Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Burgundia a nappaliban

2012.03.05. 08:15 - dagadtos

A negatívok, melyeket éppen előhívni készülünk, több mint félévesek immár, az exponált képek egyszerisége és varázsa mégis azt követeli, hogy elővegyük merev, fekete-fehér jegyzeteinket, és megpróbáljuk visszaadni azt a rengeteg színt, mellyel 2011 legjobb kóstolóján dolgunk volt. A késlekedés oka természetesen én vagyok, az élet ilyen-olyan áramlatai jó ideje elsodortak a bor mellől, mostanra azonban az évek óta várt megerősítést is elhozták számomra: a legádázabb hullámokon hánykolódva, hajótörötten is van közünk egymáshoz – egy idő után, ha akarom, ha nem, hiányoznak az ízek, a címkék, a palackok. A visszatéréshez szebb emlékeket, mint amit Burgundia legjobb borai közül néhány adott, nem is kívánhatnék.

Hogy Burgundiáról mit gondolok, még a noszvaji DRC kapcsán leírtam, és ennek szellemében az akkor még élőnek gondolt sorozatunk többi tagjánál (Piemont, Bordeaux) is igyekeztem magasabbra tenni a lécet. Addigi tapasztalataink alapján már egyértelműnek tűnt, hogy jobban járunk, ha egyszer könyékig elmerülünk a pénztárcánkban, mintha több kisebb merítéssel próbáljuk elkerülni az elkerülhetetlent – a legjobb burgundi boroknak nincs ár/érték aránya. A Jaeger-LeCoultre-nek, meg a Bentley-nek sincs, amúgy.

A koncepció egyszerű volt: a Cote de Nuits négy legismertebb falvának („kommunájának”) egy-egy kiemelkedő 2006-os premier cru és grand cru borából állítottam össze a sort, amennyire az anyagi lehetőségeink megengedték, kompromisszumok nélkül. (Flagey-Echézeaux és Vougeot kimaradtak tehát, előbbi ugyanis csak a két grand crut palackozza külön névvel, még premier cru borai is Vosne-Romanée-ként kerülnek forgalomba, utóbbi pedig kisebb presztízsével, az egyetlen grand cru terület túlzott dominanciájával kilógott volna a sorból.) Bár 2006 nincs az elmúlt évek legjobb évjáratai között (1999, 2002, 2005, 2009), sokak szerint meghaladta az átlagot, és ami legalább ennyire fontos, fiatalon is szerethető borokat adott – a sztárévjáratok árnyékában pedig talán némileg alulértékelt, ami az árazásban is megmutatkozik. (Azért nem osztogatják őket kettőt fizet hármat kapban, ne tessék megijedni.)

A borokért meg kellett küzdeni, jó burgundit venni nem mindig egyszerű, főleg megbízható forrásból – ilyen tételeknél különösen bosszantó lett volna tárolási vagy szállítási hibákba szaladni. Voltak palackok, melyek egyenesen a pincétől érkeztek Márkus György segítségével (ezúton is köszönet érte), másokat egy Master of Wine házaspár pincéjéből/kereskedéséből sikerült elhozni. A leírások utáni zárójelben az akkori beszerzési árat közlöm.

Chambolle-Musigny

[nagyításhoz klikk a képre]

Nem véletlen, hogy Chambolle-lal nyitottunk, a Burgundia királynőjeként is emlegetett terület bora a közvélekedés szerint éteri, parfümös, elegáns, fineszes, szóval egyfajta könnyed varázslat. Ezzel pedig nemcsak ideális kezdésnek tűnt a keményebb területek előtt, de úgy gondoltam, az innen származó borok vernek legkönnyebben hidat a magyar pinot-kép és a burgundi valóság közé.

Domaine Ghislaine Barthod Les Cras Premier Cru 2006

A Les Cras, akárcsak Les Fuées és a Le Veroilles kis darabja a Bonnes Mares folytatásának tekinthető, és mint ilyen, Chambolle-Musigny 24 premier crujéből az elsők között tartják számon – az egyébként grand cruként kezelt Les Amoureuses után. Volt már szerencsénk egymáshoz, nem véletlenül keveredett a sorba. Ghislaine Barthod roppant elismert termelő, Clive Coatesnál is két csillagig jut a háromból, ami igen keveseknek adatik meg, pláne grand cru terület nélkül. 1987-ben vette át édesapjától a családi borászatot, 92-től már az ő nevét viselik a címkék. Újításai (alacsonyabb tőketerhelés, válogatóasztal, szűrés és derítés nélküli palackozás, etc.) meghozták a sikereket, elég annyit megemlíteni, hogy a Les Veroilles-nek mindössze azt a 0.37 hektárját nyilvánították premier crunek, melyen ő szőlészkedik. Sosem használ 30%-nál több újhordót, a borok viszont mindenképpen a keményebb, férfiasabb vonalhoz tartoznak Chambolle-ban, nem érdemes nagyon kapkodni velük.

