Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

2011 az elrugaszkodás éve (2. rész)

2011.12.20. 06:00 - alföldi merlot

2004-ben jártam először Montalcinóban, és azóta, egy év kihagyással, minden nyáron visszatértem legalább egy hétre. Regisztrált brunelló-szavazónak 2006 óta mondhatom magamat, a montalcino-sovinizmus pedig úgy 2008 környékére alakulhatott ki bennem. Azóta kísért a félelem, hogy egy kóstoló közepén ráébredek, ez is csak egy a sok borvidék közül. Az évek múlásával, a horizonttágulással arányosan növekszik a kiábrándulás esélye, de hiába lettem tapasztaltabb, finnyásabb, hiába kúszik följebb a mércém, a kijózanodás mindezidáig elmaradt. Idén nyáron pedig lehetetlen volt nem észrevennem, hogy hiába az ostorozás, Montalcinóban egyre jobb borok készülnek, és ez főként az aktuális rossókon mérhető le. A '08-as és '09-es rossók átlagszínvonala jóval az '05-ös, '06-osok fölött jár. De hogy ne csak én hájpoljak, hadd idézzem Eric Asimovot, a New York Times borkolumnistáját, aki így összegezte az őszi rosso-tesztjük hangulatát:

Így utólag nem is értettük, hogy mire föl csaptak ekkora hűhót [értsd: Brunellopoli]. Ültünk az asztal körül, miután megkóstoltunk húsz rosso di montalcinót, és tobzódtunk a tiszta sangiovese összetéveszthetetlen földes, poros ízeiben. Megnyerően fanyar, citrusos, cseresznyés ízükkel ezek a borok őszinték és magukkal ragadóak voltak, mint egy jó trattoria főztje. Arra szólítottak, hogy kevesebbet dumáljunk, és többet igyunk.

Col d’Orcia

Montalcino második legnagyobb borászata, a gyengéd óriás, akik súlycsoportjukon belül a legfinomabb eszközökkel dolgoznak, és a legtisztább borokat készítik. Dűlőszelektált csúcsbrunellójuk, a Poggio al Vento a borvidék egyik örökös etalonja.

Col d’Orcia Rosso di Montalcino 2009

Nem tudom, hogy ittam-e már ennyire jó bort, ami ilyen palackszámban készül és ennyiért adják (200 ezer palack és 10 euró). Kifogástalanul elkészített, tiszta, gyümölcsös, kerek, jól iható, finoman hordózott, a fajtahűséget megőrző rosso. Olyan, mint egy jó szaftos, tanninos, húsos Vesztergombi József-féle kadarka. Erős 6 pont.

Col d’Orcia Brunello di Montalcino 2006

Ez egy olcsó, nagyszériás brunello. És mint ilyen kulcsszerep hárul rá abban, hogy a világon jó szívvel gondoljanak Montalcinóra. Nem roppan össze a teher alatt. Taxonómiailag inkább ortodox, mint un, tökéletesen alkalmas arra, hogy egy brunellószűz kipróbálja, szót tud-e érteni a fajtával, a borvidékkel, a négyéves érleléssel.

Dicséretesen világos szín, nyitás után közvetlenül bőrös, avaros, vadhúsos jegyek és balzsamecetes, szarvasgombás pikánsság, aztán előpörögnek a gyümölcsök: eperfa epre, cseresznye, kékszilva, végül némi törökméz. Kóstolva komplex és nemes. Közepes test, sűrűszővésű textúra, élénk savak, faepres, cseresznyés ízek, brunellós fanyarság a végén jelentős mennyiségű, nem reszelős tanninnal. Minden megvan benne, amiért egy vörös bort szeretni lehet. Szórakoztatva tanít. 8 pont és mindössze 22 euro.

Col d’Orcia Olmaia Cabernet 2005

A borvidék egyik legjobb szupertoszkánja, 100 százalék cabernet sauvignon. Hiába jobb évjárat papíron, a 2004-es nagy csalódás volt: elment újvilágiba. Ez viszont maga a tökély – könnyen lehet, hogy a legjobb cabernet sauvignon, amit valaha kóstoltam. Komplex, intenzív és csábító illat - a cabernet-jegyeket maradéktalanul hozza bónuszként egy kis sonkás, vadhúsos csavart. A korty hibátlan ívet ír le, sehol egy döccenő. Van eleje, közepe, vége – bármilyen banálisan hangozzék is. Életerős, lendületes, kulturált savak mozgatják. Tiszta és precíz, a nagyon ritka cabernet-k egyike, ahol úgy sikerült a frissességet megőrizni, hogy közben a zöldesség legcsekélyebb gyanúja sem merülhet föl. Tankönyvbe illő tannin. Hiába lett elegem a cabernet-kből, ez minimum 8 pont, és óriási jövőt látok a kristálygömbben. 22-25 euró.

