Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Hol rontottuk el?

2012.01.24. 07:45 - alföldi merlot

Márkus György tíz éven át a Borbarát szerzője volt, majd a Borbarát megszűnése után 2011 decemberében elindította a Burgundia & Champagne magazint. E két meghatározó borvidék első számú hazai szakértője. Tevékenységének nemzetközi elismertségét jelzi, hogy bejáratos Burgundia valamennyi legendás pincészetébe, és 2010-ben a Club Trésors de Champagne a 2005-ös évjárat keresztapjának választotta. Tom Stevenson, Richard Juhlin, Serena Sutcliffe és Essi Avellan mellett ő is meghívást kapott a Veuve Clicquot 2004-es évjárat bemutatójára (összesen 10 újságírót hívtak meg). Az alábbi interjúban arról kérdeztük, hogy milyennek látja a magyar borászat jelenlegi helyzetét.

Hogyan értékeled a magyar bor a rendszerváltás óta megtett útját?

A változások után, ami 20 éve már, hogy végbement, számos borászat, birtok alakult. A borkedvelők örültek, mert már nem csupán egyetlen bikavér, „a bikavér” árválkodott az üzletek polcain, nem egy vagy kettő tokaji aszút érhettek el, hanem több tucatból is választhattak. A szőlőterületek birtokosai eladták a termést a borászatoknak, a borászok bort készítettek, a vásárlók vásároltak, fogyasztottak. Azt hiszem, viszonylag jól is működött a mechanizmus egy bő évtizeden keresztül. Azonban úgy 2000 táján azt észlelhettük, hogy a borászatok, pincészetek saját telepítései termőre fordultak, és többé nem volt létkérdés számukra a felvásárlás. Ez volt az a pont, amikor a gépezetbe először kerülhetett porszem. Itt, ebben a pillanatban érkezett el az idő arra, hogy a kis parcellákat birtoklók szövetkezeteket alakítsanak, ami valószínűleg meg sem fordult a fejükben, hiszen a szó rossz emlékeket idézett fel. Pedig a franciáknál a szövetkezeti mozgalom majdnem 100 éve működik - hibátlanul.

1990-ben naiv úton indult el a hazai „magán” borkészítés, borkereskedelem, hiszen mindenki arra számított, hogy a magyar borokat a külföld, a nyugat tárt karokkal várja, és minden ott folytatódik, ahol 1945-ben megszakadt. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a hit erőt ad munkánkhoz, segítségével olyan dolgokat is elvégezhetünk, amire hitetlenül, lelkesedés nélkül nem lennénk képesek. Nagyon sokan örültünk volna, ha sikerül az áttörés, de nem sikerült.

Szerinted hol rontottuk el?

Az okok szerteágazóak. Valószínű, hogy amatőr módon láttunk hozzá a nemzetközi piacok meghódításához, ami azért benne volt a pakliban, hiszen 45 év borkészítési és kereskedői rutintalansága nem pótolható egyik napról a másikra. Ugyanakkor, számos hibát is elkövettünk, ami abból fakadhat, hogy elbíztuk magunkat: eltart bennünket a hazai piac, nincs szükség arra, hogy erőlködjünk a határokon túl.

Hadd meséljek el egy rövid történetet, amelyet már számos borkedvelővel megosztottam. Valamikor nyolc-kilenc esztendeje már, hogy az angol Harper’s Wine Weekly egyik munkatársa hazánkban járt. Hadd ne nevezzem meg azt a borvidéket, ahol találkoztam az úrral. Két helyi termelő borait kóstolta meg. Engem kértek meg a borászok, hogy fordítsak nekik. Miután a palackok tulajdonosai eltávoztak, én még két-három órán keresztül beszélgettem az angollal, aki a következő hipotetikus történetet adta elő.

Ha most egy angol borkereskedő ülne a helyén, megkóstolva a borokat, elmondaná, hogy azok rendben vannak. Majd megkérdezné a termelőtől, hogy mennyiért is adja borának palackját. (Ha jól emlékszem, öt euro körül mozogtak az árak). És még arra is kíváncsi lenne, hogy mekkora az a mennyiség, amellyel a borászat rendelkezik. Meghallván a mintegy 20 ezres számot, a kereskedő az asztalra helyezne egy ugyanolyan szőlőfajtából készült közép-, vagy dél-amerikai bort, és a következő gondolattal kísérné: a két bor minősége hasonló, ugyanakkor a magyar bor öt eurót kóstál, míg a másik csak egyetlen egybe kerül. A magyarból 20 ezer palack áll rendelkezésre, a tengerentúliból pedig egy millió. A magazin munkatársa csak annyit tett még hozzá, hogy ekkorra a döntés, amely nem a hazainak kedvezett, már megszületett.

Ez azt jelenti, hogy drágák a magyar borok? A mennyiségen nyilván nem tudunk segíteni.

A hibák között az egyik legsúlyosabbnak azt tartom, hogy a termelők megelégedtek a hazai piaccal. Nem fordítottak figyelmet az export fontosságára. Úgy érezték, hogy a jó helyzet mindig adott lesz, amennyi bor bekerül a pincébe, az onnan ki is kerül, egyenesen a hazai polcokra. Azt hiszem, ahogy az idő múlt, ez a szemlélet egyre tarthatatlanabbá vált.

A helyzet kezeléséhez elegendő volna hatékonyabban gazdálkodni, a borokat olcsóbban adni? Vagy vannak ennél súlyosabb, az alapokat érintő problémák?

Ha a nemzetközi piacokon meg szerettük volna vetni a lábunkat, akkor más változtatásokra is sort kellett volna keríteni. Minden valamirevaló borvidéknek van egy története, egy mögöttes sztorija, ami nem mese vagy monda, hanem történelem. Tulajdonképpen Tokaj kivételével valamennyi borvidékünk a mai napig adós ezzel. Pedig lenne mire támaszkodnunk, de valahogy nem került rá sor, hogy utánanézzünk olyan tényeknek, amelyek előre viszik a borvidék szekerét. Pedig, ahogy hallom, az irattári anyagok gazdagon megjutalmaznák azt, aki kutat köztük.

Hogyan látod az eredetvédelem, a termőhelyek klasszifikációjának kérdését?

Minden komoly borvidéknek van egy besorolási, egy klasszifikációs rendszere, amelyet az ottani birtokok fenntartások nélkül elfogadnak, illetve cselekedeteikkel erősítenek. Ilyen a bordeaux-i chateau rendszer vagy a burgundi termőhelyi besorolás, illetve terroir elmélet kidolgozása. Az utóbbit a benedek-rendi és a ciszterci szerzetesek nem tegnap szabadalmaztatták. Igaz, az első európai dűlőbesorolás Hegyalján jött létre, de ettől eltekintve más hazai területek a mai napig adósok maradtak ilyen irányú lépésekkel. Lehet érvelni azzal, hogy a változások óta eltelt idő rövid volt ahhoz, hogy alaposan megismerhessük a termőhelyeket. Itt is képbe kerülhetnének a levéltárak, ahol fellelhetők anyagok a múlt tapasztalatairól. Burgundiában sem pusztán a talajtani, klimatikus és egyéb feltételek döntöttek, hanem a régmúlt tapasztalatai, a hagyományok, a tradíciók. Meggyőződésem, hogy a termőhelyi besorolásoknak le kellett volna zajlaniuk, hiszen az idő múlásával az arcvonalak egyre inkább ki fognak merevedni, és a klasszifikáció végrehajtása még inkább nehézségekbe ütközhet. Egyébként annak idején a Borbarát ezeket a dolgokat gyakran feszegette.

Amennyire borászismerősök elmondásából tudom, az érdekellentétek egy-egy borvidéken belül már most is túl nagyok ahhoz, hogy egy ilyen munkát következetesen végig lehessen vinni.
 
Én azt is jónak tartanám, tartottam volna, ha minden borvidékünk megtalálja a saját magára leginkább jellemző vagy hízelgő igazodási pontot. Mondjuk, a szekszárdiak úgy döntenek, hogy a mikroklímára alapozzák elképzeléseiket, és nem a talajt éltetik. Ilyen esetben meg kell vizsgálni, vizsgáltatni, hogy milyen mikroklimatikus különbségek, eltérések érezhetők, tapasztalhatók az egyes falvakban, dűlőkben, és ezek mit eredményeznek. Akárhogy is, erre égető szükség van. Hogyan akarjuk kommunikálni a termőhelyet és annak borait a világ felé? Ezek nélkül a fogyasztó nem talál hiteles kapaszkodót, a borvidék és borai talapzat nélkül inognak.

Ha Magyarország borkészítésére gondolok, akkor valamikor el kellett volna döntenünk, hogy milyen borokat akarunk készíteni: tömeget vagy termőhelyit. A 90-es évek elején ez tényleg korainak tűnt, de ma már ez tisztán látszik, hogy határoznunk kellett volna. Ha jól tudom, jelenleg mintegy hatvanezer hektáron folyik szőlőtermesztés, ami nagyon kevés ahhoz, hogy tömegborokat állítsunk elő. Így a termőhelyi irányába lenne tanácsos elmenni.

Mi a véleményed a magyar borászatok fajtaválasztásáról?

A szőlőfajták megválasztása szintén kardinális pont. A világ legkiválóbb borvidékein - és itt Bordeaux-t, Burgundiát, Champagne-t és Tokajt értem – lényegében két-három szőlőfajtát termesztenek. Pedig lenne hely Bordeaux-ban is, hogy az adott százezer hektáron, amely lassan kétszer akkora, mint hazánk összes szőlőterülete együtt véve, még néhány fajtával eljátszadozzanak. Ha hasonlóan komoly megítélésben szeretnénk részesülni, akkor követnünk kellene ezt az irányt. Nincs olyan termőhely, amely 20-30-40 szőlőfajtával is képes kiválót nyújtani. Ugyanazon a borvidéken, bármennyire is szeretnénk hinni, valójában nem érzi jól magát a cabernet sauvignon és a pinot noir is. Mellesleg, 20-30 fajta termesztése borzasztó mennyiségű munkát ró a birtokra. Ennyi szőlőfajta makulátlan megismerése, termesztése, betakarítása, vinifikálása - akár időben is - szinte megoldhatatlan feladat.

Te nagyobb szerepet szánnál a hagyományos fajtáinknak?

Több nagyon komoly, világhírű szakíróval beszélgettem a magyar borokról. Mindenki azt sugallta, hogy csak a – mondjuk így – hazai fajtáinkkal lehetünk sikeresek a világ piacain. Itt előszeretettel emlegették a kadarkát és a kékfrankost, illetve a furmintot, a hárslevelűt. Senki sem kíváncsi a 84273-ik merlot-ra, ami abban az évben a világon megszületett. A vinexpós tapasztalatok is ezt igazolják. Az érdeklődők majdnem 100 százaléka magyar fajtát szeretne kóstolni. Itt visszanyúlok ahhoz a történethez, amelyet a beszélgetés elején elmeséltem. Nagyon tanulságos, hiszen aki lát, az tudja, hogy ebben minden benne van. Legfőképpen az, hogy nincs image, nincs összerakva vagy nem ismerik a külföldiek a borvidék történelmét, nincs meg az a besorolási rendszer, ami támpontot nyújtana, igazolná és kifejezné azt, hogy miért is kerül ez a bor ennyibe. Úgy érzem, jelen állapotban a külföld borainkra, mint árkategóriára tekint. „Ha olcsón adod, megveszem, ha nem, akkor megyek tovább.” Csak nagyon nagyon keveseknek adatott meg a siker, sok esetben az sem felhőtlenül. Az angol története aláhúzza, hogy tömegtermelésre nem szakosodhatunk, mivel máshol ezt jobban és főleg jelentősen olcsóbban csinálják. Tehát csak egyetlen járható út marad: a helyi fajtákból készített termőhelyi bor. Mondanom sem kell, hogy Tokaj ebben is a többi borvidékünk előtt áll, de Somló is jó úton halad, komoly jövője lehet.

