Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Demokratikus borok

2011.05.31. 12:30 - alföldi merlot

Azért írunk, hogy ne kelljen annyival beérni: próbáld ki! De azért mégiscsak a próba az, ahol a szar elválik a májtól. Szóval, hogy fölvegyem az elmúlt hetek, hónapok puskaporos fonalát: senki nem akar barrikolt málnaszörpöt inni maró tanninnal és perzselő alkohollal. De senki nem akar színtelen, szagtalan, íztelen, súlytalan, savanyú borokat sem. Az aranytisztás, ahol én szívesen időznék, talán így írható le: a szőlőből származó, tiszta aromák kis fűszeres csavarral, opcionális földességgel, varratmentes, friss korty, ami nem csak csúszik, de zamatban gazdag, van textúrája, de nem tapad/ragad, és a hosszú és ízes lecsengés mellett a bor tisztán hagyja a szájat (nem kell mellé egy pohár vizet is felszolgálni, mint az eszpresszóhoz). Papíron szerintem bárki rábólintana, de hol vannak ezek a borok?

Az elmúlt egy hétben vörösben megjártam mindkét frontvidéket. Bár nem vagyok nagy spanyol bor-rajongó, a jó hír és a tűrhető ár kockáztatásra csábított. Az egyik gyengém a dél-rhone-i fajták, egy másik Bierzo és a mencía (l. Paixar és Petalos). Ezért merészeltem nagyjából 5000 forintot föltenni két palack Telmo Rodriguez borra. Az Al Muvedre 2010 aggasztóan fiatalon piacra került, fölvásárolt mourvédre, a Gaba do Xil 2009 pedig öregtőkés, szintén fölvásárolt mencía Valdeorrasból (ez Bierzo szomszédja). Mákom volt, habzsoltam mindkét bort, sőt az élményen felbuzdulva fölbontottam az aranytartalékot: Leon Barral 2005-ös Faugéres-jét. Aztán a hétvégén baráti kóstoló volt nálunk, és befutottak néhányan a tízentúliak társaságából: Gere Solus 2006 (13.000 ft), Sauska Merlot 2006 (13.000 ft), Ch Leoville Poyferre 2005 (cca. 25.000 ft), Stag's Leap Cabernet Sauvignon "Artemis" 2007 (cca. 7000 Ft Amerikában, kétszer ennyi Európában). A dugóhúzás mámorában előkerült még a tavalyi dél-rhone-i túránk egyik közösen beszerzett palackja, a 2008-as Domaine Alary Font D’Estevanas.

Nem akarom a nagyok érdemeit elvitatni. Illetve nem teljesen. A Gere Solus tiszta, velejéig természetes, csöppet sem tömős, és a villányi sztereotípiára rácáfolva igencsak eleven savú (vacsora közben az is elhangzott, hogy savanyú, egy kis zöldesség kétségtelenül az illatban is bevillan) - nem bántó az alkohol, nem reszelős a tannin; viszont nem igazán komplex, nem igazán mély. A Sauska Merlot-ról azt gondoltam korábban, hogy a legnagyobb magyar merlot, sőt a legjobb merlot, amit valaha kóstoltam. Ma már nem tenném érte tűzbe a kezem. Érettebb, testesebb, mélyebb, édesebb, mint a Solus, ugyanakkor hordósabb, grízesebb, tanninosabb, alkoholosabb. Másnapra lement medvecukorba és teafűbe, megroggyant mint Dominique Strauss-Kahn az első börtönéjszaka után. A Ch. Leoville Poyferre 2005 tipikus és azon belül remek bordeaux-i. Elegáns, száraz, nem kókuszosan fás, jó tartású stb. De mint oly sok bordeaux-i ez is eléggé frigid, hiányzik belőle minden nagyvonalúság, spontaneitás, meglepetés, zabolátlanság, mintha a bormérnöki tudást teljes egészében az éretlenség elhárítása kötötte volna le. A Stag's Leap Artemise valószínűleg a legkevésbé "újvilági" kalifoniai bor az eddigi praxisomban. Érett, de nem túlérett gyümölcs, vonzó, de nem kommersz illat, szépen eldolgozott textúra, jó arányok, még a savak is ott vannak, igaz, inkább a lecsengésben, mint magában a kortyban. Viszont nem éppen az utolsó szó a komplexitásban, és abban, amit összecsipegetett elévülhetetlen érdemei vannak a kádároknak. Tudom, ezek "nagy" borok, amiket vétek ilyen fiatalon szétlocsolni. De azt is tudom, hogy nem éget a vágy megtudni, egy évtized múlva hol kötnek ki. Azt hiszem, ideje csendben búcsút intenem Bordeaux-nak és csatolt részeinek.

