A műanyag strandpapucsokat és olcsó nejlonmelegítőket még elnéztük. Az idegborzoló hangon vernyákoló műanyag és plüss vacakokat már nem annyira kedveltük. A műszaki cikkeket elfogadtuk, az éttermeket még néha szerettük is. De hogy már borban is a kínai importtermékkel kelljen a hazainak szembenéznie, azt a honfiúi kebel már nem akarja bevenni. Márpedig ha az elmúlt évtizedek eseményeit borra interpoláljuk, akkor ez az apokaliptikus jövőkép bontakozik ki szemeink előtt.

A repülősök legendáriumában szerepel egy Airbus A320-as repülőgép, melyet a kínai állami légitársaság rendelt meg a franciáktól. A gépet annak rendje s módja szerint le is szállították, ám forgalomba - mondják - sosem állt. A témában bennfentesek esküsznek rá, hogy a repülőgép azóta is egy kínai hangár mélyén rostokol, ahol is hozzáértő kínai mérnökök alkatrészeire szedve tanulmányozzák műszaki megoldásait, s ezek fogják képezni a majdani kínai gyártású - kici, óccó, fapadosz - utasszállító repülőgép műszaki alapjait. A BMW is megorrolt már a kínai Shuanghuan autógyárra, amely az X5-ös kiköpött mását Shuanghuan CEO néven, az eredetihez képest féláron hozta forgalomba. Az államilag irányított kapitalizmus a technológiai koppintásokkal gyorsan terjeszkedik: a működő megoldásokat másoktól szedi, innovációra nem kell költenie, a munkaerő pedig szinte ingyen van.

Hogy borfronton mit lehet elérni ezzel a működési modellel, azzal nekem vannak kétségeim. Mert sok technológiai lépés lemásolható, de az egész műfaj alfája és omegája - a szőlő és a föld - talán mégsem. Márpedig itten egy kínai borról lesz szó, amit szemfüles feleségem vett észre a (magyar) Metro áruház polcain, mint a kici, óccó borocka hazai térhódításának egyik korai tünetét.

A termelő - a hangzatos nevű Changyu Pioneer Wine Company - egyébként egész Kína legrégebbi (ezt méretes "since 1892" felirat is jelzi a címkén), egyben legnagyobb borászatának számít. És azért ott vannak ám méretek, a cég székhelyéül szolgáló Yantai várost például vidéki porfészekként jegyzik, pedig 6 és fél millió lakosa van. El nem tudom képzelni, hány hektoliter kici, óccó borocka csordogálhat ki ebből a pionír borászatból évente. Mindenesetre az jelez valamit, hogy a cégcsoport a maga 2007. évi 695 millió dolláros értékesítési bevételével bent van a világ legnagyobb 10 borászata között. A szőlőiket egyébként anno a bordói borvidékről importálták, a technológiát pedig európai borászoktól lesték el. A vizsgálódásunk tárgyát képező bor a szortiment alja körül lehet, egyszerűen csak Shandong Red névre hallgat, ami nagyjából az "Északi Középhegység-beli vörös" kínai szinonimája, arányosítva a mennyiségekből adódó különbségekkel. Cabernet sauvignon volna egyébként száz százalékig.

Az első, ami szembembe ötlik, hogy ez a bor piros. Nem egyszerűen pirosas, mint a sillerek vagy a lazábbra hangolt kadarkák, hanem olyan piros, hogy a CBA sajátmárkás eperszörpje (ami testvérek között is minimum 80%-ban élelmiszeripari színezékből áll) sápatag gésa mellette. Komoly vegyészeti kutatások állhatnak a bor készítése mögött - jegyzem fel. A színe azonban nem tántorít el (a kóstolásban részt vevő ismerősök pedig már ekkor óvatosságra intenek), beleszippantok. Meggyszörp. Szintén CBA/Tesco sajátmárkásra hajazó, a természetességet messziről kerülő illat ez, mondhatni mesterséges meggyaromára hasonlítani akaró műanyag. Némi fa is beköszön azért, hátulról, halványan, mégis természetesebben, mint a jóval intenzívebben áradó meggyszörparomásság.

Szájba véve vékony, semmitmondó ízeket kapok, kici gyümölc, kici fa. Gyengécske asztali bornak, kontyalávalónak elmenne épp, de akkor negyed-ötödennyiért kellene adni (1920,- magyar forintot fizettünk érte). Ugyanis túl nagy baj éppen nincs vele. Csak épp semmitmondóan és jellegtelenül semmilyen. És ez az aromás-műanyagos illat után bizony édeskevés. Mondjuk ki: ez egy szar bor. Ihatónak éppen iható, nagyjából ennyi az összes erénye neki, ehhez képest viszont pofátlanul drága. Nagyon nagy ízlésbeli és egyéb ficamoknak kell ahhoz beállnia az alapvetően patrióta hazai fogyasztóban, hogy nagyobb mennyiség is piacképes legyen nálunk e borszerű italból. Satnya 2 pont a jussa. Lehet, hogy a műanyag strandpapucs és a műszaki cikkek után ebbe fog beletörni a bicska? Nem tudom. De az biztos, hogy ezzel a minőséggel Kína még egy ideig nem lesz az új Chile, mint ahogy magukról hinni szeretnék. Nyilván botorság ezt egy bor után kijelenteni, de a nyitány - úgy tűnik - el lett baltázva. Nem kicit.