Kérlek, vázold föl, hogy nagy vonalakban hogyan működik a Pannon Bormustra. A lebonyolítás rendjében volt-e valamilyen változás a tavalyihoz képest?

Idén egy híján 300 minta érkezett összesen 115 termelőtől, ez 10%-kal több mint tavaly. Ennél többet nem is szerettünk volna, hiszen az előzőhöz képest picit módosított bírálati forgatókönyvbe pont ennyi fért bele. Idén az első másfél napban 3 panelben dolgoztak a zsűritagok, feladatuk az volt, hogy mindegyik kategóriában (legjobb vétel, fehér-, vörös-, édes csúcsbor) kiválasszák a legjobb borokat, összesen százat, és kiszűrjék a problémás, illetve középszerű tételeket. A zsűritagok kommunikálhattak egymással, de önállóan pontoztak. A pontok átlagolása és összesítése után állt össze a továbbjutók listája. A verseny második felében már együtt dolgozott a zsűri (9 fős panel), és csak a továbbjutó 100 legjobb bort kóstolták. Az egyéni pontszámok összesítése után született meg a díjazottak listája, nagyjából 85 felett húzták meg a ponthatárt, így lett végül 5 best buy, 15 fehér, 17 vörös, és 15 édes csúcsbor.

A borok évjáratát és a körülbelüli fajtaösszetételt megadtuk a zsűritagoknak. Szerintem ezek nélkül elképzelhetetlen a megfelelő értékelés. Az évjárat talán mindenki számára egyértelmű, a szőlőfajtákkal kapcsolatban egy kérdés a kételkedőkhöz: ha egy olaszrizling illatban és ízben is leginkább egy sauvignon blanc-ra emlékeztet (lásd specifikus fajélesztőhasználat), akkor az megérdemli-e a csúcsbor díjat? Azt pedig nonszensznek tartom, hogy a külföldi zsűritagok csak azért lehúznak egy bort, mert az nemzetközi szőlőfajtából készült. Ennél okosabb és nyitottabb emberekkel dolgozunk.

A tavalyihoz képest egyetlen számottevő változás, hogy a Sziget informatikusai leprogramoztak egy egyszerű online bírálati alkalmazást, ami nagyon bejött a zsűritagoknak és az én munkámat is megkönnyítette. A bírálóknak sorszámot, pontszámot és egy kóstoló jegyzetet kellett bepötyögniük.

Idén elhagytuk a díjrajelölt borok visszakóstolását, egyrészt a forgatókönyvbe sem fért bele, másrészt óriási erőfeszítéseket igényel 50 bor összevásárlása. Ráadásul a tavalyi kóstoló leginkább arra volt jó, hogy újra bebizonyosodjon, hogy mekkora palackvariációk vannak.

Miért lett idén eggyel több a magyar zsűritagok száma? Illetve nem látod-e problematikusnak, hogy az egyik legnagyobb magyar borászat főborásza is bírál?

Már tavaly is 9 fős zsűrit szerettem volna, de Romsics Laci akkor nem ért rá. Idén elvállalta a felkérést, ami jól is jött, hiszen így az "előválogatás" mindegyik csoportjába jutott egy magyar szakember. Korrekt, hogy ebben az évben - ezért vagy más okból kifolyólag - az érintett borászat egyáltalán nem nevezett be bort. Lacira nem borászként, hanem nemzetközi kitekintéssel rendelkező szakemberként számítottunk, és a külföldi zsűritagok pozitív visszajelzései alapján ez be is jött.

Mi csak a díjazottakról értesülhetünk, így nem tudjuk, hogy vajon a korábbi évekhez képest a csúcsboroknál tapasztalható átrendeződés annak köszönhető-e, hogy mondjuk Szepsy István, Gere Attila vagy Takler Ferenc borai már nem olyan jók, vagy mások fejlődtek sokat, vagy a zsűri új szempontrendszer alapján értékel, vagy egyszerűen ezek a borászok nem is neveztek. Melyik a helyes válasz?

A versenyt követően a nevezők teljes listáját közzétettük, sőt tegnap a döntőbe jutott 100 bor listáját is nyilvánosságra hoztuk (Pannon Bormustra főoldal, a díjazottak alatt). Ezen felül természetesen minden nevező megkapja a boraira vonatkozó értékelő lapot (pontszámmal és jegyzetekkel együtt). A kérdésre válaszolva: nincs egy helyes válasz, több tényező miatt alakulhatott így az eredmény. Tény, hogy némi átrendeződés már tavaly is megfigyelhető volt, különösen a vöröseknél, ami szerintem egyértelműen a zsűri komoly átszervezésének tudható be. A tavalyihoz hasonlóan idén is komoly tapasztalatokkal (és hírnévvel) rendelkező szakembereket hívtunk meg, akik a borokban az egyensúly mellett leginkább az eleganciát és az egyediséget keresik. Ezek nem relatív fogalmak.

