Március idusán sikerült végre eljutnom Szomolyára, a helyi nevezetességhez: Kaló Imréhez, az erdész-borász emberhez. Már a fogadásunkkor 200 százalékon ég, alig bírunk lépést tartani vele, amikor fölvezet bennünket a pincéhez. Aki itt lemaradt, az később már aligha tud felzárkózni.

Megtudjuk, hogy kb. 15 hektáron gazdálkodik, a talaj riolitos, a fajtaösszetétel igen széles (19 fajta). A főbb fajták a kékfrankos, a leányka, a chardonnay és a zöldveltelini. Az arány 60-40 a fehérek javára –, de az újabb telepítéseknél már olaszrizlingben gondolkozik és hárslevelűben. Ezen kívül 35 hektárnyi területen gazdálkodóknak ad tanácsot (hogy Albert gazdára utaljak), segít be valamilyen módon. Kaló Imre nagyon büszke arra, hogy amikor elkezdte itt a borászkodást, még csak cca. 75ha ültetvény volt, ma pedig 150 hektáron terem újra a szőlő, abban a földben, ami mindig is arra teremtetett. Vendéglátónktól azt is megtudhattuk, hogy a szomolyai fekete cseresznye, az egyetlen, amely alany nélkül is szaporítható, és ahol ez a cseresznye jól érzi magát, az valószínűleg a szőlő számára is megfelelő terület.

Kaló Imre a természetesség feltétlen híve, nála nincs a kénen, a hordó fáján kívül más anyag, amivel kezelné, kiegészítené, pótolná, csiszolná azt, amit a föld adott. Általában 15 mázsás terheléssel dolgozik hektáronként, és 2-3 rügyre metsz. Az ilyen visszafogott termés mellett is csak színlével dolgozik, prése nincs, a durva seprő is kikerül. Így egy mázsa szőlőből, kb. 50-60 liter az, ami a hordókba kerül erjedésre. Seprőkevergetés nincs, nem akarja ezzel vastagítani a borát.

2001 Freiburgi Tramini: Felkészületlenül ért a bor, mondták előre, hogy itt csuda dolgok lesznek, meg sok "hűűűű", meg "azannyát!", de ilyen erős kezdésre nem számítottam. Illatában rózsás, parfümös ahogy kell, mellette még finoman túlérő cseresznye. De az igazi ütés csak a szájban ér, olyan vastag a bor, mintha gél lenne a nyelvemen. Tökéletes savszerkezet, íze sallangmentes, utóíze a leghosszabb, amit eleddig ennél a fajtánál tapasztaltam. Arisztokratikusan tiszta bor.

2005 Rizlingszilváni: Ha nem 4 kilót terem, milyen szép bora lehet, hallhattuk, és csodálhattuk. Feszes szerkezet, szép sav, citromosság, rozmaring halványan, és szőlőíz, töményen. Komolyan elgondolkoztató, mit lehet elérni a fajtával.

2004 Zöldveltelini-Leányka-Chardonnay: Jelenleg még alakulóban a bor, almasavbomlás jegyei vitték a prímet, de érződött itt is a szép anyag.

2003 Zöldveltelini: Virágos, vastag, élénk sav. Még erjed a cukra. Alalkulóban lévő bor.

2000 Zenit: 2 évig erjedt. Nagy koncentráció, de a fa kicsit hangsúlyos.

1997 Leányka: A kezdetek bora, még cukorpótlással. De: olyan friss a bor, annyira szép a savszerkezete, hogy 1-2 évesnek tippeltük elsőre. Kicsi zöldesség azért felsejlik az ízében. 6 évig erjedt hordóban.

2001 Leányka: Tropikális, hansúlyos botrytisesség, gazdag beltartalom. 40 éves ültetvényről.

2002 Leányka: Még "mozgó" bor, de gyümölcsössége nagyon gazdag, minerális, savai kerekek, virgoncak.

2002 Chardonnay (édes): Frenetikus illatbomba, meghökkentően gazdag szőlős gyümölcsösség (na, nem az édes, mézes tropikális). Emellett vastag, jó savú, harmonikus bor. Nagyon tetszett még az íz végén a héjból jövő elegáns kesernyésség.

2003 Olaszrizling: Fura édeskés illat, kevéske kesernyével, 10 napig volt héjon. Gazdag bor, de kicsit lomha, és így az én ízlésemnek a fa is sok benne.

2001 Cabernet S. rozé: November 7-i szüret, málnás, kicsit zelleres illat, ízben sima, de a vége már megkopott az idők folyamán

2005 Cabernet S. rozé: November 6-i szüret, a zöldessége miatt nem tetszett igazán.

2002 Olaszrizling: Érett, gazdag bor, jó formában.

+ 2003 Györgykovács Olaszrizling: Korrekt, sallangmentes, amilyennek megszoktuk.

2003 Zöldveltelini: Akáchordóban van, ami nekem nem jön be. Erősen ráül a borra, alatta szép anyag van, és gazdagság, inkább lefejteném róla az akácot.

+ 2003 Endrész Zsolt (abasári) Olaszrizling: Nem tetszett.

2005 Olaszrizling: Szépen érett anyag, jó szerkezet, élénk, de kerek sav, hosszú lecsengés, de a bor még alakulóban.

+ 2001 Légli Olaszrizling: Messze túl a csúcsán.

+ 2005 Takács Lajos (somlói) Olaszrizling: Minerális, sárgadinnyés, egyszerű vágatú bor, de korrekt.

2003 Olaszrizling (v2): 60 napig héjon ázott, kb. 17-es alkohollal bír, eszméletlenül krémes a bor, vastag, komplex, és a magas szesz ellenére harmonikus.

2002 Chardonnay-Zöldveltelini (félédes): Gyümölcsös, kerek, szép bor.

2003 Olaszrizling "Aszú": Sherry-s jelleg, pörkölt mogyorósság, aszalt füge, hatalmas koncentráció, nehéz vele mit kezdeni.

2003 Bikavér (KF-CS-M-ZW): Fineszes illat, sok fűszerrel, cseresznyével, ízben sima, játékos, izgalmas.

2005 Pinot Noir: Kicsi zöldesség felfedezhető, de sima szerkezető, jó bor.

2000 Bikavér(CS-M-KF-OP): Gazdag illat, mint egy egzotikus fűszereket tartalmazó fiókban, mellette itt is cseresznye, teste sűrű, de nem tanninbomba, szép harmóniájú, nagyon hosszú utóízzel bíró bor.

2000 Merlot: Szarvasgomba, meggy, cseresznye, ánizs, krémes, szirupos, sűrű, buja, nagy formátum.

Nem dolgozható fel elsőre ennyi információ, amit sikerült az eltöltött kb. 4 órában magamba szívni, a veres fronton még el sem tudtunk merülni. Többször meg kell még látogatni Kalót, mert igazán különleges értékeket tudott felmutatni. Mindezt olyan egyszerűséggel érte el, ami sokakat átgondolásra késztetne, ha ellátogatnának hozzá. Az Albert gazda által feszegetett kérdésre – miért nem kaphatóak a borai? – többrétű a válasz. Elsősorban azért, mert még nem érzi úgy, hogy megfelelő mennyiséggel és a célként kitűzött minőségben tudna megjelenni a piacon. Nem feszítik adósságok, nem kell megtérülnie a befektető pénzének, a maga ura. Irigylésre méltó, hogy mennyi mindennel próbálkozik, kísérletezik (hagyja a természetet, hogy maga végezze a dolgát) mindazok okulására, aki a pincéjébe eljutnak.