Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Mondovino 2011, Bécs

2011.11.15. 06:00 - Octopus

Érkezés nyitásra, a bejáratnál egy pohár champagne, majd durr bele, vörös bordói egy menetben, még a tömeg előtt. Majd ezt követően – immár lehiggadva – néhány drága szupertoszkán, aztán grüner veltliner, meg ami szembejön. Ez volt a terv. Persze sikerült késni fél órát, ami önmagában nem egy tragédia; de hogy már ekkorra kritikus tömeggé duzzadjon a látogatók hada, arra nem voltunk felkészülve. Levegőt! - kiáltott fel a kis társaságunkkal egyszerre betoppanó palack is. Az eredeti terv némileg fel is borult a nagy forgatagban, de igazán nem jutott időm a morgolódásra, pillanatok alatt belefeledkeztem ugyanis a borokba. Több, mint 200 birtok a világ minden tájáról, ez azért nem egy mindennapos felhozatal.

A kezdő lökést a Duval-Leroy Brut Premier Cru pezsgője adta meg – egy kicsit meg is ijedtem, hogy túl magasan sikerült kezdeni. Intenzív ízű, mégis elegáns, igencsak élénk, de tökéletesen integrált savakkal, hibátlanul száraz utóízzel. Csodás. Még a jócskán drágább, évjáratos (2000-es) Femme de Champagne sem múlta ezt felül. Ott és akkor persze. Bordeaux-ból a fehérek kerültek elsőként a poharamba: a Lespault Martillac 2009 arányos, finoman maracujás, sauvignon blanc-os; a Domaine de Chevalier 2008 egyszerűen kiemelkedő, kerek, elegáns, érintésnyi hordóval; a Fombrauge 2008 savai hangsúlyosabbak a kelleténél, és végül a 2008-as Pape Clément 169 euróért a legkoncentráltabb, legintenzívebb, legdrágább a felhozatalból, és talán a legjobb is.

Szűkös volt a burgundi kínálat, még szűkösebb a fejadag: a Bouchard Pére & Fils standjánál néhány centet kaptunk mindössze az egyes borokból. Még így is szépnek tűnt a Savigny-les-Beaune, hordósabb, de egyszersmind gazdagabb volt a Nuits-Saint-Georges, és bár még mindig világos színű és könnyed, egészen komplex volt a Le Corton Grand Cru. Mindhárom esetben 2009 az évjárat. Egy kicsivel arrébb a Perrin szortiment egy tetemes része várta az érdeklődőket; a könnyed, jó savú pinot-k után meglehetősen kontrasztos volt a sötét, testes, lágyabb mediterrán borokba kortyolni. Hiba nem volt egyikben sem, viszont a két Beaucastel (a birtok szintén Perrin fennhatóság alá tartozik) határozottan izgalmasabbnak bizonyult a "sima" Perrineknél: a Coudoulet 2009 (Cotes du Rhone) már-már pinós, a Chateauneuf du Pape pedig mesésen összetett és elegáns, az egyik kedvenc boromat találtam meg benne.

Bordeaux még ilyen felvezetés után is erősnek bizonyult. A Malartic Lagraviére vörösben sem rosszabb, mint fehérben, igaz ez továbbá a Domaine de Chevalier és a Pape Clément birtokokra is. Holott mind 2008-as borokkal jelentek meg, ami nem éppen a csúcsok csúcsa, már ami az évjáratokat illeti. Annál inkább az viszont 2009, amiből tucatnyi sorakozott a Moueix standon, fokozódó tömegiszonyom miatt viszont kénytelen voltam egy időre egy másik, kevésbé zsúfolt terembe menekülni. A kitérő után szorgalmasan végigrágtam magam a soron, leginkább a modern, de elegáns Bourgneuf Vayront szerettem, aztán a szilvás, koncentrált Certan Marzelle-t, és mindenekelőtt a fűszeres, arisztokratikus Certan de Mayt.

A szomszédos teremben dél-afrikai szemlét tartottam, itt ismét rá kellett jönnöm, hogy a pinotage nem az a fajta, amiért lelkesedni tudnék. Bejöttek viszont a Steenberg pince vörösei, amelyekben újvilági létükre se túlérettségnek, se túlzó hordónak nem volt nyoma. Szép a belépő házasítás, érdekes a nebbiolót is tartalmazó Catharina névre keresztelt csúcsküvé. Néhány asztallal arrébb az argentin Colomé pincészet fogott meg, tőlük már az Amalaya 2009 is meglepő egy bor, a kicsit drágább Estate 2009 viszont kifejezetten izgalmas és elegáns. Egyikre sem lehetne ráhúzni az újvilági sztereotípiákat.

