Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Pók Tamás tízéves lett, de átalakul

2005.09.22. 22:39 - Albert gazda

Megtiszteltetés történt. Nem vicc, kaptam meghívást Pók Tamás születésnapi bikavérszemléjére. Örültem és elmentem. Továbbá megkóstoltam pontosan tíz bikavért, vertikálisan, 2004-től 1995-ig. A Pók-Polónyi Pince – a vadásztatásban otthonos Polónyi György igazán csendes társ, a borkészítés Pók reszortja volt, maradt – tízéves, ez volt az egyik úgynevezett apropó. A másik az, hogy a tízéves Pók-Polónyi Pince megszűnik. Beolvad a Monarchiába, végképp. Az elmúlt négy-öt esztendőben sem nagyon volt már külön. A márkanév viszont marad, ha minden igaz: lesz még tavasz, lágy kenyér és PPP-bika meg leányka-zengő. Ez jó.

Mondtam már biztosan – hiszen ismételgetem mostanában feszt –, hogy mindenáron őszinte vörösborokat akarok inni. Elegem van a 15-ös alkoholfokokból, unom az édes tanninokat, nem kívánom a másfél évesen perfekt, bársonyos, jó ivású monstrumokat. Küzdeni akarok. Azt akarom, ne illegesse magát a veres. Hagyja, hadd dolgozzam vele.

Amíg Pók Tamás borai fiatalok, addig nehezen nyílnak. Ez régi tapasztalat. Volt például az 1997-es Nagy-egedi Kékfrankos. Ezt másfél évesen piszkáltam meg először, és visítva menekültem. Brutális savakra emlékszem, semmi másra. Aztán megnéztem még egyszer, másfél évvel később. Tökéletes volt. Széle-hossza egy struktúrával, állatokkal és gyümölcsökkel, mindennel, ami kell. Aztán amikor Pók Tamás borai megöregebbednek, akkortól megint nehezen nyílnak. Ez újdonatfriss tapasztalat. Viszont élnek, mint a vöcsök. De idő kell nekik, a palackban, a dekantálóban, a pohárban. Nem gyorstesztborok, az fix. További érdekesség: a legöregebb delikvens is élénk rubinszínben játszik, itt-ott vöröses reflexekkel, de semmi barna, sehol. És elöljáróban még ezt: nulla alkoholtúltengés, nulla édesség, nulla Parker. Egriség. Az egriség az, amiben nincs az, amiről az előző mondatokban szavak estek.

Szóval, őszinte borokkal kedveskedtek nekem. Nekünk. Tízzel, szám szerint. Most nem pontozok, mert egyformán iskolázott, egyenletes színvonalú darabokat egymáshoz mérni így minek. Úgyis kiderül, melyek tetszettek leginkább.

A 2004-es hordóminta – amit úgy dobtak össze, a kóstoló kedvéért – szederrel és hasonló színű gyümölcsökkel hozakodott elő illatban, aztán borsot és mentát mutatott. Kis füstöt még. Közepes test, jelentős savak, a végén savanyítanak. Nagyon magas bor, ám érezni, hogy összeérik, kiegyenlítődik ez előbb-utóbb.

A 2003-as színében, hm, már van kis téglavörös, illata sűrűbb, füstösebb, animálisabb, izgalmasabb, a pohár falára gyönyörű ablakokat rajzol. Ízben lényegesen vastagabb, mint utóda, meggyes-epres, szerkezetileg még mindig inkább magas, mint széles, utóízét sem a díszítés viszi. Hanem a savak. Superiornak szánják.

A 2002-es készen van, majdnem. Piacon még nincs. Vörös csillanások ebben is, orrban gyümölcsök és mélység. Játszik, teste több a mediumnál, de nem nehézkes. Struktúrája abszolút rendben, nem lóg ki semmi, utóíze hosszú és tartalmas. Dinamikus, nagyon egri.

A 2001-es vehető, iható most. Négyévesen. Nagyon helyes: Pók Tamás bikavéreinek pontosan négy évre van szükségük. 2001 ocsmány év volt Egerben. Nem egy derék mester nem is palackozott bikavért. Pók igen, jól tette. Fűszeres és elsősorban szép. Épphogy közepes test, egyensúlyban minden, ami kiegyensúlyozandó. Nyílik a pohárban, játszik, megy előre. És még kétezret sem kell fizetni érte.

A 2000-es színében fiatalosabb, mint az előző három, semmi tégla. Sűrű, sok gyümölcs, aszaltak, ebben az vintédzsben először, árnyalatnyi animalitás, csepp bizonytalanság. A legszélesebb a sorban – az utána következőkhöz képest is, mondom utólag –, de tartása derekas, 2000-hez képest pláne. Hosszú, utóíze kifejezetten zamatos és nemkülönben harmonikus.

Az 1999-esben egyformán játszik a gyümölcskosár meg az animália. Érett, tartalmas, izgalmas. A legszebb – megint csak, az öregebbekkel összevetésben is. A 2000-es szélesebb, ez szebben felépített. Struktúrája egészségesebb már nem is lehetne. Integrált savak, tannin, amennyi kell. Öt perc alatt is rengeteket fejlődik, a gyümölcsök felől az érett, kifinomult animalitás felé hajol, kávés jegyeket mutat. Az én borom.

