Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

VinC€

2011.09.02. 07:00 - alföldi merlot

Megjelent a VinCE – Central European Wine Magazine (magyarul úgy látszik, nehéz nemzetközinek, vagy akár csak közép-európainak lenni) – első száma. Ez a szám egyfajta mutatványpéldány, nincs ára, csak az előfizetőknek küldték ki, benne egy levéllel, ami az előállt helyzetet magyarázza, fölvázolja a jövőt, és az eredetileg a magyar Decanterre szóló előfizetések átirányítását kéri a VinCE számlaszámára. Ahogy a levél fogalmaz: „Magyarország vezető bormagazinja 2011 augusztusától az angol licence tulajdonos döntése miatt nem jelenik meg.” Aki bennünket vagy bármilyen más boros oldalt olvas, az a kiakolbólítás tényéről már értesülhetett, ám az indoklás minden részlete valószínűleg soha nem lesz kibontva (félreértés ne essék, ok lett volna bőven már az induláskor és azóta folyamatosan, de ha a jogtulajdonosok hét éven át tűrték a magyar vircsaftot, akkor nehéz elhinni, hogy tényleg azzal csordult túl a pohár, hogy a Pfizer két oldalon át reklámozta az ejakuláció általi boldogságot). Az új magazin címlapján azonban már működésbe lép a sorsigenlő automat, és a kitagadásból önkéntes és dacos szakítást konfabulálnak: „Megérett a változásra hazánk legolvasottabb bormagazinja.” Meg.

Én azonban átolvasva az „új” magazint, úgy találtam, hogy semmi nem változott, csak a cégért festették át (amúgy a stencil megtartásához vajon mit szólnak a Decanter gazdái?). A szerkesztőség saját jellemzése az új helyzetről a nem-szándékos humor kategóriájába tartozik: „A színvonal a megszokott, a pártatlanság teljesebb, mint valaha”.*

A VinCE (és elődje), mint minden reklámújság, abból él, hogy fogyasztásra ösztönöz. Elismerem, van abban az állításban némi túlzás, hogy mindehhez a bor csak eszköz, paraván. De nehéz ezt a gondolatot elhessegetni. A VinCE (és elődjének) furcsaságait talán úgy a legkönnyebb megérteni, ha nézőpontot váltunk, és nem mint bormagazin tekintünk rá, hanem mint életmód magazin boros hangsúllyal. A VinCE (és elődje) nem a Borbarát (vagy a brit Decanter) pálya- és vetélytársa, hanem a szivarosok és rolexesek kiterjedt reklámfelülete. A nyilvánvaló és a bújtatott reklámok karneválját olykor bormagazinszerű tartalom zavarja meg. A VinCÉben 44 oldal boros tartalomra 23 oldal reklám jut. A 2011 májusi magyar Decanterben az arány még siralmasabb volt: 38 oldal boros tartalomra 27 oldal reklám jutott. A brit Decanter legutóbbi számában 25 oldal a reklám, 73 oldal a bor. (Csak érdekességképpen: az akkor még elég jól fungáló Borbarát 2005 tavaszi számában 90 oldal boros tartalomra 12 oldal reklám jutott.)    

A boros tartalomnak már a magyar Decanterben is két rákfenéje volt: a tesztek és a vélemények. A tesztek hasznavehetetlenek és umbulda-konformok. Vélemények pedig nincsenek – a Decanternél és a VinCÉnél nincs senki, akit a bor érdekelne annyira, hogy fájjon, bosszantson, tűzbe hozzon, katartáljon. A VinCÉnek éppúgy, mint korábban a Decanternek, nincs mondanivalója. A tesztek pedig belevesznek a kollektív semmibe.

Már a brit Decanter által alkalmazott tesztmódszer is teljes csőd: a vakteszteken az alkalmi zsürik összesített eredménye állandóan meglepetést hoz. Rendre előfordul, hogy az adott borvidék specialistája - a kollektív vakteszthez időben közel - értékeli az évjáratot, és nevét/arcát a vásárra vivén megnevezi az általa legjobbnak ítélt borokat. Ezekben az értékelésekben általában a borvidéki konszenzus (közös bölcsesség), a specialista tapasztalata és a borok aktuális minősége együtt ad ki egy megbízhatóbb listát. A vakteszteken viszont mindig borul a papírforma, és bár ez lehetne rokonszenvesen demokratikus is – végre esélyt kapnak a kisnevek, végre nem a címke, az árcédula viszi a puskát -, a kiváltó ok valójában az, hogy a zsüritagok eltérő tapasztalati szintje, összebékíthetetlen várakozásai és összemérhetetlen értékrendje az adott nap adott szakaszában érvényesülő diszpozíciójukkal megbolondítva kollektív káoszt hoz létre. Persze nem az a baj, hogy meglepetések születnek, hanem hogy szinte csak azok, azaz rendszeresen olyan borok kerülnek az élre, amelyeknek értékét soha többé, semmilyen más próba, értékelés, elemzés nem erősíti meg, és rendszeresen kerülnek olyan borok az éppen csak nem hibás, kétcsillagos szakaszba, amelyeket egyébként a borvidék meghatározó, kiemelkedő képviselőinek tart az értő közmegegyezés.

