A 2005. márc. 31-i Wine Spectatorben jelent meg az alább ismertetett cikk eredetije. Aki angolul akarja élvezni, az itt teheti meg némi ügyeskedés árán: A Wine Collector's Shoot-Out , aki szereti az anyanyelvét és a leiterjakabokat, az olvassa ezt. James Suckling két- uszkve háromflekkes tárcája Gere Kopár-apológiában csúcsosodik ki. (Óh, igen, egy újabb Pétrus-verés [l Kevésbé művelt, de művelődő alkoholistáknak: a Château Pétrus a világ egyik legismeretebb és legdrágább pincészete, a bordeaux-i elitklub tagja. Borai szinte kivétel nélkül ezerdolláros palackáron vagy még drágábban kelnek el. A Pétrust tartja a nemzetközi borkritika a világ legjobb merlot-jának, bár a pomeroli pincészet nimbusza az utóbbi néhány évben mintha kopásnak indult volna. Ja, és ne felejtsük azt az itthon híressé vált bécsi kóstolót, ahol a Gere Solus leverte.]!) A meghatottságtól elhomályosul tekintetünk, és elsiklik a szerzői és szomszédos jogok felett.
Szopós Jakab, a nagytekintélyű Borfigyelő mediterrán különtudósítója övig be volt szarva. Tudta, hogy erre a vacsorára könnyen rámehet a gatyája. Történt ugyanis, hogy egy menő Los Angeles-i forgatókönyvíró és borbuzi meghívta egy csoportos borpárbajra. A szabály egyszerű: aki a legszarabb bort hozza, az állja a cechet.
"Ne fossál Jakab!" – nyugtatta a házigazda. "Hoztam neked egy tuti bort". De a mi Jakabunk csak fosott; valami azt súgta neki, hogy még aznap este beviszik az erdőbe.
A borleszámolás helyszíne a Campanile étterem volt, amely túl azon, hogy jó hírű kajálda, a Sine Qua Non [7]rögtelen borászának, Manfred Kranklnek a főhadiszállása. Ennek megfelelően profi módon intézték a borvakítást. Minden palackot számozott papírzacskóba csomagoltak, és külön karaffal együtt szervírozták. Minden borhoz adtak egy Riedel poharat szintén sorszámozva.
Az első négy tételhez gombás rizottót szolgáltak föl. A mi Jakabunknak tetszett mind a négy, de nem ájult el. A legkevésbé a kettes jött be, egy érdekes, de zárkózott bor. A négyes sem volt egy nagy durranás, Jakabunk valami vékony és roskatag claret-ra gyanakodott. A következő három palackhoz coq au vint szolgáltak fel. Ez az etap szaftos és nagy vörösöket hozott; Jakab újvilági shiraz/syrah-nak tippelte őket. Neki a hetes jött be a leginkább: egy telt és behízelgő, bársonyos tanninú bor.
Az utolsó három versenyző bárányt kapott köretként. A kilencedik tökéletesen illett a pecsenye rusztikus karakteréhez. Csodás ibolya és bogyós gyümölcs aromával nyitott, és a szájban telt és bársonyos volt. Hősünk valami újhullámos spanyol vörösnek tippelte. A tizes sem adta alább: egy remek egyensúlyt mutató, selymes és gyümölcsös, valószínűleg kaliforniai szuperküvé volt.
Levezetésként egy sajttálat szervíroztak, és jöhetett a szavazás. Az est házigazdája úgy döntött, hogy túl nagy szivatás volna egy kártyára terhelni az egész cehhet, ezért azt javasolta, hogy a két utolsó helyezett osztozzon a számlán. A legrosszabbnak járó trófeát és vele a fél számlát a négyes vitte el. Volt valami stichje és még öreg is volt. A számla másik felét a kettes számú versenyző nyerte el. Ezt laposnak, alkoholosnak és kissé édesnek találta Szopós Jakab. A négyes tétel Pomerolból érkezett: egy Château Trotanoy [8]1970. Az asztal végén a lemezkiadós csákó arcáról lefagyott a mosoly. Fiatalabbat köllött volna venni, gondolta magában Jakab.
Amikor a kettesről is lekerült a zacskó, a sokat látott boríró is majdnem padlót fogott. Kétszer kellett megnéznie a címkét. Château Pétrus 1989. "Szent Habakukk, egy 100 pontos. Ez csak egy távolkeleti hamisítvány lehet" – mondta magában. De tévedett. Teljesen frankó originál, a new yorki importőr matricájával.
"Még soha nem ittam jó 89-es Pétrust" – forgatta meg kést a borsznobok hátában a házigazda. "Egyszerűen túl van értékelve. Amikor legutóbb négy évjárat Pétrus-t kóstoltunk össze vakon négy Pahlmeyer Merlot-val, nálam az 5., 6., 7. és 8. lett a Pétrus."
"Sajnáltam azt a kis mókust, aki a Pétrust hozta – mondja Jakab. Látszott, hogy az ürge köpni-nyelni nem tud. Tutira ment, a legjobbat hozta a pincéjéből, és most nem elég, hogy széttölthette azt a 7,5 decit, aminek a kurrens árfolyama 1300 dollár körül mozog, de még a vacsoraszámla felét is fizetheti. Sajnáltam, de annak azért örültem, hogy az ő Pétruse volt, és nem az enyém!" A társaság többi tagján is látszott a megkönnyebbülés. Hamarosan érkezett egy '83-as Rieussec, amit percek alatt fölszippantottak. Aztán a vesztesek előbányászták a hitelkártyáikat, és fizettek, mint a köles.
Az est legjobb bora a kilences lett, egy '99-es Martinelli Hop Barn Syrah. Jakabnál is az volt a befutó. (Arról persze hallgatott, hogy ő spanyol újhullámosnak tippelte.) Az ő kölcsönbora, egy 2002-es Marquis Philips Shiraz lett a második. Vagyis nem verték át a palánkon. Az est legnagyobb meglepetése azonban a tizes számú bor volt, egy 2000-es Gere Kopár. Egy bordói cuvée Magyarországról.
És itt átadom a szót Jakabnak: "Nem hogy soha nem kóstoltam, de még csak nem is hallottam róla. Ha egy vakteszten egy magyar vörös legyőzheti a Pétrust, akkor azt kell mondanunk, hogy a bor világában a bátraké a szerencse."
Utolsó kommentek