Malatinszky Csaba, a művelt világfi Oscar Wilde-ot idéző sassoonfrizurájával a lehető legtávolabb esik a népi romantikától, első bordói küvéjét mégis Eke Mátéról nevezte el. Illetve dehogy – a névadó bizonyára a hegyközség és a hegyközségnek nevet adó potenciális lokátorállomás lehetett, de engem ez a bor inkább emlékeztet egy bordeaux-i Cru Bourgeois-ra, mint a kurucok hadicseleire vagy a siklósi terroirra. És ez talán nem is olyan nagy baj.
Malatinszky Csabáról mindenkinek van véleménye. Nekem is, pedig a borait nem iszom: az olcsóbbakat nem szeretem, a drágábbakra nincs pénzem. Amit gondolok róla, azt pletykák, hiperborok és néhány korty szűretlen cabernet franc alapján gondolom. Az alapok elégtelenségét és anyagi lehetőségeimet fölmérve a Szegedi Borfesztiválon próbáltam az adósságomból faragni. Sorra kóstoltam a 2003-as Kúriákat, és kiolvadt bennem az ellenállás. Tényleg lenyűgözőek. Ott helyben mindjárt kettőt kívánt a velem élő hedonista: bordói küvét Malatinszkytól, megfizethető áron.
Nem egészen úgy, de a kívánságom azonnal teljesült. Ugyanis, mint azt Albert gazda már jelezte, megszületett a Tenkes Cuvée. Ezt is kóstoltam a borfeszten – hosszas rábeszélés után, mert 2005-ös villányit tényleg csak vészhelyzetben –, és a féldeciből úgy tűnt, jó tartású, komplex bor, minimális érettségdeficittel, megfizethető áron. Amilyen mázlim van, néhány héttel később betoppant hozzám egy cimborám, hóna alatt egy Tenkessel és egy Cabernoirral.
A címke egyszerű és fantáziátlan, a legkevésbé sem csábít arra, hogy valaki levegye a palackot a polcról. A névvel kapcsolatos fenntartásaimat már jeleztem. A siklósi terroirról még senkit nem hallottam ódákat zengeni, és 2005 a délvidéken szőlészeti/borászati vesszőfutás volt. A Tenkesen mindez nem látszik, vagy csak alig. Nem tudom, milyen áldozatok árán és huszárvágások révén született meg, de minden tiszteletem azé, aki a bikát a szarvánál ragadja meg, és így megtáncoltatja.
És itt hadd tegyek egy rövid kitérőt. Ismerem és tisztelem a terroirista krédót. De a szőlészet és borászat tekintetében elhibázottnak érzem a natura naturans és a natura naturata egymásnak ugrasztását, majd a teremtett természet leléptetését technikai K. O.-val. Szerintem a bor a természet és az ember közös műve, számtalan döntés eredménye, végső soron kompozíció. És az alkotó értelem az én szememben nem kevésbé csodálatra méltó, mint a természet erőinek játéka. Szimpatizálok a beavatkozásmentesség étoszában születő, fajtatiszta borokkal, de hasonlóan nagyra becsülöm, aki a márványból ki akarja és tudja fejteni a benne rejlő alakot. Az eredeti Decanter júliusi terroirmellékletében olvasható Francois Perrin véleménye: "Az embert nem lehet kihagyni a terroirból. A terroir olyan, mint egy nyers gyémánt, arra vár, hogy az emberi értelem fölfedezze és tökéletesítse." Lehet ezzel a hasonlattal vitatkozni, de érdemes fontolóra venni. Zárójel bezárva.
Komplex bordói illat: meggy, gomba, feketeribizli, paprika, vanília, feketecsokoládé. Kóstolva fanyar, hűvös karakter. Az alkohol csöppet kilóg, de összességeben tiszta, friss és egyenes. Nincs meg benne a legjobb egriek vibrálása, de Villányon belül osztályelső. Az elátkozott évjárat alig sejthető – inkább tűnik tartózkodóan elegánsnak, mint a gonosz elemek és a kétségbeesett borász izzadságszagú döntetlenjének. Ha nagyon figyelünk, egyszer-kétszer bevillan a zöld, de nem vészes. A tannin csiszolt és finom. Nyilván nem a legmagasabb szinten, de a Tenkes hozza Jancis Robinson ötparancsolatát: kiegyensúlyozott, felfrissít, fejlődik a pohárban és a palackban (ezt persze csak remélhetjük), hiteles és érdekes. Tényleg olyan, mint egy jó Cru Bourgeois: nem a legjobb területről származik, ráadásul az évjárat sem segített, de a borász tudása és víziója átviszi a túlsó partra. 6 pont (2800 Ft)
PS: Hosszasan gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, biztos, ami biztos, elvermelek belőle két palackkal. Mert könnyen előfordulhat, hogy a 2006-os jogutód már nem a tízeurós kategóriában indul. (Ja, és majd elfelejtettem: én a Tenkest komplexebbnek és elegánsabbnak találtam a tömörebb szerkezetű, nagyobb igényű, de fával jobban burkolt ötös Cabernoirnál.)
Utolsó kommentek