És még egy nagyon fontos dolog. A termelés és szolgáltatás minden területén a vállalkozók, az alkalmazottak azt szeretnék, ha a termelés, az előállítás, a munkavégzés olyan feltételek, szabályok és törvények mellett menne végbe, amilyeneket ők kedvezőnek vélnek. A szőlőtermesztők és borkészítők is erre vágynak. Tehát, termeszthessenek annyi szőlőt, amennyit a tőke ad, olyan házasításokat készíthessenek, amilyeneket szeretnének stb. Azonban vannak dolgok, amiket nem szabad elfeledniük. A borok döntő többségét nem ők, hanem a fogyasztók, a vásárlók isszák meg. Az árat nem a vevők, hanem a pincészetek képzik. Ezért cserébe a borivók jogosan várják el, hogy az árnak megfelelő minőségű italhoz jussanak. Vagyis, amikor megszületik egy termelői kör vagy egy borvidék döntése valamilyen bor, házasítás, esetleg márka kapcsán, ami annak a valaminek a készítésére, a szőlőtermesztésre vonatkozik, nem szabad, hogy a döntéshozókat pusztán az vezesse, hogyan járhatnak jobban a „termék” előállítói. Amellett, hogy meghatározzák, milyen termőhelyekről, milyen szőlőtermesztési feltételek mellett, milyen módon kell a bort elkészíteni, a fogyasztókat mindig biztosítani kell a kiváló minőségről, a hitelességről és az átláthatóságról. Ez azt jelenti, hogy a szőlőművelést, a borkészítést legalább egy saját maguk által felállított testületnek időről időre szigorúan ellenőriznie kell. Ez nem tréfa, ez alapkövetelmény. Burgundia is megjárta a maga poklát a 60-as és 70-es években. Olyan mennyiségű borra volt igénye a világnak, amennyit a burgundik képtelenek voltak elkészíteni. Ezért néhány termelő Franciaország déli részéről, illetve Algériából vásárolt bort, hogy a keresletet kielégíthesse. Az ilyen akcióknak véget vetett az INAO. Ezek után vált igazán szigorúvá a borvidék, amelynek eredménye a mai, komolyan megalapozott siker.

Tulajdonképpen a borászkodás, a szőlőtermesztés is szakma. Az, hogy valaki milyen szinten műveli, milyen színvonalon kívánja végezni munkáját, saját belátására, tehetségére van bízva, vagyis nem kérhetnek rajta számon semmit sem. Ha nem megfelelőek a borok, lehet, hogy nem fognak gazdára találni. Azonban egy olyan országnak, mint Magyarország, amely többnyire kiváló, érdekes és értékes termőhelyekkel rendelkezik, nem szabad elkótyavetyélnie lehetőségeit. A bor, ahogyan mondani szokták “stratégiai ágazat”, nem hozhatjuk közös nevezőre a kamilla tea készítéssel vagy a nádi hegedű fabrikálással.

Egy ilyen eredetvédelmi szabályozásban a hozamkorlátozásnak is szerepelnie kell?

Természetesen. A tőkék sűrűségének előírása, a metszési módok kötelező alkalmazása egyaránt alapvető követelmény. Burgundiában és Champagne-ban ezeket már ötven éve szabályozzák, ahogyan azt is, hogy milyen maximális hektáronkénti terhelés mellett termeszthetik a szőlőt a különböző besorolású dűlőkben. Nálunk is van ilyen, de például az a szabály, amely azt mondja, hogy hektáronként 50 vagy 60 mázsa lehet a terhelés, nem hivatkozik arra, hogy milyen hektáronkénti tőkeszám mellett kell ezt teljesíteni. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy itthon a területek döntő többsége még ma is 3300 tőkével van betelepítve, de előfordulnak 3000 alatti parcellák is. Látható, hogy ez nem ugyanaz az 50 mázsa, ami Burgundiában 10000 tőkén terem. Helyesebb lenne a tőkénkénti, nem pedig a hektáronkénti szabályozás. De Burgundiában a potenciális alkoholfokot is szabályba foglalták: grand cru fekvésben, kék szőlő esetében ez nem haladhatja meg a 14,5%-ot. Ezt sem unalmukban tették.

Sokan úgy vélik, hogy boraink nemzetközi sikerének a gátja nem a borok minősége, hanem a magyar bormarketing szervezetlensége, ügyetlensége.
 
Bormarketing… a magam részéről ki nem állhatom ezt az elnevezést. A bor, bármennyire is gondolják egyesek, nem ipari, hanem mezőgazdasági produktum. A szőlőt pedig termesztik és nem termelik… Nem hiszem, hogy azért, mert Magyarország szőlőterülete kicsi, a „bormarketing” kérdését centralizálva, kellene megoldani. Minden borvidéknek más a karaktere, más elképzelések mentén dolgoznak, eltérőek az érdekek, versenytársak. Ezért nem hiszem, hogy egy kalapból megoldható a borok és a borvidékek előmozdítása. Minden francia borvidéknek van egy borirodája, amely nem marketing tevékenységet, hanem promóciót fejt ki a vidékért és a borászokért. Kiadványokat készít, komoly eseményeket szervez, bemutatókat organizál és megjelenik olyan kiállításokon, bemutatókon, amelyeken a régió borait kóstoltathatja, megmutathatja. Üzletet nem kötnek, hanem előkészítik a terepet a termelők és a házak előtt. A Tokaj Renaissance hasonló szellemben működött, azt jónak találtam 10-12 évvel ezelőtt. Most nem tudom, hol tartanak. Valami hasonlóra lenne szükség minden borvidékünkön, legalábbis minden komolyabb területen.

Tudom, hogy számodra Burgundia mindenek felett áll. Van-e olyan lecke, amit a hazai borászainknak megfontolásra ajánlasz?

A borok árával kapcsolatban sokszor hozzák fel elrettentő példaként Burgundiát. Én ezt megértem, de gondoljunk csak bele a viszonyokba. Az ottani termelők immár 100 éve, a kereskedőházak több évszázada, a szerzetesek lassan ezer éve a terroir elmélet mentén rendületlenül haladnak előre. Az elméletet mindenki magáévá tette, olyannyira, hogy az egykor lesajnált és kaotikusnak tartott Burgundia ma már példaként szolgál minden borvidéknek a világon. Amikor az árakról beszélünk, gondoljunk bele, hogy mennyi munka, kitartás, egy irányba haladás révén jutottak el oda, hogy a világ így értékeli teljesítményüket. És ez csak jobban felfelé fog haladni. Ahelyett, hogy kritizáljuk őket, kezdjünk el mi is olyan szellemben, de saját értékeink kiaknázásával, munkálkodni. A siker nem fog elmaradni.

Címkék: borbarat márkus györgy burgundia & champagne

104 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr513742934

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hol rontottuk el? 2012.01.24. 18:55:01

Jelenleg mintegy hatvanezer hektáron folyik hazánkban szőlőtermesztés, ami nagyon kevés ahhoz, hogy tömegborokat állítsunk elő.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiatalborivo 2012.01.24. 12:07:39

A Tolnai borvidék termékleírási szabályzatából:

"Új ültetvényekre vonatkozó szabályok:
A 2009. augusztus 1-e után létesített ültetvények esetében:
- A tőkehelyek száma nem lehet alacsonyabb, mint 3300 db/ha.
- A kialakítható sortávolság nem lehet kevesebb, mint 2 méter, illetve több mint 3,5 méter,
- A kialakítható tőtávolság nem lehet kevesebb, mint 0,6 méter, illetve több mint 1,2 méter,
- Az egyes függöny művelésmód nem engedélyezett."

továbbá:

V. MAXIMÁLIS HOZAM
V/1. A bor készítése esetén azon szőlőültetvények termése használható fel, melynek
termésmennyisége legfeljebb 14 t/ha terméshozamú szőlőből nyert, legfeljebb 100 hl/ha
seprős újborból állították elő.
V/2. Fenti szabály alól kivételt jelentenek a dűlőnév feltüntetéssel, valamint a késői
szüretelés hagyományos kifejezéssel megkülönböztetett Tolnai borok, melyek legfeljebb 11
t/ha terméshozamú szőlőből nyert, legfeljebb 80 hl/ha seprős újborból készíthetők.

Tehát meghatároztáka minimális tőkeszámot és a maximális hozamot is, csak hát elég megengedően...

A másik ami nekem feltűnt hogy Tolna eléggé fehérboros vidék, engedélyeznek is csomó fehér szőlőt termelni de amit Magyarország vezető fajtájává akarnak tenni, amiből érdekes lenne megmutatni hogy különböző helyeken milyen bort ad a furmintot pl nem engedélyezik. A kistesó a Hárslevelű bent van és a második kiemelt szőlő az olasz riesling is bent van az engedélyezett fajták között de a furmint kitiltása kinek jó?

Aki érdekel itt megtalálja a többi borvidék termékleírását is:

www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/agrargazdasagert-felelos-allamtitkarsag/hirek/magyarorszagi-oltalom-alatt-allo-eredetmegjelolesek-es-foldrajzi-jelzesek-termekleirasai

2012.01.24. 14:06:37

@Metál Marci: "A pinceknek maguknak kell kivivni a piacokon az elismerest"
Azért az export szerintem ennél kicsit bonyolultabb. Pláne egy kisebb pincészet esetében, én nem hiszem, hogy dobbantó nélkül egykönnyen ki lehet jutni a külföldi piacra.
A bormarketing nyilván nem old meg mindent, meg nyilván el is van rágva ez a szó, nekem se tetszik, de én mint parlagi fogyasztó is nagyon örültem, mikor a kezembe nyomtak egy prospektust a portugál borokról, rövid bemutatókkal, meg egy térképpel, hogy az adott borokat melyik standon lehet megkóstolni. Nem kell túldimenzionálni ezt, de az számomra egy kicsit necces, hogy ha beütöm a francia google-be, hogy "vin de tokaj", az első oldalon (a wiki szócikkét leszámítva) semmi érdekes és autentikus infót nem találok Tokajról, míg ellenben a második és a harmadik találat egyaránt a szlovák tokajival foglalkozik.

ihatóbb · http://www.magyarborkulturaert.hu/ 2012.01.24. 14:35:11

@fiatalborivo: Sajnálom, hogy Furmintot úgymond kitiltották. Bár az igaz, hogy a Furmint leginkább a masszívan vulkanikus talajokon hozza a legjobb formáját. De hallottunk már Etyeki Juhfarkról is... Több arca is lehetne a Furmintnak, ez talán nem olyan kérdés, mint pl., hogy vörösbor legyen Tokajon.

Octopus 2012.01.24. 14:56:38

www.boraszportal.hu/hirszuret/20120120/hatszaz-milliot-koltenek-iden-bormarketingre

Hatszáz milliót költenek idén bormarketingre

"...újdonság lesz, hogy külföldi bormarketing-tevékenységre is elkülönítenek támogatási forrást. Ami a külföldi kiállításokat illeti: ez évben ismét lesz magyar nemzeti stand a londoni szakkiállításon, és megjelennek a magyar borok a düsseldorfi szakkiállításon"

Én idehaza megrendezett bemutatókat látnék szívesen, amire sokak által olvasott, weben aktív szakik kapnak meghívást, mint pl Jamie Goode, Tim Atkin MW stb. A Goode folyton utazik, rendszeresen Új-Zélandba és Dél-Afrikába, és láss csodát, tele a blogja ezekkel kapcsolatos írásokkal. (Mondjuk őt villányi borokkal aligha lehetne elbűvölni, tokajival már esélyesebb)

kukko 2012.01.24. 16:02:32

Túl kényelmes volt csak a hazai piacra termelni, hiszen a magyar fogyasztó meg volt győződve arról, hogy a magyar bor a legjobb és a legolcsóbb. De most jönnek a külföldi borok, és szemmel láthatóan szorítják ki a hazai borokat, és hát a magyar fogyasztó is át fog szokni az olcsó, de konzekvens minőségű újvilági borokra.
Hol rontották el. Kínos lassúsággal jöttek létre a legapróbb kompromisszumok is, amik a minőség emelését vagy az egységes fellépést segítették volna. A turáni átok.

fiatalborivo 2012.01.24. 16:42:18

1. "Itt, ebben a pillanatban érkezett el az idő arra, hogy a kis parcellákat birtoklók szövetkezeteket alakítsanak, ami valószínűleg meg sem fordult a fejükben, hiszen a szó rossz emlékeket idézett fel. Pedig a franciáknál a szövetkezeti mozgalom majdnem 100 éve működik - hibátlanul." - tehát hogy nincsenek szövetkezetek ez baj.