Az 1998-as rőtebb, előbb megdöbbentően animális, aztán növényessé fejlődik. Főtt hús, leveszöldséggel. A kor már megérintette – hiába, ez is egy olyan évjárat, amelyben ismert nevek nemhogy vörös, még fehérbort sem feltétlenül palackoztak Egerben. Ahhoz képest él. Bár: egyszerre lesimultak a gyümölcsei és erősek a savai, magyarán, kissé már széttart, savanyít.

Az 1997-es előbb sűrűnek mutatja magát, majd szerény erjedség üti fel imaginárius fejét. Vagy inkább lekvár. A savak megint külön pályán mozognak némileg, de szó sincs a bort értékelhetetlenné nyomorító disszonanciáról. Aztán múlnak a percek – és egyre szebb, koncentráltabb, okosabb lesz a bor, sokadszor.

Az 1996-os érdekes mód világosabb, majd jön az eggyel fentebb már bemutatkozott lekvár. Ribizlilekvár, mondjuk. Nyílik, játszik. Ami elsőre furcsaságnak tűnt, élénkségbe megy át. Picit savanykás, de tartalom bőven van. Aztán a nagyszabásúnak ígérkezett kitárulkozás elakad valahol.

Az 1995-ös szenzációs start volt a PPP-től - ezt a maga idején is tudtuk, most megerősítjük. Színe még mindig szikrázik, illata animális és lekváros. Sűrűn, olajosan mozog a pohárban, két ablaksort rajzol a pohár falára. A percek múlnak, az érett gyümölcsök jönnek. Többször nem mondom, de utoljára: tökéletes struktúra. Mellesleg: magnum verzióban még hozzáférhető, nem is embertelen áron.

Címkék: kóstolás

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr3113045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

henar 2005.09.23. 08:02:21

egri borok FOREVER !!!

Spern 2005.09.23. 11:14:44

Kár hogy nem voltunk ott. :(

Ferraiolo 2005.09.23. 11:45:57

Szép és tanulságos lehetett...

Spern 2005.09.23. 16:25:01

Ferraiolo: Úgy látszik már nem tudjuk meg milyen tanulságos. :)

Spern 2005.09.23. 16:26:02

Ferraiolo: Úgy látszik már nem tudjuk meg milyen tanulságos. :)

ajvé 2005.09.23. 18:30:21

Ki vagy te, hogy meghívtak?

gizi 2005.09.24. 17:29:58

henar barátom! Milyen igazad van! :)

Dobó 2005.09.25. 01:05:47

Egriség!? Hogy mered ezt így kijelenteni?

tf1 2005.09.25. 07:56:11

Ahogy Pók Tamás készíti a borait, az már művészet

shiraz 2005.09.25. 16:39:45

Hej az a 95-os Bikaver... De biztos igaza van annak aki "ujvilagi" borokat akar Magyaorszagon kesziteni/keszitettni.

züm-züm 2005.09.25. 21:37:13

Annyira szívhez szóló ez a cikk és a hsz-ek is, hogy mi mást is kívánhatnék Albert Gazdának és Nektek, mint azt, hogy minden napra jusson poharaitokba néhány korty Pók Bikavér! Egészségetekre!

Spern 2005.09.26. 12:51:41

Azért nem innék minden nap 95ös bikavért, arra jó a könnyebben csúszó vörös. 10 szülinapra viszont jó választás volt.

egy 2005.09.26. 15:03:16

Mindenkinek tudom ajánlani Pók Tamás Két(!)frankosát, mely két külőn dűlő (a Nagygalagonyás és a Nagyeged) kékfrankosának csodás házasítása. Nemrég volt szerncsém a még csak hordóban lévő Rajnai rizlingjét és mit is mondjak, külön kategória.

hobitfalvi 2005.10.03. 21:29:46

inkább iszom egy "egy évjáratos" pincészet borait, mint egy olyan picészetét, amely tíz év alatt egy jó bort sem tudott felmutatni. :-O)))

mlaslo 2005.10.04. 20:43:11

Dr. Pók Tamás nem véletlenül készít ilyen szép borokat! A'95-ös Bikából még van vagy 6-8 palackom. Leellenőrzöm a dolgokat. Abban egyetértek, hogy nehezen nyílnak ki, de hogy bármelyik borában leveshús, meg leveszöldség lenne? Remélem, ezt Te sem gondolod komolyan. Gyakorlatilag tele van a hócipőm a valóságtól teljesen elrugaszkodott, ormótlan szinonímákkal, hasonlatosságokkal. Miért kell ez? Nem lehet a bort egyszerűen annak tisztelni, ami?

Wals 2005.10.05. 12:44:14

95-ös Bikavér kb 5 palack 97es Bazilika kb 10 palack Ha kell valakinek tudok szerezni. :)

kékfrankos 2005.10.18. 10:07:32

95- ös Pók Bika, feszül az még a palackban, kevés magyar vörös van amelyiknek 10 éves létére, van még egy pár éve, és nagyon egri, nagyon magyar.
süti beállítások módosítása