Címkék

Utolsó kommentek

  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • martykis: Cikk a 2013-as évjáratról. Ígéretesnek hangzik: vinoport.hu/aktualis/2013-fordulatot-hozott/2406 (2015.09.28. 19:49) A Somlói Apátsági Pince naplója
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Sarokpontok

2012.01.25. 13:30 - Szomjas Gödény

Matt Kramer újfent a borvilágról töpreng. Én is sokat teszem ezt, sokszor épp Kramer alapján. Meg a hazai közéletről, ami legalább olyan bonyolult mostanában, mint az előbbi. Viszont érdekes módon ugyanaz a nézőpont bizonyult mindkét esetben a leggyümölcsözőbbnek: mik azok a sarokpontok, még akár ha kevesen is vannak, amiben biztos egyetértünk?

Azt gondolom, hogy érdemes követni Kramer megállapításait, mert egész jó gyorskalauzt kapunk a borvilághoz. Néhol persze a magyar borissza számára nehezen értelmezhető témákba botlik, de az alapgondolatok könnyűek, világosak, és ráadásul sokszor lehet találni a globális kérdés mellé hasonlóan magyar megfelelőt, ami legalább annyira egyértelmű. Vagy provokatív. Szerintem. Lássuk hát a listát.

A legjobb vétel ma a nemzetközi borpiacon az argentin malbec.

Ebben nincs vita. Talán a legnépszerűbb borstílusnak, a nehéz, testes, ízes vörösboroknak az egyik leghibátlanabb olcsó képviselője. Már 10 euroért is beszerezhetőek, igaz, hogy a hazai piacon még kevéssé terjedtek el. Számos alternatíva létezik, állítja Kramer, például egyre népszerűbbek a dél-olasz borok, nem is beszélve Spanyolországról, de az árat (és gondolom az elérhetőséget) is figyelembe véve nem kérdőjelezi meg az argentín malbec uralmát.

Nos, én sem, mint nemrég említettem, kis családom is nagy rajongója lett a műfajnak. Igaz, hogy az olcsóbbját külföldről kell rendelni, esetleg többen össze kell hozzá állni, de az internet korában tényleg csak pár kattintásra van tőlünk Argentína, és már várhatjuk is a futárt. Azért itthon is elérhetőek nagyszerű borok. Rögtön az első globális megállapítással egyet lehet érteni – nocsak, beszivárog a globalizáció.

Ha Magyarországon belül vizsgálódunk, akkor picit nehezebb a helyzet. Vajon mi a legjobb vétel a hazai vörösborok közt? Míg a best buy lista hemzseg a fehérboroktól, addig egyértelműen és következetesen felülteljesítő vörösöket nehezebb találni. Úgy tűnik a megbízható villányi portugieserek és olcsó kiválóságok tovább váratnak magukra, inkább Szekszárd felől látszik felbukkanni a rendszeresség.

A legmegbízhatóbb zárás a csavarzár.

Igen, van romantikája a parafadugónak, és érthető a ragaszkodás is, de mégis ott áll vele szemben a megdönthetetlen ellenérv: mikor öntöttünk ki utoljára egy palack bort a csavarossága miatt? – kérdi Kramer. Míg a dugósság képes a legpótolhatatlanabb palackjainkat is fájdalmasan feledhetetlenné tenni, addig a hűséges csavarzár soha nem tenne ilyet velünk.

Azt hiszem, hogy a dugósságot a világ összes borfogyasztója utálja, pláne, ha érzelmileg is köthető hozzá mélyreható élménye. Ellenben nálunk nem terjedt még el a csavarzár, legalábbis a presztízsboroknál, így valódi vita még nem alakulhatott ki róla. Persze szabad utálni a parafát, az ide vezető út a vágy egzotikus tárgyaival van kikövezve.

