Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Múltról a mának I.

Muzeális borok a Tokaj Kereskedőház kínálatában

2011.08.02. 06:00 - Az Alkoholisták

Magyarország nemzeti kincsei között előkelő helyen szerepel a tokaji aszú, és exkluzív boltokban mindig is kapható volt egy-egy palack penésszel borított, fakazettába zárt aszús üveg. A megújult Tokaj Kereskedőház Zrt. 2011. május 25-én muzeális borbemutatót tartott, amelynek során a szerencsések nyolc bort, ebből hat muzeális tételt kóstoltak meg. Írásomban arra kísérlek választ adni, hogy milyen élményt várhatunk el a muzeális boroktól, minek köszönhető a tokaji borok különleges szerepe ezek között, és hogy milyenek voltak a kóstolt évjáratok.

A muzeális borok fogyasztása eléggé behatárolt. Ez elsősorban magas áruknak, de részben a fogyasztói szokások változásának is köszönhető. Sajnos egyre kevésbé divat az édes bor és a közízlés emellett inkább a friss, üde ízeket részesíti előnyben. Egy muzeális bor sokba kerül, hiszen egy 1956-os 5 puttonyos aszú ára is több mint 80 ezer forint. Ez az összeg eredeti árához és az azóta felhalmozódott kamatos kamatokhoz képest sem csekély. Ha 1962-ben egy ilyen borért 120 forintos kiinduló árat és 12%-os éves kamatos kamatot számolunk (1985 és 2000 között ennél jelentősen nagyobb, korábban viszont kisebb volt a pénzromlás mértéke), és mindezt összeadjuk, akkor 34680 forinthoz jutunk. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy bankbetéthez képest a muzeális borok kezelése is pénzbe kerül: a tárolás költségei mellett 15 évenként cserélni szokták a dugót, a borokat ráadásul ilyenkor szakemberek érzékszervileg minősítik is, a bort megszabadítják palackban képződött üledékétől és újratöltik. Tudatos vásárló bizonyára felteszi az ár-érték kérdést. Ez az, ami a muzeális tételeknél megválaszolhatatlan. És itt kell beszélnünk a muzeális borok kóstolásának élményéről.

E sorok szerzője már több alkalommal kóstolhatott régebbi évjáratú tokaji aszúkat – a legidősebb évjárat 1936-os volt. Az aszúkészítés technológiája viszonylag egyszerűnek tűnik: az egyenként szedett aszúszemeket borba vagy mustba kell áztatni, majd préselni. Azonban csak a rendszerváltás után vált gyakorlattá, hogy az aszúszemeket évjárat azonos alapborral (vagy musttal) áztatják. Korábban akár 1–3 éves alapborokat is ráönthettek az aszúszemekre, ezért az 1990 előtt készült borok értékelése nem könnyű feladat, nem dönthető ugyanis el, hogy melyik komponens mennyiben határozta meg a kialakult ízvilágot. Ráadásul az egyes összetevőkről sem lehet sokat tudni: az aszúszemek évjárati tulajdonságai általánosságban ismertek, de a felhasznált alapbor paraméterei az évjárat ismeretének hiányában ma már megállapíthatatlanok. 1990 előtt az sem biztos, hogy nem használtak esetenként hozzáadott alkoholt a bor stabilizálása során.

