Rövid nyaralási fordulóból adódóan összevissza boroztam az elmúlt napokban, hetekben, és megint akadt néhány tétel, amelyekről érdemes röviden szólni, hadd ne feledődjenek visszhangtalanul el. Nagy durranás nem akadt, jegyzetek nem készültek, mégis.

Kezdem bizonyos Ribling Ferenccel, aki egészen kicsiny termelő, a szekszárdi Istifán-gödrében van nem nagy pincéje, három és fél hektárja hozzá a környéken, és azt mondja, a bikavérje egészen jó. Na, ez ki is lett próbálva nemrégiben, konkréten a 2003-as. Többnyire öreg fahordókban érlel az idős mester, ez érződik is a boron, ám nem büdösség formájában, hanem az elsődleges gyümölcsillatok hiánya által. Van ehelyett fűszeresség és érettség, továbbá közepes test és dicséretesen száraz karakter, kellemes ivóbor, vagy hogy is szokták mondani ezt, valahol a 3 és a 4 pont között félúton.

Aztán meg összefutottam Bussay László 2005-ös Esküvéjével magam is, amelyet épp az imént méltatott AM kolléga. Hét falu háziorvosa nagy kedvencem nekem rég, és általános tapasztalatom, hogy műveit – a 2003-asakat leszámítva – nagyon is megéri érlelni hosszan, hiszen olyan harmadlagos erényeket csillogtatnak idővel, amilyeneket csak nagyon kevés konkurens. Ehhez képest hülye voltam kibontani ezt a derék 2005-öst, és nem is volt elsöprő, illatban zártnak, ízben harciasnak bizonyult egyszerre, igaz, kéthétnyi állongás után máris előjött belőle remek füstösség és minerália, melyekért odavagyok amúgy. Most 4 pont ez nálam, de vagy két év múlva másfélszer több lesz, vitán felül.

Luka Enikő 2004-es soproni kékfrankosáról pár hónapja szedtem le a keresztvizet, most meg ugyanazon évjárat zweigeltje forgott fenn a terítéken. Ez jobb, legalábbis különb állapotban van, mint amaz télvíz idején. Míg a kékfrankosban mindenféle rendezetlenségek hergelték érzékszerveimet, ez már összeállt valamelyest, volt élvezhető gyümölcsössége, simasága és ihatósága, noha az úgynevezett biztosítékot nem verte okvetlenül ki. 4 pont, ami árértékben változatlanul nem fenomenál.

Hirtelen nem is tudom, a leánykori nevén Eurobor Kft.-t hogyan kell szólítani perpillanatnyilag, Tűzkő Birtoknak vagy Tűzkő Dombnak, esetleg bele-e kell-e keverni valahol a Bátaapáti megjelölést, a lényeg, hogy a 2005-ös tramini kitűnő. Nem a mélységet kell keresni benne, hanem az üdeséget, mert abból van bőséggel, szép zöldes, és illatozik, mint a pinty, nem fülledten-parfümösen, ellenben rózsásan-virágosan-gyümölcsösen, és ennyi elég, pláne, hogy karcsú a test és ropognak a virgonc, ám jól fésült savak. Ez a 4 pont igen izmos 4 pont.

A rozéért nem rajongani kell, viszont meg kell inni nyáron jól – nem mindég –, igaz, vannak kivételek, Provance, Tavel, Lőrincz György, de most nem az ő boruk csúszott le jóízűen, Konyári Jánosé és Dánielé annál inkább. Cabernet-ből és merlot-ból készült ez, színe rendben, finoman vaníliás és gyümölcsös, acidokból pontosan annyit tartalmaz, amennyit ildomos, üdít, frissít, úgy látszik, 4-eseket tudok ezúttal osztogatni kizárólagosan.

Az Etyeki Kúriát mostanában nem mindenki szereti , tény, hogy nem bonyolítják túl a boraikat, emellett pedig a technológiai fegyelemre és tisztaságra helyezik a hang súlyát, ugyanakkor ami ebből következik, azt általában jólesik inni. Pláne, hogy érezni vélek belőlük valami ásványos-etyekies karaktert ráadásképp. Mint a 2005-ös chardonnay-ban is, amely emellett füves-friss illatokat, közepes testet, határozott savakat és arányosra szerkesztett szerkezetet tartalmaz. Megint egy csillagos 4-es.

És végül: kárpátaljai barátomnál kábé húsz éve állt sifonér tetején a Kiskunhalasi Borkombinát Halasi Zöld Veltelinije, félédes verzióban, amelyet most halált megvető bátorsággal behűtöttünk és kibontottunk. Ez nem volt könnyű, mert a meghökkentően feszesen záró műanyag dugót alig bírtuk kipiszkálni belőle. Pontosan mely év gyümölcse a bor, nem tudhattuk meg, mert az évjárat-megjelölést minőségi mivoltához képest lespórolták róla, akkor tán nem kellett feltüntetni kötelezőn még. A színe – sötét sárga, közel a barnához – nem gerjesztett sok bizalmat, az illata alapján viszont még élt. Ízében szintén. Sok primér és szekunder aromát nem szálazhattunk szét, terciert sem nagyon, csak valami mézes érettség révén kínálta magát, de a lényeg, hogy simán, erőlködés nélkül el lehetett fogyasztani. Ha muszáj, a 3 pont megvan. Ezúton is gratulálunk a kombinát valamennyi dolgozójának.