Az amerikai olasz borértékesítés nagy öregje és csúcsragadozója, Leonardo LoCascio (Winebow) egy amerikai konferencián felvázolta a borországok középtávú kilátásait. A 2007-es borcsúcson (Executive Wine Summit) elhangzott véleménye nem szentírás, de 27 év tapasztalattal a háta mögött bizonyára nem beszél a levegőbe. Közvetve nekünk is jut egy kézlegyintés/nyakleves. Lássuk, mit mutat a kristálygömb a következő tíz évre.

Portugália és Spanyolország: A borászok kísérleteznek és képzett önológus tanácsadókat vonnak be a munkájukba, hogy szép borokat készítsenek. A fehérborok meggyőzőek, és a Barcelonától északra eső területek vöröseire egyre növekvő kereslet mutatkozik.

Kelet-európai országok: Az éghajlat kedvezőtlen, a csomagolás nagyon silány, nincs elegendő szőlészeti és borászati tapasztalat.

Chile: Az ágazat kettészakadt: van néhány nagy termelő, illetve törnek fel a kis újak. A pinot noirra és a sauvignon blanc-ra érdemes figyelni.

Argentína: A vörösek és a fehérek egyaránt hatalmas esélyeket rejtenek egy olyan borvilágban, amely ki van éhezve a fehér alternatívákra.

Új-Zéland: A sauvignon blanc meggyőző, a pinot noir viszont kérdéses.

Ausztrália: Az olcsó borokban nagyok, de a drágább vörösök tartós sikere még mindig kétséges.

Franciaország: A francia borok Amerikában további piacvesztésre számíthatnak, egyrészt a dollár gyengesége, másrészt a magasabb szőlőfelvásárlási árak miatt. Az amerikai fogyasztók számára a bordeaux-i és a burgundiai bor nem számít jó vételnek.

Olaszország: Ugyanazok a költségproblémák jelentkeznek, mint Franciaország esetében. A 150 dolláros olasz bor piaca nagyon szűk. A toszkán borok ára nem emelkedett olyan sokat, a nagy dolgok most Közép-Olaszországban történnek.

Görögország: A görög éttermek népszerűségének növekedésével egyre többen kíváncsiak a boraikra.