Szerencsére bizonyos körülmények miatt ezek a kérdések mégsem annyira jelentősek, mint friss borok esetében. Egy nem túl idős (mondjuk 15 évnél fiatalabb) aszú esetében a gyakorlott kóstoló meg tud különböztetni karakteresen „töppedt” és „rothadt” évjáratot, attól függően, hogy az aszúszemeken megtelepedő nemes penész, azaz a botritisz csak a hajnali köd hatására, vagy látványos esőzések eredményeképp vagy alakult ki. Előbbire példa lehet az 1999, 2000, 2003, utóbbira az 1996, 2001 vagy a 2010 (hogy csak a leginkább karakteres évjáratokat említsem). Félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy mind a „töppedt”, mind a „rothadt” évek aszúi lehetnek jók vagy rosszak: egy rothadtabb év, mint pl. az 1996-os sokkal töményebb, mélyebb ízeket produkálhat, mint a töppedtebb évjáratok. Emellett a kóstoló meg fog tudni különböztetni kifejezetten savas és jellemzően lágyabb éveket is és a hordóhasználat mértéke is viszonylag jól „kikóstolható” a frissebb boroknál. Muzeális tételek esetében a botritisz képződésének jellegére már szinte lehetetlen következtetni, mivel a friss gyümölcsös ízek az öregedés hatására egyre inkább „ellekvárosodnak” és a borok struktúrája felülírja az ilyen részleteket. A hordóhasználatra vonatkozó íz-információk sem lesznek annyira beszédesek, mivel ezek az ízek általában belesimulnak az öregedés kapcsán kialakuló oxidáltabb ízvilágba. Elvileg maradna a savasság, de itt sem egyszerű a helyzet: egyrészt azért nem, mert a savérzetet alapvetően befolyásolni fogja, hogy az adott bornak mennyi a cukortartalma és ez két ötputtonyos aszú esetén akár 30 grammal is eltérhet egymástól, másrészt azért, mert az öregedéssel a savak szerkezete is változik. Bár a mondás itt is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna, tehát egy durva savú bor ötven év után sem fog nagy élményt biztosítani.

Az a következtetés, hogy a muzeális borok között kisebbek a különbségek és nagyobb az esély a korral történő uniformizálódásra, nem teljesen alaptalan. Az idő múlásával egyre nehezebben becsülhető meg egy muzeális aszú életkora. Jó tételek esetenként harminc-ötven éves korukban is frissebbnek tűnhetnek, mint 20 évvel fiatalabb társaik. Másrészt egy igazán nagy bor egy idő után kortalanná válik, értve ez alatt azt, hogy az „öregedés” jegyei természetessé simulnak, a fogyasztó nem talál semmilyen kilógó ízt vagy illatot.

Ahhoz azonban, hogy egy bor „nagy borrá” válhasson, nem elég azt egy jó tokaji pincében évtizedeken keresztül tárolni. Magának a kiinduló alapanyagnak is első osztályúnak kell lennie és a termőhelyre illetve a fajtára jellegzetes jegyekkel kell rendelkeznie. A rendszerváltás óta alakult cégek esetében viszonylag pontosan tudjuk, hogy a készült borok alapanyaga honnan származik: az egyes tételek tehát földrajzilag behatárolhatóak. 1990 előtt viszont mindez nem lehetséges, kivéve azt a viszonylag ritka esetet, amikor a muzeális bor egyúttal dűlőszelektált is. Elvileg igaz, hogy a Kereskedőház muzeális tételei nem véletlenül maradtak meg. Nem a maradékelvnek köszönhetik létezésüket, hanem annak, hogy már keletkezésükkor is átlag feletti minőségűnek tartották őket. Az is igaz azonban, hogy a tokaji borok piacán a XIX. század elejétől fogva a túltermelés volt jellemző. Ez a szocializmus éveiben sem változott sokat, és ennek köszönhetően a rendszerváltáskor még elképesztően nagy muzeális készleteket tároltak a borvidéken. Bár a privatizáció során újonnan létrejövő cégek részben kötelesek voltak átvenni bizonyos muzeális tételeket is, a történelmi borkészlet döntően a Kereskedőház birtokában maradt. Ez nagyságrendileg ma is több mint 500.000 palackot tesz ki, miközben az értékesítés nem haladja meg az évi 2-300 palackot.

1945 előtt nemcsak Hegyalján őriztek nagy mennyiségben történelmi Aszús palackokat. A krakkói Fukier borház 1606-tól rendelkezett kereskedelmi mennyiségű tételekkel. 1939-től azonban ez a Wehrmacht hadizsákmánya lett. Jelentős mennyiségű tokaji bort őrzött az orosz cárok pincészete a Krím félszigeten és tudtommal ezek a készletek evakuálva is lettek a német támadás folyamán. Magyarország szovjetizálása során minden muzeális bor az államra szállt át és végeredményben a Tokaj Kereskedőházhoz került.

