Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Ló a sorok között

2011.07.06. 06:15 - alföldi merlot

Jamie Goode vizionált egy olyat, hogy minden magát hozzászólásra ragadtató szaktársa azóta is rajta röhög. Akik veszik maguknak a bátorságot, hogy ilyen apokaliptikus freskókat pingáljanak, általában persze megérdemlik a sorsukat, de javukra írandó, hogy egy füst alatt létrehoznak egy olyan virtuális csomópontot, ahová összeszaladnak a vélemények, és elcsattan egy két színvallás. A derék Goode azzal került Harold Campinggel egy gyékényre, hogy bejelentette küszöbön áll a borháború (lemaradt a Mondovinóról?). A goode-i forgatókönyv szerint a bordeaux-i elit, a nagy champagne-házak, valamint a szupertoszkánokat, szuperspanyolokat, szuperkaliforniaiakat stb. előállító borászatok nem nézhetik tovább tétlenül a természetes borok térnyerését, a terroir-szemlélet híveinek megerősödését, aknamunkáját. A borvilág imperialistái és karvalytőkései korlátlan anyagi eszközeiket és kapcsolati tőkéjüket mozgósítva hamarosan csapást mérnek a lázadókra. A bordeaux-i elitet azért tölti el félelemmel a természetes borok megjelenése, mert azok megmutatják a bordóiak valódi értékét, amelyek, ahogyan Goode fogalmaz, „összeségében valamivel kevésbé érdekesek, mint a feltörekvő terroirborok más vidékekről”.

Goode víziójában az ellencsapás egyik fegyvere a sajtó lesz. A vezető borírók részben már most is a borimperialisták kezében vannak, fényűző vendéglátással, az értékes, régi évjáratokhoz való szabad hozzáféréssel csábítják és manipulálják őket. A bormagazinok reklámbevételeinek jelentős része az elitbirtokoktól származik, így nem meglepő, hogy a cikkek jelentős hányada róluk szól. Értelemszerűen az erre a területre szakosodott szerzőknek jut a legtöbb munka és a legmagasabb honorárium. Akik a feltörekvő borvidékekre, a kispincékre, a szamizdatborokra koncentrálnak, könnyen tér, pénz és hang nélkül maradhatnak. Goode végezetül vérfagylaló eshetőségként veti föl, hogy a boriskolák főszponzoraiként ezek a birtokok közvetlen nyomást gyakorolhatnak az oktatás hangsúlyainak számukra kedvező eltolása érdekében. Mielőtt azonban végleg elcsüggednénk, kiderül, hogy a bordiktatúra elhárítható, hiszen itt van nekünk az internet, a független hangok elnémíthatatlan fóruma.

A Robert Parkernek dolgozó Neil Martin miután lejött a lolról, hozzászólásában arra emlékeztet, hogy Bordeaux egyáltalán nem homogén, a Grand Cru Classe borászatoknál ugyan valóban kolbászból van a kerítés, de a nagy többséget alkotó kis- és középbirtokok az életbenmaradásért küzdenek. Ráadásul, a vezető birtokok okulva a hetvenes évek vegyszertúladagolásának következményeiből ma példás biogazdálkodást folytatnak.

Chris Kissack, az általunk is gyakran idézett Bordoktor mintha korábbi számlát egyenlítene, az udvariasság határát bőven átlépő hangnemben oktatja ki Goode-ot. Szerinte Bordeaux nem fél, és nincs is miért félnie, hiszen egészen egyedülálló helyzetben van, ellenben készséggel merít a terroirborászatok eszköztárából, pl. egyre gyakoribb látvány a ló a sorok között. Arra az észrevételre, hogy a bordeaux-iak szeretik magukhoz édesgetni a borírókat, Kissack azzal kontrázik, hogy ez ugyanígy igaz a természetes borokat készítőkre, ők is szívélyes kapcsolatot ápolnak a velük szimpatizálókkal, ahogy ezt például Jamie Goode saját posztjai is bizonyítják (minták számolatlanul a Caves de Pyrene-ből, Natural wines with Doug at Brawn vagy A wonderful evening at Terroirs).

