A Kreinbacher Birtok hosszabb ideje nagy ígéret, mint Romsics László Master of Wine-aspiráns (a frissen avatott MW-ok listája). Míg azonban a magyar Decanter továbbra is eltékozolt lehetőség, bosszantó borbulvár, addig a Kreinbacher Birtokban én már fölfedeztem az isteni szikrát.…

Péntek estig megtörtént minden, ami józan ésszel elvárható, ráadásként pedig ott voltak a kis botlások, hogy a képzeletnek legyen mit anekdotává fújnia. Egy seggel nem mertünk ezerhatszáz kilométert lenyomni, így ha töredékben is, de várt még ránk egy nyaralásnap Piemontban.…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

A nyaralásnak is van dramaturgiája, vagy legalábbis adhatunk neki. No nem nagy truvájok ezek, de azért örülök, hogy idővel rájöttem egyre s másra. Amikor még nagyon süldők voltunk a külföldi nyaralásban, és egy egész év túlórázásának és takarékoskodásának kellett…

Bár továbbra is Dunát lehet rekeszteni a semmitmondó, kötelező gyakorlatként letudott olaszrizlingekkel, mintha gyarapodna azon borászok száma, akik komolyan veszik a fajtát. A Balaton-felvidék és Somló hegemóniáját semmi nem fenyegeti, de azért egy olaszrizling tanmenetből…

Csütörtökön nagyot álmodtunk, és dideregve ébredtünk. Toszkánában évek kellettek ahhoz, hogy megtanuljuk: ami száz kilométernél távolabb van, azért fölösleges ácsingózni, mert egyrészt mire odaérünk, elfáradunk (és a szar is megkeseredik), másrészt biztosan akad közelebb…

Szerdán szabadnap volt, szóra sem érdemes, legalábbis egészen du. 5-ig (az előzményeket lásd itt). Szóval az úgy kezdődött, hogy valamikor az év elején hosszú heteken át adatbányásztam. Végül már francianyelvű fórumokba is alámerültem, noha hivatalosan egy szót nem tudok…

Nemrégiben Matt Kramer a syrah lelkét faggatva arra a következtetésre jutott, hogy a syrah valódi szépsége csak hosszas érlelés után tárul fel. Erre valaki azt a megkerülhetetlen kérdést szegezte Kramernek, hogy meg tudja-e mondani, és ha igen, mi alapján, hogy melyik bort érdemes…

Ideiglenes lakhelyünk legizmosabb apellációja Gigondas, és ennek szupersztárja Louis Barroul, a Saint Cosme (ejtsd: szánkóm) tulajdonosa és borásza. Az utóbbi években Robert Parker egyik kiemelt kedvence, és e kegy konvertibilis bizonyítékaként behúzott tőle egy 100 pontos…

Szégyenkezve írom le, hogy Bott Frigyes jó arc. Egyrészt normál ügymenetben nem használom ezt a kifejezést, másrészt nem tudom, hogy témába vág-e. Művészek, borászok esetében különösen nehéz elválasztani az artefaktumot az arctól: a jó bor szépít/okosít, a lőre csúnyán…