2. " A magyarból 20 ezer palack áll rendelkezésre, a tengerentúliból pedig egy millió" - tehát nem jó hogy mikrotételeink vannak, erre ugye megoldás lehetne egy jó szövetkezeti rendszer.

3., "Ha Magyarország borkészítésére gondolok, akkor valamikor el kellett volna döntenünk, hogy milyen borokat akarunk készíteni: tömeget vagy termőhelyit. A 90-es évek elején ez tényleg korainak tűnt, de ma már ez tisztán látszik, hogy határoznunk kellett volna. Ha jól tudom, jelenleg mintegy hatvanezer hektáron folyik szőlőtermesztés, ami nagyon kevés ahhoz, hogy tömegborokat állítsunk elő. Így a termőhelyi irányába lenne tanácsos elmenni." - Ezzel a tézissel most azt mondjuk hogy ne készítsünk tszekbe bort mert a termőhely a fontos, az hogy dülönként szelektált mikrotételek legyenek.

4., Fajtaválasztásnál, termeljünk kevés fajtát - ez jó mert így képződne némi mennyiség

5., " Itt előszeretettel emlegették a kadarkát és a kékfrankost, illetve a furmintot, a hárslevelűt" - tehát legyen 2 fehér és 2 vörös fajta mondjuk amiből megpróbál kihozni minden vidék(ami alkalmas rá) a lehető legjobb bort, így lesz némi változatosság de azért lesz sok bor ugyanabból a fajtából.

Összességében nekem kicsit kusza ez ha egy logikai ívre szeretném felfűzni, legyenek autochton fajtáink, amiket adott termőhelyen nagyobb mennyiségben tszekbe szerveződve készítsünk el, de a dülőklasszifikáció nagyon fontos dolog.

A tszekben nem hinném hogy nagy jelentősége van a dülőknek, az maradjon meg a prémium minőséget termelő borászoknak, ők meg most is dülős tételeket készítenek. A tszekben tisztességes minőséget lehet előállítani nagy mennyiségben, megfelelő minőségellenőrzéssel, de ha megnézzük hogy a gazdák jelenleg mit tudnak bevinni egy tszbe akkor 2 dolog lehet : vagy egy 20-30 autochton fajtát tömörítő 400 négyszögöles területről termést, ha régi területről beszélünk, mondanom sem kell, hogy az ilyenből nem nagyon lehet normális bort csinálni, vagy pedig ha utóbbi 10-15 éves telepítés akkor merlot, cabsav, sav blanc, chardonnay, meg az összes világi fajta. Ha valaki kifizeti hogy oltsuk át ezeket kékfrankosra meg hárslevelűre az jó, de kevéssé reális. Egy TSZben ha jelenleg ilyen alakulna igenis el kell kezdeni világfajtákat termelni mert azt a jelenlegi átlag fogyasztó ismeri és megveszi. 700 és 1500 ft közötti áron. Ha ennyiért sikerül nem lőrét csinálni hanem tisztességes bort a mindennapokra akkor a tsz működik, ha nem akkor bukta szerintem. Ha működik akkor 10 éven belül lesz arra tartalék hogy új telepítéssel már autochton fajtákat tartsunk és azokból készítsünk bort. Bocsi hogy túl hosszú voltam

Kadarnet 2012.01.24. 17:22:30

Hmm, érdekes cikk, de a magyar fajtákkal itthon semmire sem megyünk, nem alapozhat rá egy közép méretű pincészet sem, mert éhen hal. Azt a réteget, aki nagy mennyiségben vásárol bort, és ezzel tekintélyes forgalmat produkál, nem érdekli a kadarka, meg a kékfrankos...

Olyan egyeurós bort mutasson már valaki, mert a történetet sokszor hallottam, de még nem sikerült kóstolnom,olyat ami ebben az árban tisztességes bor lenne. :)

2012.01.24. 18:11:26

@fiatalborivo: Én nem így értettem a téeszes dolgot. Nem arról van szó, hogy minden termelő dobjon be mindent a közösbe, hanem arról, hogy aki nem tud vagy akar bort csinálni vagy palackozni, az is el tudja adni a szőlőjét vagy borát. Mint a franciáknál. Az elit nyilván saját szőlőből dolgozna akkor is, de ettől még lehetnének igen jó felvásárolt szőlőből vagy borból készült borok. Jadot pl. rengeteget vásárol fel, ettől még nem rosszak a borai. És olcsónak se lehet mondani őket.

A magyar fajtákat meg nyilván nem kell eltúlozni, biztosan nem arra gondolt MGy, hogy irtsunk ki minden mást. A juhfarkból meg a kéknyelűből azért csak hagyna egy-két sort. :)

2012.01.24. 18:13:06

@Kadarnet: Egy euró? Mármint decije? :)

Kadarnet 2012.01.24. 19:00:12

@mistinguett: ott van a cikkben a példa..

kunzoo 2012.01.24. 19:15:42

nem igazán jött át az összefüggés számomra a beszélgetésből.

Először arra panaszkodott hogy máshol ugyanolyan minőségű bor olcsóbban és nagy mennyiségben van jelen, majd később bejön a dűlőszelekció és tőkekorlátozás fontossága.

Magyarországon mutassatok egy olyan dűlőt, ami akkora hogy terméskorlátozással lejön egy millió palack. Bár az Alföld...)

Ráadásul itt nincsenek is akkora pincészetek. no akkor vissza a nagyüzemhez? Az is egy út. A vásárlónak nem kell az orrára kötni az üzemméretet.

Daeril 2012.01.24. 19:26:09

@ihatóbb: A filoxéravész előtt a Furmint szinte minden borvidéken termesztésben volt, persze olyan álneveken mint Zöld szőlő vagy Szigeti. Ugyanez elmondható a Juhfarkról.
Hogy konkrét legyek ott az Ezerjó, mind a móri mind az alföldi verzió lehet nagyon jó. Egyik szigorúbb gondolkodósabb, másik bájos gyümölcsös. Miért nem lehet bármelyik borvidéken támogatással és eredetvédelemmel telepíteni ezeket a fajtákat?

tunderninja 2012.01.24. 19:27:53

@kukko: Engedelmeddel én szívesen átengedem az életem hátralevő részét képező újvilági lekvárszörpöket minden kedves embernek.
Az újvilágiak nagy részében ami biztos,hogy lehet választani megylekvár,cseresznyelekvár,szilvalekvár ízekben és ezeket keverve is lehet ismerkedni.:)

"A békés harcos útja soha nem könnyű!"

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2012.01.24. 20:06:12

Megáll az eszem! Két hete fabrikálok egy cikket, tegnap tettem ki a blogomra. A szövetkezésről, a termelési rendszerek bevezetéséről, és a minőségi tanusításról szól. Meg persze a hazai fajták előtérbe helyezéséről.

szolo.blog.hu/2012/01/22/gondolatok_a_hazi_bor

kifli 2012.01.24. 20:08:32

végre valaki aki, úgy tűnik ért ahhoz amiről beszél.

üdítő kivétel eme blogon:)

zoli 2012.01.24. 20:37:09

Ezek a burgundis meg sámpányos hasonlatok...
Sem kulturális, sem gazdasági alapja nincs meg nálunk ilyesmi meghonosításának. Az Olümposz helyett első nekifutásra valami racionálisabb és rokonabb célokat tűznék ki. A világpiac meghódítását is nyugodtan elnapolhatjuk. Bormarketing címszó alatt én annyival is beérném, ha idehaza a lehető legtöbb háztartással megismertetnénk néhány hozzá közeli, finom és nem túl drága terméket. Ez a randi ugyanis a nagy többségnek kimaradt.

gnme 2012.01.24. 21:23:06

Szép poszt, korrekt mondanivaló. Grat.

nah .. megyek is, bedobok egy üveg piroscímkés merlót

(pazarlásnak helye nincs, felnyitom .. aztán maj' soknaposan kilötybölöm a csapba mi? há milyen ember vagyok én?)

Csikóst a pártba!

csorsza 2012.01.24. 21:51:41

@Kadarnet: Fordítva van a dolog. Az egyeurós bor, az tömegbor, semmi extra, fröccsnek elmegy. A baj az, h nálunk ezért a minőségért öt ajrót kérnek.
Tény, túlárazottak a magyar borok. Nem tudok kétnaponta kipattintani egy kicsit is normális, hétköznapi bort, mert 1500-2000 Ft-nál kezdődnek.

is 2012.01.24. 22:36:26

@Kadarnet: "Olyan egyeurós bort mutasson már valaki, mert a történetet sokszor hallottam, de még nem sikerült kóstolnom,olyat ami ebben az árban tisztességes bor lenne. :) "

1 euro a pincénél. 4-5 euro a boltban, ahol te megveszed. de ha 5 euro a pincénél, akkor legalább 12-ért kellene adni a boltban, na és az már nem megy, ha nincs köréje körítés.

The Great Destroyer 2012.01.24. 22:42:15

Arra a kis malőrre emlékszik még valaki, amikor a boglári ecetesítő intézet a csúnya antikapitalista világban(80-as évek közepe) exportált néhány vasúti szerelvénnyi kannás-vöröset csilivili levonókkal(matirca rétinégerül), hogy ez minőségi hungarikum??? Néhány éve egy kis cégen keresztül próbáltunk kivinni tényleg iható magyar borokat kivinni floridába, de elhajtottak, hogy nem szeretnék még csak megkóstolni sem a magyar borokat, mert már egyszer beszipkázták néhány raklappal.

This_is_Sparta (törölt) 2012.01.24. 23:06:31

"Meghallván a mintegy 20 ezres számot, a kereskedő az asztalra helyezne egy ugyanolyan szőlőfajtából készült közép-, vagy dél-amerikai bort, és a következő gondolattal kísérné: a két bor minősége hasonló, ugyanakkor a magyar bor öt eurót kóstál, míg a másik csak egyetlen egybe kerül."

Hát itt valaki nagyon fordítva ül a lovon, bár az is igaz, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar.

