Mint az év legjelentősebb alkoholeseménye, a Sziget mindig sajátos italozási stratégiát követel. Mint tudjuk, az embert az különbözteti meg az állattól, hogy a saját kárán sem tanul, tehát az ember hiába tesz szert magyon csúnya tapasztalatokra, évről évre ismétli a baromságait. Hát valahogy így jártam én a Gere Kékoportó (bocs: Portugieser, sose fogom megszokni) Válogatással.

Mert évek óta tudom én, hogy amikor a mennyiségi borozás ideje jön el, és hát a Sziget mindenképp a mennyiség ünnepe, ugye, akkor el kell felejteni a vöröset, bármennyire is fáj, maradni könnyebb fehéreknél, lehetőleg némi szódával oldva, mert különben lesznek jelentős mellékhatások másnap, tekintetükben pedig orvos és gyógyszerész egyaránt bután néz.

De nehéz ellenállni bizonyos kísértéseknek, pláne, ha az ember dílere pont a sziget nagy boros standján, a Présháznál dolgozik, és lelkesen telefonál, hogy hát megjött ez a Gere, és klasszissal jobb a várakozásoknál.

No, az is igaz, hogy sajnos nem volt magasan a léc. A Gere Kékoportó néven forgalomba hozott borok léte normális piacgazdaságokban megmagyarázhatatlan volna. Tudniillik hogyan is jelenhetnének meg ilyen minőségű borok - százezerpalackszámra! - ugyanazon a márkanéven, amelyen az ország legjobb vörösborai is? Persze, hogy mentek a pletykák, hogy ez a kékoportó nem csak hogy nem Gere, de még csak nem is villányi.

Aztán most lett ez a válogatás, összvissz hatszáz palack, és ez tényleg Gere-szőlőből. Érezni is rögtön, mert 2004-es létére is a fajta emlékezetes, sűrű (relative, persze), izgalmas reprezentánsai közé tartozik.

Bővebben nem tudok okoskodni róla, mert a hosszúra nyúlt estén majdnem három üveggel öntöttem be az arcomba, ami elég érzékenyen érintette a rövidtávú memóriámat, és egy kétes frissességű sült csülökkel összekeveredve igen izgalmas másnapot rendezett össze nekem.

Pedig már három évvel ezelőtt megfogadtam, hogy vörösbort ekkora mennyiségben sohase. Akkor súlyos Matatinszky-cabernet-ket ittam üvegszámra, és két nap alatt teljesen legyalulták a számat a savak, még a torkom is fájt, enni alig bírtam.

Egyébként a szigetes fogyasztási statisztikákat minden évben büszkén lengető szervezők gondosan titkolják, hogy a borfogyasztás rettentő ütemben növekszik évről évre. A nagy hirdetők ugyanis sörösök, borcégnek még nem volt pénze soha Sziget-szintű, legföljebb a Hilltop maszatol egy kicsit. Majd meglátják, egyszer megjelenik egy ausztrál...

És nem a kannásbor-fogyasztás nő. A Présház borkereskedés az első években alig mert kijönni, most meg már a legbiztosabb kasza az összes vendéglátóhelyek között. Idén meg kellett hosszabbítani a pultot.

Egyébként azóta Árvay zempléni sauvignon blanc-jára váltottam, illetve az abból készül gigantikus kisfröccsre (hét és fél deci bor, hét és fél deci szóda).