A zseniális névért a népi bölcsesség a felelős, de a teljesen tradicionális módon készült, ám kristálytiszta, friss és izgalmas borért a mátraaljai mikrobirtokán serénykedő fiatal terroirista, Losonci Bálint.

Losonci Bálint nevével a Borbarát környékén találkoztunk először, akkor még nem sejtettük, hogy.

Memóriánk éppcsakhogy teljesíti a rendszerkövetelményeket, neveket megjegyezni képtelenek vagyunk; amikor borkereskedőnk kezünkbe nyomta ezt a rizlinget, nem is esett le a tantusz, csak néhány óra múlva kezdtünk gyanakodni, hogy Losonci... Losonci, mintha már hallottuk volna ezt a nevet. Boros kontextusban.

Mégpedig a Borbarát blogra emlékeztető izéjének kontextusában, konkrétan, gyanúnk szerint (bizonyítékkal szolgálni nem tudunk) a főhős ezt a szerzette vagy szerezi még mostan is, tudja a franc, mintha elhalni látszana a dolog. Viszont.

Viszont a bordílerünk ajánlotta mátraaljai: Losonci Bálint Úrráteszi Olaszrizling 2004. Hát már a névbe beleszerettünk elsőre, hogy szellemes, de nem jópofiskodó, hogy laza, de mégis retrós. Persze, azóta kiderült, hogy ez nem fantázianév, hanem egy dűlő neve, úgyhogy a népi bölcsességé a pont. A sztori, hogy mi ez a dűlő, mi ez az egész, nagyon pontosan le van írva Losonci Bálinték honlapján. Sok, lényeges, apró információ, példaként lehetne állítani webre igyekvő borászatok elé, még akkor is, ha a felettébb idegesítő, már 1996-ban is cikinek számított frame-es megjelenítést használja. (Legalább semmi dizájn csicsa és semmi süket, péeres duma.)

Tehát onnét kiderül, hogy Bálintunk elkötelezett terroirista, dűlőkről akar szólni, a Szepsy-féle 2000-es Úrágya Furmint lebeg valahol őelőtte, nem használ fajélesztőt, enzimeket, de még kóracélt sem, manualice présel, gumicsizmával tapos.

Már majdnem durrantottam az ilyen esetekre bekészített zsurnálpatronokat, hogy "egy nagyon fiatal ember berobban a kevéssé dinamikus mátraaljai borvidékre", de aztán magamhoz tértem. Berobbanásról nyilván szó sincsen, a pirotechnikai trükkök világa érezhetően távol áll Losoncitól (inkább a Motörhead, mint a KISS), ez valószínűleg langzam spacíren stratégia, hiszen harmadhektárnyi mikrobirtok, és ha lapulnak is nagy tervek a láda fiában, nem nagyon mutogatja még. Tehát lényeg a lényeg: kezdésnek ez az olasz több mint ígéretes.

Zöldes, kicsit sápatag színű rizling ez, almás-hordós-mandulás illata viszont sokkal mélyebb annál, mint amit a szín sejtet. Jó nagy savakkal megáldott, kemény, tiszta, egyértelmű bor, az obligát kesernyésséggel. Arányok, harmóniák rendben, van még kis édesség a mandulás keser és savak savanyája mellé.

Az ember utólag belemagyaráz egy kis szepsysséget vagy inkább Szepsy-iskolát, ami annyiban feltétlenül igaz, hogy Losonci a szőlőben és nem a pincében akarja megcsinálni a bort: aprólékos zöldmunka, radikális hozamkorlátozás.

Szerethető, pátoszmentesen klassz kis bor jó áron. Tehetségnek (5 p.) minősítenénk elsőre. Sokat sajnos nem fogjuk kóstolgatni, néhány száz palack van csak belőle. (A Maligánban például lehet kapni.)