Vissza a bevezetéshez: hol vannak azok az intenzív, komplex, de nem súlyos, tömős, vagy reszelős borok? Itthon csak csírákat látok. Jobb ráspik, jobb buttlerek, Szentesi József mikrotételei. Egy-egy pinot, kadarka, kékfrankos, syrah. Külföldön ott van persze a sok zabálnivaló chateauneuf du pape, cotes du rhone meg a languedociak. De ezek messze vannak, most viszont kóstoltam négy külföldit, amiből három itthon is beszerezhető és nyomokban vagy egészében megfelelnek a fenti leírásnak.
  
Telmo Rodriguezt a közelmúltban fedezte és karolta föl a Bortársaság. Inkább szerelem meg borkulturális misszió lehet ez, mint haszonnal kecsegtető kalmártrükk. Ha jól értem, akkor Telmo Rodriguez kezében az aduász az utazás és a keresés: bejárja Spanyolország még föl nem kapott, félárnyékos régióit, és öregtőkés dűlőkre vadászik, aztán ha minden klappol, leköti a termést, és - mint az általam kóstolt alapborok bizonyítják - kifogástalan profizmussal juttatja el őket a palackba. Ebben a hosszú és elég érdekes portréban szerepel ez a  félbekezdés: "Az első bora egy 8 eurós grenache volt Navarrából. "Demokratikus és eredeti bort akartam készíteni," mondja. "Szerintem Spanyolországban nagyon jó olcsó borokat lehet készíteni." "

Az Al Muvedre 2010 tökéletes példa erre. Tudom, hogy itthon közel 2000 forint már nem annyira olcsó, de így is alig több, mint egy villányi portugieser. És valami olyasmit tud, amit egy oportótól várnánk: gondtalan élvezetet nyújt. Jellegében azonban inkább hasonlít egy kézműves kékfrankosra, még akkor is, ha az illat a mourvedre-hez illően mélyebb, tintás, szilvás, virágos. A test alig közepes, a korty kerek, szaftos, zamatos, kis mandulás pikantériával, érett és eleven savakkal. Ezt a bort tényleg nem lehet abbahagyni, és megmutatja, hogy a folyékonyság kárpótolhat a szerényebb struktúráért vagy a komplexitás hiányáért. Tökéletes asztalibor. A Gaba do Xil 2009 jóval komolyabb alapokra épül, de megőrzi az Al Muvedre természetes nyitottságát, barátságos egyensúlyát. Ezen már rágódni is érdemes, de dönthetjük nagy kortyokban is. A nyitás után brutálisan animális volt, az istállós fajtából. Kóstolva azonban már másnapi arcát idézte: rétegzett, komoly bor, ha onnan nézzük, friss, gyümölcsös, erőlködésmentes, ha innen. Másnapra az állatosság kilencven százalékát elvesztette, és nyert helyette liliomot, fekete cseresznyét, szárított vargányát. A tannin itt már nagyobb szerephez jut, de semmi köze a nálunk oly gyakori, szárító, tapadós, cibálós fajtához - ez tartást ad, és finoman masszíroz. Azt hiszem, hogy kézműves borászainkat valami hasonló eszmény vezérelheti. Ez is hordómentes. Külföldi boroknak nem szoktam best buy-plecsnit osztani, de ezek megérdemelnék.

A Terroirclub által behozott Leon Barral Faugéres 2005-öst már egyszer megénekeltem. Azóta drámaian megszépült. Tudom, hogy nagyon bosszantó lehet ezt akkor olvasni, amikor már kivonták a forgalomból (talán a most kapható 2007-es is képes lesz hasonló truvájra). Szóval ez a bor jelenlegi borízlésem szerint közel tökéletes. Közepes test, selymes textúra, színek és finom árnyalatok (virágos, földes, cseresznyés), nemesség és természetesség. A meghatározó borélményeim egyike.