Pian dell’Orino

Gyüttmentek a köbön. Caroline Pobitzer dél-tiroli/svéd, Jan H. Erbach echte német. Egy minden jóra elszánt házaspár, akikben a germán komolyság találkozik a toszkán táj és a sangiovese iránti rajongással. Nincs az az elvadult biodinamikus vudu-szertartás és/vagy tudományos kutatómunka, amitől visszariadnának, hogy a lehető legszebb borokat készítsék. Jan H. Erbach a Sangiovese per amico csoport motorja, az ő kezdeményezésére készült el az első részletes talajtani felmérés Montalcinóról, ami, ha mások is úgy akarják, egy dűlőosztályozási rendszer alapjául szolgálhat. Tavasszal a 2006-os brunellójuk 97 pontot kapott a Wine Advocate-től, és ezzel a az életük fenekestül felfordult. Talán egy pillanattal korábban, mint szerencsés, de jobb előbb, mint soha. Én úgy látom, hogy az eddigi boraik, minden kiválóságuk ellenére, inkább csak a próbaüzem során készült prototípusok voltak, az igazi Pian dell’Orinót csak a 2008-as évjárattól fogjuk majd látni. (Sajnos a 2008-as rossójukat csak helyben kóstolhattam, mivel az 93 pontot szakított Antonio Gallonitól, következésképpen pillanatok alatt elkapkodták, a szintén etalongyanús 2009-esből pedig azért nem tudtam vásárolni, mert azt éppen a látogatásunk másnapján palackozták.)

Pian dell’Orino Brunello di Montalcino 2006

Óriási bor. Megértem a 97 pontban rejlő szándékot, és én is csak fogcsikorgatva mennék 9 alá, de azért van egy apróbetűs záradék. Ez a bor a nehezebb úton közelít a tökéletességhez, és kétségtelenül megbotlik. Az előző posztban említett Salvioni hedonista párja, az minden színpompájával és nagyságával együtt is ösztövér aszkéta ehhez képest. Ez viszont festi a körmét. Elnézést a hülye poénért, de tényleg az acetonon áll vagy bukik a megítélése. Ha a körömlakk-bűnt meg tudjuk bocsátani, akkor kéjmenet, ha nem, kidobtunk 40 eurót. Tobzódás az érettségben, kirobbanó aromák, nagy test, csiszolt savak, árnyalatnyi alkoholédesség, bársonyos tannin, lenyűgöző struktúra. Mint a Mandelbrot-halmaz, bármilyen mélyre hatolhatunk benne, újabb és újabb részletek rajzolódnak ki. Felejthetetlen élmény. Némi részrehajlással 9 pont.

Pian dell’Orino Brunello di Montalcino 2004

A nyitást illóság árnyékolja be, aztán jönnek az ismerős és kevésbé ismerős sangiovese-jegyek: cseresznye, szarvasgomba, fenyőtű, szantálfa, bőr, fekete olíva, narancshéj. A korty közepén kényeztető édességillúzió, gyümölcsök, a korty második felétől mandulás fanyarság. Rendkívül sűrűszövésű, ugyanakkor nem tömős, nem zsúfolt. A hosszú lecsengésben eperfa epre és kenyérhéj. Tekintélyes mennyiségű érett, csiszolt tannin, nem húz, nem tép. 8 pont

Pian dell’Orino Rosso di Montalcino 2006

Megint apróbetű, megint a prototípus hasonlat. Ez egy óriás rossó, sőt talán pontosabb leírás, hogy brunelló-torzó. A borásszal folytatott levelezés során tudtam meg, hogy a különleges élmény mögött különleges történet rejlik: egy aggasztóan hosszúra nyúlt erjedésű brunelló-alapanyagot is belemixeltek (nem használnak fajélesztőt). Jan azt mondta, hogy mai fejjel ezt nem tenné, én azt, hogy nagy és emlékezetes bor született belőle megbocsátható defektusokkal. Amit a nyitás után tapasztaltunk – férfiasan istállós, nőiesen balzsamecetes - azt minden újratöltés után eljátszotta, vagyis nem illékony akcidencia, viszont nem is örökéletű, mert a pohárbanüléstől azért megenyhült. A kiszűrendők kiszűrése (az enyhülendők enyhülése) után faeper, görögdinnye, fekete olíva és nyers hús. De nem az illatáért szerettük, hanem a harmonikus, révbe ért kortyért. Friss, de nem izgága savak, cseresznyés kortyközép kis linzeres beütéssel, majdnem krémes textúra. Érett, besimult tanninok, hosszú, naspolyás lecsengés. Egy brunelló struktúrája és teste rossóba rejtve. Kár a felütésért, de a folytatás - engem legalábbis - messzemenően kárpótolt. 6-7 pont

