Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Szesz és New York

Mit isznak a született feleségek?

2009.05.02. 06:31 - BOB

Miközben számos étteremben a borrendelést a mai napig a férfiak kiváltságaként tartják számon, a borok túlnyomó többségét mindennapi bevásárlásaik során a hölgyek teszik a szatyorba. Súlyos dollár- (és font-) milliók múlnak tehát azon, hogy oldalbordáink milyen szempontok és motivációk alapján választanak a borospolcoknál. E tényen felbuzdulva az amerikai WineSpectator és a francia Vinexpo jól megközvéleménykutatott uszkve 4000 hölgyet e kérdésben. Az eredményekről a brit Telegraph is beszámolt, némileg eltérő módon mazsolázva azok közül, mint az amerikai szaklap. Mi pedig próbáljuk egybegyúrni az általuk leírtakat.

Önmagában az ugye nem túl nagy meglepetés, hogy a borok négyötödét hölgyek vásárolják, hiszen a fogkrémek, a fagyasztott csirke és a WC-papír négyötödével is ez történik. Többnyire ők intézik ugyanis a napi bevásárlást. Ennél érdekesebb az, hogy a válaszok alapján a hölgyek majd' kétharmada - rácáfolva minden róluk gyártott sztereotípiára - inkább a vörösök mellett teszi le a voksát, mintsem a fehérborok vagy a rozék mellett. A Telegraph fel is teszi a költői kérdést, hogy ezek szerint akkor a teremtés koronái felelősek-e el a rohamosan növekvő rozéfogyasztásért.

Mivel az adatok közül a WS inkább a tengeren túli hölgyek válaszait szemlézi, a Telegraph pedig a tengeren inneniekét (ámde csatornán túliakét), érdekes összevetésekre nyílik alkalmunk. Megtudhatjuk például, hogy az amerikai hölgyek többet isznak, de legalábbis többet vallanak be: 93 százalékuk állította, hogy hetente legalább egy alkalommal fogyaszt bort, a briteknek ezt csupán valamivel több, mint 60 százaléka jelentette ki.

Kisebb eltérés mutatkozik a "Mi alapján választ bort?"-kérdésre adott válaszokban. A hölgyeknél ugyanis a preferenciák jó része világszerte azonos, vagy hasonló. Különbség persze itt is mutatkozik, a brit hölgyek ugyanis jóval árérzékenyebbnek mutatkoznak válaszaik alapján, mint az amerikaiak. Az összesített rangsor alapján a vásárlásban legmeghatározóbb tényező a szőlőfajta (US:68%,GB:64%), szorosan nyomában lohol azonban ár (US:56%,GB:74%) és kicsit lemaradva a termelő ország (US:56%,GB:55%).

Talán legnagyobb különbség (és számomra a legnagyobb megepetés) e tekintetben az, hogy míg a brit hölgyeknél 42% tette le voksát a kiszerelés/címke/dizájn fontossága mellett, addig az amerikaiaknál mindössze 4% szerint lényeges tényező ez a borválasztásban. Megdőlni látszik tehát a designbolond marketingfüggő amerikaiakról szóló sztereotípia is, vagy csak ügyesebben lódítanak a tengeren túliak?

(Apropó, lódítás: a Telegraph cikke megemlékezik írójának egy orvos ismerőséről, aki szerint ha egy átlagos betegtől megkérdezi, hogy mennyit dohányzik, mennyit iszik és hányszor szeretkezik, akkor az első választ kettővel, a másodikat hárommal kell szorozni, a harmadik választ pedig néggyel osztani, hogy nagyjából valóságközeli eredményt kapjon.)

Azzal együtt, hogy több forrásból is vásárolnak, az amerikai nők 84 százaléka szerzi be borainak nagy többségét borszaküzletben. Második lehetőségként 30 százalékuk említette a szupermarketeket, 24 százalékuk étteremben is vásárol, 22 százalékuk közvetlenül pincészettől, és 9 százalékuk az interneten. A teljes minta fő eltérése az amerikaiakhoz képest, hogy abban 64%-os súllyal szerepelnek a szupermarketek, tehát az európai vásárlók nemcsak árérzékenyebbek a tengerentúliaknál, de a szupermarketeket is jóval gyakrabban látogatják. Az amerikai válaszadók kétharmada 11 és 20 dollár közötti összeget szán egy palack borra, körülbelül egynegyedük hajlandó elmenni 50 dollárig is. Örvendetesen kísérletező kedvűek és nyitottak is ugyanakkor: 65 százalékuk preferálja a még nem kóstolt borokat a már ismertekkel szemben.

A brit hölgyek némileg öntudatosabb vásárlók az amiknál, 60 százalékuk válaszolta, hogy segítség nélkül is el tudja dönteni, mit kíván a kosarába tenni. Az amerikaiaknál ez az arány 33%. Ugyanakkor 46 százalékuk veszi igénybe a borkereskedő segítségét, 35 százalékuk tájékozódik újságokból és magazinokból, 26 százalékuk használja forrásként az internetet, 22 százalékuk hallgat barátaira, ismerőseire és 15 százalékuk fogadja meg a pincér vagy sommelier tanácsait.

