Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Langue.doc

2011.08.23. 10:00 - Az Alkoholisták

Languedoc Franciaország egyik legnagyobb múltú borvidéke. Az első szőlőket a mai Dél-Franciaország területén kolóniát alapító görögök telepítették az i. e. 5. században. A borvidéket először mégsem ők, hanem a rómaiak futtatják fel. A borvidék történetének első évezrede aránylag eseménytelenül telik, legfőképp töppedtszőlős édes borokat készítenek erre, az egyik legismertebb languedoc-roussilloni AOC ma is a Banyuls, egy 18-20-as alkoholú édesvörös. Ugyanakkor Franciaországon belül a languedoci bor sokáig ismeretlen marad. Csak a 17. századtól irányul rá szórványos figyelem, mígnem 1709-ben egy rendkívül kemény télen lefagy szinte az összes francia szőlő, így az ország belsejében élő fogyasztók a mediterráneumból kénytelenek bort beszerezni. Ez megalapozza Languedoc hírét, de az országos lefedettség kiépülése logisztikai okokból elmarad: Languedoc nagy részét ugyanis nem köti össze hajózható folyó az északibb országrészekkel. Így csak a 19. században fut be a borvidék, amikor a vasút kiváltja a folyami közlekedést. Languedoc ekkor kezd exponenciálisan prosperálni, csakhogy a vidám fejlődést csakhamar el is gáncsolja a filoxéra. Noha a végzetes törpetetű Languedocban nem művel akkora pusztítást, mint más francia régiókban, egy rossz döntés fatális következményekkel jár, és durván egy évszázadra elkaszálja a borvidék reputációját.

Az történik, hogy a languedociak nagyon belejönnek az újratelepítésekbe, szőlőt ültetnek, ha kell, ha nem, mindenhová, jó sűrűn. A fatális döntés tehát az lenne, hogy minőség helyett a mennyiségre kezdenek hajtani. A hozammaximalizált languedoci bor csakhamar meghozza a borvidék rossz hírnevét, ráadásul a rossz bort többen javítanák fel törvénytelen módszerekkel (legfőképp cukorral), a kirobbanó borhamisítási ügyek tovább rombolják Languedocot. Végül a századforduló évében üt be a ménkű: a rendkívül termékeny 1900-ban egész Franciaországban rengeteg szőlő terem, csak Languedocban 21 millió hl bor készül. Túltermelési válság alakul ki, a bor ára mélyrepül, ennek legelső vesztesei persze a legrosszabb hírű borok: Languedocnak befellegez. Olyannyira, hogy 1907-ben borvidékszerte parasztlázadások törnek ki a szőlőválság miatt. 1910-től próbálják újrafényezni a languedoci bor hírnevét, de a folyamat lassan indul be, csak a 40-es években érik el az első részsikereket (az első eredetvédett languedociakkal), az igazi áttörésre pedig az 1980-as évekig kell várni. Ekkor tűzi néhány dél-francia borász a zászlajára azokat a hívószavakat (hozamkorlátozás, organikus, kézműves, terroár stb.), amelyek azóta olyan meghatározókká váltak világszerte. Ma Languedoc a legjobb ár-értékű francia borvidék hírében áll, pl. alig van boruk 20 euró felett – egyelőre.

Amióta végigkóstoltam a „Szerelmem Languedoc” posztban megénekelt borokat, kerestem az alkalmat, hogy valami módon újra találkozhassak a Domaine de l’Hortus és a Mas Bruguiere boraival. Sajnos ezeket a birtokokat még nem kapta el a globalizmus gépszíja, Franciaországban is csak egy-két kereskedő tartja őket (vagy legalábbis egy-két olyan, amelyiknek használható honlapja van), így a szándék megmaradt álomnak. Amikor azonban Mistinguett a nyár elején jelezte, hogy hazajön, és ez részben Szegedet jelenti, újra föllobbant bennem a bírhatnék, és sikerült egy olyan kereskedést találnom, amely komoly languedoci választékkal rendelkezik, az árai verhetetlenek, és Franciaországon belül bagóért szállít házhoz (10 euró 12 palackért). Mistinguett felhajtott egy grenoble-i magyar ismerőst, aki autóval jár haza, és miután az ő címére megrendeltem a borokat - amit példás nyomkövetéssel és gyorsasággal kézbesítettek -, már csak várnom kellett. (Ezúton is csókolom a kezét a Vinatisnak, a Chronopostnak és Brockhauser Sándornak.)

Ha csak rajtam múlott volna, akkor a sor teljesen szimmetrikus: 3 Domaine de l’Hortus és 3 Mas Bruguiere. Ettől az eszménytől a Vinatis választéka miatt el kellett térnünk. A hat bort így is párokra osztottam. Úgy okoskodtam, hogy az első kettő fölvezet és bevezet bagóért, a második kettő megmutatja a borvidék erejét és arcát, a záró páros pedig felemel és elringat.