A második napon a grüner veltliner jelentette a fő csapásirányt, de persze becsúszott egy-két vörös is a sok fehér közé. Feltétlenül érdemes kiemelni a Tua Rita Redigaffit: 2009-es lévén még nagyon fiatal, toszkán csúcsmerlot-hoz képest viszont meglepően fogyaszthatónak tűnt már ebben az állapotban is; a Clos Mogador 2008-at: ez egy igazi komoly Priorat, nagy koncentrációval, de szerencsére nem fuldoklik a hordótól; a Palacios Finca Dofi 2008 pedig egyszerre gazdag és erőlködésmentes – nálam mindent vitt. Rátérve a zöldveltelinire: az évjárat gyakorlatilag mindenhol tízes volt, ami Ausztriában sem lehetett sokkal jobb, mint nálunk, a borokon viszont ezt nem igazán lehetett megérezni. Tisztaság, frissesség, jó egyensúly, ez gyakorlatilag bármely tételről elmondható. A jobbak ezen felül még koncentrációval és összetettséggel is szolgáltak, miközben sohasem nehezedtek el. Jurtschitsch Käferberg (Kamptal), Bründlmayer Lamm (Kamptal), Schloss Gobelsburg Lamm (Kamptal), Markus Huber Berg (Traisental), Fritsch Schlossberg (Wagram), Bernhard Ott Rosenberg (Wagram) – ezek egyikét sem adtam volna 7 pont alá, ha arra kerül a sor. És ki tudja, hány jó GV volt még jelen rajtuk kívül.

Érdemes még szót ejteni egy izgalmas programról: a sétáló kóstoló mellett egy úgynevezett Fine Wine Lounge keretein belül híres-neves nagy borok érett palackjai nyíltak rendszeres időközönként, amelyeket néhány tíz euróért cserébe bárki megkóstolhatott. Volt ott Haut-Brion és d'Yquem, de még DRC is. Ezt a műsorszámot érdemes lenne egy-egy nagyobb hazai fesztivál palettájára is felvenni.

[fotó: Wein und Co, Mondovino 2010]

Címkék: fesztivál bécs mondovino wien

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr193383843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.11.15. 08:10:19

Köszönöm a beszámolót! Sajnos nem tudtam végül kijutni, no mindegy, hátha majd a Weltwein Festivalra....

A 2010-es osztrák fehérek közül még csak néhányat kóstoltam, és bár mind profi volt, de azért érezhetően kisebb koncentráció, meg picivel savanyúcukorkásabb savak jellemezték azokat, mint mondjuk az ekvivalens 2009-eseket. Szóval nekem eddig azért az a tapasztalatom, hogy érződik azért ott is az évjárathatás, az mellett is, hogy rendben vannak a 10-esek...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.11.15. 09:38:06

@drbarta: én is sokat kóstoltam közülük, abszolút nem éreztem a 2010-est alapjellemzőket. Meg is lepett, hogy hogyan csinálják ezt a sógorok...

európai 2011.11.15. 12:34:51

Nagyon tetszett a beszámoló. Priorat nekem is kedvencem.
Azt még meglehetne tudni, mennyibe kerül az a 2008-as Alvaro Palacios Finca Dofi?
A Duval-Leroy pezsgő nálam is favorit.
Biztosan nagyszerű élmény volt ez a Mondovino.

Octopus 2011.11.15. 12:48:24

@európai: a Wein und Co 60 euróért adja palackját (a fesztivál ideje alatt viszont mindent 20 százalékkal olcsóbban lehetett megvenni). A Bortársaság is tart Palacios borokat, de a Finca Dofit éppen nem látom a weboldalukon

Ferraiolo 2011.11.15. 17:14:50

Én is nagyon készültem, de sajnos idén nem jutottam ki. Legalább ezzel a korrekt élménybeszámolóval beérem. :)

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.11.15. 19:26:24

köszi a beszámolót, jövőre igyekszünk ott lenni.

más:
ha az AMC kicsit is komolyan venné a feladatait ki lehetne tolni ide egy tematikus magyar bor standot (furmint/juhfark/hárslevelű/olaszrizling/aszú/stb... tartalommal valamelyiket) nem tudom elképzelni, hogy olyan drága legyen, ami nem érné meg ezt a 250 km-t...

arról biztosan nem lehet szó, hogy egy-két kiemelkedő borászt (mondjuk a tavalyi év borászát - jutalomból), mert akkor az itthon maradottak soha többet nem állnak szóba vele. ráadásul egy ilyen drága külföldi kiállításon állami pénzt is nehezebb lopni...

pedig jónéhány jelentős borász beszél idegen nyelvet elég jól ahhoz, hogy kint is érvényesülni tudjon és a borok is megérdemelnék...

