Az Ikon egy kurva jó vörös kurva jó áron. Kis magyar abszurd szentségtöréssel és feltételes happy enddel. Hogyan lehet egy 1350 forintos borral a tízrugós 2002-es Gere Kopár aromavilágát fölidézni?

Egyszer volt, hol nem volt, volt 3 földszerető ember, akik már utálták a sublótba dugdosni a pénzt, meg az állam is már nagyon akarta a regionális fejlesztést, ezért úgy döntöttek, hogy Konyári János vezényletével grundolnak egy 60 hektáros birtokot Rádpuszta határában. Onnan fog majd hömpölyögni a megfizethető minőségi bor (600.000 palackot terveznek évente). Most egy fehér és egy vörös a kínálat, de lesz még rosé, pinot noir, nagytestű vörös. A fehér most 800, a vörös 1.350 Ft.

A vörös Ikon még alig került forgalomba, a borászat is csak papíron létezik, de máris kalandos múltja van. Az Ikon ugyanis – és ilyen magyarral most esett először – elhozta a nagyaranyat a Concours Mondial de Bruxelles nemzetközi borversenyről. De az az Ikon egy másik Ikon volt, ami már nem Ikon, hanem Konyári Sessio. A brüsszeli nevezés idején nagy volt a kapkodás, és így a balatonlellei Solus-aspiráns, jobb híján, kölcsönkapta a már foglalt Ikon nevet. Gondolom, Brüsszelben még most is azt hiszik, hogy az 1.350 ft-os Ikon nyert, és a brutálmerlot Sessióról nem is hallottak. Ha ez kevés lett volna az ellenséget összezavarni, akkor tegyük még hozzá, hogy Rádpusztán, ahol az Ikon borászat székel, még csak az alapozásnál tartanak, vagyis az Ikon borok valójában Konyári-borok.

Aztán itt van még a szoft-blaszfémia, amit nem tudok szó nélkül hagyni: a pogány marketingesek újabban a keresztény kultúrkör fogalomtárát fosztogatják. Van már ugye St. Andrea, Szentvér, Misebor. Ha így megy tovább, hamarosan a polcokra kerül a Szentháromság Cuvée (klasszikus bordói blend), aztán a Jézus vére (überbikavér). (1989-ben Komeini ajatollah vérdíjat tűzött ki Salman Rushdie fejére, mert az a regényében Mohamed prófétával posztmodernkedett. Vajon Alekszij pátriárka mikor hirdet rituális Ikon-öntést a Volgába?)

Dávid Merlini bújt a lellei hordókba?

Az Ikon Vörös cabernet sauvignon és merlot házasítása, vagyis a Loliense vörös (a Pannon Bormustra győztese) házon belüli riválisa. Színében, illatában, viszkozitásában egyaránt prémium bort ígér. Illatban a cabernet dominál: örölt paprika, fém és fekete bors. Szájban telt, harmonikus, meggyes és fűszeres kis édességgel. A hosszú lecsengés cseresznyés-vaníliás, a legvégén keserűcsokoládé. Finom. Hiperkritikus szájjal nézve: az ideálisnál több fa, kesernye és tannin. De összességében igazi bombázó.

Most már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy hogyan lehet egy 1350 forintos borral a tízrugós 2002-es Gere Kopár aromavilágát fölidézni. Szerintem ez a képlet vagy a farkánál vagy a fejénél bűzlik. Vagy mindkettő, de most a farok van terítéken. Mert az már a parajelenségek világába tartozik, hogy egy olcsó vörös, a 2004-es évjáratból azokat a nagyboros jegyeket tudja, amelyeket akár egy-két évvel ezelőtt is a csúcskategória privilégiumának gondoltunk. Dávid Merlini bújt a lellei hordókba?

Az érzéseim tehát felemásak: az Ikon szerintem nem őszinte bor, de nagy sikert jósolok neki, és mivel sokakat fog olyan élményben részesíteni, amiről korábban legfeljebb álmodtak, megérdemli a sikert. Én is fogok belőle spájzolni.

A MA minősítése: (érzékszervileg:) 5p, (gondolatilag: 4)