A magyar Decanter és a VinCE erre még rátesz három lapáttal. A zsüriben az egyetlen fix pont Romsics László, a helyszín változó (ha nem tévedek, még ezt is pénzre váltható reklámlehetőségnek tekintik). A teszt két napig tart, és a két napon nem ugyanaz a zsüri értékel. A teszt eredményét sem az első, sem a második nap végén nem összesítik, nem hirdetik ki, így az elvben szabadon manipulálható. A VinCE saját tesztmetodikáját leíró szabályzat 6. pontja így szól: „A teszteredmények a megjelenésig titkosak, ez alól egyetlen kivétel van: a három legjobb helyezést elért bor készítőjének felajánljuk a lehetőséget, hogy az eredményt hirdetéssel is hangsúlyozza.” Vagyis ez egy olyan tehén, ami még a szarva közt is fejhető.  

A sokoldalúan fejésre alkalmas tehenet pedig főbenjáró bűn volna rossz szóval elverni a háztól. „Hazánk legolvasottabb bormagazinja” ilyen szarvas hibát persze soha nem követne el: „(…) ha egy bor tesztünkön gyenge eredményt ér el, akkor erről értesítjük a borászt, a magazinban azonban nem jelentetjük meg – hiszen nem az a feladatunk, hogy a hibákat hangsúlyozzuk, hanem az, hogy a teszten jónak találtatott borokat jó szívvel ajánljuk olvasóinknak.” Olyan ez a mondat, mintha a hetvenes évek valamelyik pártkongresszusának kommünikéjéből emelték volna át a változtatandók megváltoztatásával. Nem akarok nagy szavakat használni, mégiscsak borról van szó, nem életekről, de azért itt valami nagyon bűzlik. Mintha azt mondanák: „Én, Élesszemű Kritikus rájöttem, hogy az Ön bora, Monsieur Borász, el lett baltázva, de ez maradjon kettőnk titka. Ne kössük az oktondi vásárló orrára, hadd költse a pénzét a jámbor barma. Ezerszer fontosabb a mi barátságunk, a kölcsönös szívességeken alapuló együttműködésünk életben tartása, mint a fogyasztót megóvni a csalódástól.”

Én zsigerből utálok minden titkot, a titkok mögött, bármilyen paszománnyal látják is el őket, mindig nagy átverésre, aljas cinkosságra gyanakszom. És bizony itt sem tudom kizárni azt a profán lehetőséget, hogy olcsó félelem munkál a fenti megtévesztően nagylelkűre maszkírozott gondolatficamban: „Jaj, mi lesz, ha Monsieur Borász megsértődik, és a következő tesztre már ő sem küld bort? Ne adj’ isten ezt is nekünk kell majd kigazdálkodnunk? Ezt is a bérkeret terhére oldják meg a szivarosok és rolexesek? És aki ilyen félelmek közé keveredik, azt hamar megeszi az öncenzúra (vagy elnyeli a klingi homály/dagály).

Már csak két szálka, ami az én szememben gerenda. Az új lapban két nagyszabású teszt is van. Ám egyik sem arról tanúskodik, hogy itt új alapokat raknának le, hogy a franchise-börtönből szabadult sas-lelkek végre-valahára szabadon választott, mámoros röppályákat írnának le a közép-európai rónák fölött. Az elsőben például a nagytudású zsüri ásványvízzel húz cezúrát - hopp, egy újabb tőgy: ezúttal a Naturaquát fejik - a legösszemérhetetlenebb borok közé: a Quercus Sauvignonasse így kerül egy kármentőbe a Sacha Lichine Le Coq Rouge-zsal, a Vylyan Syrah a Hétszőlő Késői Sárgamuskotályával (sovány mentség, hogy ez az all-in teszt valójában az újdonságok rovat új flaskába öntve).