A kedvenclista végére egy tízeurós alkalmi vétel maradt Cairanne-ból (dél-rhone-i minősített borfalu). Domaine Alary Font D’Estevanas 2008 egy csapnivaló évjárat öregtőkés grenache-syrah házasítása (a grenache egy része százéves, a syrah a legfiatalabb, az csak negyven). Álomszép bor. Intenzív, finom szerkezetű, varratmentes, hosszú és elegáns. Én a gyenge évjáratok jól sikerült boraihoz megbocsátó együttérzéssel közelítek, és hogy itt a rajongásomban a csodálkozásnak és a csodálatnak mekkora szerep jut, addig nem tudhatom, amíg egy 2007-est vagy 2009-est is meg nem kóstoltam. Feltett szándékom a dilemmát tisztázni.

Saját bildungsromanomban - ami másoknak nyilván semmit nem jelent - most ott tartok, hogy élvezetesebb borestet tudnék összeállítani 10-12 eurós dél-francia és észak-spanyol borokból, mint ötször akkora költségvetéssel Bordeaux-ból és gyarmataiból (persze ehhez kellene egy jó ember, aki ingázik és beszerez a Magyarország-Dél-Franciaország-Észak-Spanyolország tengelyen).

Címkék: spanyolország leon barral alicante bierzo dél rhone telmo rodriguez mencía mourvédre

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr192945670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.05.31. 12:59:05

Nálam a Barral mindig brettes volt, még az ízlés határain belül. Ellenben jó ár-érték arányú, mindig jóleső bor.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.05.31. 16:05:13

Egyetértek a szerzővel! Az "aranytisztás"-nál megfogalmazott ismérvek tényleg kevés hazai vörösre illenek rá. Az említett tapadás, ragadósság engem is kifejezetten zavar. Sok nagy vörösnél hiába érettek a tanninok, az erős szájbatapadás-érzést nem tudom szeretni. Gyakran fejemhez vágták már, hogy ízlés kérdése, hogy ki szereti a vörös tanninbombákat, ki nem. Bizonyára így van, de nem tudok elmenni az mellett, hogy néhány egészen jó spanyol, vagy rhone-vidéki tételnél miért nem ugyanezt tapasztalom? Hogy lehet, hogy egészen számottevő tannin is lehet szépen integrált, a struktúrába magától értetődő természetességgel beleolvadó és semmiféle szájtépést nem okozó? Sokszor nem is az állandóan felhánytorgatott magas alkohol a zavaró a nagy vörösekben, hanem az, hogy textúrában, kifinomultságban, "varratmentességben" nincsennek ott. (Egyébként rengeteg CdP vörösnek is van 15, vagy az fölötti alkoholja, de mégse robosztusak)
A szőlőből származó tiszta aromákkal is csak egyetérteni tudok. Akármilyen nagyágyú is egy vörös, én is azt szeretem, ha az aromák nagyobbik hányadát gyümölcs adja. Kedvesek tudnak lenni a minőségi hordófűszerek, de amikor a kávé-kapucsinó-puncs-kókusz-vanilia vonalon mozog a komplexitás, az nekem nem elég szívet melengető. Szintén lehet mondani, hogy ízlés kérdése, hogy ki mit szeret, de ismét csak elgondolkodtat, hogy egyes, (szerintem tényleg klasszikus minőségű) nagy bornál miért nem így van? Hogy tudnak gyümölcsösen, tisztán is nagyok lenni, orrbamászó hordó nélkül is?

2011.05.31. 16:16:57

here we go again. [@drbarta: kár volna oda kifuttatni ezt a gondolatmenetet, hogy a hazai nagy vörösök egytől-egyig súlyosan hibásak.]

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.05.31. 17:00:59

@Parci: Én csak azt mondtam, hogy ritka, az olyan, amelyik úgy nagy, hogy mellette tényleg kifinomult.

Azért, mert számomra nem érik el a mostanában kóstolt legszebb külföldi vörösek szintjét, még nem beszéltem hibákról, pláne nem durva hibákról.

Megpróbálom pontokra lefordítani, mert többször jelezted, hogy a leírási stílusommal nem tudsz mit kezdeni. Ha azokat a nagy vöröseket, melyek az utóbbi időben igazán elvarázsoltak 8-9 pontra tartom, akkor a mostanában kóstolt hazai csúcsvörösek közül nem sokan jutnának 7 fölé. Persze ez is már magas minőséget takar, illetve azt is bevallom, hogy közel sem teljes igényű a tájékozottságom a honi nagy veresek között. (bár azért a legtöbbet emlegetett ikonikus tételeinket már kóstoltam..)

