Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Carmenère – A klón feltámadása

2005.08.26. 10:00 - alföldi merlot

A carmenère a Nessievel ellentétes utat járt be: már mindenki elkönyvelte, hogy kihalt, és senkinek nem hiányzott, amikor a világ egyik távoli sarkában rábukkantak. A világ távoli sarkában sem gyújtottak örömtüzeket, amikor megtalálták, mert egészen addig merlot-nak álcázta magát, amely túl azon, hogy pedigrés fajta, a Kerülőutak idült alkoholista főszereplőjének ellenpropagandája előtt a világ kedvenc borszőlője volt. Szóval, 1994-ben egy francia önológiai deszantos kiderítette, hogy a chilei merlot különös bukéját nem a terroir vagy az andokaljai klíma okozza, hanem az, hogy carmenère. Eltelt néhány év, amíg az őstermelők és a repülő borászok a mélyütésből felocsúdtak, és rájöttek, hogy az, ami merlot-nak szar volt, még lehet pompás carmenère. Rázoomoltak a fajtára, és kiderítették, hogy drasztikus hozamkorlátozással és a szüret kitolásával olyan anyaghoz juthatnak, ami egyrészt egzotikus fűszer a küvékben, másrészt tisztán palackozva országimázs-építő chileicum.

A carmenère dicső genetikai múltja egészen a cabernet sauvignonig vezethető vissza. Ez az elveszett 6. bordói fajta. Évszázadokon át meghatározó, de – a rossz fürtképzés és a melegigény miatt – szeszélyes fajtája volt Bordeaux-nak. Az 1850-es években kalandvágyó francia telepesekkel emigrált Chilébe. Még éppen időben, mert hamarosan a filoxéravész söpört végig Európán, és kiirtotta az óhazában maradt írmagot.

Ma már mindenki okos, és a fejét csóválja, hogy ugyan miként lehetett a merlot-val összetéveszteni, amikor a carmenère levele nyár végére megpinkül, és a bora ugyan merlot-jellegű, de azért egészen más. A legújabb megemésztendő falat az utólagos bölcsesség számára, hogy 2001-ben kiderült, hogy amit Észak-Itáliában cabernet franc-nak hittek, az több mint 50 százalékban carmenère. Azt valóban nehéz fölfogni, hogy a cabernet franc-t hogyan téveszthették össze a carmenère-rel, de aki játszott már ilyen vaktesztet, az tudja, hogy bármit lehet bármivel. (A nagy felsülések borogatására használjuk Harry Waugh aranyköpését![12] A maestrot egyszer egy izgága tisztelője megkérdezte, hogy fordult-e már elő vele, hogy összetévesztett egy bordóit egy burgundival. Mire így válaszolt: „Ebéd óta nem”.)

Még 6-7 évvel ezelőtt is voltak neves chilei borászok, akik azt állították, hogy a carmenère-ből nem lehet igazán nagy bort készíteni, és 2-3 évvel ezelőttig igazuk is volt. Ma viszont túl azon, hogy az újvilág egyik legizgalmasabb és elismertebb küvéje a Clos Apalta 80 százalékban carmenère-merlot[13], a tiszta carmenère is átlépte a 90 pontos lélektani határt. A chilei szaksajtó szerint minden idők legjobb carmenère-je[14]a Concha y Toro gigaborászat Terrunyo 2002-ese, mások viszont a De Martino dűlőszelektált 2003-asára, ill. Reservájára esküsznek.

Szóval a chileiek megfogták Bacchus lábát: van egy saját, különbejáratú bordói fajtájuk (az olaszok még nem ocsúdtak föl a mélyütésből).

A szakirodalom szerint a carmenère tükrös, tiszta, ragyogóan szép színű (sötét lila) bort ad. Illatában/ízében az animális, füstös jegyek, valamint a szeder, az erdei gyümölcs és a fekete cseresznye a meghatározóak. Simogató, kerek tannin és szolid savak jellemzik. Egzotikus, izgalmas és elegáns bor. Én eddig 9-10 palack carmenère-t vagy carmenère-házasítást kóstoltam, és eszem ágában sincs itt megállni.

