Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Tour de franc II.

A cabernet franc spirituális otthona

2012.01.16. 06:00 - Octopus

Ha egyszer cabernet franc sorozatba fog az ember, ezt a megállót előbb vagy utóbb mindenképpen útba kell, hogy ejtse. A fajta otthonának tekinthető Loire-völgyről van szó, illetve ennek is a középső fertályáról; itt találjuk Chinon, Bourgueil, Saint-Nicolas-de-Bourgueil és Saumur-Champigny eredetvédett területeit, ahol a borvidék legjobb vörösei készülnek. Jobbára tisztán, 100%-ban cabernet franc-ból – noha egy tizedrész erejéig a c. sauvignon hozzáadása is engedélyezett. Számos műkedvelő borkritikus rajong ezekért a borokért, van azonban egy csavar a történetben: a nemzetközi elismertséget valahogy sosem sikerült kivívnia a műfajnak.

Ennek okát nagy valószínűséggel az éretlenségre vezethetjük vissza: a borok zöld, kellemetlenül vegetális karakterükről hírhedtek a mai napig. Ennyire északon nehezen érik be a kékszőlő, de ez a kérdés persze legalább ennyire múlik a szőlészeti és borászati munkán, illetve a szüret időpontjának helyes megválasztásán is. Többen vélik úgy, hogy a globális felmelegedés sokat javított a helyzeten, és manapság már általánosságban is kedvezőbbek az évjáratok, de találhatunk olyan véleményt is – lásd a Bordoktornál –, mely szerint a jobb termelők egyébként sem szenvedtek ettől a problémától.

Ha a szűk körű rajongótábor (Eric Asimovval és Gary Vaynerchuckkal az élen, aki még a mindent lezáró utolsó show-t is egy Chinonnal búcsúztatta) lelkesedését nézzük , továbbá a pedigrés termelők kiváló lefedettségét nyújtó Bordoki oldalait is átfésüljük (rácsodálkozva az időnként bőkezűen kiosztott pontszámokra), könnyen ránk törhet az az érzés, hogy ezen a borvidéken jól árazott kincsekre bukkanhatunk. 20 euró környékén itt már a csúcsborokat mérik, ettől magasabbra csak kevés tétel kapaszkodik.

Neki is álltam a kincsvadászatnak, végül két webshop kínálatából sikerült összeszedni egy sorra való Loire franc-t. A kóstoló utáni konklúzió: ezek bizony jó borok, nem is kicsit, sőt, lenne mit tanulnunk belőlük. Frissebbek, feszesebbek, ihatóbbak, mint a mi franc-jaink, a hordóhasználat – már ahol egyáltalán van, és nem acéltartályban készül a bor, mint pl a Trinch – lényegesen kifinomultabb. Zöldességet egyedül a második borban emlegetett a kóstoló társaság, ott is inkább csak a savakkal kapcsolatban, pedig a borok nagy része mindössze 12,5 százaléknyi szeszt tartalmazott. Egy másik merítés, más termelőkkel, más évjáratokból talán más eredményt hozott volna, de ez a sor itt most meggyőzőre sikeredett. A kóstolón Losonci Bálint is csatlakozott hozzánk, a borok alatt az ő megjegyzéseit is megtalálják (LB).

 

Couly-Dutheil, Chinon, Les Gravieres 2009

LB: Szénsavmacerált stílus, de jóval komolyabb szerkezettel, mint a legtöbb Beaujolais. Málnás, kis fűszerpaprikával. 5/6
O: Vibrálóan gyümölcsös, friss, tiszta bor, a fajta hazai nézőpontból valószínűleg ismeretlen interpretációja. Illata újborosan fiatalos és hordómentes, málnás, cseresznyés, áfonyás, ibolyás, ugyanakkor a gyümölcsök mellett egyértelműen érezni a franc jellegzetes vegetális-fűszeres aromáit. Nem zöld azonban, se nem éretlenül paprikás, inkább egy asztalosműhelyt idéz meg, frissen gyalult akáclécekkel (ez rendszeres képzetem Loire-völgyi francoknál). Kóstolva teljesen száraz, könnyű, karcsú, élénk savakkal. Felépítésében talán egy Weninger-kékfrankost idéz, mégis annyira más, annyira kabernés. Zamatos, lendületes, üdítően szép kis bor. Félek, hogy ha a múltkori szekszárdi mezőnybe keveredett volna, minden más ormótlanul fásnak és gejlnek tűnt volna mellette. 5/6
(£10.75, ezzel kicsit olcsóbb – vagy nem is kicsit – a briteknél, mint egy Bock portugieser, és egyenesen eltörpül egy Takler alap franc ára mellett, amit nem tudni, ki vesz meg ennyiért)

