Nemrég voltam Villányban, ebben az építkező kisvárosban, kóstoltam finom borokat, és ért engemet egynéhány kulturális sokk is. Először is, az első tábla, amely a Bóly felől érkező szemébe ötlik, arról szól, hogy félédes pinot noir kapható.

Sokszor vagyok hajlamos gondolni, hogy a legnagyobb ótvarságok ideje lejárt, és nem. Miközben a szektások egyre messzebb kerülnek a realitások ingoványos talajától, nyakra-főre villányi zsákutcáznak és hörögve szidják a legsikeresebbeket, valójában még mindig ott tartunk, hogy a legjobb vörösborvidékről sem lehet kiseperni a francba a cukrozott pirosborok készítőit. Röhej. Vagy tragédia. És ráadásul ugyanez a cég, amely a félédes pinot-ját hirdeti – a Villányi Szársomlyó Mezőgazdasági Kft., vagyis a téesz – képes kihozni bort ilyen címkével, amely itten látható. Ez a fedőneve vörös csillag bizonyára színvonalas poén, mondjuk, arra biztos jó, hogy a köztudomásúlag kevéssé komenista villányi gazdákat hergelje. Érdemes jobban ránézni: dél-dunántúli száraz vörös tájbor. Merthogy a villányi termést nyilván eladják így-úgy, aztán amit vesznek innen-onnan, abból lesz a saját bor. Vidám címkéhez vidám történet. A vörös csillagot egyébként nem tudtam megkóstolni, este érkeztem, reggel indultam, zárva vót a bót. Sebaj, legközelebb.