A második tesztet viszont semmi nem mentheti, ez tényleg a nemtörödömség, a fogalomtalanság, a hozzánemértés cáfolhatatlan bizonyítéka: a végre magyar magyar magazin nem bikavérekkel, furmintokkal vagy aszúkkal nyit új korszakot, hanem az Errazuriz carmenere-jeivel, amelyek többek között nobile di montepulcianót, brunellót, zinfandelt, malbecet, proseccót, malvaziját, rioját és félédes kaliforniai rozét (!) utasítanak maguk mögé. Vajon kinek jutna még eszébe Marutit Bentleyvel, Sláger Tibót Erik Satie-val, Manet-t Rubljovval összehasonlítani? És a VinCE szakmai lektora, szakértője, aranyszája, Romsics László mit mond a teszt végén? „Sokféle stílus és minőség mutatkozott meg néhány valóban egyedi illat- és ízvilágú bor mellett.” *

A második szálka szigorúan véve nem kötődik az első VinCE számhoz, de annyira jellemzőnek érzem a magyar borsajtót szinte teljesen meghódító és uraló bagázs ténykedésére, hogy nem tudok szó nélkül elsiklani felette. A VinCE magazin 7. oldalán Piero Antinori márki, vagy ahogy a képaláírás hívja, „Mr. Szupertoszkán” néz a szemünkbe (kezében bűvös kocka), és „életre és sikerre való képességet” kíván a VinCE magazinnak. Nekem sajnos Mr. Szupertoszkánról egy jó darabig a Borkultusz lefegyverző hülyesége, árnyaltabban fogalmazva: pimasz tudatlansága és rettenthetetlen trehánysága fog eszembe jutni (az én szememben a Borkultusz a magyar Decanter tökéletes tévés megfelelője). Az epizódban összefut szinte minden és mindenki, amitől és akitől a magyar boréletben égnek áll az ember haja. Ám a csúcs mégiscsak a VinCE 2010-en forgatott, majd isten tudja kik által fordított, vágott, lektorált  szupertoszkános anyag. Természetesen érdemes a videót magát megnézni, de aki szereti morzsolgatni a szavakat, és van valami képe a chianti, a szupertoszkánok és az Antinori borászat történetéről és viszonyáról, az garantáltan élvezni fogja az alábbi átiratot (16:30-tól): 

Váczi Gergő (a Borkultusz tudatlanságtól fuldokló műsorvezetője):
Antinori márki, a borkedvelők számára jól csenghet ez a név, ő az, aki megreformálta az olasz borvilágot, és létrehozta a szupertoszkán márkát.
Narrátor: (…) A szupertoszkán mozgalom úttörője minden tekintetben ragaszkodik a hagyományokhoz. (…) a magyar borrajongók megtudhatták, mi a szupertoszkán borok lényege:
[Antinori márki magyar hangja:] „A szupertoszkán válogatott és kiválasztott borokból kerül ki, amelyet a boremberek, a borszakírók és a borszakértők választanak ki. Tökéletes megbízhatósággal és hitelességgel rendelkezik, ami talán a legfontosabb.”
Narrátor: Ezért van nagyon kevés igazán elismert szupertoszkán, amelynek lényege, hogy többféle borból készül. Az előadáson egy 2006-os Vill Antinorit (sic) mutatott be.
[Antinori márki magyar hangja:] "Az egészen pontos összetétel ennél a konkrét évjáratnál, mert egyébként évjáratonként változik, 55 % sangiove (sic), 25% cabernet sauvignon, 15% merlot és 5% syrah."
Narrátor: Az olasz törvények azonban nem mindig voltak kegyesek, a hatvanas években olyan szabályozás lépett életbe, amely kötelezővé tette a vörösborok higítását, azaz 30% fehérbort is bele kellett keverni. *

[Az egyes bekezdések végén található csillag feloldása: „mi a bánattal fölékszerezett véreres sasomról beszélünk?” (Fehér Béla via Esterházy Péter).]

Címkék: vince decanter borkultusz bormagazin

41 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr423196961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fugu 2011.09.02. 07:42:24

Ropogós kritika, de nehéz lenne vitatni a leírtakat. Jómagam nem elemeztem az új terméket ilyen alaposan, de nekem is az volt az első benyomásom, hogy semmi nem változott. Mivel a Decanter erősen kifogásolható volt, és ez nem volt titok az alkotók előtt sem, akkor óriási butaság ugyanott folytatni, ahol abbahagyták. Nem fog ez menni.
A Borkusza tévés produkcióról meg mindig az jutott eszembe, hogy ennyi erővel akár még jól is lehetne csinálni, akkor miért ilyen felületesek? Elszomorító, mert szerintem nagy szükség volna egy színvonalas műsorra, de jobb híján ezt nézi, aki nézi.
Ha már itt tartunk, akkor azt is megkérdem, hogy nincs senki, aki megmondja, a reggeli tv műsorokban a riporternek, hogy hogyan kell megfogni egy borospoharat? Remek, hogy tudósítanak az aktuális borfesztiválokról, de közben úgy markolásszák, mint az amerikai filmekben szokás. Nagyon gáz.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.09.02. 08:05:15