Alkalomadtán azért majd kipróbálok egy dél-amerikai 1 eurós bort, ha nem lesz jobb dolgom és majd elmesélem, hogy milyen volt...!

fiatalborivo 2012.01.24. 23:19:53

@mistinguett: nagyjából szerintem ugyanúgy gondoljuk, piramis allja az alkeszeknek való 5 literes szőlőt nem látott dolog, mert arra mindig lesz sajnos igény 500ért. A következő szint jelenleg a 3-500as Dankó Pista meg debrői meg noname bikavér, na őket lehetne kiszorítani egy jó minőségű alap borral amiket a kistermelők által létrehozott szövetkezet megfelelő minőségi szabványok mellet hasonló áron létre tud hozni, aztán jönnek az 1000 feletti borok, még itt is lehet versenyezni a szövetkezeteknek, néhány érlelt tétellel, de itt a versenytárs már 1-1 neves termelő alapbora, itt a versenyelőny hogy egy szövetkezeti bor a nagyobb láncokban jobban lenne elérhető, jobban ismernék 1-2 év után mint 1-1 termelő kisebb tételét. Aztán a 2000es kategóriától felfelé már nehéz versenyezni mert ugyan lehet szövetkezetben olyan bort termelni 1000-1500 között mint amit ma 2-3000ért lehet sok helyen kapni csak a fogyasztó fejében nem ugyanaz a kategória már. És azért azt lássuk be hogy a dülős tételekkel egy szövetkezeti bor már nehezen tud versenyezni, de nem is kell, azt csinálják meg a prémiumot termelő nagyobb pincék és a kis kézművesek. Szerintem. Mindezt azért nem most okoskodtam ki, van mögötte némi kutatás, felmérés, utánaolvasás és egy szakdoga a kistermelők által megtermelt jó minőségű bor piacrajutásának marketingtervéről. De szívesen beszélgetek azzal erről akinek megalapozott véleménye van, mert a szakdoga csak a kezdet, a megvalósítás lenne a kunszt, ahhoz meg nem árt mások meglátása és tapasztalata.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.01.25. 01:18:39

@fiatalborivo: Tetszik a gondolatmeneted, jól beszélsz.

nadiposzata 2012.01.25. 01:40:22

Szerintem ott van elronta, hogy ez az egész úgy van hájpolva, mintha muszáj lenne. Egyes körökben.

Sajnos a trendben nem egy alulról épitkező, szilárd alapú piramist látok.

Pedig a hazai fogyasztőknak kéne először mindennapi, iható bort tenni az asztalára. Amiért, ismerőseimből kiindulva, vásárláskor kosarakba benézve olyan 500 és 700 forint között mozog és nagyon megengedően az 1000 forintos kategória is belefér. Nem tudom mi lenne a jó módszer rá, de valahogy a kultúra részévé kéne tenni.

Az egy másik tényező, hogy most recesszió van - vagy miaffene - ilyenkor az átlag ember is inkább ezeket a fogyaszátsait fogja vissza, már akinek volt előtte ilyen.
Nem hiába van többb borászatnál is felhalmozott készlet, amin nem tudnak túl adni.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.25. 03:30:13

Tökéletesen egyetértek a pasassal.

Az a baj, hogy nálunk a szar borokat is csillagászati áron szeretné mindenki eladni.

(Lásd pl. a 2010-es termést - 3 ismerősömmel kóstoltuk ugyanazon termelő ugyanazon (vörös)borát különféle évjáratokból, amíg a palackot meg nem mutattam, nem hitték el, hogy a 2010-es ugyanaz a márka, mint a 2008-as vagy a 2009-es... Ja, az ország egyik nagy nevű borászáról van szó. A 2010-es bort ki sem lett volna szabad hozni a neve alatt. De ugyanez elmondható minden "nagy név" 2010-eséről, Bock, Tiffán, Gere, Polgár, Heimann, Günzer stb... Ecetnek elmennek, bornak nem.)

A Telekinél (by Csányi Sanya) az utóbbi 10 évben bekövetkezett minőségzuhanásról nem is szólnék semmit.
Valaha a kedvenc boraim voltak. Pár éve már úgy megyek el a palackjaik mellett, mintha ott sem lennének.

És csodálkoznak, amikor az ember megveszi az 1000-1500 Ft-os, és minőségében a dupla árú magyar borokkal egy szinten lévő chilei, ausztrál, dél-afrikai vagy akár kaliforniai(!) borokat.

Kedves borászok!
Ezennel szólnék, hogy a borivó emberek nem hülyék.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.25. 03:32:20

Meg persze a borvidékeknként 1000 fajtát sem értem én sem.

Pláne hogy most már a hagyományosan vörösboros vidékeken (Villány, Szekszárd) is nekiállnak még fehérbort készíteni is.
Mit kezdjen az ember egy Bock Hárslevelűvel? Fából vaskarika.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.25. 03:46:56

@fiatalborivo:
Tudod, nálunk az is baj, hogy egy dűlő sokszor 4-5 ember birtokában van.

(A Kopár cuvée is azért Kopar ma már, mert a Kopár dűlő is több birtokosé.)

Közbiztonság Szilárd 2012.01.25. 04:02:21

@Kadarnet:
Ez az egy euró a felvásárlási ár, nem a bolti, literenként.
És tényleg ennyi.

Ebből lesz egy kb. 8-10 eurós bor, mire a polcra kerül mondjuk Németországban vagy Angliában (tudom, ott font van, számold át).

Az 5 eurós felvásárlási árút minimum 25-ért kellene kirakni a polcra, de annyiért a kutya sem venné meg.

@This_is_Sparta:
A fenti neked is szól.

@fiatalborivo:
Tudod, nálunk ott van elrontva, hogy sokszor az 1000-1500 Ft körüli (per 7 deci) borok is ihatatlanul szarok, gondolok itt olyanokra is, mint "az ország kedvenc borászata" (saját maguk szerint; Vargáék persze).
De egész nagy nevek is, akik már kivívtak egy hírnevet, időnként kvázi ihatatlan termékkel bírnak előállni.

A másik, hogy sok a pocsékul dugózott bor, pl. szórakozóhelyeken kérsz egy - boltban - ilyen árkategóriájú lét, kibontják, és mikor megszagolás és fél korty után visszaadod, hogy dugós, csak néznek, hogy "mé', hát nem lehet rossz, most bontottam fel".
Bár volt olyan hely, ahol valami borász szakközepet végzett csaj a pultos, ő értette, miről beszélek, lelkes is volt még, és az azonos fajtából felnyitott 5. palack volt az iható.

Szóval ilyenekre is oda kéne figyelni.

alföldimerlot 2012.01.25. 05:15:49

Márkus György válasza Fiatal borivó, Mistinguett, Kadarnet részére:

Pontosítanék:
- Lehet, hogy a hazai fogyasztó a világfajtákra van kihegyezve, hiszen arra szoktatták őt. Ahogy arra ránevelték, másra is lehetne vagy lehetett volna. Ez a birtokok munkája volt. Én a külföldről beszéltem, amely nem a magyar termőhelyet látja borainkban, hanem azt, hogy bor legyen és olcsó, ezért vonnak párhuzamot, mondjuk, egy közép amerikai országgal. Ha azt szeretnénk, hogy ne ezért vásárolják a magyar borokat, akkor tenniük kell a borvidékeknek, a termelőknek érte. Az egyéni nekiveselkedések lehetnek jók, de összefogva, borvidéki szinten sokkal komolyabb eredmények születhetnének. A lényeg a jó koncepció, a hitelesség és az egy irányban haladás. Na és persze a helyi szőlőfajta.
- Amikor két vörös és két fehér fajtát említettem, pusztán példálózgatni akartam, hiszen ennél több is lehetne, de a legfontosabb az, hogy helyi legyen.
- A szövetkezetek úgy jöttek létre, hogy miniatűr parcellák tulajdonosai összeálltak, mert úgy vélték, egyedül képtelenek megoldani problémájukat. Az ilyen termesztők a legkülönbözőbb területeken rendelkeznek szőlővel, azért olyan bort készíthetnek a termésből, amit a klasszifikáció a terület alapján meghatároz. Az, hogy a “termelő egység” egy szövetkezet, nem jelenti azt, hogy rosszabb a bora, mint egy háznak vagy birtoknak. Úgy kell felfogni, hogy több vagy sok termelő egy csoportban. A termőhelyet kell klasszifikálni, nem a birtokot. Nem a bordeaux-i mintát kell alapul venni. Van Champagne-ban olyan szövetkezet, melyben a tagoknak “csak” grand cru fekvésben vannak területeik. Tehát nem szükséges a szövetkezetet összemosni a gyenge és igénytelen jelzőkkel.
- Jadot nem szövetkezet, hanem egy ház, amelynek vannak saját területei, de fel is vásárol, milliós palackszámokkal kereskedik. Érdekes, hogy hazánkban nem szabályozzák a birtokok, borászatok felvásárlását. A franciáknál az a “domaine”, amely saját szőlőből, saját bort készít. Még rokontól sem vásárolhat szőlőt. Aki akár egy picit is vesz, akár szőlőt, akár bort. már egy másik kategóriába, a “maison”-ok világába kerül. Ez nem automatikus, hanem kérvények, engedélyek, szabályok és törvények sokaságán vezet ide az út.
Üdv. MGy

fugu 2012.01.25. 08:03:43

@tunderninja: Értelek, de ne vegyük egy kalap alá az újvilági borokat! Általánosítani óriási hiba. Akármiről is legyen szó.

alföldimerlot 2012.01.25. 09:00:02

Márkus György: Az egy eurós, mondjuk chilei bor, mire megérkezik a polcokra, addigra már 4-6 euro lesz belőle. Ahogy a hazai öt eurós is 8-12-vé válik egy külföldi polcon. Az angol szakember export árakról beszélt, emennyiért beszerezheti egy kereskedő a termelőtől. Üdv. MGy

lackó 2012.01.25. 09:40:22

@zoli: egyetértek. Nagyon sok igazság van a cikkben, de a mi napig nem értem a külföldi piac problémáját. Nem kellene hektószámra vedelni a magyar borokat ahhoz, hogy belföldön az összes elfogyjon. Nyomorult 55.000 ha szőlőről van szó...nem beszélve arról, hogy ma már nálunk is simán lehet nagy mennyiségben, nagyker áron 1-1,5-2 eurós borokat beszerezni, elég, ha név nélkül mondjuk a Danubianát említem, de ugyanúgy ott vannak Szent István Korona borok is. Ezek bármelyik üzletlánc polcairól levehetőek. Arról meg nem is beszélve, hogy el kéne felejteni azért elég sok sztereotípiát is (1500 alatt nincs tisztességes magyar bor). Elárulom, van. Most már lassan szerintem mindegyik nagyvárosban van olyan vinotéka, ahol a magas minőségű borok mellett ugyanúgy ott van a pár eurós "hétköznapok bora" is. Kicsit ki kell mozdulni a fotelból és szét kell nézni. Az Alföld meg Kunság piszkálását is el kellene már bőven felejteni. Pont itt találhatóak meg azon tisztességes termelők borai, akik leteszik az asztalra azt, amire sokan vágynak. Persze attól függetlenül nem kell beskatulyázni sem őket, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne itt is megcsinálni a szép, akár nagy borokat is, erre is számos példa van.

Szóval az angol szakembernek érdemes lenne átgondolni újra a dolgot. De én igazából nem bánom azt, hogy nincs minden évjáratban 1.000.000 palack ugyanolyan minőségű, 1 eurós bor. Nem beszélve arról, hogy azért a kényes kadarkából nem biztos, hogy olyan gazdaságos lenne 1 eurós bort szűrni.

@Közbiztonság Szilárd: a Telekinél az utóbbi pár évben Gál Jóska munkája szépen megmutatkozik, érdemes rá nézni. Abban néha azért nem vagyok biztos, hogy a fogyasztókkal nincs gond, mert nem igazán értem, miért veszik meg az 1500 Ft-os, nagynevű termelő alapborát, mikor ugyanazon az áron mondjuk máshol megkapja magnumban a kevésbé nagy nevű termelő sokkal tisztességesebb borát. A vörösboros vidékeken való fehérbor termelése pedig nem valós, hiszen, ha különböző arányokban is, de mindig is voltak ott is fehérborok, ahogy a fehérboros borvidékeken is vörösborok. Én pl. nagyon sajnálnám, ha Villányban Kvassay Levi nem foglalkozna fehérborokkal, Bősz Adrián Szekszárdon a rajnaival, vagy Balaton-felvidéken Pálffy Gyuszi Pinot noirral. Ja, ráadásul nem beszélve arról, hogy ezek ráadásul 4-7 eurós borok. Polcon.

Persze, a magasabb szegmens már másik kérdéskör :).

Brukk 2012.01.25. 09:47:12

Azért van egy-két orbitális önellentmondás a cikkben.

