Terroir kékfrankos, hungaricum kadarka, újraéledő csóka, hazára lelt cabernet franc és mondjuk kifinomult pinot noir. A merlot meg menjen inkább csak haza. Mentségemre szóljon, hogy ez a kóstoló még előtte volt, akkor még nem tudhattam. Persze azt már akkor is lehetett sejteni, hogy…

Nagyon rákapott a magyar a pinot-ra, illetve ezt nem tudhatom, de a borászaink biztosan. Szinte nincs olyan jegyzett pince, amelynek ha van egyáltalán vörösbora, az ne pinot noir volna. Az elmúlt években a legváratlanabb helyekről derült ki, hogy titokban évek óta pinot-t babusgatnak…

Augusztus végétől tartó maratoni szüretünk véget ért! – majdnem. Egy kis kísérleti cabernet savignon még kint maradt. Az ideális, az előző évekhez képest csodálatos időjárás tökéletesen érett, egészséges szőlőt teremtett. Úgy gondolom, éppen a megfelelő időben,…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Kékfrankosban jól teljesít, zweigeltben verhetetlen, ha ez találós kérdés lenne, nyilván mindenki rávágná, csakis Ráspiról lehet szó. Ha úgy szólna a feladvány, hogy ki az a termelő, aki a Weninger mellett még remek merlot-t készít Sopronban, akkor talán már többet kellene…

Az év elején nagy reményekkel, jelentős sajtószéllel és általában kedvező első benyomásokkal indult Ráspi, a fertőrákosi druida budapesti vendégszereplése. Aki járt már Fertőrákoson, és ismeri valamelyest Horváth József egyéniségét, elveit és gyakorlatát, az tudja, hogy…

Sopronból két homlokegyenest ellenkező értékelést kaptunk az idei évjáratról. Horváth "Ráspi" József szerint a tízes skálát lefelé kellene bővíteni ahhoz, hogy az idei év nehézségeit érzékeltetni lehessen. Franz Weninger szerint viszont 2010 náluk potenciálisan…

A zweigeltek után néhány nappal kékfrankosokat kóstoltunk: osztrák-magyar örökrangadót játszottunk ezzel a fajtával is. A mérkőzés a Drop Shop borbár pályáján zajlott, ahol a most zajló októberi párbaj résztvevőit teszteltük, megerősítve a magyar csapatot néhány rutinos,…

A szombati posztban ismertetett londoni osztrák-magyar bemutatón részt vett a magyar borok iránt őszintén érdeklődő, és azokat elég jól ismerő Isabelle Legeron MW. Isabelle Legeron az első francia nő, aki Master of Wine címet szerzett, és ő volt a „háziaszonya” a…

A borvilág wunderkindjei közül az egyik a szomszédunk: Ausztria. A vöröseknél világszerte jóval kevesebb hájpolásban részesülő fehér oldalon az utóbbi öt év talán legnagyobb áttörése az osztrák zöldveltelini, ami úgy vált divatossá és közkedveltté, hogy közben nem ment…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Bormámor helyett bordepresszió. Őszi Dionüsziánkon haláltáncot jár az eső, vidáman tiporja a szórakozást, a bevételt és az érettséget; élteti a rothadást. Csak remélni lehet, hogy a hétvégére visszatér a kiváló tegnapi idő és hangulat – nem is tudom, láttam-e már…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Múlt héten félbehagytam a rozébeszámolót, pedig a kóstolást még egy lendülettel sikerült letudnunk. Nagy meglepetéssel a második nyolcasban sem találkoztunk, mégsem fáradtunk bele annyira, mint előtte tartottunk tőle. A kitartóbbak (vagy türelmetlenül legörgetők) a poszt…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A magyar borok minősége a borvilág egyik legjobban őrzött titka lehet, írja új posztjában Jancis Robinson. Ez egy olyan állítás Európa legismertebb és elismertebb borkritikusától, amit még nagyon sokszor fognak idézni, és mi is büszkén hivatkozhatunk rá. Jancis Robinson szemmel…

Ott tartottam legutóbb, hogy a kiváló fehérek után vörösek nyomába eredtem a Kézműves Borok Házában. Bármennyit is köptem, bármekkora kíváncsiság is hajtott, ismét kiderült: még az alkoholista is ember. Fárad, tompulnak az érzékei, fogy az ideje is, így sajnos nem érhet el…

Nem könnyű a művelt alkoholista dolga, szegény a borhűtőjéből nem tud nyugodtan elővenni egy üveg bort. Már bontáskor legalább egy tucat rosszalló online szempár szegeződik rá: ugye nem róla akarsz írni már megint? Ha erre azt válaszolom: nem, csak úgy megiszom, akkor rögtön…

Gábor vagyok, alkoholista. Ezekkel a szavakkal kezdtem életem első olyan borkóstolóját, amin nekem kellett beszélnem a borokról. A figyelmet a kezdő mondat után megkaptam, mondani sem kell. Művelt alkoholista, magyarázkodtam. Nevettek. Majd előre mosakodtam kicsit a borsor miatt. A…

Egy kicsit én is úgy jártam, mint palack a Mondovinón, aki bármilyen lelkesen is kereste a Blaufränkisch-t, a végén katarzis helyett csöndes apátiába csüggedt a köpőjével. Csak úgy róttam a standokat a Hofburgban, hiszen lassan nehezebb osztrák kékfrankost 90 pont alatt találni a…

Előző két középkorú kékfrankosom nem okozott csalódást: a Villa Tolnayt és az Orsolyát is szépnek találtam. Ezen aztán jó fel is bátorodtam, így a mini-maraton végére fokozva a tempót - mintegy dőzsölve - együtt bontottam rögtön kettőt. Egyikük sem újonc itt nálunk:…

Folytatódik a számadás a szilveszteri és újévi dőzsölésről. A pinot-k után teljes volt a vakság, a második körben semmilyen támpontot nem kaptunk. Némi világosság így is gyúlt: az első és a harmadik palackról ordított, hogy Ráspi. A fajtát/fajtákat azonban aligha tudtuk…