Az üvegdugó, vagy Vino-lock megjelenése már szimpatikusabbnak hat – bár fogalmam sincs, hogy hogyan állja majd az üvegdugó mellett szigetelő szilikonperem a palackérlelés próbáját. Ausztriában szépen terjed, itthon egyelőre Demeter Zoltán kísérletezik vele.

Kalifornia leginkább alulértékelt szőlőfajtája a syrah.

Bizonyára, bár ez végképp hidegen hagyja a hazai fogyasztót – amerikairól magyarra úgy fordíthatjuk ezt a kérdést, hogy mi számít ma jó vételnek saját presztízsborvidékünkről, Villányból? Én az új, feltörekvő pincék még be nem futott fekete lovaira tenném a voksom. Bár nem garantált, hogy minden bokorban aranyat találunk, de bizonyára mindenki megleli a maga megfizethető gyöngyszemeit.

Ha el szeretnénk csábítani valakit, akkor a legjobb ehhez a Moscato d’ Asti.

Mert nincs olyan ember a Földön, légyen kezdő vagy tapasztalt fogyasztó, aki ellen tudna állni ezen illatos, pezsgő nedűnek – így Kramer. Szorosan követi második helyen a rajnai rizling. Valóban, mindkét bornak megvan az a piszkos kis trükkje, hogy észrevétlenül itatja magát, és közben az ember fejébe száll. A pezsgő a buborékok miatt, a könnyű, édes moseli rizling pedig felébreszti a fogyasztás határtalan vágyát.

Amennyiben a bor ügyének szeretnénk valakit elcsábítani, akkor valóban nagyszerű kezdést jelent széles hazai palettánk az illatos fajták boraiból. Magyar sajátosság, sikeres exporttermék, és nagy előny. Én személy szerint biztató próbálkozásnak tartom a belőlük készülő habzóborokat is, épp a Moscato d’ Asti és a Prosecco sikerére tekintve. És ha már személyes csábítás, akkor szerintem Tokaj. Senki más nem ihat a világon ilyen kiváló édes borokat ennyi pénzért, mint mi, magyarok. Ahogy egy borász szokta mondogatni, a Kárpát-medence a legjobb élőhely a világon. Csak ritkán figyelünk rá, teszem hozzá én.
(Milyen szép, hogy nagyon hasonló érvekkel lehet helyi nézőpontból helyi válaszokat adni Kramer globálisan feltett kérdéseire.)

A legbonyolultabb borvidék Toszkána.

Szupertoszkánok, brunellok, vino nobilék, ésatöbbi. Nemzetközi mércével nézve óriási a kavalkád, így érthető a felindulás. De én sokkal inkább az egyik kommentelővel értek egyet, szerintem Burgundia falu-és dűlőnevei közt rendszeres fogyasztás, tapasztalat és közvetlen élmények nélkül nehéz eligazodni. Pláne, hogy Burgundiában az első lecke az, hogy a termelő számít, amiből még több van, a mi legelső kérdésünk pedig az ár.

De hazai vizekre evezve könnyű itthon tartani ezt a trófeát: mivel itthon még mindig az útkeresés éveit éljük, olyan kaotikus borvidékeinken a fajtaválaszték, nem is beszélve a szabályozásról, hogy már régen hozzászoktunk a külhoni rendszerek primitív egyszerűségéhez. Persze azért egy Minervois-ra a franciák is ráírhatnák a fajtákat.

A legegyszerűbben érthető borvidék Bordeaux.

Nos, ebben van valami. A koncepciót letisztította az idő, egyszerű és sallangmentes. Van jobb part, meg bal part, és az sem nagyon különbözik. Ennyi. Persze a borminőség változó, de most nem ez a kérdés. Ez egy annyira masszív tény, hogy még itthonról is ugyanúgy látható.

A legjobb vétel Burgundiából Auxey-Duresses.