Ha a szarva között fejik, ki ejakulál a végén?
Opciók:
(1) Kling
(2) Romsics
(3) Váczi Gergő
(4) A szupertoszkán márki

hegyaljai 2011.09.02. 08:08:55

A kritika szerintem is megalapozottnak tűnik. A probléma lényege, hogy a magyar bor nem tud eltartani 4-5 magazint. Nem kívánom felsorolni a megszűnt, átalakult formációkat. Ebben a helyzetben még az angol Decanter vérátömlesztése is kevésnek bizonyult, bár nem tudom mennyire terjedt ez ki a tartalom átadásán kívül pénzügyi területre is. Ezzel szemben a magyar vendéglátás-konyha magazinjaiban lesznek boros tartalmak. Ennek viszont a jelenlegi boros tartalmak tulajdonosi, megmondó emberei nem örülnek, hiszen nem ők lesznek a primadonnák. Az internetes, fizetős tartalom pedig még a nálunk fejlettebb piacgazdaságokban is gyerekcipőben jár.

Leonardo Di Cabrio (ex-Fidel Castrol) 2011.09.02. 08:29:10

Ne vedd támadásnak de csak akkor lennél hiteles, ha nem azt csiripelnék a madarak, hogy Te szakítasz egyedül pénzt a művalkeszből. Vagy ez csak a szegedi szociológus szeparációs szorongása?

AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2011.09.02. 08:37:30

Háromszor írtam le egy kétszavas mondatban, hogy mit gondolok erről a szövegről, de mindháromszor kitöröltem. Működik az öncenzúra :)

cekip 2011.09.02. 08:46:22

Erősen prekoncepciózus dühkitörése az ezres borsznobista-borelitista közösségnek, aki önmaga létjogosultságát érzi veszélyeztetve mindenki másként gondolkodó által. Az ezer borcuppogó mellett azonban több százezer borfogyasztó van, sokféle emberek, jók s rosszak, értők s kevésbé értők, de borszeretők mind. Lehet, hogy ők a művalkesz stílusától kapnak sikítófrászt és talán éppen a decanterben vagy a vincében keresnek menedéket.
A bor nem csak a kiválasztottaké, a borról szólás joga nem csak a még kiválasztottabbak előjoga. Bár sokan nem szeretik érteni, a bor és a borhoz kötődő világban is az üzlet a kulcsszó. Rossz volt olvasni, hogyan süllyed önsajnálatának mélypontjára az a blog, amelyet éveken át mosollyal és egy pohár bor mellett élvezettel tudtam böngészni. Ma már nem tudom. De nem is nekem szól, hanem a maga kis rajongótáborának, a maga kis preferenciáival és fényesre sikált mikroidoljaival, egyre inkább szűkre záró látószöggel dolgozva.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.09.02. 09:10:37

@AG 2.0: 1 rakás **** ? (ez 3 szó)

@cekip: a borcuppogó tetszik :)

európai 2011.09.02. 09:41:43

Éppen itt van előttem a magazin, 695 forintért vásároltam az újságosnál mert beszámol a Terra Australis kóstolóról. A MA szerző indulatfokával ugyan nem értek egyet, de az tény, hogy át kell gondolnia a Vince magazinnak saját irányvonalát, ha a borok szerelmeseinek támogatására számítva, életben akar maradni.

felvetés 2011.09.02. 10:05:35

Én úgy vagyok ezzel, hogy amíg nincs tapasztalatom a témában, addig szerényebben is kritizálok. Egyébként meg csináljatok már egy boros magazint, olyan szívesen elolvasnám...

palack 2011.09.02. 10:06:13

@cekip: Kívánok a VinCE olvasótáborának hasonlóan szűkre zárt látókörű tartalmat, mint akikről itt mondjuk augusztusban lehetett olvasni.