Almaleves · http://almaleves.blog.hu 2012.01.25. 10:09:31

kérhetném, hogy @kunzoo: elvtárs velem is készítsen borszakértői minőségben egy interjú sorozatot?

A téma:

1. Borkommuna létrehozásának egyszerűsített szabályai

2. A borkészítők sanyarú helyzetének megvetése

3. Magyar bioborászat helyzetének megvitatása elvakult hívőkkel

Szerintem lennének érdeklődök :)

ja és mi az a terroir elmélet? Csak nem az ultra-bonyolult húrelmélet egyik mutánsa? Mert akkor azonnali távoltartási végzést szeretnék kérni önmagam és a borásztársadalom képviselői közé (minimum 1000 méter gap)

Kölpény 2012.01.25. 10:25:03

A saját romlottságunk hull vissza a fejünkre. Nem hittünk az értékeinkben, majmoltuk a külföldi borvidékeket, átvettük a fajtáikat, erőltetjük a Burgundi, Bordeaux-i, új-világi, meg már Wachau-i és mindenféle stílust. Mert elvesztettük önmagunkban a bizalmat. Mondhatjuk úgy is, hogy eljátszottuk, ill. aprópénzre váltottuk.

A következetesség az nem egy a lehetőségek közül. Csak egyetérteni tudok Márkus Györgyel. A 45-ig szervesen fejlődő borvidékeknek az addig felhalmozódott, kialakult értékeivel, arculatával, fajtáival és stílusával kellett volna újra indítani a Magyar borászatot a módszerváltás után.
Még nem késő visszatérni.

lackó 2012.01.25. 10:29:26

Persze kérdés, hogy tényleg arra van-e szükségünk, hogy a világnak 1-2 eurós, milliós palackszámú borokat készítsünk(!!!), vagy valódi értékekről.

lackó 2012.01.25. 10:31:43

Mármint valódi értékeink közvetítéséről :)

Anti Anyag (törölt) 2012.01.25. 10:45:23

Szerintem meg jól tették, hogy nem adták el 1 euróért a 20.000 litert.

Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a magyar bor külföldön már a kis mennyiségek miatt is rétegbor marad, ami nem baj, alkalmazkodni kell ehhez épp a fent leírt módokon és igenis drágábban árulni mint az egymilliós tételeket szállító versenytárs. A bor egy minőségi osztályon belül szubjektív, a vevő kész még az egzotikumot is megfizetni, ha jól van tálalva.

A járható út a minőség növelése ez egyértelmű. Ezzel szvsz, nincs is gond, a magyar bor itthon már visszaszerezte jó hírnevét, ráadásul a jó minőségű magyar szegmenssel itthon versenyezni sem tudnak a külföldi borok, meg lehet nézni, hogy 1800-2000 Ft körül milyen csapnivaló külföldi borokat kapni. Én nem is veszek már mást, csak magyar borokat és szerintem mások is.

Nem kellene a borászatokat bírálni, azért 20 év alatt elérték, hogy itthonról szinte minden más bort kiszorítottak és azért ez nem semmi.

Kölpény 2012.01.25. 10:54:48

@lackó: Magyarországnak van szüksége, itthon termett, tisztességes és olcsó borokra, Irsaira, Cserszegire, Kövidinkára, Ezerjóra, Kadarkára és Kékfrankosra. Ez lenne az alföld pályája a maga közel 40 ezer hektárjával, 500-1000,-ft./palack kiskeráron. Hogy ezt a kategóriát se külföldről kelljen behozni.

lackó 2012.01.25. 11:04:36

@Kölpény: Mátrának, Bükknek, Tolnának, Ászár-Neszmélynek is, ha nem is akkorák. Csak ne vegyük el a lehetőséget tőlük a komoly boroktól sem. Tudom, ez vesszőparipám ;)

Cirfandlia 2012.01.25. 12:57:23

@Közbiztonság Szilárd: Bock hárslevelű rossz példa mert az egy kimondottan jó bor, ráadásul egy fehérboros (Siklós Göntér) részről. De az tény hogy a pincészet átláthatatlanul sok fajtával/termékkel van jelen a piacon.
"Kopár azért Kopar ma már, mert a Kopár dűlő is több birtokosé." tévedés, nem ezért.

fiatalborivo 2012.01.25. 12:59:22

@alföldimerlot: Márkus Úr válaszára reagálva, lackó érveivel egyetértve, abszolút értem hogy a külföld azt látja hogy a sokadik merlot, és hogy 5ször annyi mint a másik és van belőle 100ad annyi mint a másikból, de ez egyébként egy kardinális probléma? Ha lennének tisztességes borok 500-1000 között nem nagyon kellene foglalkozni külfölddel mert elfogyna itthon is a magyar bor, mert akkor kevésbé jönne be a külföldi is. Most azért jön be a 400 forintos ausztrál syrah mert a dankóval egy ár és sokszoros minőség. De ha az átlag minőség felljebb kerülne a magyarok vannak annyira patrióták hogy a sajátjukat innák inkább. Szerintem. Én nem érzem a külföldet nagy gondnak. Ha minden borunkat külföldön adnánk el, akkor se lennénk külföldi fajsúlyos szereplők.

A másik pont, hogy a szövetkezet nem feltétlenül alacsony minőség. Igazából ez egy olyan gondolat ami eddig bár triviális mégse járt a fejemben. Hogy miért nem? A körülvevő emberek miatt. A társadalmi szocializáció során kialakult szokások szerintem nem teszik lehetővé hogy Pista bácsinak megmagyarázzam hogy higgye már el hogy nem kell 16szor permetezni és akkor is lesz szőlő és higgye már el hogy jobb bort tudnánk csinálni ha nem hagyna rajta 3-4 kilót. Egy lassú folyamatnak lehet hogy ez lesz 50 év múlva a végeredménye ha lecserélődik 1-2 generáció, de jelenleg ahhoz hogy egy szövetkezetbe be tudjak hozni 100-200 embert résztulajdonosként, ahhoz a mostani szőlőtulajdonosok szokásaihoz valamelyest alkalmazkodnom kell. Ha azt mondom hogy 1 kiló tőketerhelés, bioművelés, és 3 év múlva 3000 forintos áron fogjuk benyomni a CBAba a borunkat és lesz rajta 2000 forint hasznunk palackonként akkor hülyének néznek és senki nem száll be a területével, gépeivel, pénzével a szövetkezetbe. Tehát én értem és még egyet is értek azzal hogy lehet tszben nagy minőséget is csinálni, csak ehhez kell Magyarországon is egy olyan 100 éven keresztüli egy irányba haladás mint a franciáknál. Szerintem itthon jelenleg ez nem működne és nem azért mondom mert negatív vagyok. Illetve bocsánat meg lehet csinálni, csak nem a kistermelőkkel. Ha jól értesültem néhány száz liter bor készült idén is Mádon mádi bornak, amit az ottani termelők saját szőlőjükből adtak össze. Ha ezt kicsit nagyobb méretben csinálják(csinálnak néhány száz hektót) akkor az gyakorlatilag egy szövetkezeti termelés már...

chabacurtis 2012.01.25. 14:25:55

Kedves Márkus György! Külföldön élő borpatriótaként mélységesen egyetértek az interjúban elhangzottakkal, magam is ezeket a nézeteket vallom (a részleteken persze a végtelenségig lehetne vitatkozni). Az az érzésem, hogy még a hozzászólók jó része sem érzékeli a probléma súlyosságát: Márkus György észrevételei nem csupán megszívlelendők és megfontolandók, hanem egyenesen arról van szó, hogy a magyar borászatnak így lenne egyáltalán esélye arra, hogy külföldön visszaszerezze egykori hírnevét és hosszabb távon biztosítsa saját fennmaradását (ebben az őrült árversenyben a magyar fogyasztókat is el lehet ám szép lassan veszíteni). Magyar borászok: ÉBRESZTŐ!!!

Kölpény 2012.01.25. 14:32:29

És még egy kis apróság!
Ha a terhelés pl. 5000 tőke/ha esetében 40 dkg/tőke, az kíméletes feldolgozás, és fejtés, derítés után 1300 palackot jelent hektáronként. Ha ezt felszorozzuk mondjuk nettó 1200,-ft./palack nagykerárral, az 1,56 millió ft.
Kb. 600 ezer ft. egy Ha
művelési költsége, palackozás 200 ezer, munka, adó, könyvelő,TB, pince, infrastruktúra,kocsi,telefon,bemutatókon és egyéb fórumokon ingyen elfolyó mennyiségek, és ezzel szinte le is fedtük kiadással a bevételt. És hol a befektetett tőke visszatérülése? Világos, hogy megértve, de nem felmentve sokakat, ezért nem az elérhető maximális minőség az elsődleges szempont, hanem a nyereség, illetve az életben maradás. Reális az rövidtávon, hogy Magyarországon elkeljen
pl. 100 millió palack átlag 5 ezer forintos bor?

Szerintem ez rövid és középtávon kizárt. Az exportot felépíteni ebben a szegmensben, és főleg a válság idején, nehézkes és hosszadalmas, ezzel együtt szükséges teendő.
Persze a megoldás az kéne hogy legyen, hogy a súlypontok fokozatosan helyeződjenek át a lehető legjobb elkészítésére, és azt a legjobb dűlőkben, a vegyészkedés mellőzésével, helyi fajtából kell előállítani.

Én megértem a kollégákat, ami a divatfajtákat és divatborokat illeti, hiszen talpon akarnak maradni, esetleg fejleszteni is szeretnének, de e mellett kutya kötelességük lett volna felépíteniük hiteles borokkal a borvidékek arculatát is. És ez bele kellett volna, hogy férjen a gazdasági alapú termékpiramisba is. És ezzel még nem a legmagasabb fokú következetességet fogalmaztam meg. Nagy, nagy tisztelet a kivételeknek.
Ritkán szólok hozzá, legyetek elnézők.

chabacurtis 2012.01.25. 14:42:35

@fiatalborivo: 1. A külföld (értsd: igényes, fizetőképes borfogyasztó) a magyar borokban igenis a kuriózumot keresi, és tényleg nem érdekli az 550. merlot. A világfajták ilyen mértékű elterjedését a magyar borászat egyik stratégiai hibájának tartom. 2. A nagyobb mennyiségű 500-1000 Ft-os asztali borok és az erre épülő kis mennyiségű kuriózumok világa nem összeegyeztethetetlen 3. A "nincs szükségünk a külföldre" típusú gondolatmenet egyrészt a mai globalizált világban nem realitás, másrészt egész egyszerűen rossz üzleti szemléletet tükröz: ez olyan, mintha azt mondanád, hogy hosszabb távon megelégedsz évi 1 milliós forgalommal 2 millió helyett. 4. És őszintén, nem sokkal izgalmasabb valami megismételhetetlent alkotni, mint tömegterméket gyártani?

chabacurtis 2012.01.25. 15:00:44

@Kölpény: Nem vagyok borász, a gazdasági ügyekhez viszont valamit értek: a Márkus György által javasolt szövetekezeti tömörülés éppen az általad felsorolt fajlagos költségek csökkentésén keresztül növelné a nálad megmaradó profitot, amiből aztán többet tudnál visszaforgatni a vállalkozásba. Gondolom, a szövetkezeti formának több változata is létezik, biztosan van olyan is, ahol az összefogás a termelőeszközök közös használatára (közös palackozó, közös könyvelő stb.), a termelési filozófia összehangolására, közös arculat kialakítására korlátozódik, a borokat viszont mindenki a saját neve alatt, a saját dűlői szőlőjéből készíti.

chabacurtis 2012.01.25. 15:03:26

@Kölpény: Teljesen egyetértek, de tudtommal ez a nagy borvidékeken így van: a nagy nevek mellett nagy tömegben lehet kapni tisztességes minőségű borokat elérhető áron. És a helyi éttermekben is persze ezeket értékesítik folyóborként.

chabacurtis 2012.01.25. 15:27:47

@fiatalborivo: A második bekezdéshez: az elhangzottaknak természetesen egy nagyívű koncepcióba kell illeszkednie. A folyamat felgyorsítható: olyan helyzetet kell teremteni, hogy Pista bácsi vagy éhen hal, vagy csak 3-szor permetez és csak max 1 kg-ot hagy a tőkén. A kívánt átalakulás természetesen fájdalmas és csak komoly érdeksérelmek és rövid távú veszteségek árán keresztülvihető, de úgy kell megcsinálni, hogy ennek csak az átalakulást ellenzők lehessenek kárvallottai. Itt igazából mindannyiótoknak ezt kell mérlegelni: a Pista bácsik gondolkodásmódját vagy egy egész ágazat sorsát tartjátok-e szem előtt. És én azért hiszek abban, hogy Pista bácsi gondolkodásmódja is formálható...