Apaltagua Carmenère 2002

Régi kedvencem. A hátcímke is eldicsekszik vele, és valóban föltűnően szép színű, tükrös bor. Pompás korona. Nagyon intenzív és összetéveszthetetlen zöld paprikás illattal nyit -- ez a szakértők szerint az éretlenség jele. Ám ez az illat annyira megkapó, és annyira más, mint amit pl. egy éretlen CS nyújt, hogy számomra érzéki örömöt ad, és semmi takargatnivalót nem látok benne. 3-4 óra után a paprika kiszellőzik, és a helyén feketebogyós gyümölcsöt, ill. borsos fűszerességet találhatunk csipetnyi eukaliptusszal. Szájban intenzíven gyümölcsös, a lecsengésben ribizli és kávé, amit nagysokára cseresznyemagos kesernye zár. A közepes test mellett egy élénk, friss, jó struktúrájú és egyensúlyú bor. Barrikot állítólag nem látott. A bécsi Wein&co-ban €8.
Művalk minősítés: 5p (tehetség)

(Concha y Toro) Casillero del Diablo Carmenère 2004

Fűszeres, mint egy syrah, ínycsiklandó, mint egy merlot és testes, mint egy cabernet. Az illat bódító, és némi gyanút is ébreszt (tényleg 100 százalék szőlőlé?): egy számomra azonosíthatatlan gyümölcs (a szakirodalom szilvalekvárt és cassist emleget) tejcsokoládé, nugát, bors, eukaliptusz és füst valószínűtlen elegye. A borok világában ritka szájhősök egyike: amit az orrnak ígér, azt szájban messze túlteljesíti. Szuper szeder, fekete cseresznye, talán grillázs és krémes textúra, ami az egész szájat betölti. Viszont nem egy savbajnok. A lecsengés mesés, talán a legszebb, amihez valaha szerencsém volt: nagy és bársonyos tannin fekete cseresznyével, eszpresszóval és tejcsokoládéval. Meg is néztem, hogy milyen hordóval dolgoznak: 70% amerikai tölgy kisfahordó, 30% kóracél 6-8 hónapig. Nagyon profi és karakteres bor. (Halványan emlékeztet a Solusra, de koncentrációban messze elmarad tőle. És árban is.)
Az osztrák Intersparokban 8 euro.
Művalk minősítés: 6p (szép)

Címkék: kóstolás

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr9913073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dezso 2005.08.26. 11:41:15

A cassis az nem feketeribizli egész véletlenül a magyar nyelvben? Na csak azért.

Bor Ivó 2005.08.26. 14:40:51

Azért egyszer megetetné a borszakértőkkel azt a sok lószart, amit összeírnak a bor ízéről (mondjuk egy fekete cseresznyéből, eszpresszóból és tejcsokoládéból, illetve szilvalekvárból, cassisból - bámi legyen is az -,tejcsokoládéból, nugátból, borsból, eukaliptuszból és füstből (?) kevert koktélt, hogy nesze b+, igyad ezt a bor helyett, úgyis ilyennek érzed. Szerintem sokuknak gyorsan megváltozna a véleménye.

Bor Ivó 2005.08.26. 14:41:27

megetetnéM

hmm... 2005.08.26. 14:48:52

Ivó, te még nem éreztél egy borban semmi hasonlót?

palika 2005.08.28. 13:25:35

Hogy a "tiszta" csak 85%-os, az bortörvényi ok. Egyes országokban minimálisan ilyen arányt ír elő a bortörvény, hogy a szőlőfajta nevét önmagában (kvázi fajborként) feltüntessék a címkén.

Bor Ivó 2005.09.01. 20:49:43

Hát borsot meg kávét, pláne eukaliptuszt pl. soha. Pedig mindháromnak jól ismerem az ízét.

FT 2006.01.31. 05:45:34

Concha y Toro Carmen?re 2004-essel épp most ismerkedtem meg. A cikk jó és találó jellemzését csak megerősíteni tudom. Mind az általam felismert részletek, mind az összkép tekintetében. Ez a bor egy integráns egyéniség, szeretettel ajánlom megismerésre.
süti beállítások módosítása