Cimarosa, Danubiana, Kovács Nimród Winery, Chateau Dereszla, Benedek Péter, Kvassay, Domaine de l’Hortus, Château Puech-Haut, Mas Bruguière, Some Young Punks, Tokaj Kikelet, Bakó Ambrus, Málik Zoltán, Szászi Endre, Dobogó, Orsolya Pince, Sauska, Ráspi, St.Andrea, Jásdi, Royal Tokaji, Patricius, Szeremley, Scheller, Rókusfalvy, Bussay, Degenfeld, Somlói Apátsági Pince, Vayi, Oremus, Iványi Zsófi, Weninger, Janus, Szabó Zoltán, Chateau Teleki, Etyeki Kúria, Matias, Feind, Gróf Buttler, Heimann, Terjék Lajos, 2HA, Légli Géza, Tokaj Kereskedőház

Mindig ugyanez az unalmas negyvenvalahány fényesre sikált idol!

loading 2011.09.02. 11:42:25

Biztos, hocs csak az előfizetők kapták meg a VinCe első számát? Mert én megvettem egy benzinkúton.
És nem fogom többet. De egyszer, utazáshoz belefért.
A sok "köszönjük az xyz cégnek a xxx terméket, amely igen kitűnő" szöveg elvette a kedvemet. És sajnos a "szakmai" anyag minősége sem jó.
Kezdem úgy érezni, hogy ez egy hobbi lap - valakinek a szórakozása, de ezen a szinvonalon nem akarom finanszírozni. És a lapigazgatónak ajánlom a zúzdás remittenda módra szerződni a Lapkerrel.

@palack: szerintem nem sok köszönetük van benne, hogy emlegették a nevüket. Igaz, ez az én véleményem.

2011.09.02. 11:57:42

fantasztikus mélyelemzés! roppant sok ilyen borpolitikai szerepvállalásra van szükség a művelt alkoholista virtuális hasábjain. irányt adó gömbvillám a sötéten proli éjszakában, mely kardként sújt le az érdemtelenekre, ám szerény nagylelkűséggel enged meg egy-egy bukolyi-közleményt is, ha ezt szomjazza a nép, akit szolgál. az igazság fényesen lángoló fallosza!

(egyúttal csak osztozni tudok a szerző egy régebbi bejegyzésben említett csalódottságában, miszerint a művelt alkoholista nem olvasható angolul is.)

szmájlit rakjak?

fugu 2011.09.02. 12:28:31

@cekip: Előre tudtam, hogy hamar lesz valaki, aki ilyen magas színvonalon hozzászól! Köszönjük első, és egyetlen kommentedet, mindnyájan többek lettünk általa!

Jenyei 2011.09.02. 12:41:31

Fogjatok már egy PET-palack Koccintót, cuppancsátok meg, aztán akkor a több százezer antiborelistatista is ideszokik. Ha jól értem.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.09.02. 12:45:55

@fugu: borcuppogónak érzed magad? :)

@Parci: the burning dick of truth
(a fényesen még töprengésre késztet)

pecz 2011.09.02. 13:55:15

Háát, igen kemény kritika.
A zember (direkt írtam így) azt hinné, hogy a jót azért meg tudják különböztetni a rossztól a bírálók, mégha nagyon különböző színvonalon állnak is. Így aztán egy kóstolt sorban a sorrendnek nagyjából rendben kell lennie.
A lapot kiküldték az ujságárusoknak is és kis árcimkét ragasztottak rá.
Az állítás, hogy semmi sem változott, abból is kiviláglik, hoyg a két étterem teszt közül az egyik pontszámainak összege nem stimmel. (Gyakori hiba volt a magyar Decanterben.)
Innen csak javulni lehet.

kifli 2011.09.02. 14:02:43

ennek a kalap szarnak legalább van valamilyen etikai/ teszt/ stb szabályzata. a MA-nak még ez sincs. no ezen merengjetek egy kicsit...

dalton1 2011.09.02. 14:09:04

cekip 2011. 09. 02-én regisztrált 1 hozzászólása volt...:)

Metál Marci 2011.09.02. 14:25:07

@Leonardo Di Cabrio (ex-Fidel Castrol)
@cekip

Az nem teljesen vilagos, hogy ti most tagadjatok a szerzo altal felvetett pontokat, vagy nem tagadjatok csak szerintetek mindez teljesen rendben van, vagy mi?

@kifli: nem a szabaly a lenyeg hanem az eredmeny es a hitelesseg (ezt egyebkent AM is leirja). A magam reszeröl a müvalk ertekeleseire odafigyelek, a decanterere meg mar regota nem.

fugu 2011.09.02. 14:34:16

@Hepci: Magamat kigúnyolom, ha kell...

kifli 2011.09.02. 18:18:38

különben is ez pont olyan, mint ha a napi ász nekiesne a borsnak. borbulvár v/s borbulvár.