Kölpény 2012.01.25. 15:33:11

@chabacurtis: A szövetkezet jó ötlet. De ha ez így van, akkor hol vannak? Valójában a mi készülékünkben van a hiba. Azonos célokért, azonos, vagy egymást erősítő megoldásokkal lehet szövetkezni. De mivel a jó sok termelő kizárólag a saját elképzeléseit, megoldásait tartja jónak, és nem lett szakmailag összehangolt folyamat a borvidékek egységes és egyirányú fejlődése, ezért ahányan vannak annyi irányba húznák a közös szekeret, majd jól egymásnak esnének. Itt azok fognak össze akik nagyon nagy bajban vannak, és akik professzionálisan gondolkodnak,de költséghatékonyságra törekszenek. Erkölcsileg sem egy egyszerű dolog az ilyesmi. Szövetkezni bizalmi dolog is egyben.

Kölpény 2012.01.25. 15:43:16

@chabacurtis: Nem azt mondtam, hogy a nagy nevek nem készítenek jó bort, de azt vallom, hogy a Cabernet mint zászlósbor Villányban, legyen az bármennyire finom, az zsákutca. Ha pedig hozzákalkuláljuk a rengeteg fát, túlextraháltságog, 15 feletti alkoholt, akkor pláne. Abból nem lesz villányi és Magyar bor arculat. És Tokaj kivételével,mindenütt tudathasadásos a helyzet, azzal együtt is, hogy az összes
borvidéken van egy-egy borász aki minőségi, a termőhely sajátosságaival bíró, helyi fajtából, természetes borokat készít.

This_is_Sparta (törölt) 2012.01.25. 17:49:44

@Közbiztonság Szilárd: "A fenti neked is szól."

Vettem az üzeneted, de dél-amerikai bort még azóta sem. Igaz, még csak 1 nap telt el.

hegyaljai 2012.01.25. 18:38:22

Valamit úgy is el lehet rontani, hogy az elején ismert lett volna a jó megoldás, meg úgy is, hogy senki nem ismerte a jó megoldást. Ha van egy akvárium és azt felfőzzük lesz belőle halleves. Ebből a hallevesből kellett volna nekünk újra akváriumot csinálni úszó halakkal stb. No ez lett volna a feladat a rendszerváltáskor! Széthullott struktúrák, eltorzult értékrend, tőke és információhiány. Ezért nehéz megértetni az emberekkel, hogy a bor egy kultúra is, nem csak kábító folyadék. Miközben egyesek megpróbálták visszaállítani az építmény sarokköveit, mások az egyéb célok miatt képzett konzumidióták számára, és az elszegényedés miatt az olcsónál is olcsóbbat célozták meg. Ezért van káosz a piacon, ahol nem is fogunk tudni rendet teremteni amíg a fejekben nincs rend. Ezért nincs pinceszövetkezet, és ezért van 72 fajta.
Tehát könnyű az "újvilágban" a mai kor követelményeinek megfelelő tömegbor termelést a semmiből a tőke és az információ bevitelével létrehozni ideális környezeti körülmények között. Ezzel szemben nálunk mindezen feltételek hiánya mellett nem kell csodálkozni, hogy a sokak által áhított helyreállítás nem sikerült, vagy legalább is nem a paraszti tömegek számára valósult meg, visszahozva annak kutúrális megalpozottságát is.
A helyes kérdésfeltevés az lenne, hogy mivel lehetne megakadályozni, hogy a jelenlegi zuhanórepülés dugóhúzóba menjen át.
Az első tanács kiolvasható a mellékelt felmérésből, független attól, hogy az objektív vagy sem: www.boraszportal.hu/hirszuret/20120125/elerheto-a-lapunk-altal-keszitett-borfogyasztasi-es-borvasarlasi-szokasokrol-keszitett-tanulmany
Tessék 1000 és 2000 Ft közötti polci árú borokat vásárolni!
Tessék elérni, hogy az ebben az árkategóriában szereplő magyar borok legyenek legalább olyan jók, mint a külföldi konkurenciájuk!

alföldimerlot 2012.01.25. 18:39:12

Márkus György: Chabacurtis részére:
Örömteli, hogy valóban értjük, miről is van szó. Azt hiszem, az 500 forintos bor nem lehet egyedüli cél. Minden termelőnek kötelessége magasra emelni tekintetét, hogy minél jobbat készítsen. Lehet, sőt biztos, hogy a termékskála végén megjelennek majd 500-1000 forintos borok is, de biztos vagyok benne, hogy a borászok többsége mást szeretne. Már az anyagi érdekük sem diktálja az 500 forintos, vagyis az 1,7 eurós borokat /tokkal és vonóval üzlet polcán/. Ha van egy klasszifikációs rendszer, amelynek csúcsán olyan borok állnak, amelyek 15-20 ezerbe, de akár többe is kerülnek magyar forintban kifejezve, akkor az utána következők lejjebb és lejjebb kerülnek. Elképzelhető, hogy a vége 500 forint körül fog felbukkanni. Bordeaux-ban sem csupán Latour vagy Le Pin létezik, sok tételt lehet kapni 2-3 euro körül, de a Bordeaux presztízsét nem ezek nyújtják. Ahol fát vágnak, forgács is hullik. Ugyanakkor, mindig vannak itthon is beragadt tételek, amelyek igaz, hogy magasabb értékűek, de kényszerből vagy piaci megfontolásból olcsón kerülnek a fogyasztókhoz.
A szövetkezetet nem jól prosperáló, erős borászatoknak kell alakítaniuk, hanem azoknak, akiknek pici a szőlőterületük. Ahogy Chabacurtis jelezte, rengeteg kiadást takaríthatnak meg, ha közösen vesznek vagy építenek pincét, együtt készítik a bort, illetve palackoznak. A francia szövetkezetek több szolgáltatást is végeznek házaknak, kereskedőknek, így még inkább kihasználják lehetőségeiket. Érdekes tudni, hogy egyik ottani szövetkezet ügyvezetője, de elnöke sem kerül ki a tagságból. A tagság dönt annak alkalmazásáról. Azt hiszem, ez is tiszta és logikus. Üdvözlettel MGy.

kunzoo 2012.01.25. 19:08:15

@hegyaljai:

Az a bajom az ilyen riportokkal, hogy amit mond, az a JELEN. Dolgoztam anno almával, és ott ez tipikus gond. Amikor telepítesz valamit, figyelembe veszed az aktuális fogyasztói elvárásokat. Akkoriban mindenki meg volt veszve a zöldálmáért, amin NEM a Golden éretlenül eladva, hanem a Granny Smith. a jonatán a kutyának sem kellett. Mire azak az ültetvények termőre fordultak....újra a piros almát keresték.

Én nem vagyok borász, a szőlővel ismerkedem, de csekély tapasztalatom birtokában ki merem jelenteni, hogy itt is ugyanaz a ternd érvényesül. Talán az lehetne a kitörési pont (talán...) hogy megcéloz az ember egy réteget, és ahhoz tartja magát. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni.

kunzoo 2012.01.25. 19:10:30

@Almaleves:

Hú a bioborászatos megbeszélésre vinni kell testőröket is, mert ha valami kínos igazságot mondanál, már meg is lincselnek.

chabacurtis 2012.01.25. 19:58:06

@alföldimerlot: Egyetértünk, hogy nem az 500-1000 Ft-os kategória a végcél. Talán nem fogalmaztam pontosan: a csúcsbornak kell végcélnak, kifelé az arcnak lenni, ezt kell aztán alátámasztani tisztességes, vállalható minőségű olcsóbb borokkal. És valóban: egy igényes, fizetőképes fogyasztó minden további nélkül ki fog csengetni akár több száz eurót egy palack magyar borkülönlegességért. De e mögött sztorinak, és egy egész jól felépített borvidéknek kell állnia vérprofi turizmussal, és hasonlóan különleges és egyedi gasztronómiával.

Daeril 2012.01.25. 20:13:04

Hol rontottuk el? Van egy egy neuralgikus pont a rendszerváltás után (legalábbis Nagyrédén így volt) ami a pincekönyves rendszer bevezetéséhez kapcsolódik. A pincekönyvek és az adóraktárak előtt Nagyrédén minden pince tele volt borral, rengeteg kistermelő inkább bort készített a terméséből és azt adta le (vagy adta el kocsmárosoknak). A törvények bevezetésével mintha késsel vágták volna el. Kiszáradtak a pincék mai napig üresen állnak, a hordókat szétverték és a szőlők kivágásra kerültek (EU támogatással). A bor nagyrédei kultúrája a pincesori szomszédolásokkal és körivásokkal megsemmisült...
Más falukban borvidékeken is így volt?

chabacurtis 2012.01.25. 20:17:06

@Kölpény: Teljesen egyetértünk, nem emlékszem, mikor mondtam volna ennek az ellenkezőjét. Hajrá "autochton" magyar szőlőfajták!

Közbiztonság Szilárd 2012.01.25. 22:49:00

@lackó:
Villányban és Szekszárdon nem volt fehér, ahogy Tokajban és Somlón nem volt (hálistennek ma sincs) vörös. Kis mennyiség sem.

(Hogy 200 évvel ezelőtt, a filoxéravész előtt mi volt, arra ne térjünk ki, fölösleges.)

A Telekinél nem tudom, mi és mikor mutatkozik meg, jelenleg a kiemelt minőségű (hülyébbeknek prémium, barna címkés, szemben az átlagminőség fehér címkésekkel) boraik is szarok.

@Anti Anyag:
1800-2000 Ft körül olyan minőságű külföldi borokat lehet kapni, mint magyarból 5000-7000 Ft-ért.
Magyarországon! - ahol utóbbi helyben megterem, előbbit meg szállítani is kell...
Röhej.
Nagyon elszálltak maguktól a borászaink.
Meg mostanában vannak már bőven túl az elszállás kezdeti fázisán a pálinkafőzőink.
(Már többe kerül egy már épp iható (vagy épp ihatatlan, pl. Rézangyal) pálinka, mint egy világmárkás, Szibériától a Déli-sarkig mindenhol ismert francia konyak.)

@Kölpény:
Cserszegi, Irsai, ezerjó, kékfrankos kifejezetten hegyvidéki fajták.

Ami meg a cabernet-ket meg a merlot-t illeti, nem véletlenül lettek világborok, a legkellemesebb, legsimább ízű borok, ha jól vannak elkészítve.
(Persze szeretem én a kékfrankost meg a kadarkát, portugiesert is, de kb. az a helyzet, mintha sánta embert indítanál az olimpián 110 gáton: teljesíthet tisztességesen, de azért soha nem lesz benne az első 7-ben (8 futósáv van).)
Sajnos, nálunk még ez is keveseknek megy, ha nem is egy, de két kezemen mindenképp meg tudnám számolni.
Az összes magyar borvidéket beleértve.

@Cirfandlia:
"tévedés, nem ezért"
De, ezért, a többi tulaj perrel fenyegette. Ezért inkább levette az ékezetet.

@This_is_Sparta:
Eleinte én is félve vettem.
Aztán már nem.