Sajnos ritkán fogyasztok burgundit, pláne olyat, amit lenne kedvem és pénzem is még egyszer megvenni. A burgundi káoszról írt gondolatot lásd fent, sajnos legjobb vételeket nem vagyok hivatott ajánlani a világ talán leghíresebb borvidékén. Számomra a legjobb vétel Burgundiából az, amikor belehúzok egy közepes, de megfizethető termelőbe.

De hasonló helyzetet itthon is találni. Mondjunk három jó kadarkát. Ami előremutat. Amilyennek a kadarkának lenni kell. Amihez igazodjunk. Amit bárki elé oda mernénk tenni. Több évjáratban. Nos? (Legyen ez hirtelen három tipp részemről Vesztergombi József, Heimannék, és Buttlerék kadarkája.)

A legjobb vétel fehérborokból Spanyolország.

Hát, ezt bizony nehéz lesz itthon eladni. Spanyolország a magyar fogyasztónál legfeljebb az egyik feltörekvő, nem túl drága nemzetközi érdekesség tisztére pályázhat. A helyes válasz a magyar borok lett volna, részletek a best buy listán.
 

Címkék: esszéjellegű szemleszerű wine spectator matt kramer

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr613639590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

európai 2012.01.25. 22:28:29

Igen, több spanyol fehérbor is okozott igen kellemes meglepetést az elmúlt évben de azért a tüzes somlói fehérek továbbra is az első helyen állnak, nálam.

spajder 2012.01.29. 22:43:09

A malbec lehet, hogy a nemzetközi piac legjobb vételének számít, de nálam nem áll ennyire jól. Alkalmi szinten jó választás de napi/heti bornak biztos nem e fajta mellé tenném a jelemet. Nekem egy kicsit sok.

Ami dugó vs csavarzár dolgot illeti, ez inkább a hitvita része. A racionalitás egyértelműen a csavarkupak mellett szól, de azért annó nekem is kicsit illúzióromboló volt, mikor az ötszámjegyű összegért beszerzett - amúgy egészen zseniális - új-zélandi sauvignon blancnak egyszerűen lecsavartam a kupakját.

Mindenképpen üdvözítőnek tartom Demeter Zoltán kísérleteit, mert mondjuk egy olaszrizlingen vagy egy rozén nem kérném számon a dugót, sőt kifejezetten örülnék a csavarzárnak, viszont egy Hollóvár/Szepsy/Demeter/stb furmintnál már erősen zavaró lenne a praktikus megoldás. Azért vannak borok, amik nem pusztán a szomj és vágy oltásáról és egyben a praktikumról szólnak, hanem több van bennük.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2012.01.29. 23:45:01

@spajder: Úgy érzem, hogy a parafa/nemparafa vitában egyre hangsúlyosabb szerepet kap az ellenzők oldalán a fogyasztóbarát TCA-mentesség a praktikum helyett.

Ez a drága borok esetében is egy erős fogyasztói érvet jelent a biztonságot nyújtó csomagolás támogatására. A belinkelt poszt épp egy 60 euros, nehezen pótolható balesetet jelentett.

spajder 2012.01.29. 23:59:07

Engem szerencsére elkerül a dugósság, de az a kevés eset, amikor belefutottam épp' elég volt, hogy megkeserítse a szám ízét.

Amúgy a dugó piacon is komoly fejlődés volt az elmúlt években, szóval van alternatíva, bár ezektől a műanyag dugókkal - mint amiket Demeter Zoltán is használ - vegyesek az érzéseim. A TCA mentesebb - mert azért teljesen megszűntetni biztos lehetetlen - dugóknak meg még kell a kifutási idő. Az eddig sem olcsó dugót biztos tovább drágítja a TCA mentesítő eljárások, de az tény hogy egy 60 EUR-ra pozícionál (de ennél lényegesen olcsóbbnak is) bele kell férni az árba.

Amúgy publikus, hogy milyen palack volt?

