Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Miért nem veszek drága bort?

2011.09.20. 10:00 - alföldi merlot

Mert nincs rá pénzem. Ez lenne az én földhözragadt, szigorúan megszorításmentes, egyúttal hatásvadász válaszom. De a kérdést nem én tettem föl, hanem Matt Kramer, a Wine Spectator rutinos tárcistája. Kramer arról lírizál, hogy életében először borokat adott el. Mint minden borbolond ő is megrögzött gyűjtő: imád beszerezni, rendszerezni, leltározni, mintavételezni. De egészen mostanáig meg sem fordult a fejében, hogy bármit eladjon. És most sem a pénzhiány vitte rá, bár a pénz mindig jól jön. Gyűjteménye legdrágább, legértékesebb darabjait adta el, olyan borokat, amiket valójában meg sem engedhetett volna magának, de nem tudott annak idején ellenállni a csábításnak. A gyűjtemény lefejezéséért egy új kísértés a felelős: a meglepetés.

Lehet, hogy ez is csak átmeneti szakasz, mondja Kramer, de most mindenekelőtt a meglepetést keresi a borokban. Henry James szerint az ízlésnek két fajtája van: az egyik a meglepetésekre fogékony, a másik a ráismerésre. Márpedig a drága borok ritkán okoznak meglepetést. Félreértés ne essék, szó nincs arról, hogy a drága borok ne lennének nagy borok. Csak éppen egy idő után az ember kitapasztalja, hogy mit nyújthatnak, és ezt aztán megbízhatóan hozzák is - vagyis nem lepnek meg. (A hozzászólásokra adott válaszában Kramer valamivel bővebben is kifejti, hogy mire gondol. Azt mondja, hogy a drága borok nagy többsége szűk ízlés- és stílusparaméterek között mozog. Jellemzően hordósak (kissé vagy nagyon); néhány jólismert és keresett fajtából készülnek néhány jólismert és keresett borvidéken. Egyszóval: kiismerhetőek.)

Az olcsó borok viszont – legalábbis a legjobbak – számtalan meglepetéssel szolgálnak. Miért? Főleg azért, mert nincsenek elvárásaink velük szemben. Vagy teljesen ismeretlenek számunkra, vagy olyan területről származnak, amelytől korábban nem sok jót reméltünk. (Kramer példáival mi nem sokra megyünk, de becsületből ide másolom őket: 2009 Cullen Mangan Vineyard (Ausztrália - Margaret River), 2008 Domaine Bruno Dufeu Bourgueil Cuvée Grand Mont (Franciaország - Loire-völgy; Torre Oria Brut (Spanyolország - cava).)

Az olcsóság önmagában természetesen nem erény. Az igazi meglepetés az, amikor komoly minőségre bukkanunk, és ráadásként kiderül, hogy az élményért nem kell nagy árat fizetni. A drága borok ilyen meglepetéssel értelemszerűen nem szolgálhatnak. A drága boroknál a meglepetés inkább negatív szokott lenni: „Ettől kellene elájulnom?”

A mai borvilág, mondja Kramer, egészen más, mint az, amelyikben 35 évvel ezelőtt a pályáját kezdte. Akkoriban kevés esély volt a meglepetésre, mivel a minőségi borok zöme nagymúltú, nagyra becsült borvidékről származott. Ma mindez fordítva van. A világ legizgalmasabb borainak többsége „ismeretlen” vagy legalábbis ritkán méltatott régiókból származik. Együttesen a számuk messze felülmúlja a híres és drága borvidékek viszonylag kis halmazát. Ezt pusztán forradalomnak hívni, a fordulat jelentőségének alábecsülését jelentené.

Most már az a célom, zárja mondandóját Kramer, hogy a pincémet meglepetésekkel töltsem fel. A sors különös fintora, hogy ehhez el kell adnom a drága boraimat, hogy a bevételből megvehessem az igazán nagyszerű olcsó borokat. Mi ez, ha nem meglepetés?  