A Sziget előtti szervezésről nincs személyes tapasztalatom, de Wojciech Bonkowski, aki korábban is többször bírált már, talán jó összehasonlítással tudna szolgálni. Ha eljutunk odáig, jövőre ismét egy új zsűrivel térünk vissza, a koncepció már megvan, ha sikerül összehozni, akkor azt hiszem 3 év eredményei alapján már lehet komolyabb következtetéseket levonni.

A zsűri hogyan értékelte a mezőnyt? Mi adott leginkább okot kritikára? És mi volt az, amit a magyar borászat erősségeként könyveltek el, esetleg kiugrási lehetőségként értékeltek?

A legjobb vétel kategória rendben volt, a fehér és édes csúcs a tavalyihoz képest kicsit gyengébb (tavaly már előtték a 2009-es szárazakat és a 2007-es édeseket), és sajnos ismét a vöröseknél volt a legtöbb gond. Túlérett alapanyag, magas alkohol, oxidáció, sok/rossz fa. Utóbbi kettővel kapcsolatban különösen szigorúak voltak, olyan bor is kiesett ami alapvetően szép volt, de a fa több volt az szükségesnél. A tavalyihoz hasonlóan, idén több zsűritag is kiemelte, hogy amennyiben a szóban forgó borok itthon jól eladhatóak, akkor a magyar közízlés nagyban eltér a nemzetközi trendektől, ami persze nem feltétlenül baj.

Tagadhatatlan, hogy a kárpát-medencei fajták lázba hozták a zsűrit, a juhfarkoknál kisebb ováció is volt. Persze ez nem jelentette egyből a magas pontot, több kadarka, kékfrankos és sok olaszrizling is elvérzett. Talán nem meglepő, hogy első lépésben sokan a "Tokaj Dry" kategóriában látják a kiugrási lehetőséget, hiszen a Tokaj név már ismert, a Furmintnak pedig megvan mindene ahhoz, hogy a rizlinghez, a chenin blanchoz vagy éppen a grüner veltlinerhez hasonlóan világsztár legyen.

Az idei tapasztalatok alapján merültek-e fel változtatási ötletek a koncepciót, illetve a lebonyolítást illetően?

Igen. Tovább kell csiszolnunk a bírálat metodikáját. Személy szerint úgy érzem, hogy a vöröseknél lehetett volna más az eredmény, és kiesett néhány olyan fehér bor is (pl. olaszrizling), amely egyértelműen jobbat érdemelt volna, de egy ilyen verseny keretében nehéz felismerni az értékeit. Ehhez még jobban "testre kell szabni" a versenyt, meg kell erősíteni az előkészítés szerepét és súlyát (pl. szükség esetén vissza kell küldeni egy-egy bort, vagy összehasonlító sorokat kell beküldeni). Másrészt szeretném megtalálni a módját, hogy a kisebb borászatok is tudjanak nevezni, hogy valóban reprezentatív legyen a felhozatal, erre is van ötletünk, talán jövőre már alkalmazzuk is.

A cél egyértelműen az, hogy minden érdekelt (nevező borász, zsűritag, célközönség, sajtó, a magyar állam) felismerje, hogy a Pannon Bormustra több puszta borversenynél, egy megmérettetés, amelyből mindenki tanulhat és fejlődhet, és nem utolsó sorban identitás- és imázsépítés, amely továbbra is ránkfér.

Végül egy személyes kérdés. Kóstoltál-e olyan bort a Bormustra során, ami különösen nagy örömet szerzett?

Egy-két példát nehéz kiemelni. Jó látni, hogyan fejlődik a legjobb vétel kategória, jövőre elképzelhető hogy növelni kell a díjak számát. Másrészt pozitívum, hogy főleg a fehéreknél, de néhány vörösnél is látszik, hogy voltak akik odafigyeltek 2010-ben, így születtek szép, ugyan kevésbé koncentrált, de elegáns tételek, ahol a kevesebb fa abszolút jót tett a stílusnak. Az édes kategóriában idén is volt néhány tétel, amely megmutatta mi kell a cukor mellé, hogy a bor lehengerlő de egyben iható is legyen.