[Ungváry Krisztián]

(Másodközlés a szerző és a Bor Plusz 2012 szíves engedélyével.)

Címkék: tokaj kereskedőház tokaji aszú muzeális

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr933118942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.08.02. 09:45:22

Nem értem, hogy miért érdekes az "értékelésnél", hogy az alapbor hány éves és milyen volt. Azt hittem a bor van meg a fehér falak. :)

A Fukier-féle kifosztásról: nem csodálkoznék ha 1-2 Wehrmacht v. SS unokának lenne pár palack 2-300 éves bora. A "beszerzési" forrás azonban ciki, így nem illik dicsekedni vele, nem is teszik.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.08.02. 15:24:18

Nagyon érdekes cikk! Többször és több borasznak kene tollat ragadni! Koszonjuk

hegyaljai 2011.08.02. 17:35:17

Én másként ismerem ezt a helyzetet:
A muzeális borvagyon sorsa privatizáció során:
A TKH, illetve jogelődje a Borkombinát „muzeális borkészlete” mintegy 250.000 db palack volt (döntő többségében 0,5 literes/palack). A privatizációs koncepció részeként 1990-93 között külföldi többségű vállalatok számára ebből mintegy 30.000 db palack lett értékesítve. (1968-as és fiatalabb évjáratok). 1993-as évjáratig az évjáratok lepalackozása pótlása folyamatos volt. Közben a készlet a kereskedelmi értékesítés mellett is növekedett. A bortételek lehelyezése 1999-2000-ig tartott, majd megszakadt. A TKH 2005-ben tervezett privatizációjára való felkészülés érdekében a muzeális borkészletből kb. 30.000 palackot a fiatalabb, kereskedelmi értékesítésre alkalmas nagyságú tételekkel rendelkező évjáratból a TKH megtartotta, és egy más pincéjébe szállította. A készlet ellenőrzését, és a megosztási javaslat elkészítését egy független szakértő bizottság kóstolási véleményére alapozta az Állami Privatizációs és Vagyonügynökség. A készlet nagyobb, régebbi részét a Kecskeméti Szőlészeti Borászati Kutatóintézet, majd a Központi Élelmiszertudományi Kutatóintézet őrizte, úgy, hogy új tételeket nem helyeztek el, az eladás a hat év alatt néhány száz palack volt. A napokban a több évtizede a Tolcsván tárolt borvagyon a közvetlen minisztériumi irányítású, újra alakult Tarcali Kutatóállomáshoz került.

A muzeális borkészlet kezelése a 90-es években:
A TKH Rt. és a jogelőd Borkombinát az 1990-es években mintegy 2500-3000 palackot értékesített évente „normál kereskedelmi forgalomban” és kb. 50-100 palack került aukciós értékesítésre. További mintegy 5-10 palack/év került jelentős sajtó és marketing érdeklődés mellett nemzeti protokoll ajándékként átadásra (pl. az angol királynő anyja 100 éves). Több olyan nemzetközi szaktekintélyek bevonásával tartott borbemutató volt, ahol éves szinten 20-50 palack 30-40 éves és annál régebbi bor került bemutatásra. (pl „Az Évszázad Borkóstolója, Sárospatak, 2000-ben). 1990 és 2000 között a bortételek át dugózása, szűrése folyamatos volt és a TKH „muzeális árlistáján” 20-30 féle, OBI forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező bortétel szerepelt.

