Sosem vágtam ilyen izgatottan oportózásnak, örömmel kutattam fel a kakukktojás tételt az Alföldről. Először a hazai bordoki révén hallottam a soltvadkerti Lantos pincéről a Szegedi Borfesztivál alatt, majd később személyesen is meggyőzött a zweigeltje.

Ilyen előzmények után a pince kékoportója szinte csak hendikeppel indulhatott, a kiváló vétel címke hirtelen elvárt teljesítmény lett. Persze azért igyekeztem hűteni a hangulatot, egy becsületes, hibátlan borral már teljesen elégedett lehetnék, gondoltam. Mérőlécnek a villányi szortiment egyik megbízható öreg motorosát, a Polgár portugiesert választottam.

Polgár Portugieser 2011

Mély lila szín, illatában meggylekvár, pici szilva, diszkrét animalitás. Szájban gyümölcsös, elég savval, minimális tanninnal, és némi meggymagos kesernyével. Van utóíze is, nem tűnik el nyomtalanul az alvégen. Nincs nagy izgalom, de nem rossz anyag ez, elégedettség, 4 pont. In Vino Veritas, 1346 Ft

Lantos Portugieser 2011

"Nem elemezgetni, meginni." - nyomta a kezembe a palackot a Borfalu dílere a Szondi utcában. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire igaza van. Tipikus portugizis illat, meggyel, árnyalatnyit földes is, pici szilvával, pofonegyszerűen. Szájban ugyanazt hozza, amit az illata ígér. Egyszerű, jól iható, hibamentes bor, közepes testtel, ami a három és a négy pont határán billeg, végül inkább maradok az erős 3 pontnál, de így sem csalódok. Valóban nem elemezgetni kell, hanem meginni. Nem ezt választanám ugyan a két bor közül, de nem dobnám ki a Lantossal beállító vendéget sem. Best buy plecsni most nincs, de elégedettség van: még egy pince az Alföldről, amit érdemes figyelni. Borfalu, 990 Ft

Nálam legyen 1,5 - 0,5 az eredmény az elégedettség javára. Azért valahol kicsit mélabús éppenelégedettség ez, mert ha az izgalmat és a lelkesedést, vagy csak a maradéktalan örömöt kerestem volna az eddigi oportóban, inkább a hiány maradt volna meg.