Szégyenkezve írom le, hogy Bott Frigyes jó arc. Egyrészt normál ügymenetben nem használom ezt a kifejezést, másrészt nem tudom, hogy témába vág-e. Művészek, borászok esetében különösen nehéz elválasztani az artefaktumot az arctól: a jó bor szépít/okosít, a lőre csúnyán öregít. Losonci Bálint barátom az egyik legkövetkezetesebb képviselője annak a véleménynek, hogy a jó emberek jó borokat készítenek. Én úgy vagyok vele, hogy bár így lenne. Más kérdés, hogy aggasztóan közel jutottam ahhoz, hogy elhigyjem: intelligens emberek előbb-utóbb intelligens borokat készítenek. És ez is veszélyes precedens. Akkor Bott Frigyes egy személyben mocskosszájú házmester és fehérkesztyűs komornyik? Ki tudná a Vinculumból meg a Zöldvelteliniből ugyanazt az embert kisilabizálni?

Bott Frigyes Zöldveltelini 2009

Imádom a zöldveltelinit, a Domäne Wachau ár/érték bajnok grüner veltlinerjei az abszolút kedvenceim közé tartoznak. Bott Frigyesé nem ér föl egy DW Federspiellel, de ettől még bőven jó bor. Kis ok a szomorúságra, hogy árban sem szerény.
Első szippantásra határozottan úgy tűnt, hogy az oltványiskolában sauvignon blanc keveredett a veltelini vesszők közé, és az első benyomás, kivételesen, a palack aljáiig kitartott. Az illat közepesen intenzív, tavaszt idéző, üde, de nem tolakodó vagy geil. Az alaphangot őszibarack és ananász adja, erre kontráz némi zellerszár és fehérbors. Kóstolva olyan, mint egy kiokosított olaszrizling, a savak nem sajátítják ki a színpadot, de nem is hagyják behorpadni a kortyot. Szájban selymes, visszafogottan elegáns, zamatos és hosszú. Jó inni. Szerintem ahhoz nincs benne elég anyag és fantázia, hogy az idő múlásával sokkal többre vigye, de örömteli bizonyíték arra, hogy hallgat ez a fajta a magyar szóra. 6 pont

Bott Frigyes Rajnai Rizling 2008

A zöldvelteliniben érzékelt visszafogottság köszön vissza. Inkább távirányítós, karosszékes drukkolás, mint félmeztelen tombolás a lelátón. Az illat nehezen bontakozik ki, akkor is csak félig. Egy kis körte, egy kis gyöngyvirág, zsírkrétareszelék, csipetnyi fehérbors, nyalatnyi fém. Kóstolva szép egyensúlyt mutat, de ez az egyensúly nagyon alacsony hőfokon valósul meg: szégyellős bor, alig mutat magából valamit. Közepes test, közepes savak, zöldkörte és némi fanyarság a kortyban, a korty végén egy kis fásság. Sem a frissre hangolt osztrák rizlingek savainak vibrálása, sziporkázó gyümölcsössége, sem a későn szüreteltek színgazdagsága, súlya és mineralitása. Hibátlan talajgyakorlat egyetlen eredeti elem nélkül - 15 euróért ez édes kevés. Erős 5 pont.

(PS: sajnálom, de én soha nem szerettem a Vinculumot; szemben a Bott-borok általános fésültségével, ez egy fából faragott, faragatlan fráter.)