A készlet kezelése, újradugózása, részbeni értékesítése és új évjáratokkal való feltöltése, valamint a kutatásban való felhasználása sürgősen stratégia kidolgozását követeli.

vigbor 2011.08.02. 21:42:17

@akov: A Fukier tuljadona volt a világ legértékesebb aszúgyűjteménye. 1939-ben a német csapatok elfoglalták Varsót. A Hitler jelenlétében megtartott győzelmi seregszemlén még meg volt a készlet. Másnap szállították el ismeretlen helyre. 5500 palack aszút vittek el. A legrégebbi 1606-os évjáratú volt.
1958-ban Zsukov orosz marsal tartott egy Tokaji Aszú bemutatót Moszkvában. Ekkor derült ki, hogy a Fukier gyűjteményből 1300 palackot megtaláltak az orosz csapatok. (Döntően az 1700-as évek aszúiból.) A borbemutatón mindegyik évjáratból egy nagy felhajtás mellett 1-1 palackot megkóstoltak. Erről készült egy borleírás. Ma igen kevesen tudják, hogy az oroszok rendelkeznek a világ legértékesebb aszúgyüjteményével. A hiányzó 4200 palack sorsáról jelenleg nincs információ. Ennek nagyobb részét valószínűleg megitták. Egy-egy palack lehet belőle magángyűjteményben, de ezt is igen jól titkolják.

vigbor 2011.08.02. 21:51:30

@akov: Must vagy alapbor?
Az 1700-as évekből ránkmaradt feljegyzések között kutakodtam, mert érdekelt ez a téma. Ma úgy látom, hogy az erdeti aszú az jó minőségű alapbor felhasználásával készült. Azt írják, hogy a kereskedők ezt az aszút jóval drágábban vásárolták fel mint a musttal készített bort. Az 1700-as években olyan híres lett a tokaji, hogy lényegében kiürítették a pincéket, elvitték az összes bort. Nem volt Ó bor amit feltudtak volna használni.
Így került a must előtérbe.
Az 1893.1908,1924, 1936-os bortörvényein és a végrehajtási utasításái nem tartalmaznak előírást az alapbor minőségére és korára.

vigbor 2011.08.02. 22:12:42

A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát szétszedése és eladása alkalmával az eladott pincékbe lévő hordóban tárolt bor is eladták. Ezek gyakorlatilag az 1970-1980-as évek nagy évjáratai. 1972,1975, 1981, 1983, 1988.

Adtak el a palackos muzeális készletből is. Úgy tudom, hogy a Lauder-Lang nagyobb mennyiséget is vásárolt a különböző évjáratokból.

A Tokaji Aszút a muzeális készlet kivételével hordóban tárolták. Lényegében a muzeális készletben lévő aszúk 100%-os mértékben avináltak.

1797-ben engedélyezték az alkohol felhasználását a tartós hordós érlelésnél.Ennek értéke az 1924-es bortörvényünkben jelenik meg előszőr, itt 18%vol. Ezt az értéket 1929-ben megemelték 18,5 %vol-ra. Ez volt érvényben 1959-ig. 1959-től a kommunista időszakban nem foglalkoztak a hordóban lévő aszúk alkoholtartalmával. Az előírás, hogy a palackba nem kerülhet 16,5% vol-nál nagyobb értékű aszú.
A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet palackjain ez az érték 13,5 - 16,5 %vol.
Úgy gondolom, hogy a muzeális készletben lévő aszúk likörborként kezelendők, így nem lehet őket összehasonlítani a mai stílusú borokkal. Kérdezzétek meg erről Opcotust.

hegyaljai 2011.08.03. 05:42:15

@vigbor: Ez az avinálás ügy nem igaz ebben a %-os határérték formában. Nem avináltak akkor amikor nem volt rá szükség, és főleg azt kell tudni, hogy az alkohol drága volt, tehát nem alkalmazták ész nélkül. Természetesen a száraz borokat egyáltalán nem avinálták. Remélem Optocus megerősíti ezt.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.08.03. 10:02:29

@vigbor: Köszönöm, nagyon hasznos. Milyen forrásból van az információ? Vki írt erről valamilyen cikket? Hol található meg?