(De mondjuk a Lidlben lehetett kapni kaliforniai öreg tőkék bora Zinfandelt 999 Ft-ért, és k. jó volt, magyar termelőtől ezt a minőséget 5000 Ft alatt nam kapod meg; aztán mikor harmadszorra is vettem volna pár palackkal - elsőre ugye csak egyet, kipróbálni -, már nem volt, azóta sincs. De ugyanott van francia meg olasz bor is 900 Ft alatt, és verik a magyar 1500-2000 Ft-osokat. És még nem találtam köztük dugós palackot, a magyarok közt meg már sokat.)

@hegyaljai:
Én nagyjából - ünnepi alkalmakat kivéve - ezt vásárolom, de attól még nem javul a minőség, hiába próbálom elérni.

@kunzoo:
Világ életemben a jonatán volt a kedvencem, sajnos, nem mindig lehetett kapni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.01.25. 23:09:24

Jó interjú, köszönet. Nekem nincs is kérdésem, egyetértek. :)

Kölpény 2012.01.25. 23:37:59

@Közbiztonság Szilárd:
"Cserszegi, Irsai, ezerjó, kékfrankos kifejezetten hegyvidéki fajták".
Ezt komolyan gondolod?

fiatalborivo 2012.01.25. 23:50:38

"És valóban: egy igényes, fizetőképes fogyasztó minden további nélkül ki fog csengetni akár több száz eurót egy palack magyar borkülönlegességért. De e mögött sztorinak, és egy egész jól felépített borvidéknek kell állnia vérprofi turizmussal, és hasonlóan különleges és egyedi gasztronómiával."

1. Sztori: az úgy működik hogy leülünk írunk egy sztorit azt eladjuk...

2. Ha még mindig egy tszről beszélünk akkor az azért durva hogy egy egész borvidék áll egy tsz mögött, már csak logisztikai szempontból is.

3. Vérprofi turizmus: na ja csak az akkor van ha van miért, tipikus tyúk tojás eset

4. Különleges és egyedi gasztronómia: persze holnap nyitok egy 3 michellin csillagos éttermet.

Tök jó hogy leírtad a tuti siker receptjét, de egyébként mindezt úgy írod hogy ha holnap azt mondanák hogy csináld meg mondjuk a Hajós-Bajai borvidéken akkor mit csinálnál hogy létre is jöjjön az általad leírt szerintem utopisztikus helyzet?

Közbiztonság Szilárd 2012.01.26. 01:10:40

@Kölpény:
Komolyan.

Az Alföld egyébként egyik bornak sem jó, iható bort lehet ott készíteni, tisztességeset nem, lásd Frittmannék, bár árban már ők is nagyon elszálltak.

kifli 2012.01.26. 01:14:52

@Közbiztonság Szilárd: no, te sem álltál kétszer sorban, amikor az észt osztogatták

Közbiztonság Szilárd 2012.01.26. 02:32:11

@kifli:
De veled ellentétben legalább egyszer igen, miközben te részegen hevertél valahol, míg az egész el nem fogyott.

kukko 2012.01.26. 07:57:45

@Közbiztonság Szilárd:
"1800-2000 Ft körül olyan minőségű külföldi borokat lehet kapni, mint magyarból 5000-7000 Ft-ért."

Van olyan bor Magyarországon 1800-2000 Ft között, ami felveszi a verseny kifejezetten túlárazott 5 - 7 ezer forintos külföldi borokkal. Persze fordítva is van ilyen. A Solus külföldi borkedvelők között legyőzte a Petrust, pedig sokkal olcsóbb. A borászok is tudnak megalapozott érveket felhozni amellett, hogy nem túlárazottak boraik.

Akkor meg kifejezetten pechje van az embernek, ha történetesen nem egy jó argentin malbecet,hanem egy pinot noirt akar venni, mert abból Magyarországon nem nagyon talál külföldi konkurenciát (Pesten még csak-csak, de mondjuk valamely vidéki nagyvárosban semmiképp).

Kölpény 2012.01.26. 07:59:17

@kifli: magyarázd el légyszíves.
@Közbiztonság Szilárd:
Magatokra hagylak benneteket holnapig, megyek borkóstolót tartani.
Szép napot mindenkinek!

Cirfandlia 2012.01.26. 09:08:34

@Közbiztonság Szilárd: no akkor itt van egy somlói vörös: www.bortarsasag.hu/hu/wine/kreinbacher-syrah-2009-somlo (kis mennyiség de van, és Tokajban is. És Siklós -ami a Villányi borvidék része- tradicionális fehérboros vidék - a filoxéra előtt és után is.)
Ez meg a Koparrol a sztori, rakd össze: alkoholista.blog.hu/2008/10/30/the_return_of_the_kopar
Kicsit kisebb vehemenciával és több tárgyilagossággal előbbre jutsz.

lackó 2012.01.26. 09:44:49

@Közbiztonság Szilárd: van egy vásárlóm, aki előszeretettel tartott kóstolókat, bár a borhoz való hozzáértése annyi volt, hogy kóstolt párszor és hallott itt-ott dolgokat. Pár kóstolót azonban úgy tartott a diáktársainak, hogy az aktuálisan kóstolt bort lehúzta, mert neki az nem tetszett, a stílusa, a savszerkezete...másnak viszont bejött és kapott is néhány kritikát, hogy a szubjektív ízlése nem jelenti azt, hogy valami szar. Magyarul, különbség van a között, hogy valami neki nem tetszik, vagy valami rossz. Főleg nem szórunk úgy kígyót-békát valamire, hogy amúgy a tudásunk kevés hozzá, vagy nem nyilatkoztatunk ki szedett-vedett információk alapján örök érvényű igazságokat, főleg, ha azok tévesek is. Ez a srác belátta, sokat kóstol és már nem beszél marhaságokat. Ő belátta.

lackó 2012.01.26. 09:52:10

@Közbiztonság Szilárd: Nem bántásképp és ne sértődj meg, de az Alfölddel kapcsolatos hozzászólásodra pedig csak annyit tudok mondani, hogy: MU HA HA. De tényleg. Viszont, ha sok kóstolás után alakult ki ez a véleményed és esetleg privátban ezeket az élményeket (természetesen nevesítve is) elküldöd privátban, nyitott lennék egy korrekt vitára.

De kár ennyire eltérni a tárgytól. Nekem egy valami ütött szöget a fejembe: a tsz-esítés után vajon mennyire láthatják be a borászok, hogy a szövetkezet nem feltétlen rossz? Szemükre vethető-e valóban ez a probléma, vagy elég komoly generációs váltás kell hozzá, hogy a rossz tapasztalatokat elfeledjék?

2012.01.26. 10:17:40

@lackó: "Szemükre vethető-e valóban ez a probléma, vagy elég komoly generációs váltás kell hozzá, hogy a rossz tapasztalatokat elfeledjék?"

Nagyanyám öccse (fogalmam sincs, hány éves, 60+, születése óta "őstermelő", persze ő úgy mondaná, paraszt, neki az nem szitokszó, hanem dícséret) már a kilencvenes években azt javasolta a környékbelieknek, hogy álljanak össze.
Amúgy ő kulák volt, a családja mindenét elveszítette valamikor az 50-es években, a szocializmus nálunk családi katasztrófa, viszont a családnak ez a része értett a földműveléshez, volt józan esze is, és ennyi elég is volt, hogy belássák, egyedül baromi nehéz lesz. Persze, mikor előálltak az ötlettel, mindenki lehurrogta őket. Kérdés, hogy most, mikor a vidék gyakorlatilag a tönk szélén van, mi lenne a válaszuk. Én azt hiszem, a szalmaszálba is. Ez nem feltétlen generációs probléma, nekem az a (meglehet, kevéske) tapasztalatom, hogy a gazdák között is hasonló a helyzet, mint akárhol, van, aki zsigerből gyűlöli a kommunistákat, van, aki nem foglalkozik ezzel, és persze vannak, akik nosztalgiáznak. Meg lehetne ezt csinálni, csak el kellene kezdeni. De az első lépés talán valóban a szakmaközi szervezetek megalapítása kéne, hogy legyen.

lackó 2012.01.26. 10:33:16

@mistinguett: tavasszal voltunk Egyházashetyén Ambrus Lajosnál, ők megpróbálták a Kissomlón a szövetkezetet, viszonylag hamar, mégsem működött. Az okokat nem tudom, Ő talán tudna mesélni, náluk miért nem működött. Talán a Csobáncon Beöthy János is próbálkozott valami hasonlóval, ott nem tudom, hol tart a szövetkezeti dolog. Szóval kezdeményezések vannak, voltak...

fugu 2012.01.26. 11:39:49

Egy olyan szakmában, ahol a produktum ilyen erősen kötődik az alkotóhoz, szerintem igen nehéz szövetkezni. Búzát termelni közösen, nem volna lehetetlen. A bor személyes dolog. Gyermeke a borásznak. Nem önti bele a közös hordóba... Legalábbis egy bizonyos szint felett biztosan nem.

fugu 2012.01.26. 11:43:23

@Közbiztonság Szilárd: A Gere Kopár ma azért Kopar, mert az azt alkotó borok nem mind a Kopár dűlőből származnak, ezért nem viselheti a dűlő nevét.
Na, ez is egy verzió, valaki téved!

kukko 2012.01.26. 11:49:27

@fugu: Pedig volt rá példa, hogy Légli Géza rajnaija és a Tamás pince olasza végül egy palackba került, pedig egyik sem volt rossz tétel, de a végeredmény is ízlett.

fugu 2012.01.26. 17:58:56

@kukko: Igen, volt már hasonló máshol is, de nem ezek a példák mutatják a megoldást a problémákra. A Heimann, Heumann kékfrankos a jó példa rá, hogy ezek csak poénok, mondom, anélkül, hogy lebecsülném a produkciókat.
Az első lépés az volna, ha rendszeressé, rutinná válna a közös munka.
A második pedig az, ha a közös munka racionalizálná a termelést. (az sem ártana, ha kettőnél többen fognának össze!)

Közbiztonság Szilárd 2012.01.27. 00:39:03

@lackó:
Muhaházni lehet, de vigyél el alföldi bort egy komoly versenyre, első kóstolás után max. pohármosásra fogják használni.

A szódával elmegy kategória.
Frittmannékat is beleértve.

lackó 2012.01.27. 09:46:46

@Közbiztonság Szilárd: sok marhaságot szeretnél még a blogon összehordani?

hegyaljai 2012.01.27. 13:10:23

@Közbiztonság Szilárd: Nil nocere! Tudja Ön, hogy ez mit jelent?
Ami Ön mond az alföldi borokról, az olyan, mintha azt írnám:
"Az olyanok, akik olyan nick nevet választanak, mint "Biztonsági Szilárd" nem lehetnek tisztességes emberek!"

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2012.01.27. 17:53:16

@Közbiztonság Szilárd: "Muhaházni lehet, de vigyél el alföldi bort egy komoly versenyre, első kóstolás után max. pohármosásra fogják használni.

A szódával elmegy kategória.
Frittmannékat is beleértve."

Konkrétan: (forrás: www.frittmann.hu/content/2/sikereink)
Cabernet Sauvignon-Franc 2008
Vinagora - ezüstérem

A Frittmannt Te említetted. A VinAgora (szerintem, bár lehet hogy itt már ez is szubjektív :-) ) komoly verseny. Az ezüstérem nem pohármosás.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.27. 23:11:04

@lackó:
Úgy érted, többet, mint te?
Akkor még sokat kell dolgoznom az ügyön.

@hegyaljai:
Tudom, persze.
Ennek ellenére amit az alföldi borokról írok, az igaz. És ez nem ártás, hanem igazság. Ami állítólag a borban van.

Amit te írsz, az meg hülyeség, talán nem is kell magyaráznom, miért.