Hogy legyen valami képünk a borok javát adó pic-saint-loupi terroir fizikumáról, érdemes rákattintani erre a képgalériára.

A birtokok és borok a kóstolás sorrendjében:

Domaine de l’Hortus

A birtokot az 1970-es évek elején alapította „egy fillér nélkül” Jean Orliac és felesége, Marie-Thérese, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy nagy bort csináljanak Languedocban. Ehhez ki is választják a vidék egyik legjobb terroárját, a Pic Saint Loup-t. Ma két családba sorolandók a boraik: egyfelől birtokborokat csinálnak, melyek a Domaine de l’Hortus elnevezést viselik, másfelől dolgoznak hozott anyagból (a szomszéd birtokokról), Bergerie de l’Hortus név alatt. Az Orliac-birtokot ma 60 ha területen művelik, családi vállalkozásban.

1. Domaine de l’Hortus - Le Loup Dans La Bergerie 2010

40 százalék syrah, 30 merlot és 30 grenache. Rozé-illat, ficánkol, csupa gyümölcs és málnacukor. Kóstolva folytatódik a poptaritop: stílusát tekintve habkönnyű melódiakoktél - a szénsavmacerált primőr randevúja az idealizált portugieserrel. Majdnem közepes test, érintésnyi tannin, szerkezetet, rétegeket inkább csak belemagyarázni lehet, de kétségtelenül szőlőből készült és zamatos. Még nem egészen bor, de már messze nem rozé. 6.50 euró

Château Puech-Haut

Szintén Pic Saint Loup, 15-20 km-re Montpellier-től található ez a 170 hektáros birtok (ebből 100-115-ön van szőlő, 15-ön olajfák, a többin szarvasgombát termesztenek). A pince tulajdonosa Gérard Bru üzletember, aki korábban az iparban szerzett vagyont. A birtok neve félig provence-i tájnyelven van, a „puech” dombot jelent, az „haut” pedig magasat. A fajták közül a syrah dominál (60  százalék), őt követi a grenache (25  százalék), a maradék 15  százalékon osztozik a mourvedre, a carignan és a cinsault, valamint három fehér szőlő (roussane, marsanne, grenache blanc). Nem használnak gyomirtót, július végén van a zöld szüret, mely után 8 fürt szőlő marad a tőkéken. A kézi szüret szeptember 10-e körül indul a roussane-nal, és november elején zárul a mourvedre-rel. A vöröseket fatartályban erjesztik, majd 18 hónapig érlelik hordóban. A terroár némileg hasonlít Chateauneuf du Pape-ra, mivel itt is fúj a Mistral, itt is nagyon meleg van, és itt is megtalálhatók a híres CdP-i kavicsok (gömbölyded fehér kövek, melyek magukba szívják a napfényt, majd éjjel alulról melegítik a szőlőt).

2. Château Puech-Haut - Le Loup Du Pic 2009

Grenache és syrah. Borszerűbb bor, mint a párjául szegett Le Loup Dans La Bergerie, sőt kimondottan bor. Szégyellem, de ha már belekezdtem, befejezem: ez az a típusú bor, ami ha magyar lenne és hozzátennénk, hogy kedves borászházaspár, kedves borászfiú, kedves borászlány készíti négy/két kezével, nagy szívével, szűkös tőkéjével, akkor óriási jövőt látnánk benne, és egy borbarátos ****-ot simán megelőlegeznénk neki. Dél-francia mércével élénk, talán már izgága savú, és a hozamkorlátozást valószínűleg a természetre bízták. De ezzel véget is ért a kritikám. Egyszerű, jó ivású, tiszta ízű, zamatos bor. 7.90 euró

3. Domaine de l’Hortus - Bergerie de l’Hortus 2009

6 rész syrah, 2 rész grenache, 2 rész mourvedre. Még nem sikerült megfelelő elnevezést találnom annak a borosztálynak, amelyikban ez a bor és a Mas Bruguiere l’Arbouse osztályelső és egy padban ülnek. Überklasse asztali bor, ahol nincs ok és nincs pénz trükkökkel, pörkölt forgácsokkal, répacukorral javítani/tönkre vágni azt, amit a földből és az időjárásból a szőlő leképez. A két bor közül ez a jobban fésült, a fitos orrú, a szebb bőrű. De ez is sziklára épült, akarom mondani szilárd gyümölcsalapra. Az illatot a szilvabefőtt felől a legkönnyebb fölfejteni (szilva és szegfűszeg), de benéz egy kis málna és bors, no meg egy fanyarabb vonulat humusszal, gyógyszerrel, mandulával. Kóstolva rendkívül homogén, nincs turbólyuk, nincs nyomatékesés. Magabiztos, egyúttal barátságos. Túlérettségnek nyoma sincs, életerős, de érett savak mozgatják, az alkohol 13,5 százalék, szóra sem érdemes. Komplexitásban nyilván nem ez az utolsó szó, de hát gyerek még, nincs egészen tíz euró, és engem a biciklicselek elmaradásáért bőven kárpótol, hogy finom, érdekes és tiszta. 9,50 euró