Pian dell’Orino Rosso di Montalcino 2007

Fél-hátraarc. Tiszta, precíz, gyümölcsös, tankönyvszerű, de továbbra is a nagyon érett alapanyag az alap. A 2006-oshoz képest a felfedezés, a meghódítás, a befogadói erőfeszítés kalandjától elesünk, így az élmény kevésbé személyes, kevésbé maradandó. Objektív pontozással nyilván ez a jobbik bor. 7 pont
 

Visszatérve az első részben emlegetett rossz hangulatra, áskálódásra és minőségi problémákra, én úgy tapasztaltam, hogy a borok felől nézve ez már a félmúlt. A borvidék szempontjából jóval fontosabb, hogy túlvannak a tisztítótűzön, hogy egyre több a „progresszív”, organikus, biodinamikus birtok, és ezek működése egyre üzembiztosabb. Lehet, hogy Montalcinóban a közel 250 pincéből van 150 olyan, ahol csak elég jó, ne adj’ isten nem elég jó borok készülnek, de bennem inkább az él, hogy van 20-25, ahol csodákra lehet számítani, és ahol már az alapborok is maradandó élményt nyújtanak. Szerintem nem őket fogja visszahúzni az átlag, hanem hozzájuk fog igazodni.

Címkék: 2006 2005 2004 2007 sangiovese 2008 2009 rosso di montalcino brunello di montalcino col dorcia pian dellorino

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr63477215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.12.20. 10:53:30

Érdekes lesz figyelni ezt az igazodást ilyen "pici" borvidéken, meg azt, hogy mi lesz a termelői piramis alján található borok minősége és árszínvonala.

Ha Bordóhoz és Burgundiához hasonló végeredmény születik, azt csalódásként élnéd meg, vagy reálisnak tartanád? (Ekkor nem történne igazodás az alvégen, úgy sejtem.)

alföldimerlot 2011.12.20. 13:38:26

@Szomjas Gödény: Nem vagyok benne biztos, hogy a kérdésedre ez a válasz, de semmi indokot nem látok arra, hogy a jelenlegi helyzet változzon, vagyis kiváló rossókat lehet kapni 12-15 euro között, és remek brunellókat 22-25 euro körül. Egyébként a mezőny legalább fele ebben a két sávban mozog.

Shyr Kahn 2011.12.20. 15:46:28

@alföldimerlot: És ez a szerencsénk, mármint hogy ilyen jó borok még kaphatók relatíve ilyen olcsón.

Minden egyes év elején kétségbeesve figyelem, hogy emelkedik-e az ár arrafelé, de azt hiszem a Brunellopolinak is köszönhetően ez még elmarad egy ideig.

Az egész egy best-buy vidék borügyileg (ha élhetek ezzel a kissé szokatlan/zavaros ítélettel).

Köszönet a posztért, mert bár mostanában nem kóstoltam sok BdM-t, de ettől még mindig szeretem (a szép) emlékeimet felidézni.

Metál Marci 2011.12.21. 09:36:50

Örülnek ha AM többet megosztana velünk Montalcino-tudasabol; pl egy szep nagy szaftos poszt az elmult evtized evjaratairol, boraszatok altal bejart utrol nagyon erdekes es hasznos lenne.

Ugy erzem egyebkent a Rosso-k ara emelkedett az utobbi evekben; a kicsit is jobb pincektöl mar nem ritka a 20EUR körüli vagy afeletti kisker ar; mintha ez regebben nem lett volna igy.

Parci 2011.12.21. 10:24:22

A hétvégi karácsonyi baráti borozást pont egy Uccelliera Rosso 2007 nyerte, fantasztikus formában volt.

Shyr Kahn 2011.12.21. 13:47:47

@Metál Marci: Persze, hogy emelkedtek, hiszen a pénz is romlik, de nyilván nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben a borvidék népszerűsödik. Azért évek óta egy elég minimális emelkedés tapasztalható... bár vannak kivételek, kivételes birtokok/borászatok, ahol eléggé megugrott egy-egy WS Top 10-be választás után a bor ára. Ez azonban tényleg elkerülhetetlen.

alföldimerlot 2011.12.22. 11:05:09

@Metál Marci: én már annyit írtam Montalcinóról, hogy félek, másoknak már tele van a hócipője vele. És nagyjából el is mondtam mindent, amit fontosak tartok abból, amit tudok. Nézz rá ezekre a linkekre, és talán választ kapsz arra, ami érdekel:
alkoholista.blog.hu/tags/montalcino
alkoholista.blog.hu/tags/brunello_di_montalcino

alföldimerlot 2011.12.22. 11:06:28

@Shyr Kahn: szívesen. Én is kevesebbet kóstoltam, mint szerettem volna :)