Szittyakürt 2011.09.03. 01:34:04

Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! A hazai közönség által istenített Decanter az angolon kívül megjelent magyar és kínai kiadásban. (A kínai kiadás 6000pld, elosztva, HongKong, Taiwan és Singapure között, hagyományos kínai írásjegyekkel írva). Mit siratunk a magyar kiadáson? Vicceltek????

borosember 2011.09.04. 09:56:08

Sajnos igaz ezen őszinte kitörés a Decanter, s utódja ellen. Amíg ugyanaz a szerkesztő/főbíráló stáb, addig sok változást ne várjunk. Jól megélnek a fizetett pr cikkekből, miért is változtatnának. A pénz nagy úr! Csak sajnos szükség lenne egy igazi, megmondós boros magazinra, ahol nem kellene foglalkozni az esetleges sértődésekkel (a borászok többségére is ráférne némi jó szándékú kritika), mert a Decanter sajnos komoly véleményformáló/alakító volt a borokkal ismerkedők körében. Csak éppen leginkább tévesen és szándékosan rossz irányba vitte az embereket.

Kabagyöngye 2011.09.04. 17:15:17

A magyar Decanter-rel egyetlen problémám volt. A neve. (Mondhattam volna úgy is, hogy egy dolog volt rendben. A neve).Ez most megoldódott. Jobban örültem volna, ha fordítva történik... A VinCe-nek pedig ajánlom figyelmébe ezt az írást (is) és valamennyi más kritikát (is), mert talán ezektől lesznek egyszer majd jók. Mert a gyenge eredményt bizony meg kell írni! Ha eddig ők is megtették volna, lehet hogy most mindenki beljebb lenne... A borászok és mi fogyasztók biztos. Sok sikert!

nick: 2011.09.04. 23:40:56

prolitempó :-S

...de hogy itt is!
quel malheur! :-P

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.09.05. 10:39:10

No, ez egy nagyon fontos és lényeges írás. Örülök, hogy ilyen jó tollból született meg. Nagy köszönet érte!

Először is le kell szögezni, hogy az angol Decanter egy kiváló - borfogyasztói - szakmai lap. Jó tesztek vannak benne, kompetens arcok kóstolnak, nem egyszer több MW van a stábban. Sok a reklám, de jól elkülöníthető, rengeteg írás jelenik meg egy-egy számban, a promóciók száma 0 vagy aközeli (soha nem számoltam, egyet sem láttam).

@cekip (aki nyilván a VinCE stábjához köthető, de ugye nem találgatunk) felvetéseire válaszolva: nem alantas dolog ám felvállalni az átlagos fogyasztók, olvasók, stb. igényes kiszolgálását. Igen kiváló példák erre a National Geographic v. az újonnan megjelent History c. magazin, amelyek pontosan ezt célozzák meg magas szinten (megjegyzem, hogy kiváló brit forrásból, amint az adott volt Decanter esetében is).

A hazai Decanter/VinCE azonban 100%-ig dobta sutba a brit Decanter által mutatott igényes-szakmaibb irányt. Az átlagos olvasó tájékoztatása NEM azt jelenti, hogy szerencsétlent hülyének kell nézni. Könyörgüm, ezen alapszik a teljes magyar kereskedelmi televíziózás. Miért kellett ebbe a sorba még a magyar Decanternek is beállni, és ráadásul indulása óta? (már az első számtól komoly sokkot kaptam)

Szomorú voltam, amikor idén a VinCE-re kilátogattam. Igényes szakmai rendezvény, jó mesterkurzusok, jó kiállítók, kiváló helyszín. Erre az egész megtelt höbörgő részegekkel, új rucijukat és csizmácskájukat megmutató prostituáltakkal és stricijeikkel. Kóstolni, borhoz jutni vagy bárkivel három szót váltani lehetetlen volt... akarok én ilyen rendezvényekre járni? Hát nem.

A magyar Decanter és a változatlan formában és struktúrában piacra dobott VinCE a tájékoztatás és szórakoztatás egy tipikusan magyar verzióját valósították meg: pumpoljuk a borászt is, az olvasót is, az éttermet is, miközben üres és felületes cikkeket írnak és semmi áron sem feszítik meg magukat. Milyen újság az, amiből a lényeges információt kb. 15 perc alatt ki lehet facsarni? A vagy 30 szám, amit elolvastam, egyetlen meghatározó, szakmailag valamilyen szinten érdekes, újszerű, szemléletet adó cikkre nem emlékszem. Csak k*rvulás, illetve szebb nevén promóció, amely az olvasó átverésére alkalmas.

Azt hittem nagy naívan, hogy valami változni fog talán a VinCE-vel, talán - gondoltam - rájöttek, hogy a hazai borfogyasztók felnőttek, vagy részben nagykorúvá váltak, valami komolyabb tartalomra is megértek már. Persze minden maradt a régiben, sőt, mintha romlott volna...