[dagadtos] Női borász ide, Chambolle-Musigny oda, ez bizony valóban mogorva még egy kicsit. Illatban kissé zárt, piros bogyósokat és hordófűszereket, főleg fahéjat, szegfűszeget azért sikerül kipörgetni. Szájban sokkal mélyebb, a színhez (halvány/közepes rubin) és az illathoz képest meglepően nagy testű, koncentrált és szinte agresszív bor. Tömény aszalt meggy némi pirítóssal, kemény tanninok, lendületes savak, érezhető alkohol, hosszú utóíz. Benne van az x-faktor, de kiforratlan tehetség – 5 év gyakorlás még legalább kell neki. 7 pont.
[Octopus] Kemény, érlelés után kiáltó bor. Fajtajelleges cseresznyés, fekete cseresznyés illat, füstös-tölgyes-vaníliás aláfestéssel. Savai integráltak, nem hangsúlyosak, tanninja karakteres, az egész szájban szétterül, és kissé bekeményít a korty végére. Hiányolok némi ízintenzitást, és még kerekednie is van hová. 6 pont.
[Palack]  Sós, gyümölcsös, kakaós, nápolyis illat. Szájban izmos, az alkohol picit éget. Komoly tannin tartja az egyenes ívű kortyot, kicsit morcos az egész. Erős 7 pont. (70 euró)

Domaine Georges Roumier Bonnes-Mares 2006

Chambolle két grand cru ültetvényéből a Musigny presztízsben tagadhatatlanul a Bonnes-Mares fölé tornyosul, a nem egészen 11 hektárnyi terület ugyanis egyike a négy grand crunek, melyet a Cote de Nuits abszolút csúcsának tekintenek, a Chambertin (a Clos de Béze-t is belevéve), a La Tâche és a Romanée-Conti mellett. Hogy mégsem mellette döntöttem, nem anyagi okai voltak elsősorban, de a borász személye: Cristophe Roumier már Noszvajon is lenyűgözött kisebb borának eleganciájával, Bonnes-Mares-ja pedig legendás, Clive Coates szerint évről-évre Burgundia egyik legjobb borát rejti a palack. (A 2006-os 18.5 pontot kapott tőle a 20-ból, ezzel valóban felférhetett volna a listára.) Úgy tartják, az erőteljesebb Bonnes-Mares minden kiválósága ellenére is kissé faragatlan és darabos ahhoz a szubtilis gyönyörhöz képest, melyet a Musigny képes nyújtani. Valójában a grand cru geológiailag két részre oszlik, az északi részen, a Clos de Tart felé magasabb a talaj agyagtartalma, ez a terres rouges, jellemzően férfiasabb, tanninosabb borokkal, míg délen a Chambolle-ra jellemző könnyebb és világosabb, mészkőben és fosszilis tengeri maradványokban gazdag terres blanches található finomabb textúrájú tételekkel. Roumier-nek mindkét területen vannak tőkéi, a termést külön dolgozza fel, csak a kész borokat házasítja végül. Durvaságot a mi palackunk nyomokban sem tartalmazott, ez minden bizonnyal a borászatot 1982-től irányító Cristophe-nak köszönhető: a burgundi „új generáció” egyik legelismertebb és legtehetségesebbnek tartott borásza rendkívül finom kézzel dolgozik. Barthod-val nemcsak a családi borászat hasonló megreformálása köti őket össze, de mindketten fontolgatják a biodinamikus átállást, illetve a sélection massale-t preferálják a klónszelekció ellenében. Roumier az egyes, eredeti tőkék szaporításával ugyanis nemcsak a dűlők karakterének és ízeinek átörökítését szeretné megvalósítani, de retteg a klónok támadásától; úgy véli, egyetlen klón esetén túlzott hangsúlyt kaphatna a pinot noir adott klónra jellemző gyümölcsössége, míg vegyes telepítés esetén (7-8 külön mikroültetvénnyel) a klónok jellemző aromái kioltják egymást, és a terroir felfalja a szőlőfajtát.  

