Jamie Goode vizionált egy olyat, hogy minden magát hozzászólásra ragadtató szaktársa azóta is rajta röhög. Akik veszik maguknak a bátorságot, hogy ilyen apokaliptikus freskókat pingáljanak, általában persze megérdemlik a sorsukat, de javukra írandó, hogy egy füst alatt létrehoznak egy olyan virtuális csomópontot, ahová összeszaladnak a vélemények, és elcsattan egy két színvallás. A derék Goode azzal került Harold Campinggel egy gyékényre, hogy bejelentette küszöbön áll a borháború (lemaradt a Mondovinóról?). A goode-i forgatókönyv szerint a bordeaux-i elit, a nagy champagne-házak, valamint a szupertoszkánokat, szuperspanyolokat, szuperkaliforniaiakat stb. előállító borászatok nem nézhetik tovább tétlenül a természetes borok térnyerését, a terroir-szemlélet híveinek megerősödését, aknamunkáját. A borvilág imperialistái és karvalytőkései korlátlan anyagi eszközeiket és kapcsolati tőkéjüket mozgósítva hamarosan csapást mérnek a lázadókra. A bordeaux-i elitet azért tölti el félelemmel a természetes borok megjelenése, mert azok megmutatják a bordóiak valódi értékét, amelyek, ahogyan Goode fogalmaz, „összeségében valamivel kevésbé érdekesek, mint a feltörekvő terroirborok más vidékekről”.

Goode víziójában az ellencsapás egyik fegyvere a sajtó lesz. A vezető borírók részben már most is a borimperialisták kezében vannak, fényűző vendéglátással, az értékes, régi évjáratokhoz való szabad hozzáféréssel csábítják és manipulálják őket. A bormagazinok reklámbevételeinek jelentős része az elitbirtokoktól származik, így nem meglepő, hogy a cikkek jelentős hányada róluk szól. Értelemszerűen az erre a területre szakosodott szerzőknek jut a legtöbb munka és a legmagasabb honorárium. Akik a feltörekvő borvidékekre, a kispincékre, a szamizdatborokra koncentrálnak, könnyen tér, pénz és hang nélkül maradhatnak. Goode végezetül vérfagylaló eshetőségként veti föl, hogy a boriskolák főszponzoraiként ezek a birtokok közvetlen nyomást gyakorolhatnak az oktatás hangsúlyainak számukra kedvező eltolása érdekében. Mielőtt azonban végleg elcsüggednénk, kiderül, hogy a bordiktatúra elhárítható, hiszen itt van nekünk az internet, a független hangok elnémíthatatlan fóruma.

A Robert Parkernek dolgozó Neil Martin miután lejött a lolról, hozzászólásában arra emlékeztet, hogy Bordeaux egyáltalán nem homogén, a Grand Cru Classe borászatoknál ugyan valóban kolbászból van a kerítés, de a nagy többséget alkotó kis- és középbirtokok az életbenmaradásért küzdenek. Ráadásul, a vezető birtokok okulva a hetvenes évek vegyszertúladagolásának következményeiből ma példás biogazdálkodást folytatnak.

Chris Kissack, az általunk is gyakran idézett Bordoktor mintha korábbi számlát egyenlítene, az udvariasság határát bőven átlépő hangnemben oktatja ki Goode-ot. Szerinte Bordeaux nem fél, és nincs is miért félnie, hiszen egészen egyedülálló helyzetben van, ellenben készséggel merít a terroirborászatok eszköztárából, pl. egyre gyakoribb látvány a ló a sorok között. Arra az észrevételre, hogy a bordeaux-iak szeretik magukhoz édesgetni a borírókat, Kissack azzal kontrázik, hogy ez ugyanígy igaz a természetes borokat készítőkre, ők is szívélyes kapcsolatot ápolnak a velük szimpatizálókkal, ahogy ezt például Jamie Goode saját posztjai is bizonyítják (minták számolatlanul a Caves de Pyrene-ből, Natural wines with Doug at Brawn vagy A wonderful evening at Terroirs).

A Slate.com borkolumnistája, Mike Steinberger önálló posztot szentelt Goode jóslatának és a reakcióknak. Ő is két fő ponton vitatkozik Goode-dal: egyrészt a vezető bordeaux-i birtokok és az avantgárd terroiristák vevőkörének nincs közös metszete, azaz egymás vizeit nem zavarják, másrészt leszámolási szándék helyett az óvatos adaptáció a jellemző hozzáállás, vagyis a nagyok fokozatosan kezdik átvenni a természetességre törekvő borászok gyakorlatának egyes elemeit. Steinbergernek van még egy találónak tűnő észrevétele: amennyiben  Bordeaux meghatározó szerepe esetleg tényleg megrendül, akkor ennek nem a természetes borok által támasztott konkurencia lesz az oka, hanem az, hogy védhetetlen árpolitikájukkal eltaszították maguktól azokat, akiknek valóban szenvedélyük a bor.

Steinberger posztjához érkezett egy olyan komment, amely sajnos teljesen hiteltelenné teszi Goode aggodalmát a borsajtó elkurvulása miatt. Posztban és fotókkal saját maga örökítette meg, hogy 2008-ban a talán leghírhedtebb és leggátlástalanabb borcézár, Bernard Magrez röptette magánrepülőgéppel, magánhelikopterrel és még egy Bordeaux-Chelsea meccset is közösen izgulhattak végig Magrez magánpáholyában. [A fotókon a korrumpálhatatlan elszámoltató, Jamie Goode, a második képen Magrez magánrepülőgépének lépcsőjén.]