...nekem nincs kedvem többé a dilentantizmust, a hülyéneknézést, a nemdolgozást és persze a szerkesztők magas életszínvonalát szponzorálni.

Hatalmas hibát követett el a hazai stáb, amikor nem az angol Decanter útjára lépett rá. Ma lehetne egy magas színvonalú, világítótoronyként kiemelkedő magyar nyelvű szaklap. Nincs. Meg sem probálták. 10%-át kellett volna a teljes újságnak ebbe az irányba elvinni és figyelni a visszajelzéseket. Tudtommal az sem igaz sajnos, hogy a legolvasottabb bormagazin volt, tudomásom szerint a Borigó nagyobb példányszámmal jelenik meg.

(Miközben erről beszélünk, 3 palack magyar bor nyílik meg, mindhárom hibás és alig fogyasztható. Sírni tudnék és már 6 ezer Ft körül tartok...

Közben arról lamentálunk, hogy miért csépelte el magát a hazai borvilág? Miért nincsenek kiemelkedő, hiteles viszonyítási pontok? Egyszer valahol mindenki eljátszotta magát... Miért van ez? Kicsi és igénytelen a piac? (biztosan az, de ez semmire sem indok) Mindenkinek valamiből meg kell élnie, igaz?

Miért nincs meg a mi High Johnsonunk? Jancis Robinsonunk, Michael Broadbentünk vagy Matt Kremerünk? Heh?)

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.09.05. 12:24:49

@akov: én mondjuk nem vagyok senkinek az ellensége, nem állok senkinek a pártján sem, de azt is láttuk nem olyan régen, hogy úgy sem lehet magyar boros folyóiratot rentábilisan működtetni, ahogy pl. a Borbarát működött. Egyik véglet, másik véglet. Az egyik nagyrészt reklám, a másikat nevezzük patyolattiszta, 100 % szakmai újságnak (0 % sznobéria). Ebből is látható, hogy nálunk nem az előfizetőkből tud megélni egy szakmai lap, hanem a promócióból. De hát ezen nem is kell csodálkozni, amíg a Blikk meg a Bors a legolvasottabb print Magyarországon. Nálunk amúgyis kiveszőben van ez a műfaj (csak nálunk?). Ami viszont nem tetszik, azért nem is kell pénzt kiadni, ennyi. Én teljesen jól elvagyok a neten föllelhető angol és magyar nyelvű, pártatlan boros anyagokkal (s ahogy mondani szokás: "legalább ingyen volt"). Aki fogékony, az onnan is tud tájékozódni.
Őszintén meglepne, ha színre lépne valaha is kompetens, hieteles nyomtatott, 100 %-osan boros anyag. Miből? Ki venné meg (ha nem elég "trendi", nincs benne elég rongyrázás stb)?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.09.05. 12:26:39

@demisec: jaja, egyetértünk. Az angol Decantert pont ezért emlegetem, mert abban nyoma sincsen annak, amit a nemzettársaink itthon csináltak. :)

európai 2011.09.05. 12:40:48

@akov: (Miközben erről beszélünk, 3 palack magyar bor nyílik meg, mindhárom hibás és alig fogyasztható. Sírni tudnék és már 6 ezer Ft körül tartok..."

Már megint? Olyan ez mint egy átok. Értesíteni kellene az adott borászatokat.

mindenivó 2011.09.06. 00:17:47

alföldi merlot minden mondatával egyetértek, száraz-kifli egyetlen morzsájával sem.
Sajnálom, hogy albertgazda nem fejtette ki, az Ő véleményéra még adtam volna.

mindenivó 2011.09.06. 00:18:34

a véleményére pláne

cekip 2011.09.06. 09:50:49

@akov: Kedves Akov. Nem vagyok a Decanter vagy a Vince munkatársa. Nem is lennék. Se újságíró, se borcuppogó nem vagyok, de még csak hozzáértőnek sem vallhatom magam. Egyszerűen szeretem a bort. Módjával, alkalmanként, elsősorban a magyart. Nem érdekel a klónszelekció, a hozamkorlátozás, a mustsűrítés vagy a fordított ozmózis. Ilyen egyszerű lélek vagyok. A bor érdekel, hogy tetszik-e, hogy találjak kedvenceket, hogy élvezzem, hogy néha magában, néha étel mellé jólesően igyak pár pohárral.
Az én szűklátókörűségem bizonnyal, hogy nem olvasok sok külföldi és hazai blogot, de arra kevés az időm. Gyakorta olvasom a Decantert/Vincét, néha a Borigót, néha kezembe jut Pécsi borozó. Meg napi és hetilapokban is átfutom, ha borról írnak. És ez segít megtalálni, amit keresek. A Decanter és társai minden mondatával sem értek egyet, de tudok olvasni. Megérteni is, amit olvasok. Az indulattal és előítélettel és dühből írással nem értek egyet. Nem csak itt (de ritkán jövök ki a sodromból, nem is szólok hozzá általában, ez az első, és remélem, az utolsó is).
Nem megváltani akarom a magyar bort, nem feltalálni, sem hittérítő lenni. Fogyasztó vagyok. Ez ma Magyarországon egy önmagát borértőnek nevező rétegnek kevés. Sajnálom.