Mas Bruguière

Pic Saint Loup, megint. A birtok a Bruguière-családé, mely állítólag a 13. század óta művel földet errefelé. Hatodik generációs borászok, az első Bruguière-borokat a 17. században készítették. 20 ha, 6 bor. Biodinamikus szőlőművelés. Bogyózzák a fürtöket, kétnaponkénti „pigeage” (törkölykalap mustba történő lenyomkodása), nincs fajélesztő, visszafogott kénezés.

4. Mas Bruguière - l'Arbouse 2009

55 százalék syrah, 45 százalék grenache, 50 százalék betonkád, 50 százalék 50 hl-es hordó. Az Hortus Bergerie-jének eszményi párja. Ez a vadabb és izgalmasabb. Nem sokszor éreztem ennyire erősen egy borban, hogy azt kapom, ami termett (ez ilyen zsigeri okoskodás, érvekkel persze nem tudok szolgálni). Az illatban ibolya, fekete olíva, fekete cseresznye, narancshéj, kakukkfű és rozmaring. Kóstolva is markánsan fűszeres, gazdagon gyümölcsös, de csöppet sem édes. Közepes test, sima felszín és óriási vitalitás. Kissé tapadós tannin. Ez az a bor, aminek minden évfolyamára szeretnék előfizetni. (Decanter: 17 pont) 9,50 euró

Château Mourgues du Grès

Ez már majdnem Rhône-völgyi bor, a borászat a Costieres de Nîmes AOC alatt, Langudoc és a Rhône-völgy határán található (az AOC hivatalosan languedoci, de sokszor sorolják mégis a Rhône-völgyiek közé). Szokásos talaj (agyag + mészkő), szintén kavicsos. Grenache, syrah, mourvedre + carignan. Kézi szüret a lejtősebb részeken, a többin gépi. Bogyóznak, viszont csak akkor válogatnak, ha szükséges, zöld szüret csak a fiatalabb parcelláknál. Betontartályos erjesztés és érlelés, illetve egy kis rész 500 literes fahordókban érik. Finom seprőn érlelt, almasavbontott borok. A Terre d’Argence öreg tőkés grenache és syrah (30-35 hl/ha-as hozam), 9-12 hónapig érlelték tartályban.

5. Château Mourgues du Grès – Terre d’Argence 2008

A 2007-es évjáratot személyesen Robert Parker dicsérte az egekbe, a 2008-ast pedig a Decanter dekorálta ki 5 csillaggal, és nevezte ki a legjobb árértékű syrah-nak valamelyik tesztjében. Egyébként nem teljesen syrah, 10 százalék grenache-t is kevernek bele. Remek bor, igazi sármőr, de semmit nem mond Languedocról. Megérdemli az aranyozott keretű best buy-plecsnit, de mint kalandtúra állomás, annyira érdekes, mint egy Tesco-parkoló. Magyar szájjal messze a legkönnyebben élvezhető az egész sorban, ismerős ízvilág és szerkezet, nyugodtabb egyensúly. A bennszülött languedociakhoz képest negatívum, hogy a hordós konyakmeggy önálló szólamot kap, a korty kissé méla, és az alkohol enyhén befűt a végén. Most éppen akciózzák 10 euróért (6-os pakkban), és az évszázad vétele lenne, ha itthon is ennyiért lehetne kapni.

6. Domaine de l’Hortus - Grande Cuvée 2009 

A birtok csúcsbora. 55 százalék mourvedre, 35 syrah, 10 grenache. Míg a Bergerie-ről könnyű elhinni, hogy Languedoc csinosabbik arca, erről előbb állapítjuk meg, hogy becsvágyó, sokdiplomás bor, minthogy dél-francia, és akár languedoci is lehet. Két váratlan húzás mattolja a prekoncepciókat: a barrikérlelés és a mourvedre-dominancia. Eleinte egy nagyon elegáns, fiatal bordóinak tűnt, szépen érett savakkal, finom tanninnal és érzéssel adagolt hordóval. Idővel aztán ráismerni véltünk a mourvedre savaira, lime-os, narancsos jegyeire. Az illatban fekéreg, erdei szamóca, grafit, citrusok és karamell. Szájban mindent hoz, amit az illat ígér. Kristálytiszta, gyümölcsös korty, gyönyörű savak, meglepően magas szerkezet. Jó volna 4-5 év múlva újra találkozni. 18.50 euró. (David Schildknecht (Wine Advocate): 93+ pont)