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2012.01.30. 12:27:57

@spajder: Persze, ha a "vágy titokzatos tárgyai" linkre kattintasz, akkor a Blockbuster mustra alatt megtalálod a világ legrégebbi shiraz tőkéiről szűrt bort, Octopus véleményével (és nálam még a dugóssággal együtt is meg tudta nyerni nemhivatalosan a kóstolót):

Langmeil 1843 The Freedom Shiraz 2006, Barossa

Az évszám nem a borászat alakítására utal, hanem a szőlőtőkék telepítésére, az 1,4 hektáros blokk ezzel az ismert legöregebb syrah/shiraz ültetvény a világon, még egy filoxéra előtti klónnal. Hogy a bor milyen, azt sajnos nem tudtuk meg, a TCA közbeszólt. 60 eurós bukta. Faltépés. Jó lenne már elfelejteni ezt a rohadt parafát, lássuk be, egyszerűen nem alkalmas minőségi borok zárására. Hacsak nem ledarálva, DIAM dugóvá alakítva...

spajder 2012.01.30. 12:55:59

@Szomjas Gödény:
Szerintem a blogon már évekkel ezelőtt (talán 2007-ben) többször előkerült ez a rafadugó vs bármi más dolog, de úgy tűnik, hogy sem, hazai, sem nemzetközi körökben nem született végérvényes megoldás.

Egyébként a dugó kapcsán felvetődött bennem egy kérdés, amit ha lehet akár cikk formájában is körbejárhatnátok, vagy egyszerűen csak szívesen fogadnék egy útmutató választ.

A problémám az, hogy párszor belefutottam dugós, vagy egyszerűen "döglött" borba. Ezek általában az emészthetőbb árú tételek voltak, azaz 2.500-4.500 forint közöttiek, de túl az elrontott este bosszúságán, azért anyagilag sem volt feldobódott az ember.
Mennyire bevált vagy működő hazai keretek között, hogy ilyen esetekben visszavigye az ember a bort és mindezt úgy, hogy ne érezze megalázónak a helyzetet. Nem szerettem volna sz.rrágónak tűnni, ezért egyszerűen lenyeltem a gombócot és kiöntöttem a bort, majd beszerzési forrást váltottam, ami egyértelműen nem jó döntés, hiszen a kereskedő tehet talán a legkevésbé a dologról, én mégis rajta csattintottam az ostort (bár igazából én szívtam meg).

Van a hasonló problémáknak kulturált megoldási formája, vagy az ember nyel egyet és kész?

Amúgy a beszerzési források: Sarki Fűszeres, Bortársaság, WineWorld, stb

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2012.01.30. 14:49:24

@spajder: Teljesen bevett, ha tényleg dugós. Én cseréltem már bort emiatt a Bortársaságnál, a Borfaluban, a Terroir Clubban és az In Vino Veritasnál, megszaglászták, és minden probléma nélkül visszacserélték. Szerintem a WineWorldben sem lenne másként, a Sarki Fűszerest nem ismerem.

Ha ért a kereskedő a borhoz, és ismeri/tudja azonosítani a problémát, akkor szerintem biztosan kicseréli. Egy abc-be mondjuk valszeg nem vinném vissza.

Kicserélték volna minden bizonnyal a Langmeilt is, csak külföldre drágább kifizetni a szállítást oda-vissza, mint venni egy újat...

Egyszer vittem vissza olyan 6 éves magyar bort, ami rommá volt oxidálva, és szó nélkül kicserélték. Ami ősrégi tétel és fillérekre van leértékelve, azt nem vittem sosem vissza. Olyankor igyekszem óvatosan vásárolni, és tudom, hogy benne van a pakliban, hogy már döglött. Persze jó kérdés, hogy mennyire korrekt efféle zsákbamacskát árulni.

spajder 2012.01.30. 16:14:13

Köszönöm a választ.

A Sarki Fűszeres a Terroir Clubtól szerzi be, szóval akkor ott sem lehet probléma.