kifli 2011.09.06. 15:10:03

@cekip: akkor a tulaj vagy:)

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2011.09.06. 17:30:38

@cekip: Dehát am-nek épp az volt az egyik legnagyobb siralma, hogy a Decanter/VinCE a fogyasztókat vezetgeti meg, vagy nem?
"Mintha azt mondanák: „Én, Élesszemű Kritikus rájöttem, hogy az Ön bora, Monsieur Borász, el lett baltázva, de ez maradjon kettőnk titka. Ne kössük az oktondi vásárló orrára, hadd költse a pénzét a jámbor barma."

(Nem akartam beleszólni, mert soha egy sorát nem olvastam a magyar decanternek, meg fáraszt is ez az adok-kapok, de ez az "én csak egy szimpla fogyasztó vagyok, úgy látszik, nektek az kevés" tipikusan alibiző hozzáállás. Én is parlagi fogyasztó vagyok. De attól még értem, hogy mi a gondja a szerzőnek.)

AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2011.09.07. 08:40:06

@mindenivó: készülgetek valami ilyesmire, de ki tudja, meddig tart, mire lesz belőle valami. nem lehet ezt két szóval elintézni :)

@cekip: lehet, hogy te én vagyok? na jó, mégsem, mert valószínűleg kevesebbet olvasok. ma már

mindenivó 2011.09.07. 22:08:01

@AG 2.0: így igaz, türelmesen várok. Te általában olyan helyen állsz, ahonnan a kulisszák mögé is belátni, és okosan értékeled a látottakat.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.09.08. 01:08:41

@kifli: mindig fejen b*szod az anyacsavart...

e_easy 2011.09.13. 11:26:57

Elég toleráns alkat vagyok, de a szeptemberi szám legjobb olvasói levele kapcsán elmotyogtam egy véres sast.

E.G.O. 2011.09.13. 15:47:14

Részben egyetértek a Borplayboy ekézésével.

Egyetlen mondathoz szeretnék azért hozzátenni pár dolgot.

A teszteken, ami nyomtatásba, netre stb kerül, nem tartom erkölcsös dolognak az esetleges borhibák kihangsúlyozását, az tényleg a borászra és a tesztelőre vonatkozik. A borász legtöbbször hálás is az ilyetén visszajelzésekért, komoly barátságokat is lehet így kezdeni...

Több tesztet megcsináltam már, mindig korrekten tájékoztattuk a fogyasztót, hiba esetén a borászt, nem érzem, hogy bárkit átvertem volna.

Igen könnyű - főleg nem szakemberként - olyan dolgokat leírni, amellyel amellett, hogy vérig sérthetünk pár borászt, csupán szellemi minoritásunkat hangsúlyozzuk, nem pedig a valós kóstolás eredményét.
Csak hivatkozunk a fogyasztó "védelmére", ami egy mocskos kis kamu.
Volt olyan tesztelő, aki sportot űzött a borok fikázásából és nem vette észre, hogy egyre távolabb kerül a realitástól, a bortól, tőlünk. Már nem tesztelünk együtt.

Amikor a műván az "útkaparók bora" (vagy útburkoló volt? nem emlékszem) kifejezést olvastam egy barátom borára, három hónapig be sem néztem az oldalra, amit pedig valahol értékmérőnek tekintettem addig.
Azóta is olvastam pár hülyeséget, de kezdem megszokni, mert találok mellette megfelelő kifejezéseket is, egyre jobb százalékos aránnyal.

Véleményem szerint a tájékoztatás (és nem a reklám) egy ilyen bizalmi termék esetében inkább a pozitívumokról kell, hogy szóljon, hiszen nem tudhatja a kedves véleményező, hogy később ki milyen előítéletet fog kovácsolni pár szerencsétlen mondatból.
Persze, aki ettől érzi magát tökösebbnek, tegye, épp csak nem javaslom.

A további gondolatok sajnos fájóan igazak (Borplayboy), de tényleg kár itthon brit viszonyokat keresni.