Catherine et Pierre Breton, Bourgueil, 'Trinch!' 2009

LB: Intenzívebb illatú, tiszták az ízek (borsos is), de zavaró az éretlensége, főleg a sav bántó. 5 pont
O: 1997 óta biodinamikus a birtok, ként csak azért adnak a borhoz, hogy ilyet is lásson (Jamie Goode szerint tipikusan 10 mg/litert, azt is csak palackozáskor). Sötétebb a színe, sötétebbek a gyümölcsei is, szeder, fekete meggy, áfonya árad a pohárból. Karakteres, izgalmas orrban, ez is hűvös és friss, talán még fiatalabbnak is hat, mint az előző Chinon, ugyanakkor nagyon is érett alapanyagot sugall. Ibolya és kabfranos fűszerek, zéró hordó, jó koncentráció. Szájban ez is könnyed – nem azért, mert híg, hanem mert csupán 12,5% az alkoholja –, mégis sűrűbb, teltebb. Viszont egy kicsit rendezetlen, sarkosak a savak, tapadnak a cserek. Vicces, de korai fogyasztásra szánt ivóbor létére inkább még érlelés után kiált. 6-
(£13.59, nywines.co.uk)

Domaine Langlois, Saint Nicolas de Bourgueil 2009

LB: Szép és nem tucat illat: bors, csipkebogyó és egy kis fehérpenészes sajt. Hosszabb a korty, arányos, jó ivású bor, sok de szép tanninnal. 6 pont
O: A két primőrösen friss, gyümölcsös bor után határozottan vörösboros irányt veszünk, a súlycsoportot azonban nem hagyjuk el. Világosabb a színe, klasszikus rubin, bíbor árnyalatok nélkül. Illatában fekete ribizli és cseresznye, és legalább ennyire hangsúlyosan akácléc és borókabogyó. Hordófűszernek továbbra sincs nyoma. Teljesen száraz, alig közepes testű, savai kerekebbek, nem hangsúlyosak. Tanninja határozott, arányai és egyensúlya kifejezetten jó, egy kis koncentráció viszont ráférne még. Fajtajelleges, egészen jó reprezentánsa a műfajnak, ráadásul itthon is kapható. 5/6
(4300 Ft borszer.hu)

Yannick Amirault, Saint Nicolas de Bourgueil, 'La Source'  2009

LB: Elegáns, törésmentes ívű bor, kitűnően érett, de nem túlérett alapanyag érezhető, és mértékletes maceráció. Zamatos, elegáns bor. 7
O: Kifejezetten vonzó, tartalmas tétel, mely jellegében beleillik a sorba, mégis több izgalmat, nagyobb mélységet kínál. Messze esik a "nemzetközi stílustól", nem vaníliás, nem fás, nem édes. Izgalmas illatában érett sötét bogyósok, szeder és fekete ribizli, bőr és fűszerek. Kóstolva csontszáraz, koncentrált, ugyanakkor érezhetően alacsony alkoholú. Strukturált, kissé szikár, határozott tanninokkal, szép savakkal. Óvilági sárm és remek ihatóság. Fejlődése legelején tart, ígéretes jövő áll előtte. 7-
(Remek vétel, £13.65, nywines.co.uk)

Domaine Bernard Baudry, Chinon, Les Grezeaux 2009

LB: Nagyon más világ, melegebb, bujább, mint a Yannick, erősebb extrakció és nagyobb érettségi fok érezhető, több a tannin is, de azért harmonikus a bor. Érezhető édességérzet. 6/7
O: Az egyik legmagasabban jegyzett termelő középkategóriás bora. Szó sincs túlérettségről, de szinte mediterrán melegséget áraszt. Azonnal érezni, hogy brettes, de szerencsére nem menthetetlenül az. A bőrös, liliomos aromák mögött fekete meggy, grafit, fűszerek lapulnak. Az alkohol ugyan még itt is csak 13%, mégis nagyobbat szól a bor, testes, sűrű, stabil szerkezettel. Arányos, szép savak, erőteljes, de érett tannin, jó utóíz. Komoly, nagy bor, de nagyon fiatal még. Bő évtizedes potenciált sejtet. 7 pont
(Remek vétel, 12,90 EUR, www.noblewine.de)