2011.05.31. 17:24:26

@drbarta: szerintem nem ritkább, mint máshol, másból. vagy ha igen, akkor sem valami súlyos népbetegségről van szó, mint azt egyre divatosabban állítják páran.

pár 8 pontos, amivel az utóbbi időben találkoztam: sauska cuvée 5, merlot és cf 2007, ráspi zweigelt válogatás 2006, 2007, weninger spern-steier merlot 2002, talán a weninger spern-steier kf 2002 is. egyiknél sem éreztem az általad írt ügyetlenséget, kilógó aránytalanságot.

117 2011.05.31. 17:42:55

A.m.: "élvezetesebb borestet tudnék összeállítani 10-12 eurós dél-francia és észak-spanyol borokból":
Ha megyek, majd kérek bevásárlólistát... :-)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.05.31. 18:56:55

@Parci: Nem akarok én népbetegségekről prédikálni, nem az én reszortom. Egyszerűen megtetszett az "aranytisztás" kezdetű leírás, és megállapítottam, hogy bizony számomra ritka jelenség, pedig nem tűnik annyira extrémnek. A szegedi borfeszten kifejezetten sok vöröset kóstoltam, és nem sűrűn botlottam olyan tételbe, amire a leírás ráillene. Ellenben hordóorientált, kissé darabosan illeszkedő, tapadós tanninú tételbe annál gyakrabban. Friss az élmény, na!

Nem vagyok híve annak, hogy csak fehér és fekete létezik. Ha egy bor számomra nem tökéletes, attól még nem tekintem hibásnak és gyengének, de ha néhányszor már volt lehetőségem megközelítőleg tökéletes bort kóstolni, akkor kénytelen vagyok azokat tekinteni mérföldkőnek. Szóval szerintem jócskán van feljebb.
Az említett borok: Sauskáról már beszéltünk, a Kopár Merlot nem győzött igazán meg, a cuvée 5-öt rég kóstoltam, kíváncsi lennék ma mit gondolnék róla. Ráspi Zweigeltek, remek borok, nálam 7 pontosak, akárcsak Weninger merlot 2002. A weninger spern st. kékfr 02 tavaly nálam is 8-at kapott, kíváncsi lennék ma is meglenne-e annyi, lehet, hogy igen, mert ott volt a szeren.. :)

2011.05.31. 19:17:12

@drbarta: kb: "darabos, tapadós, hordós, tanninbomba, illetve nem kifinomultak, nem tudnak elegánsan nagyok lenni, kávé-kapucsinó-puncs-kókusz-vanília vonalon mozog a komplexitás. szemben a sok külföldivel, ami nem szenved ezektől a hibáktól és nagy."

szerintem elég feketén-fehéren állást foglaltál, én meg szintén feketén-fehéren nem értek egyet. nincs ezzel gond. :)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.05.31. 19:44:08

"hazai nagy vörösök egytől-egyig súlyosan hibásak, ügyetlenség,súlyos népbetegség"

Te így próbálod összefoglalni a mondandómat, pedig ebben a formában én nem írtam ilyet. Amiket kivágtál tőlem, (a saját gondolatmeneteddel való kiegészítés nélkül) azok nem durva hibák, azt sem írtam róluk , hogy betegségek lennének. Viszont okai lehetnek annak, hogy akármilyen sűrűség és gazdagság mellett is, eleganciában/kifinomultságban számomra elmaradnak BIZONYOS (és nem általában mindegyik) külföldi mérföldkövektől. Ez van, de ettől még nem írtam azt, hogy a hazai sz*r, a külföldi pedig rulez, nem állítok feketét és fehéret, csak annyit, hogy van feljebb.

Pontokra lefordítva, hátha nem érted, amit írtam, az általad 8 pontosokból álló lista nálam 7 környékén tanyázik. Ezt nem érzem durva különbségnek.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.05.31. 19:59:24

Magamon is látom, időről-időre változik, hogy az ember mit keres.

Nekem szerencsém volt, január végén Bécsben úgy kóstolhattam a Ch. Leoville-Poyferré-t, hogy perspektívába tették: 1982-2008 közt haladtunk végig a pince borainak főbb évjáratain. Most először éreztem, hogy mi is az a hatalmas potenciál, és az a rengeteg gyümölcs, amit emlegetnek a 2000-es és a 2005-ös bordeaux-iak kapcsán. Szenzációs borok voltak, 8 pontos teljesítménnyel és látható volt, hogy hová tartanak.