@Gabssy:
A Vinagora vicc, nem borverseny. Kazalszám osztják az érmeket, aki elindul, kb. nyer is.
Keress már valami külföldit, ahol a Frittmann-boroknak esélyük lenne...

Ittam már cabernet-jüket, nudli kategória még Magyarországon belül is, a villányi meg szekszárdi második vonal is fényévekkel veri.

Bár ha viccnek szántad, úgy más.

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2012.01.27. 23:39:25

@Közbiztonság Szilárd: Hogyha ilyen kategorikusan értékelsz borversenyeket, emberek munkáját, teljesítményét, kérlek, áruld már el, Te merre borászkodsz, a boraid hol és milyen érmet értek már el, vagy milyen borversenyeket szervezel?

Jómagam - készséggel beismerem - nagyon az elején járok, néhány száz tőkével, de ez alapján is tudom, hogy a jó bor nagyon sok mindenen múlik, s sokszor többet számít a gondosság és a terméskorlátozás mint a termőhely vagy a fajta. Zalát például az utóbbi évekig teljesen leírták, aztán jött egy doktor, aki hobbiból fejre állította az egész elméletet.
Másfelől meg az, hogy szerinted mi a jó bor, nem biztos, hogy általános és örök érvényű tapasztalat és bölcsesség.

"A spanyolok nem osztoznak a franciák azon ostoba felfogásában, hogy az úgynevezett legjobb bort csakis a szakértők ismerik fel, és csak a gazdagoknak telik rá. Nevetséges! Egyik borról sem lehet azt állítani, hogy a legjobb, mivel az ízlésünk nem egyforma. Gondos szőlőtermesztés, kedvező időjárás és hozzáértő szakember - így születik a bor, de nem a legjobb, hanem pusztán sokféle bor. Jó az új- és jó az óbor is. Az egyedüli teendő mindössze annyi, hogy a lehető legtöbbet kell megkóstolni, hogy az ember eldönthesse, melyik ízlik neki."
Robert Fulghum: A harmadik kívánság

2012.01.27. 23:44:06

@Közbiztonság Szilárd:
1. Aki borverseny-eredmények alapján véleményez borvidékeket, az vagy nagyon az elején van a borozásnak, vagy évek óta nem fejlődött egy dekát se.
2. Aki CS-t kóstol az Alföldről, és abból ítéli meg a pince színvonalát, az vagy nagyon az elején van a borozásnak, vagy évek óta nem fejlődött egy dekát se.

Mondom ezt úgy, hogy én pl. évek óta nem fejlődtem egy dekát sem. Vagyis tudom, miről beszélek.

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2012.01.27. 23:47:46

Mindezt úgy írom, hogy sokszor - sajnos - magam is előítélettel viseltetem a homoki borok iránt. De ittam már olyat, ami a hangulatom és hajlandóságom szerint épp akkor a legjobb volt számomra, és - lehet hogy ezen a blogon eretnekség - piszokul jólesett. Lehet a dolgot túldimenzionálni (talán a bor mindig is csoda marad), de a fő szempont talán az, hogy az a szegény bor _hogy_ízlik_. A többi csak ráadás.
Ne várd azt egy alföldi bortól, amit egy somlóitól - mert soha nem fogod megkapni! De ha tisztességesen művelt alföldi szőlőből tisztességes módon bort készítenek, az jó bor lesz, még ha nagyon _más_ is lesz, mint egy hegyvidéki. S lesz olyan, akinek jobban fog ízleni. Ki kellene már lépni abból a szemléletből, hogy minden termőhelyen bordeaux-it kell csinálni, ahol meg nem lehet, az szar termőhely!
Szerintem.
(de persze én nem értek hozzá - ez csak egy amatőr véleménye) :-)

mossberg operator 2012.01.28. 09:54:17

Ez most durva, s sokkolo lesz:
A magyar szovetkezeti osszefogasra azt gondolom, hogy nekunk mentalitasbeli zavarunk van, s nem vagyunk egy osszetarto nep. Igy nehez lesz ebbe az iranyba mozdulni. Pedig kene.

lackó 2012.01.28. 10:26:58

@Közbiztonság Szilárd: ez a mindenki hülye rajtam kívül hozzáállás érdekes. Az is, hogy mennyire tiszteled, vagy becsülöd meg más munkáját és elismert eredményeit. Minden esetre pl. biztos, hogy pohármosó lehetett mondjuk Gálék, vagy Fonték rozéja Cannes-ban is. Mindegy. Talán azt is elrontottuk, hogy nagyokos megmondóembereket engedtünk a sérülékeny magyar boréletbe.

lackó 2012.01.28. 10:41:38

@londonercsecse: se nem durva, se nem sokkoló, sajnos tény.

kifli 2012.01.28. 14:51:34

szilárd, szilárd lassan kéne venned egy hideg ülőfürdőt. te is tudod, hogy miért.

mossberg operator 2012.01.29. 22:02:31

Tovabba javasolnam a Hall-Mitchell: Winemarketing a practical guide cimu konyv elolvasasat az erintetteknek!

117 2012.01.30. 18:45:42

@lackó: @londonercsecse: A szövetkezeti rendszer kiépítésének problematikájához:

Szerintem nem azon műlik, hogy egy nép összetartó-e vagy sem, nehezen is lehet ilyen kategóriát felállítani, meg nem is szeretem. A végeredmény lehet az, hogy nem tartunk össze, de nem azért, mert genetikailag kódolva vagyunk rá.

A valós okok nagyrészt társadalmiak.
1. A történelem a szövetkezeteket befeketítette.
2. A szövetkezéshez való idő most kezd talán megérni, merthogy csak azért következik be, amikor az szükséges. Nem pedig azért, mert az önmagában jó.
3. Amíg a felhalmozás időszakát éljük, addig a szövetkezés nem teljesedhet ki. A szövetkezés a szinten tartás, a szerves fejlődés eszköze, a magyar boripar (is) pedig a dinamikus fejlődés szakaszában van: többet, jobbat, drágábban, mindezt pedig néhány év alatt.

Tudomásom szerint a champagne-i szőlőtermelők is azért tömörültek szövetkezetbe, mert a "házakkal" való szembeállás erre kényszerítette őket. Ehhez egy pikáns adalék, hogy a "Házak" uralma akkor kezdődött, amikor német tulajdonba került Champagne jó része. Ekkor kezdődött egyébként Champagne aranykora is. A "Házak" a kistermelők jó részét bekebelezték, a maradék meg összefogott a fritzek ellen.

Ráadásul az a helyzet, hogy Champagne-ban a föld elfogyott. Nem az volt a kérdés, hogy hogy hogyan szerzek több földet, birtokot. Egyszerűen a gazdák nem tudtak kétfrontos harcot vívni a "Házakkal" és egymással, maradt a szövetkezés.

Jelenleg pedig azért működik, mert patthelyzet van: egymásra vannak utalva.

Nálunk is eljött az idő, amikor egy termelőnek lassan döntenie kell: szőlőt termeszt vagy bort is készít, szerződik-e hosszútávon a szőlő- és boreladásra vagy sem. Dönteni kell, hogy folyóbort vagy palackosat készít-e, hogy 1000,- ft-osat vagy 5000,- ft-osat. Stratégiát kell választani az elkövetkező 5 éven belül, minden egyszerre nem megy.

Választanak majd a nagytermelők, borászati üzemek is. Ők most abban reménykednek, hogy rájuk osztják a piac-meghatározó szerepet. De lehet, hogy a külföldi befektetők megjelenése elsöpri őket is, vagy legalább is háttérbe szorítja. (Az ültetvény-telepítési tilalom hamarosan a múlté; mindenki panaszkodik, hogy 100 ezerről 57 ezerre esett a szőlő-termőterület nagysága; hamarosan eltörlik a külföldiek (és valószínűleg a gazdasági társaságok) termőföld-szerzési tilalmát: nem tartom elképzelhetetlennek, hogy jön egy befektetői csoport, és telepít 10.000 hektár szőlőt az Alföldön vagy megveszi az egyébként kiváló adottságokkal rendelkező Bükki Borvidéket.)

tezu 2012.01.31. 18:37:13

Szerintem nem biztos hogy müködökepes lesz a Szövetkezeti boraszkodas.
Bar en sem latok egyellöre mas megoldast ,de tapasztalatbol tudom (külföld) hogy ez igy csak nehezen müködik ,es csak jobb idökben!
Nallunk a szövetkezeti tagok nagy resze mellekessen foglalkozik szölötermelessel,az ösök altal örökölt földeken.
Mellette jol jövedelmezö allasa van (legtöbbnek az Iparban)es mar csak azert csinalja mert ezt örökölte szüleitöl "a földet meg kell tartani minden aron".
Mostanaban sokan nehezsegekbe kerültek ,egyesültek mas falu szövetekezetevel,atvette öket egy maganboraszat stb.
Regebben a termelt borok 90%-at a Szövetkezet tagjai visszavasaroltak,es a környeken elfogyott mind.
A mai generacio mar mashogy gondolkodik többet akar latni a vilagbol borban is.

En azert bizakodo vagyok talan "hazon belül" is el fogja tudni adni mindenki ,jo-jobb botrat!

Közbiztonság Szilárd 2012.02.01. 03:50:08

@Gabssy:
Gondolom, mivel tojás nem tudsz tojni, meg sem tudod állapítani róla, hogy jó-e vagy rossz, az csakis azok privilégiuma, akik tojni is tudnak, legalább kiválót.

A franciák egyébként pont nem azok, akik szerint csak a szakértő tudná megmondani, melyik a jó bor, kb. az egyszerű utcaseprő is képes rá náluk, náluk ugyanis van borkultúra.
Meg persze jó borok is.

"Ne várd azt egy alföldi bortól, amit egy somlóitól - mert soha nem fogod megkapni!"
Kb. ugyanezt mondtam én is. Az alföldi bortermelők eleve kerekesszékkel indulnak neki a 110 gátnak, kb. előre látható az eredmény, bármennyire odateszik is magukat.

@mistinguett:
Bocsesz, a borversenyekkel nem én jöttem, én csak válaszoltam rá.
És hát pont az alföldi CS-t hozták fel példaként.

@lackó:
"Talán azt is elrontottuk, hogy nagyokos megmondóembereket engedtünk a sérülékeny magyar boréletbe."

Ha ez önkritika akart lenni, akkor rendben.

@kifli:
Miért, téged az ápolók abba szoktak ültetni?

lackó 2012.02.01. 10:49:50

@Közbiztonság Szilárd: összegezzük. Nálunk nincs borkultúra, csak szar borok, az Alföldön eleve csak esetleg iható borok vannak, a cserszegi fűszeres hegyvidéki fajta, minden francia ért a borhoz(???), meg amúgy is mindenki hülye, rajtad kívül. :)

Hideg lesz. Igyatok sok bort :)

Sárfehér 2012.02.01. 11:41:46

Engem szilárd meggyőzött. Hazamegyek, és kiöntöm a borkészletemet. Vagy lepárlom.

A lényeghez hozzászólva, szerintem nem rontottuk el, csak egy nehéz út közepén vagyunk. Én bízom benne, hogy újra fogják telepíteni a nehezen művelhető, de kitűnő dűlőket, és lesz itt még följebb. A fajtákkal kapcsolatban pedig mindig az volt a véleményem, hogy minél inkább a helyi fajtákat kell előnyben részesíteni.

A külföldi marketinggel kapcsolatban pedig azzal a hozzáállással nem lehet eredméynt elérni, hogy ugyanojan jó vagy jobb bort csinálunk, mint a franciák, spanyolok vagy németek - még ha igaz is lenne. Csak azzal, hogy nem tudunk ugyan ezzel vagy azzal versenyezni, de van egyedi karakterű, egyedi stílusú, egyedi technológiájú borunk.

lackó 2012.02.01. 13:43:29

@Sárfehér: akkor Neked Szilárd meggyőződésed van a boraid illetőleg?
süti beállítások módosítása