(amit tudok róla, azt a Hugh Johnson féle History of wine c. könyvből tudom, ez pedig kevés)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.08.03. 10:31:52

A forrás, ha valakit érdekel:

The legendary Tokay collection of the Fukier company and its fate
Facts and Insights

Presentation at the Tokaji Borok Fesztiválja

by Frank Strzyzewski
Tokaj, 28 May 2005

www.tokaj.hu/dl/media/group_47ce7dc01a102/group_47ce7de4b8b15/group_47cff55dbab69/item_815.pdf

Sárfehér 2011.08.03. 11:49:10

Nagyon érdekes, a hozzászólások is. Várom a folytatást, és remélem, abból egynél jóval több lesz!

vigbor 2011.08.03. 19:16:01

@akov: Kb 30 éve gyűjtök aszút és azóta érdekel annak minden apró részlete. Így ismerkedtem meg, helyesbben fogalmazva Ö keresett meg. Ez az ur Frank Strzyzewski. Németországban él és a tokaji aszúnk kultúrkörét kutatja. Az utóbbi években elég sok energiát fordított a Fukier aszúk felkutatására. Volt nálam és tőle kaptam az információkat.

Ezt én írtam:www.vigbor.hu/cikk.do?id=184

európai 2011.08.03. 20:14:09

@vigbor: Nagyszerű cikk. Csodálatos adalék a legendák épitéséshez.
Továbbra sem értem, hogy Zsukov (rajongó, kóstoltató) akkor miért hagyta (engedélyezte) egy ilyen értékes terület szinte teljes tönkretételét.
Ahogy a keleti ember mondta: Nem az számit, hogy mi volt, hanem, hogy mi van.
Vagy lesz. A jövőben bizom, meg a Kikelet pincészetben. Fukier nem az én időm, ezért hidegen hagy. A jelen tegye meg azt, amit meg kell tennie.

vigbor 2011.08.03. 21:40:17

@európai: Nem értem ezt a legendák építését?

vigbor 2011.08.03. 21:44:01

@hegyaljai: Az avinálás egy kényszer szülte pincetechnológia az aszúk természetes cukortartalmának a megörzésére. Később fejlődött ki belőle egy borkészítési eljárás, de ez ne tévesszük össze a komminista időszak mesterséges aszúkészítésével.

Sárfehér 2011.08.03. 22:38:12

@vigbor: Ha már emlegeted a "komenista" aszút: azt hogy csinálták?

vigbor 2011.08.03. 23:06:06

@Sárfehér: Sűrítmény, karamel és alkohol. Ha a pontos recept is érdekel akkor megkérdezem.
1975-től készítették. Az utólsó évjárat az a 1986-os.
Van olyan palackom, egy 75-ös aszú melyen feltüntették a minőségét megörzi 3 év. Ez egy megtiszteltetés volt mert az egyébb boroknál ez 6 hónap. Ezután már széteshet.

Sárfehér 2011.08.03. 23:10:51

Én akkor akadtam ki, amikor megtudtam, hogy a feketecimkés bikavér sauvignon blanc-ból készült, spanyol vagy bolgár festőborral. Akkor még azt hittem, hogy nem szeretem a bort, és szégyelltem is magam miatta...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.08.03. 23:14:04

@európai: jaja, szakmai szempontból értem, amit mondasz. A bor mögötti story azonban igen fontos, nélküle alig v. olcsón adható el. Nem baj, ha megvan ez a tokaji mögött is.

vigbor 2011.08.03. 23:38:51

@akov: A tokajinkhoz igen csak sok sztori, érdekesség kapcsolható. lyen például az állami ellenőrzőjegy.
Egy példa a sok közül.