Igen, a jó bordeaux-i unalmasan elegáns, mint egy frakk, két színt mutat, az is csak a fekete és a fehér, és mindig is így lesz. Ha mást keres az ember, akkor azt tényleg máshol kell tennie.

dagadtos 2011.05.31. 20:02:18

Nekem közel sem volt ekkora szerencsém Telmo Rodriguez boraival, igaz, az említetteket és az új évjáratokat nem kóstoltam. Arra emlékszem, hogy a várban a legdrágábbak sem tudtak semmi igazán komoly dolgot mutatni, valamint, hogy vásároltunk egy 2007-es Gazurt, ami ihatatlannak bizonyolult, annyira tanninos, keserű, durva volt. (Amennyire magyar csúcsbor soha.)

A Barralt én is mindig kedvelem, azt már kevésbé, hogy a talajra hivatkozva letagadják az egyértelmű animalitást a borokban. Meg persze én azért nem nagyon cserélném el egy nagy 2005-ös bordóira.

2011.05.31. 20:38:37

@drbarta: ezzel így már egyet tudok érteni, úgyhogy mindegy is, hogy szerintem nem teljesen ezt állítottad eredetileg. a lényeg a végeredmény. :)

Trouble 2011.05.31. 21:42:16

Annyira ide rímel! Pont ezt kortyolgatom:Centurió Fay Domb Vörös 2009(kf.+cf.!
Ha olyan bort akartok amiről a cikk általános része szól akkor nosza,ő az!

gnme 2011.05.31. 22:16:05

fűű apám, egyik kedvenc ízem a merló'

feleségem kedvence a dornfelder rose

nekem mega izé a', a micsoda: chateu braun, carbernet sauvignon

de az ostorosi téeszborok is megszégyenítenek ám bármit ...

Metál Marci 2011.05.31. 22:17:23

Losonci Gereg Kékfrankos 2008.

alföldimerlot 2011.06.01. 06:14:24

@akov: Nálam is az ízlés határain belül volt brettes. És ez a mostani palack jóval kevésbé, mint az első. És ez a mostani palack engem elvarázsolt, ártól függetlenül.

alföldimerlot 2011.06.01. 06:20:25

@dagadtos: Az itt leírt Telmo Rodriguez borok semmilyen hasonlóságot nem mutatnak a borfesztiválos tapasztalataiddal.
Én bármikor elcserélnék egy Barral Faugéres-t egy bordeaux-ira, de ez gondolom a posztból is világos. Kár, hogy ez egy erősen hipotetikus kijelentés - se nagy bordóim, se Barralom nincs.

alföldimerlot 2011.06.01. 06:24:16

@drbarta: Amikor az alkohol szóba kerül, akkor mindig próbálom észben tartani, hogy szerencsére kóstolhattam jó néhány CdP-ot az elmúlt egy-két évben, és soha nem volt problémám azzal, hogy égetne az alkohol, noha 15% alá ritkán mennek. Lehet, hogy csak szerencsém volt, lehet hogy komolyabb oka is van.

alföldimerlot 2011.06.01. 06:26:18

@Metál Marci: A Losonci Gereg Kékfrankos biztos, hogy ebbe az irányba menetel. Nekem a 2008-as sajnos túlságosan savhangsúlyos ahhoz, hogy mélyebb élvezetet nyújtson, de a 2009-eshez nagy reményeket fűzök.

alföldimerlot 2011.06.01. 06:28:06

@Szomjas Gödény: Én is így látom. Vannak korszakaink.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.06.01. 11:16:57

Sajnos tényleg elvétve akad olyan hazai vörös, amiben csiszoltság és nagyfokú elegancia lenne miközben a nagyboros vonalat célozza. Talán legutóbb a Merengő 2006-nál hümmögtem párat (7/8p).

Egyértelmű, hogy komoly szőlészeti defektek vannak nálunk a cabernet fajtáknál. Sokan mondják, hogy hazánk nem alkalmas a cabsav számára, le kellene mondani róla, ésdehogy cabernet franc, na az az igazi. Franc v. sauvignon sajnos így is tomboló és rusztikus tanninok vannak, miközben túlérett gyümölcs és magas alkohol az kvázi alig fogyaszthatóvá teszi ezeket a borokat (50cm hó, sűvítő szél és egy vaddisznópörkölt kell melléjük).

