy ezt a bort az első adandó alkalommal szeretném visszakóstolni, és erre talán nyáron lesz is módom.

alföldimerlot 2011.04.13. 07:31:49

@Parci: Sajnos nem tudok erre válaszolni, ezeknek a boroknak a nagy többségét nem kóstoltam 2004-ből, és ha így tettem volna, sem valószínű, hogy máig éles és megbízható képem lenen róluk.

alföldimerlot 2011.04.13. 07:36:31

@Shyr Kahn: A 2006-os Oliveto az asztaltársaság nagy kedvenceként indult. Szerintem ez a lelkesedés az illatnak és az alacsony savaknak szólt. Kóstolva azonban erőtlen, strukturálatlan és rövid volt, mintha évekkel idősebb lett volna, mint a többi. Szerintem a túlzásba vitt mikrooxidáció áldozata lehet.

alföldimerlot 2011.04.13. 07:39:01

@e_easy: Igen, először néhány rossóval érdemes próbálkozni, mert ez nem egy magát könnyen adó fajta, és talán kell egy kis elferdültség is ahhoz, hogy az ember belehaabrodjon.

alföldimerlot 2011.04.13. 07:43:55

@szenvedély S.: Köszönöm a dicséretet. Semmi esetre se adjál ki még 50 eurót sem! Ha mégis motoszkál benned a kíváncsiság, vegyél egy Le Potazzine (Gorelli) vagy Uccelliera vagy Collemattoni rossót, és egy hétvégén ráérősen járj a végére. Egy jó magyar kékfrankost érdemes mellé tenni origónak.

2011.04.13. 08:08:22

@alföldimerlot: reménykedtem, hogy megúszom némi támpontokkal, ingyen :), de úgy tűnik, akkor marad a zsíroskenyér + gyűjtögetés, majd saját tapasztalat szerzése majdegyszervalahogy. :)

a 2004-eseket (san filippo, uccelliera, collemattoni, tenementi, gorelli) én anno nagyon szerettem, igazából nagy átlagban jobban, mint a 2004-es és az 1997-es riservákat, (számomra) meglepő módon. a 2006-os évjáratra viszont a már ismert okok miatt is rettentő kíváncsi vagyok.

Shyr Kahn 2011.04.13. 10:06:54

@alföldimerlot: Köszi a választ. Gondolom a kevés savat a BdM-eken belül kell érteni, mert az elég jó sav általános BdM jellemző sztem. Vagy tágabb körben is kevés lett volna? A túlzott mikooxidáció ötlete gondolom a korához képesti érettség miatt jött. Nem lehet, hogy inkább a túl nagy test nyomta el benne a savat? Csak kérdem ezeket (nem kötözködni akarok), mert érdekel, hogy mire számítsak, ha beszerzek egyet.

BTW érdekes, hogy - másik nagy kedvencem - a Lazzeretti nem volt a sor része. Szvsz az egyik legkiegyensúlyozottabb BdM-et kihozó borászat évek óta. Általában szokott lenni belőle az Enoteca Montalcino-ban. Bár lehet egyszerűen csak később lett belőle beszerezve.

alföldimerlot 2011.04.14. 06:49:58

@Shyr Kahn: Szerintem az Oliveto kishordós érlelést (is) kapott, és ez ölhette ki belőle a savakat, és kurtította meg a lecsengést. De ez persze csak találgatás.

Shyr Kahn 2011.04.14. 10:03:20

@alföldimerlot: Igen, ez lehet. A modernebb stílusú BdM készítők viszont, akiknél hasonlóan kishordót is használnak lehet nem ilyen savhiányosak. Akárhogy is történt ez, de egy BdM-nél a savhiány alapvető hiba lenne nálam is.

Köszi az újabb választ.

Shyr Kahn 2011.04.14. 10:05:59

Még mielőtt valaki belekötne az előbbi hsz-embe kis magyarázatot adok: Nyilván minden bornál hiba a savhiány, de vannak olyan stílusú borokat előállító területek, ahol a kisebb savszegénység belefér.