Couly-Dutheil, Chinon, Clos de l'Echo 2003

LB: Az előzőhöz hasonló világ, árnyalatnyi elegánsan vegetális aromákkal megcsavarva, bőven bírja még az időt, szépen érik. 7 pont
O: Emblematikus Loire franc egy forró évjáratból. Megérett, jobbféle bordóira emlékeztet, orrban avar, dohány, gomba, kátrány, babér, egy kevés paprika, a gyümölcs már a múlté. Cabernet classic. Épp olyan összetett az íze is, mint az illata, savai szépen besimultak, teste kerekedik, tanninja még most is jelentős. Egyedi, szép bor, talán a csúcsán lehet, a lejtőt innen még nem látni. 7 pont
(20 EUR, www.noblewine.de)

Clos Rougeard Les Poyeux 2004 (Saumur-Champagny)

LB: Érezhető az újhordó jelenléte, de roppant elegánsan. Avaros-gombás illatjegyek és a tannin-sav inkább egy burgundi pinot irányába mutat, mint Bordeaux felé. Nincs lehengerlő koncentráció benne, de gyönyörű az íve, szép, nemes, nyugodt bor, minden hivalkodástól mentes. Ha ez egy gyenge évjárat bora, akkor el tudom képzelni, vörösben ez lehet a legkiemelkedőbb pince Loire-ban. 7 pont
O: Loire-völgyi csúcspince, a Dagueneau birtok vörös párja. A Les Poyeux a középső bor, 45 éves tőkékről, másodtöltésű hordókban érlelve. Gyenge évjárat bora. Erőteljes hordóval nyit, de mégsem közönséges, teljesen egyedinek tűnik. Illatában cseresznye, fekete meggy, füstös, gombás jegyek, az intenzitás lehengerlő, azonban sokkal inkább játékos, mint nehéz. A leghalványabb jele sincs a kornak, lehetne akár két-három éves is. Kóstolva hihetetlenül kifinomult, súlytalan, és elképesztően egységes: szinte nem is érezni a savakat, sem az alkoholt, sem a csereket, mégis minden a helyén van. Mesés textúra. Nem egy hatásvadász bor, lehetne koncentráltabb, intenzívebb ízű, ugyanakkor telis-tele van finom nüanszokkal. Harmonikus. Egy komoly burgundi pinot, cabernet francból elkészítve. 7-8 pont
(39,90 EUR, www.noblewine.de)

[a legfelső kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Vineyard_near_Chinon.jpg]

Címkék: teszt cabernet franc loire völgy breton chinon bordoktor langlois tour de franc bourgueil couly dutheil yannick amirault bernard baudry clos rougeard

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr433550512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

európai 2012.01.16. 07:07:26

Élvezetes olvasnivaló. Ismerős jóbarátok a második kép hátsó sorában. :-)

117 2012.01.16. 15:30:42

Jó írás! Kevesebb hordó, kevesebb alkohol. Nagyon szimpatikus...

A hazai kínálatból ajánlanék egyet szakérteni, amit kedvelek: Eberhardt 2008-asa (Mohácsról). Ez is egy gyümölcsösebb, világosabb, kevéssé hordó-kezelt változat.

2012.01.16. 16:11:09

Érdekes, hogy a cabernet franc csak a második vonalba szorul és nincsenek átütő sikerek, pedig szerintem is hatalmas meglepetésekre képes...

bugart 2012.01.16. 20:39:30

10 mg / l kén na ne röhögtessenek már... ennek semmi értelme,
ha van maradécukra a bor azonnal leköti
ha nincs akkor sem véd semmi ellen:))))akkor már inkább semmi kén, viszont ehhez jóval több alkohol kellene- persze ez csak egy vélelmény

Octopus 2012.01.16. 21:00:58

@bugart: tényleg meglepő, leginkább egyfajta homeopátiás kezelésnek tűnik

a durva viszont az, hogy a bor teljesen stabil volt, nyoma sem volt benne oxidációnak, vagy bármiféle bizonytalanságnak

bugart 2012.01.16. 21:27:55

@Octopus: ténylegesen a hideg és melegkezelés is stabillá tehet borkat megfelelő idő alatt a 10 es kén kb arra jó hogy ráírhassuk: szulfitokat tartalmaz, vsz időnkét elvégzett zárt szűrések még a gyümölcsök megőrzését is engedik, de akkor mi a fenének ez a 10 es kén? én nem értem:)