Itt éppen Gary Vaynerchuk szédül be az asztal alá a 2005-ös Grand Cuvéetől (5:50-től):

Tanulság slágvortokban: aki a rhone-i borokkal már békét kötött, az bátran kalandozhat errefelé. 60-70 euróból hasonló színvonalú sort összeállítani más borvidékről aligha lehetséges (korlátozott tapasztalataim alapján csak Côtes du Rhône rúghat labdába). Pic Saint Loup rulez. A Mas Bruguiere és a Domaine de l’Hortus komplementer lokális csúcsok.

[alföldi merlot és mistinguett]

Címkék: languedoc 2008 2009 2010 pic saint loup mas bruguiere domaine de lhortus

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr283172869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.08.23. 15:27:44

Igazán jó poszt. Ilyent kérünk még sokat :)

Az pedig külön tanulságos, hogy milyen szemlélettel és hozzáállással sikerült néhány évtized alatt egy válságban levő borvidékből a világ élvonalába kerülni. Jó lenne, ha például szolgálna ez a magyar borvilág meghatározó szereplőinek is.

sweetsole 2011.08.23. 15:52:26

Nagyon jó írás, köszönet érte.
Ha valaki kedvet kapott és jár Bécs felé, akkor a fent említett Mourgues du Gres 2007-es Terre d´Argence kapható: quendler.at/

muskotály küvé 2011.08.23. 17:50:29

Lehet, hogy síeléshez a bort is érdemesebb az apartmanház címére megrendelni, mint a környékbeli szupermarketekből találomra összevásárolni...

alföldimerlot 2011.08.24. 07:08:50

@sweetsole: Ez a bécsi kereskedés számomra is nagyon rokonszenves. Látszik, hogy él-hal a borokért és nagy gonddal válogat.

alföldimerlot 2011.08.24. 07:12:53

@BZoltan: Két kontroll-borunk volt: Balla Géza Ménesi Kadarka 2008 és St. Andrea Akutyafáját 2008. A kóstoló elején még úgy tűnt, hogy rendben vannak, a közepén visszakóstolva már nem értettük félórával fiatalabb magunkat: drámaian rendezetlennek és éretlennek hatottak, a társaság többsége már csak beleszagolt, de inni nem volt hajlandó belőlük. "Sokat kell még tanulnunk."

alföldimerlot 2011.08.24. 07:16:56

@muskotály küvé: Én ritkán rendelek online kereskedésből bármit, és az főleg kockázatosnak tűnt, hogy magyar címről valaki más grenoble-i címére kérek csomagot. De kifogástalanul működött, nem volt semmilyen trükközés, pluszköltség, évjárat-felcserélés, és a szállítás minden apró mozzanatáról értesítettek (kaptam legalább 4 emailt pusztán a szállítás állásáról).

Daeril 2011.08.24. 09:09:53

@alföldimerlot: A Languedoc-i borokhoz nem volt szerencsém, de a kontrollként említett borok rendezetlensége és éretlenségével egyetértek. Különösen a Balla féle Kadarka volt nagy csalódás számomra. (Fél éve lassan kadarkákat kóstolunk így különösen szembetűnő volt az éretlenség)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.08.24. 09:50:57

@alföldimerlot: Gondolom a kontrollborok kiválasztásában az ár volt az egyik fő szempont.
Én is ismerem ezt a két bort és bár nem tartom rossznak őket de az tény, hogy közelébe nem érnek például a dél-francia hasonló árazású és nem ipari szemlélettel készült boroknak.

Sajnos ma Magyarországon nagyon kis szegmensben (és nagyon kevés fogyasztó számára) létezik ez 6-10 eurós könnyed, jól iható, de mégis nagy törődéssel, odafigyeléssel készült vörösbor.

Ez a kategória mintha amolyan cash-flow javító, kármentő lenne sok termelőnek.

muskotály küvé 2011.08.24. 10:40:53

@alföldimerlot: komolyan jó ötlet, ha jövőre is eljutok Franciaországba síelni, a szálláshely címére fogok bort rendelni. Idén olívaolajat rendeltem így, teljesen működött: a recepción várt a postai cetli, amivel a helyi postán át tudtam venni. (Ha esetleg érdekel, a Culinarisban 7 ezerért vesztegetett olaj 15,5 euróba került, a postaköltség a 6 üvegre volt asszem 8; www.castelas.com)