Az amerikai válaszadók 80 százaléka étkezésekhez, többnyire húshoz fogyasztja a bort, kétharmaduk pedig magában, napvégi relaxációként is. A brit hölgyek harmada visz magával egy pohár bort a kádba. Az amerikaiak 97 százaléka ugyanakkor hisz abban, hogy a bor fontos része az egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek.

És a végére egy apróság: a brit hölgyek sosem választanak az alsó polcról, ahhoz ugyanis nyilvánosan le kellene hajolniuk. És amihez le kell hajolni, azt úgysem érdemes meginni. A felső polc a tuti.

Címkék: kutatás bulvár szemleszerű

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr841096976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2009.05.02. 12:17:19

Sztem ugyanúgy figyelemreméltó a szőlőfajta elsősége a vásárlás szempontjainál - gondolom ennek nincs sok köze a nemiséghez.
Abszolút XX. századi fejlemény a fajta felértékelődése, korábban sokkal inkább a termőhely volt az elsődleges tényező, igaz voltak/vannak helyek, amik idővel összeforrtak egy-egy fajtával, de általánosságban véve nem ez volt a jellemző.
A tendenciát felismerve az óvilágnak, a hagyományos, régmúltban gyökerező szőlő- és bortermelő kultúrákkal rendelkező országoknak nem ártana tenni vmit a jelenség ellen.
Egyrészt önnös érdekből, hiszen megkopnak a régi patinás bornevek, másrészt alap is van rá, hiszen azok a kultúrtájak, ahol az egyes fajtákat hosszas idő alatt kinemesítették, elsősorban ottani éghajlaton muzsikálnak a legjobban és az ottani ételek mellé, az ottani környezetbe ágyazódva adják a legteljesebb gasztroélményt. Ezt érdemes lenne tudatosítani az emberekben.
Ettől persze még lehet jó az új-zélandi sauvignon blanc vagy az ausztrál shiraz, de hibás gondolat lenne összehasonlítani egy Sancerre-el vagy egy Cote-Rotie-val, mint ahogy ezt teszik is rendre, ami szerintem mindenképpen az angolszász felvevőpiac és bormédia sara, a leegyszerűsítés, az olcsóbb hajszolása ugyan versenyhelyzetet is teremt és nem hagy elkényelmesedni senkit, de hosszútávon kártékony, minőségrontó minden szempontból, lásd Európa csúfos boregyezségei vagy az olcsósági versengés hozadékaként említhető aktuális rozésítási javaslat.

Visszakanyarodva a témához, a borászat nagy sikertörténetei, mint pl. egy Bordói vagy Champagne, a Sherry, stb. egyikük se egy fajtáról ismerszik meg(a mi két vezető bortermékünk szintén nem fajtabor), sokkal inkább a termőtáj, éghajlat és leginkább tán a hozzáadott szellemi tőke, ami kiemelte a többi bor közül. Utánozhatóak, de máshol nem reprodukálhatóak.

vörös és fehér 2009.05.02. 13:47:40

"lehet jó az új-zélandi sauvignon blanc vagy az ausztrál shiraz, de hibás gondolat lenne összehasonlítani egy Sancerre-el vagy egy Cote-Rotie-val, mint ahogy ezt teszik is rendre,"

Ezzel annyiban nem értek egyet, hogy akkor a fenti borokat mihez érdemes mérni, ha nem az ősökhöz? Másrészt egy Cote-Rotie és egy ausztrál syrah jellemzően két teljesen eltérő karakterű bor, másról, s általában máshoz szólnak. De ha valaki nem is hajlandó a másikat megkóstolni, akkor honnan tudja, mit veszít?

godbacchus 2009.05.02. 16:52:26

@vörös és fehér: Szerintem csak akkor veszitesz ha eladod a bort egy angol kereskedonek es nem teszitek be a szerzodesbe hogy az also polc "kizarva!"...

zoli 2009.05.02. 20:55:13

@vörös és fehér: Nem kell öszemérni. Amúgy is egy másik kategória a shiraz, elnevezésében ezt sikeresen jelölik is.
Ha kidolgoznak, felépítenek vhol egy márkát(lásd malbec, zinfandel, pinotage...), azzal nincs problémám, csak a más babérjainak a learatása lebutítás útján a problémásabb...ebből a szempontból az ausztrál shiraz határeset.
Egyébként direkt írtam a fentebbi két hasonlatot, rámutatva, hogy a fajtához való ragaszkodást a józan ész, a tapasztalat felülírja: a syrah-t ugyanis gyakran viognier-val kedvesítik, a sauvignont egy kis muscattal illatosítják...