Az idei Brunello-évjáratbemutató, a februárban megrendezett Benvenuto Brunello részben a távolmaradásokról szólt. A rendezvényt amúgy is bojkottáló nagyöregeken túl, idén a két Wine Spectator-libling, a Valdicava és a Casanova di Neri hiánya is sokaknak szemet szúrt (volt online susmogás a Brunellopoliban való érintettségükről). Másrészt egy kisebb asztaltársaság a természetes borkészítés és a terroirhoz való hűség jegyében kivonult a sátras fő helyszínről, és az Osticcóban tartott bemutatót.

A Campi di Fonterenza, Podere Salicutti, Pian dell’Orino és Stella di Campalto tulajdonosai/borászai régóta elégedetlenek a borvidéki ügymenettel, és jó ideje fontolgatták a Consorzióból való kilépést, mivel erélytelennek és következetlennek tartják a törvényfeszegetőkkel szembeni fellépését. Ezek a néhány hektáros családi birtokok biodinamikus szemléletűek (illetve részben gyakorlatúak), és amióta megismertem őket, számomra ők jelentik Montalcino jövőjét. (Szemléletében feltétlenül ide tartozik a holdciklusok alapján dolgozó és a középkori földművelési gyakorlatot szem előtt tartó csodabogár, Giuseppe Sesti.) A mindenható Wine Advocate (Robert Parker) olasz referense, Antonio Galloni évjáratértékelő kiselőadásában kiemelte, hogy miután sok nagynevű birtok brunellója csalódást okozott, már készült temetni az évjáratot, amikor a mintákban előre haladva egyszer csak kisütött a nap, és a kevésbé ismert, kis pincék borai megmentették Montalcino becsületét.

A most piedesztálra emelt birtokok közül néhányról már én is regéltem, és a Brunellóbanzájon is kóstoltuk a boraikat. Galloni arra is fölhívja a figyelmet, hogy bár a hájpolás nyilván az ötcsillagos 2004 brunellóira összpontosul, a velük párhuzamosan futó és fél-, harmadáron kapható 2007-es rosso di montalcinók némelyikének minősége vetekszik a gyengébb brunellókéval, olykor felül is múlja (Il Poggione RdM és Pian dell'Orino RdM 90 pont, Valdicava RdM 91 pont, a Siro Pacenti RdM pedig 92!). Júniusi látogatásunkkor mi ugyan nem engedhettük meg magunknak, hogy pedigré nélküli brunellókkal kísérletezzünk, de az tény, hogy a 2007-es rossók csábító érettséget, kerekséget mutatnak, és per pillanat fogyaszthatóbbak, mint a még mindig vadabb, ércesebb, ám valószínűleg hosszabb életű 2006-osok. A 2007-es Sesti RdM felejthetetlen élmény volt, remélem, hogy ezt majd az itthoni kóstolás is megerősíti.

A Wine Advocate (Antonio Galloni) legjobbjai:
Cerbaiona Brunello di Montalcino      97 pont    
Siro Pacenti Brunello di Montalcino     97 pont
Salvioni Brunello di Montalcino     96 pont
Siro Pacenti Brunello di Montalcino Ps     95+ pont      
Stella di Campalto Brunello di Montalcino     95+ pont  
Az Agr Uccelliera Brunello di Montalcino     95 pont
Il Poggione Brunello di Montalcino     95 pont
Pieve Santa Restituta Brunello di Montalcino Sugarille     95 pont   
Poggio di Sotto Brunello di Montalcino     95 pont
Salicutti Brunello di Montalcino Piaggione     95 pont
Sesta di Sopra Brunello di Montalcino     95 pont
Agostina Pieri Brunello di Montalcino     94 pont   
Ciacci Piccolomini d Aragona Brunello di Montalcino Vigna di Pianrosso     94 pont
Fuligni Brunello di Montalcino     94 pont
Pian dell’Orino Brunello di Montalcino     94 pont
Valdicava Brunello di Montalcino     94 pont

Az Antonio Galloninál jóval megbízhatóbb kóstolási jegyzeteket adó, és a K&L Wines montalcinói beszerzőjeként valószínűleg mélyebb helyismerettel rendelkező Greg St. Clair szerint az alábbiak 2004 kiemelkedő brunellói:
5 csillag: Capanna, Il Marroneto "Madonna delle Grazie", Il Poggione, La Gerla "Vigna gli Angeli", Siro Pacenti, Valdicava "Madonna del Piano", Uccelliera
4.5 csillag: Casanova di Neri "Cerretalto", Fuligni, Lisini, Talenti, Valdicava

Végül az általam legkevesebbre tartott Wine Spectator (James Suckling) kedvencei:
97 pont: Uccelliera
96 pont: San Filippo Le Lucére, Casanova di Neri Tenuta Nuova, Poggio il Castellare
95 pont: Siro Pacenti, Valdicava, Fuligni, Altesino Montosoli, Collemattoni, Corte Pavone, Frescobaldi Castelgiocondo, Luce della Vite, Il Marroneto, Podere la Vigna

A teljes elérhető netirodalom átböngészése után úgy tűnik, hogy az árérték bajnokságot az Il Poggione és a Capanna nyerte, mögöttük nem sokkal lemaradva a Lisini és a Talenti következik. Az évjárat legjobb brunellója címet – ha van ennek egyáltalán értelme - megosztva az Uccelliera és a Siro Pacenti érdemelné ki. Sajnos hosszú lenne felsorolni, hogy én mit nem kóstoltam a legfontosabbak közül, de ami megvolt, és tűzbe tenném érte a kezem:
Baráti áron (22-26 euro): Canalicchio di Sopra (hagyományos és elegáns), Capanna (hatalmas erő, nagy potenciál) és Il Poggione (csalódásbiztos middle of the road).
Etalonok: Sesta di Sopra (elegancia), Pian dell’Orino (erő és tisztaság), Campi di Fonterenza (arányos, izmos), és szerencsére a baráti árasok is ide sorolhatóak.
A legjobb rossók (11-18 euro): Sesti 2007 (tökéletes), Canalicchio di Sopra 2006 (komplex és dinamikus), Canalicchio di Sopra 2007 (behízelgő és letisztult), Pian dell’Orino 2007 (talpig sangiovese grosso, eleven és erőteljes), Campi di Fonterenza 2006 (méregzsák óriási potenciállal), Sesta di Sopra 2007 (mély és higgadt), Lisini 2007 (komplex és arányos).