A Slate.com borkolumnistája, Mike Steinberger önálló posztot szentelt Goode jóslatának és a reakcióknak. Ő is két fő ponton vitatkozik Goode-dal: egyrészt a vezető bordeaux-i birtokok és az avantgárd terroiristák vevőkörének nincs közös metszete, azaz egymás vizeit nem zavarják, másrészt leszámolási szándék helyett az óvatos adaptáció a jellemző hozzáállás, vagyis a nagyok fokozatosan kezdik átvenni a természetességre törekvő borászok gyakorlatának egyes elemeit. Steinbergernek van még egy találónak tűnő észrevétele: amennyiben  Bordeaux meghatározó szerepe esetleg tényleg megrendül, akkor ennek nem a természetes borok által támasztott konkurencia lesz az oka, hanem az, hogy védhetetlen árpolitikájukkal eltaszították maguktól azokat, akiknek valóban szenvedélyük a bor.


Steinberger posztjához érkezett egy olyan komment, amely sajnos teljesen hiteltelenné teszi Goode aggodalmát a borsajtó elkurvulása miatt. Posztban és fotókkal saját maga örökítette meg, hogy 2008-ban a talán leghírhedtebb és leggátlástalanabb borcézár, Bernard Magrez röptette magánrepülőgéppel, magánhelikopterrel és még egy Bordeaux-Chelsea meccset is közösen izgulhattak végig Magrez magánpáholyában. [A fotókon a korrumpálhatatlan elszámoltató, Jamie Goode, a második képen Magrez magánrepülőgépének lépcsőjén.]

Címkék: szemleszerű bordeaux terroir esszészerű jamie goode wineanorak

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr833043221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.07.06. 10:20:22

Olvastam nemrég egy beszélgetést valamelyik nagy champagne-i termelővel. Ő valóban arról beszélt, hogy az utóbbi időkben nehezebb a dolguk, mert a közönség kezdi iparinak tartani őket a sok pici kézműves mellett. Ugyanakkor nem háborúról értekezett, hanem arról, hogy tudatosítani fogják a fogyasztókban, hogy ők is kézműves bort csinálnak, csak baromi nagy mennyiségben.

Ami a bordói árpolitikát illeti, arról meg Christophe Salin, a rócsildok vezérigazgatója mondott egyet: "pinceáron" 2008-ban 110 euró volt egy palack Lafite, ami, tekintve, hogy a luxuskategória krémjéről van szó, nem mondható túlzottnak. A 09-es "történelmi" évjárat pinceáron felkúszott majdnem 500 euróig per palack, ami már valóban kurva drága, azonban, figyelmeztetett Salin, mikor ők eladták a borokat, abszolút tisztában voltak vele, hogy elkérhetnék az 1000 eurót is palackonként, lenne rá vevő. Mégis megelégedtek az 500 euróval, mert fontosabbnak tartották, hogy kinek adják el a bort, mint azt, hogy mennyiért. Hogy aztán a kereskedelemben elszáll a bordóiak ára... hát az a piac.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.07.06. 10:41:35

igazából szerintem ugyanez megy csak persze jóval kisebben itthon is (meg bizonyára másutt is). A nagyborászatokkal van tele a "main-stream" borsajtó, akik meg igazán megérdemelnék a kitüntetett figyelmet, azok egy életen át küzdhetnek, hogy észre vegye őket valaki az egyedi dűlőikkel, régi fajtáikkal, 70 éves ültetvényeikkel.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.07.06. 11:31:42

Mivel a kézműves termelők között számos hobbista, anyagiakban nem szűkölködő ember is akad, megvan a megoldás: felültetik Keszenyő II. Bence borbloggert a magánrepülőre, pl. Debreczeni Zita borműlovarhölgy társaságában...

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.07.06. 21:08:58

@mistinguett: Én éppen ezen a kinek-adják-el témán morfondíroztam el a minap.
Azt gondoltam, hogy legalábbis a lejtő eleje az, hogy a bordóiak a vastag bukszájú kínaiakra hajtanak, akik jéggel és narancslével, bóléstálból fogyasztják ezt a nedűt, mert bár lehet, hogy az árak magasan maradnak, de a renomé itthon, Európában szenved csorbát, ami aztán magával rántja a kinti keresletet is.

Talán ez a téma is megér majd egy misét. Igaz, a piac az piac, de a márkamenedzsment meg márkamenedzsment :)

Szóval erkölcsileg kihúzzák maguk alól a szőnyeget, és ennek nem szokott jó vége lenni.

2011.07.07. 00:13:42

@Szomjas Gödény: Nem fogod elhinni, de épp a kínaiakról szeretnék posztolni hamarosan, félig kész is vagyok. :)
süti beállítások módosítása