(Természetesen Kramer egészen más pályán mozog, más tétekkel játszik, de óhatatlanul eszembe jutott, hogy néhány hónapja bennem is elzúgott egy demokratikus fordulat. Én persze nem eladni fogom a drága boraimat (nincs mit), én megvenni nem fogom őket.)

Címkék: wine spectator matt kramer esszészerű

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr173240077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

exian · http://csabatanya.blogspot.com/ 2011.09.20. 14:10:29

Hátigen. Én is ittam már "ettől kellene elájulnom?" típusú drága, neves bort, de talán még többször "elájulok ettől!" típusú kimért, kannás bort kistermelő pincéjéből.

Kivancsi 2011.09.20. 15:01:57

Azert veszek occcso borokat mert a csajok csak azt isszak meg!!
nem kell azoknak mindenfele szaraz neves es draga lore...
mert osszehuszza ugy a szajukat, hogy a vegen csak kikopik...

1. megveszem a kulonbozo feledes/edes muskotalyokat balatonkornyekerol 300-500ft/palackert...
a csajok odavannak erte!

2. ha nagyon minosegit akarok es edeset akkot veszek 3 puttonyos tokajit...

Ja a csajok kulfoldiek es oda vannak a balatonert meg az onnet szarmazo edes magyar borokert... tojnak ra hogy csak 1-2eu os borok..

Da ha jol szetnezek a supermarketben..
fincsi edes borok itt is 3-4eu!..
flancosak 6tol felfele... a csillagos egig
:):)

felucca 2011.09.20. 15:22:37

Mi az a bor? Az a savanyú, keserű lé? Amire a sok sznob bukik? Soha! Sört, azt mindig, az legalább finom, üdít, frissít!

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.09.20. 15:29:09

viszonylag visszafogott agyműködésről tesz tanúbizonyságot, ha Kramernek ehhez az észrevételhez 35 évre volt szüksége...

borvadászatkor nincs nagyobb élmény, mint mikor kiváló ár-érték arányú borokat találsz, hiszen ez elégíti ki a legtöbb "érzékszervedet"...

Attila1234 2011.09.20. 15:49:55

Megdöbbentő, hogy egy bor még akkor is lehet jó, ha nem kerül egy vagyonba. :O Mi jöhet még ezek után?

Shipak 2011.09.20. 16:18:01

Volt szerencsém megkóstolni és utána szép lassan megiszogatni egy fél palack Late Bottled Vintage Porto-t.
Nem olcsó, közel sem. 12000 Ft egy ilyen palack.

Rabja lettem! Nem alkoholista, de ha tehetem, biztos veszek belőle.
Már csak arra vagyok kíváncsi, milyen meglepetést tud okozni egy palack 40 éves Porto, 65.000-ért?

Majd azt kérek karácsonyra :)
( nem fog ilyet hoznia Jézuska, ezt már most tudom...)

különvélemény 2011.09.20. 16:22:15

Nem is igaz, mert egy 1200Ft/palackos bornál a 12000Ft/palackos pont 10x jobb, kiszámoltam. Haverom heroin helyett azt lövi, annyira jó.

A kedvencem egy rapper gyerek volt az mtv-ben mutogatták a milliárdos házát, a hűtőjében meg egy 6 dolláros rozé pezsgő volt. Direkt mutogatta, hogy ő azt szereti, "de van itthon Cristal is", mondta utána röhögve.

fugu 2011.09.20. 20:14:23

@szenvedély S.: Pontosan! Egy szekszárdi borász mondta egyszer: A drága bor esetén a címkét (a pénzedet)iszod.
Valóban jobban esik, ha jó az ár/érték, mert bizony gyakran rossz. A legjobb bort is el tudja rontani, ha felmerül a kérdés: Adnék annyit érte? Kóstolgatunk, tapasztalunk, azután nem veszünk.
A minap bontottam egy '03-as Regnumot. Ment is ki. Gyász.
A múlt hónapban egy 2000-es Duenniumon volt a sor. Tökéletes állapotban volt. Így jártam mostanában.