[dagadtos] Sokkal nyíltabb, mint az első bor. Áradó málnás gyümölcsösség földes jegyekkel és vonzó, nehezen definiálható fűszerességgel. Kóstolva robban, az intenzív málnásságot alig érezhető tölgy, fűszerként talán babér és kapor, illetve egy krétás-kőfalas jegy egészíti ki, ha hinnék benne, még azt mondanám, ásványos. Könnyű, de nem erőtlen; feszes, mégis kedves és elegáns. Többen is hiányolták belőle a mélységet, rám azonban hatott a mágia, nem kerestem rétegeket vagy koncentrációt, elkábított a parfümös, bódító, végtelen élvezet. Varázsbor. 8-9 pont.
[Octopus] Nehezen megfogható illat, lényegesen nagyobb komplexitással, mint a Barthod esetében. Gyümölcsei érettebbek, sötétebbek, fekete cseresznye és fekete ribizli jön elsősorban, az egyéb rétegeket fűszerek, mesterien adagolt hordó alkotja. Mintha egy kis sajt is bevillanna. Nehéz lenne ráunni. Szájban kedvesebb, kerekebb, húsos tömörséggel, besimuló savakkal, cserei is moderáltabbak. Az illat mélységét azonban itt nem éri el. 7+
[Palack] Mély, földes, erdei gyümölcsös gazdag és rétegzett illat. A korty krémes, sima, inkább karcsú, fűszeres és kedves, ugyanakkor remek szerkezete van. 7 és 8 pont között. (240 euró)

Morey-Saint-Denis

A két világhírű szomszéd (északra Gevrey-Chambertin, délre Chambolle-Musigny) szorításában kisebbségi komplexusokkal küszködő Morey-St-Denis négy megbecsült grand cruje ellenére sem tudott a többiekéhez fogható elismertséget kivívni magának, bár úgy tűnik, néhány kiváló borász munkájának hatására napjainkban a frusztráció csökken, a reputáció növekszik. A presztízsbéli lemaradás részint a borkedvelők és –írók komparatív felfogásából táplálkozik/táplálkozott: úgy vélték, Morey kevésbé illatos, mint Chambolle, de kevésbé strukturált, mint Gevrey (és véletlenül sem illatosabb, mint Gevrey vagy strukturáltabb, mint Chambolle), nincs igazi egyéniség vagy karakter a boraiban, részint pedig abból, hogy Morey nem rendelkezik olyan vezető grand cruvel, mely Burgundia abszolút elitjébe tartozna. Míg Gevrey, Chambolle vagy Vosne esetében nem is lehetett kérdéses a dűlők neve, melyekét a falvakéhoz tapasztották, addig Morey útkeresését jól jelzi, hogy nehéz meghatározni a fennhatósága alá tartozó legjobb területet, de ha muszáj, a Clos de la Roche-sal vagy a Clos de Tart-ral valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, mint a felvett St-Denis-vel.

Domaine Dujac Morey-St-Denis Premier Cru 2006

Harmadik két csillagos birtokunk az estén Clive Coates szerint. A most mindössze 44 éves domaine és vezetője, Jacques Seysses komoly szerepet játszanak Morey fokozatos felemelkedésében. A top birtokok esetén szokványos módszereken kívül (kísérletek biodinamikával, selection massale-lal, rendkívül szigorú termésválogatás, etc.) leginkább két ellentétes irányból érkező törekvés jellemzi a borokat: az átlagosnál több újhordó (premier cru esetén 60%, grand cru esetén általában 100%) modernnek, a bogyózás teljes hiánya (természetesen az éretlen vagy rothadt szemeket leválogatják a fürtről) tradicionálisnak mutatja őket. (Ne keverjük össze a birtok és a négociant (Dujac Fils et Pére) borait!)
Morey-St-Denis-re jól jellemző módon a premier cruk között sincs igazi vezéregyéniség, a 20 dűlőből sem méretben, sem minőségben nincs igazán kiemelkedő, nem véletlen, hogy a Dujac sem palackozza külön őket, hanem házasít. (A bor háromnegyedét egyébként az 1987-ben újratelepített Les Ruchots adja, melyre a kezdeti gyenge teljesítmény után érdemes figyelni, a tőkék öregedésével ugyanis a minőség ugrásszerűen javult az elmúlt években állítólag.)

[dagadtos] Már színben is sötétebb egy árnyalattal, mint a chambolle-ok, valahol a rubin és a bíbor között lehet, orrban aztán pláne – parfümös játék helyett mélyebb, fásabb, édesebb illatok, málna helyett meggy és fekete cseresznye. Szájban is súlyosabb, rusztikusabb, tele édesfűszerekkel, gyümölccsel és –legalábbis pinot noirhoz képest – tanninnal, mellette izgalmasan sós, nem fordul unalomba. Kevesebb sarokkal és éllel meglehetne a nyolcas is, az erős 7 pont viszont szögleteivel együtt sem kérdéses.
[Octopus] Édes, érett gyümölcsök az illatban, a piros és a sötétebb spektrumból is, továbbá egy kevés medvecukor. Példás hordóhasználat. Ott van a fa határozottan, de éppen csak fűszerez, és nem hivalkodik. A gazdagság szájban is folytatódik, remek szerkezet és kiváló egyensúly mellett. A korty szép kerek, bár a zárás cseresebb. Szinte könnyednek hat, utóíze hosszú. 7/8
[Palack]  Gazdag, gyümölcsös, kicsit darabos, finoman fás illat. Szájban rusztikus, gyümölcsös, vastag, jó sok finom tanninnal.  7 és 8 pont között. (65 euró)