hegyaljai 2011.11.16. 01:14:50

@szenvedély S.: Úgy látszik megártott Neked a virtuális borfogyasztás. Szerinted mikor lesz olyan az AMC, mint az osztrák AMA, vagy a Weimarketing Geseltschaft?
No majd akkor fognak a magyar borászok erre pénz kapni. :)

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.11.16. 08:39:32

@szenvedély S.: Ha jól tudom, akkor itt a Wein & Co. által forgalmazott termelők & borok szerepelnek, bár ez meglepően hosszú lista. A legegyszerűbb megjelenési forma az, ha bekerül pár magyar termelő a Wein & co kínálatába.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.11.16. 14:53:50

@Szomjas Gödény: majdnem biztos, hogy jól tudod! mikor legutóbb, cca másfél éve voltam a W&Co-ban, például Gere&Weninger borok voltak és más magyarok is cca 40€-ért...

@hegyaljai: fogyasztóként megtehetem, hogy egy hatékony boros szervezet létrehozásáról álmodom és ennek valóban megfelelő működéséről fantáziálok. mivel nincs benne pénzem (adó formájában sem), így ezt ráfordítás nélkül megtehetem... szemben a borászokkal, sajnos!!

viszont ha már itt tartunk, miért is nincs egy két jó magyar bor (de legalább aszú!!) a wine & co-nál? megkérdezte őket valaha valaki??

shiraz 2011.11.16. 16:34:52

@szenvedély S.:
FYI
kb 8-9 éve volt egy nekirugaszkodás a weinco-nál magyar bort illetően. elég nagyszámú bor került be.
hogy miért mért nem, de csúfos kudarc lett a vége, kiakciózták a borokat éveken keresztül.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.11.16. 20:50:58

@shiraz: nem hiszem, hogy az aszúknak ne lenne piaca. most néztem, van egy 2008-as Weniger kékfrankos 8 €-ért meg egy 2006-os Dobogó Mylitta Álma 80 €-ról 41-re leárazva. amikor a '05-ös Szepsy 6 puttonyos aszú piaci ára kb. 80 €. :-)

Bulgáriából 6 vörös van, egy cégtől, Marokkóból is van egy vörös. azt lehet, megkóstolom...

európai 2011.11.17. 07:17:28

@shiraz: Szemtanúja voltam ennek a leértékelésnek, rá is kérdeztem annak idején, mi a baj? Az üzletvezető azt mondta, hogy egyszerűen nem érdeklődnek vásárlói eléggé a magyar borok iránt. Ifjabb Wenninger említette, hogy osztrák termőhelyről származó boraik jól fogynak, a soproniak azonban nem, pedig a minőség jó. Valahol biztosan van egy jó válasz a kérdésre.

117 2011.11.17. 15:00:57

@európai: A válasz egy része biztosan az, hogy a minőséghez képest drágák voltak.

Persze itt "szubjektív" minőségről van szó. Ha van francia, olasz, spanyol, osztrák palack a polcon, amit ismer az osztrák fogyasztó - vagy legalábbis jól cseng neki -, akkor miért vegyen magyart (vagy szlovént vagy horvátot), ha csak annyi a különbség, hogy picit olcsóbbak a keletiek (vagy ugyanannyiba kerülnek, de csak kicsit jobbak) Pl. argentín borból 8,99-ért van Amalaya red, ami mellé azt is odaírták, hogy 91 pontos.

Sokkal jobbnak kell lenni, sokkal olcsóbban, és többször, több termelőnek.

Én nem igen ismerem a külföldi tételeket és ennek a fent írt okai vannak. Persze vannak kivételek.

Egyébként sem horvát, sem szlovén bort nem találtam az osztrák honlapon.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.11.17. 15:25:25

@117: na latod pont ez az! Szerintem itt kéne megragadni ezt az egész problémát: egy (ismeretlen) bort nem elég kitenni a polcra, aztán magára hagyni. Foglalkozni kell vele, nem is keveset: kóstolók, exkluzív borvacsorák a megfelelő étteremben, a megfelelő vevőkörnek kommunikálva. És igenis odaírva mellé azt a pontszámot! Kiadványok, plakátok (bögrék, polók...najó azt azért nem:)).
Nem mondom, hogy a Bortársaság az etalon példa, de pl. ha náluk megjelent a Kaiken, a csapból is a Kaiken folyt, ha megjelent a Palacios, a plafonról is a Palacios lógott, ha megjelent a 10-rongyot kóstáló francia rosé, akkor meg az... Egy ilyen Wein & Co-nál (vagy bárhol másutt a világon) ezt képtelenség lenne keresztülvinni magyar borokkal??