Nem emlékszem pontosan, Orsolyáéknak voltak-e korábban kifejezetten pénztárcabarát boraik, de ha előrukkoltak is ilyenekkel, bizonyára nekem sikerült átsiklanom felettük. Nem mintha nagyon elrugaszkodott árakkal dolgoznának, de az utóbbi időkben feltűnt a kínálatukban két igazán barátságosan mért vörös is, melyeket akár egy hétköznapon sem túlzás kidugózni. A 2008-as évjáratból jegyzett Hetedhét Házasításért nagyjából egy Villányi Portugiesernek megfelelő összeget kell leszurkolnunk, és ezért jelentősen csekélyebb kockázatot vállalunk – ugyan palack kolléga esete is mutatja, akad jó portugizi a piacon, de a magam részéről én továbbra is inkább szkeptikus vagyok e kérdésben. Ami a Hetedhetet illeti, egy jellegzetesen Orsolyás bort kapunk a pénzünkért, cirka 31,9 g/literes extrakttal; ha általában szeretjük a pince borait, ebben sem fogunk csalatkozni (itt és itt beszerezhető).
Pár százassal feljebb találjuk a Kettőezernyolcat, amely a bor nevén kívül az ajánlott kisker árat és egyben az évjáratot is jelöli. Dagadtosnak ízlett mintegy másfél éve egy bemutatón, nekem nem kevésbé a közelmúltban egy baráti vacsorán, elhatároztam hát, hogy elmélyült magányban tüzetesebben is szemügyre veszem. Borunk lassan kifutóban van (de itt például még kapni), azonban nem marad utánpótlás nélkül, már el is érhető a jogos utódnak tekinthető, meglepő módon Kettőezerkilenc névre keresztelt házasítás. Kettejükkel ültem neki a vizsgálódásnak.
Orsolya Pince Kettőezernyolc 2008
Kékfrankos, kadarka és zweigelt házasítása. Inkább bőkezűen adakozó, túláradóan kedves, mintsem kifinomult, tulajdonképpen az újvilági gyümölcsbombák egri megfelelője: nagyon gyümölcsös, csersavmentes, kicsit édes is, ugyanakkor küzd némi érettségdeficittel. Hűvös karakterű, fejlett illat zöldes jegyekkel, kaporral, kovászos uborkával, melyek mellett szerencsére bőven akadnak piros bogyósok, főként dzsemesített eper és csipkebogyó. Mintha a kadarka nagyon átütne, erőteljesen fűszeres, ánizs, koriander, csipetnyi fahéj is feltűnik, továbbá egy kevés medvecukor is bevillan. Mint a spájz szaga a nagyinál: falon lógó, csokorba kötött kapor, frissen eltett uborka és fűszerei, eper és hecsedli lekvárok a polcokon. Kóstolva közepes testű, glicerinesen sűrű, az illathoz hasonlóan íze is intenzív, amire rásegítenek élénk savai, és egy kevés édesség is. Utóbbiak lehetnének kevesebben is, összjátékuk sem az igazi, a savak ráadásul némileg külön életet élnek. A hecsedli és eper mellett szájban is rendkívül fűszeres, a nem mindennapi lecsengést is ők vezetik. Piros pont: kategórián felüli komplexitás és gazdagság, hosszú utóíz; kisebb kritika: savak, édesség, zöldek. Személy szerint a minimális csereket is hiányolom, de akárhogy is, ennyiért remek vétel. Eléri a 6 pontot.
Orsolya Pince Kettőezerkilenc 2009
Pinot noir váltja a kadarkát a házasításban, a másik két összetevő változatlan. A kadarka elmaradása szembetűnő, továbbá az évjárat is lényegesen jobbnak tűnik: zöldesség-mentes, beérett alapanyag köszön ránk a pohárból. Megfontoltabb, komolyabb illat, hűvös karakterű, de érett sötét gyümölcsös, fekete cseresznyés, áfonyás. A háttérben szegfűszeg, nedves fakéreg, finom fanyarság. Ebben az állapotban nem olyan összetett, mint elődje, cserébe stabilabbnak, időtállóbbnak tűnik. Teste közepes, de feszesebb, struktúráltabb, savai élénkek, de jobban integráltak, jobban egyben van a bor. Íze kevésbé intenzív, de ezért kárpótol a tömörsége, gyümölcsei itt is sötétek, fűszeressége lényegesen visszafogottabb. Egy kevés cser is feltűnik a kortyban, kellemes pluszt adva a textúrához. Összességében rendezettebb, vörösborosabb, kicsit magasabb árán is jó vétel (2490 forint, Bortársaság). 6 pont
Utolsó kommentek