Sajnos úgy tűnik, hogy villányban és szekszárdon sem sikerül a max. 14%-os alkoholnál tetőzni érett tanninnal és friss gyümölccsel. Lombsátor menedzsment, ez lenne itt sztem a kulcsszó. Jól mutatta képet a múlt heti szekszárdi borbemutató, ahol kiemelkedő bor tulajdonképpen nem is volt (95% 6p volt, de azt mondjuk biztosan). Jó tanninos-húzós cabernet alapú cuccok, egyszerűek, magas alkohollal és túlérett gyümivel. Gyakran a kékfrankost is sikerül sajnos túlextrahálni, hogy legalább az is húzós legyen. Számomra sokkal kellemesebb volt egynémely kadarka vagy jobban - nem komolykodóan - elkészített kékfrankos.

Ez sajnos a magyar nagyboros kép, a borászok a koncentrációra mennnek, nem kóstolnak nemzetközi mezőnyben, azt hiszik minden a pincében dől el, holott a szőlővel kapcsolatban is lehetne még mit tanulni...

2011.06.01. 11:31:43

@akov: "Jól mutatta képet a múlt heti szekszárdi borbemutató, ahol kiemelkedő bor tulajdonképpen nem is volt (95% 6p volt, de azt mondjuk biztosan)."

ebben mondjuk van igazság, de szerintem ez nem egy rossz eredmény. (illetve picit szigorú is, nálam azért jópár erős 7 pontos is volt)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.06.01. 12:02:43

@Parci: valszeg túl szigorú vagyok. Egyedi, csiszolt borokat keresek. 7p-ért (90-91p) ebből már szeretek legalább egy villanást megkapni.

Innen lesz marha nehéz továbblépni. Olyan ez mint a sokszor emlegetett angoltanulás, az elején baromi könnyen megy, aztán mikor középfokig eljutsz, na onnan lesz nehéz igazán. A vörösök esetén a középfoknál tartunk.

A legrosszabb az, ha a termelők kijelentik, hogy a "világ élvonalába" tartozunk, ilyet ugye már láttunk kishazánkban akár borról, akár gasztróról beszélünk. A borászok 90%-nál rövidebb-hosszabb beszélgetések során azonnal le lehet mérni, hogy nem kóstolnak, max. a borvidéken belül vagy fesztiválokon megmutatják egymásnak boraikat. Ha nem kóstol vki, hamar elhiheti, hogy Szekszárdon és Villányban vannak a világ legjobb és legegyedibb borai.

2011.06.01. 12:39:10

@akov: nekem ezek elég egyediek és csiszoltak is voltak (7 pontra):
- vesztergombi józsef kadarka
- takler bikavér reserve
- heimann franciscus
- vida "la vida" merlot

cabernet's son 2011.06.01. 12:48:07

Tapasztalatom szerint a spanyol borok alapvetöen egy jó ár/érték viszonyt képviselnek. Cuatro Pasos 2007 (Mencía, Bierzo, Martin Codax, 90PP, 10€ alatt) számomra meghatározó élmény volt. Örülök, hogy a Mencíát megemlítetted, méginkább, hogy az egyik gyengéd, mert szerintem érdemtelenül keveset hallani róla.

fugu 2011.06.01. 13:19:12

@akov: Márpedig sajna nem kóstolnak, kevés kivétellel.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.06.01. 13:39:11

@Parci: igen, a taklernál nekem is a bikavér reserve és a bartina tetszik. izgalmasabb, mint a primarius és a regnum.

hegyaljai 2011.06.01. 20:39:18

@akov: A mai 11,16-os beleszólásodra:
A szőlész-borász helyi véleményformálók többségére igaz a jó öreg Petrovics korcsmáros fiának mondása: "Nem írok, nem olvasok, magyar nemes vagyok", bocsánat magyar borász vagyok.

117 2011.06.01. 21:21:35

Hadd kötekedjek egy kicsit: nem lehet-e pl. a villányit önálló stílusnak tekinteni? Arra gondolok, hogy ha meglátok egy pohár villányit, akkor már két méterről gyanakszom, hogy ez az. Ha meg megkóstolom, akkor fogadni mernék rá.

Kérdésem lényege: Lehet-e a villányit olyannak elfogadni, mint amilyen most, vagy szükséges-e a változás. Előbbi esetben ki kell mondani: a villányi ilyen! Ez is egy fajta stílus, - mert a magam részéről ezt annak látom. Vagy lehet azt mondani, hogy a villányi ennél sokkal többre képes?

Mindemellett én is azt mondom, hogy túl magas az alkohol és az ár. És a mínuszos-hóviharos-vaddisznós hasonlat is telitalálat!

2011.06.01. 23:16:31

@hegyaljai: sőt, még sok kommentelőre is igaz! :)