1945 előtt általános gyakorlat, hogy 20 évnél idősebb aszúkat palackoznak. Az USA-ba történő kiszállításnál a magyar államnak kellett garantálni az évjárat és a puttonyszám valódiságát. Egy 1909-es Waldbott aszút 1934-ben palackoztak. Ez a hátsó etiketten rajta van. Probléma, hogy a boros állami ellenőrzőjegyet csak 1936-os bortörvény rendszeresítette, így 1934-ben ilyen nem volt. Megoldás: Már volt állami ellenörzőjegyünk a tejtermékékre mivel ezeket nagyon gyakran hamisították, így az USA-ba kiszállítandó aszúkra is ezt ragasztották fel. Minden kütyü rajta volt csak nem a borra vonatkozott.
Az állami ellenőrzőjegynek volt egy másik jelentős funkciója is.A hamisítás ellen védték vele a kapszulát.stb. stb.

európai 2011.08.03. 23:54:27

@vigbor: Miért nem? Szerinted Tokajt, a Tokajit ma a megfelelő helyen és módon kezelik? Ami volt elmúlt. Most, menetelés hegynek felfelé. Persze, lehet, hogy tévedek, hiszen a Tokaji Magyarországon világhirű, nálunk Sydneyben pedig csak a TKH kapható háromszoros áron. A Kikelet pince gyönyörei nem kaphatók. még szerencse, hogy itthon a Curia-ban beszereztem a 2007-es 6 puttonyost. Mai legenda, élő.

európai 2011.08.04. 00:04:30

@vigbor: "Van olyan palackom, egy 75-ös aszú melyen feltüntették a minőségét megörzi 3 év."

Ezt jól ismerem, igen, mert pasztőrözött. (Magyarul, halott, értéktelen)
Egy forrásnak indult tengerentúli tétel miatt folyamodtak ehhez a megoldáshoz.
Azok a csodás, Kádárista aszúk! Meg szovjet lőtér a Hétszőlő dűlőben. Ennek a történetét, ki irja meg, ??? Tokaj totális kommunista lerombolását és a szőlő atrocitást ki adja ki 200 oldalas szines könyvben? Hol van Alkonyi mikor kellene a segitsége? Nálunk Sydneyben erről is szól a fáma. Itthon, valamiért kifelejtették a Tokaj lejáratásáért felelős kommunista/szocialista 50 évet. Erről is értekezz vigbor, vigan. Ezek az emberek ma is élnek. Közöttük kellene szétcsapni. De senki sem meri. Gyáva nyúl, az bőven van Tokajban, bor-forradalmár az egy sem. Engem nem az 1600-as évek érdekelnek, hanem az 1970-1989-es csalások. Erről kéne beszélni részletesen. Csak senki sem meri megbolygatni a témát? Alkonyi, piszkosul udvariasan kihagyta legendás műveiből. Mindegy. Nem élek itthon, nem veszem vállamra.

vigbor 2011.08.04. 00:17:26

@európai: A palackok nem erről a hegynek felfelé irányról mesélnek.
Ha ismered a multat, beszéhetsz a jelenről és megtervezheted a jövőt.

vigbor 2011.08.04. 00:28:33

@európai: Nem lennénk sem előrébb és sem hátrább, ha újra megbolygatnánk ezt a témát. Ez egy 200 éves történetben csak pár év. Nincs jelentősége a mai aszúknál.

európai 2011.08.04. 08:14:16

@vigbor: Rendben. Azt hiszem, igazad van. Hagyjuk.

Octopus 2011.08.04. 08:53:05

@hegyaljai, @vigbor: amennyire nekem átjött a sztori, az avinálás célja eredetileg (azaz a múlt század elején, és nem pedig a '70-es években) közel sem a hamisítás volt, hanem a kén hiányában ezzel védték a bort. Tehát azok a borok kénmentes borok voltak, amivel manapság világszerte sok naturalista borász kísérletezik. Ez ugye egészen más eset, mint a később elkövetett pancsolás, és nem is keverendő össze a kettő. Ez is a Tokaji aszú egyik arca.

Néhány hete ebben a szellemben készült borokat volt módom kóstolni, nemsokára posztolásra is kerülnek a tapasztalatok.

2011.08.04. 09:22:39

@európai: te is tudod, hogy például a Kikelet 6p aszú sem készül olyan mennyiségben, hogy reális legyen exportálni szerte a világban. de nincs is ezzel gond, el kell jönni érte. :)

vigbor 2011.08.04. 18:39:18

@Octopus: A lényegre tapintottál.