Clos de Tart 2006

A 7.5 hektáros clos-t sosem osztották fel tizenkettedik századi létrejötte óta, szinte változatlan formában vészelte át az elmúlt nyolc és fél évszázadot, és ma is egyetlen kézben van, a Mommessin család monopóliuma. Az 1939-ben grand cruvé avatott terület a Bonnes-Mares északi folytatása, pontos elhatárolásukkor még támadt is némi bonyodalom a huszadik században. A hosszú ideig kissé lenézett clos-val a birtokhoz 1995-ben csatlakozó Sylvain Pitiot csodát tett, megszállottságával és reformjaival elérte, hogy lassan nem túlzás a Clos de Tart-t Morey igazi esélyének, legjobb crujének és egyben birtokának tartani. A borász az addig homogénnek feltételezett területet talajvizsgálatok alapján hat külön zónára osztotta, és egymástól teljesen függetlenül, külön kezeli őket. A tőkék átlagéletkora hatvan év körül mozog, az újratelepítés itt is sélection massale-lal történik, a 25 évnél fiatalabb tőkék gyümölcse a deklasszifikált másodborba, a Forge de Tart premier crube kerül. Pitiot kifejezetten későn szüretel és 100% újhordót használ – minden lehetőséget megragad tehát, hogy barátságosabbá tegye a Clive Coates által legrusztikusabbnak, legférfiasabbnak tartott grand crut a faluban.

[dagadtos] Bár a Clos de Tart-t a Bonnes-Mares-ral szokás rokonítani, sokkal inkább a Dujac világa ez, mint a Roumier-é – csak szintet és súlycsoportot váltottunk. Már egyértelmű bíbor szín, és vastag fekete cseresznyés, intenzív keleti fűszeres, édeskés tölgyes illatok egészen komplexen és izgalmasan. Kóstolva fantasztikusan tömör és feszes, igazi színizom bor: felesleg nélkül, kikezdhetetlen struktúrával hozza az illatban ígért aromákat – a különleges orientális fűszerek némi mentollal kiegészülve még a kissé magas alkohol melegségét is majdnem teljesen ellensúlyozzák. Tanninjai sokak kadarkára hajazó pinot-képét rombolnák le egy életre, de roppant ereje mellett is van benne valami elegancia. Óriási bor, és 10 év múlva is az lesz. Erős 8 pont
[Octopus] Szálazhatatlan, mélységesen mély illat, leírhatatlan fűszerekkel, szárított rókagombával, de van itt még pörkölt tökmag, cseresznye, fekete cseresznye, és sajt is. A korty szinte megbonthatatlan, minden a helyén, talán csak az alkohol érződik egy kicsit magasnak. Száraz, lendületes, határozott cserekkel, kiváló szerkezettel. Hosszú. Izgalmas, nagy bor az út elején. 8+
[Palack] Egyedi, izgalmas illat, érlelt sajtokkal a gyümölcsök mellett. A korty sűrű, koncentrált és rendkívül feszes. Nagyon egyben van, hibátlan struktúra és elegancia jellemzi. Erős 8 pont. (240 euró)

Legközelebb Gevrey-Chambertinnel és Vosne-Romanée-val folytatjuk.

Címkék: pinot noir hétpontos nyolcpontos kilencpontos burgundia roumier clos de tart ghislaine barthod dujac chambolle musigny morey st denis bonnes mares les cras

4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr914289509

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.03.05. 10:12:01

A bejegyzésed bekerült a Mandiner blogajánlójába.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2012.03.05. 08:30:40

Dagadtos: Nahát! :)) Az esemény végül nem csak az emlékeinkben él tovább !
Életem legkomolyabb kóstolója volt, ezért fogadd végtelen hálámat! :)

A fenti jegyzetkhez: gyakorlatilag száz százalékig dagadtos leírásaival, értékeléseivel tudok azonosulni.
A fenti 4 közül nekem is a Bonnes-Mares volt a kedvencem, olyan volt, mint a libbenő selyem, mégis tele intenzitással. Elbűvölő bor volt. Eleganciája nálam is a Clos de Tart fölé emelte, utóbbi nagyobb töménysége és tömörsége ellenére.

Kelevéz 2012.03.05. 10:20:36

Dagadtos! Megdobbant a szívem, ahogy a beszámolót megláttam. Nagyon nagy élmény volt az az este. Örök hála!

európai 2012.03.05. 10:45:15

Nagyon komoly. Így helyes. Burgundia varázsa.

európai 2012.03.20. 12:35:15

Éppen ma ittam a Dujac 2009-es Morey-St-Denis Premier Cru 2009 palackját. 8 pont!