Felfele kerekítve ezer hektár és százezer hektó per év. Közte olyan is, nem szerény mennyiségben, amit literenként 25 centért lehet elsózni exportilag. Ínséges idők. De nem ezért szeretjük a nagyrédei Szőlőskert Rt.-t. Hanem például a Cool Ridge Chardonnay-ért, amely a legjobb ár/értékű példányok egyike korunkban és napjainkban egyaránt.

Amikor a Corában csalinkázok a boros polcok közt, gyakran késztetésem támad, hogy szeszben kevésbé művelt felebarátaim talicskáiból kihajigáljam a félédeseket, és odavezessem őket a Szőlőskert Rt.-s palackokhoz, kevesebbért/ugyanannyiért sokkal jobbat jeligére. Nem teszem, mert szocializálódtam, úgy, ahogy, pedig hány lelket megmenthetnék. Mindegy, majd itt, az írott szó erejével. Hahh.

Pompás számítógépes archívumom szerint az első Szőlőskert-élményem egy 1997-es Cuvée Blanc – akkor még Imre hercig nélkül kínálták a primőröket, ha jól emlékszem – volt 1997 decemberében, uszkve 200 forintért. Tetszhetett, mert jött sorban a többi, most negyvennégy van a listán, játszott a Gróf Nagyrédei is, még inkább a Matra Hill-széria, sauvignon blanc-ostul, pinot grigióstul, cabernet sauvignonostul, szigorúan ezer alatt, egyszer sem világrengetően, szinte mindig megbízhatóan. Legalábbis, ami a fehéreket illeti. A csúcs az évről évre abszolút stabil pinot grigio mellett máig a barrique-ban fermentált Cool Ridge Chardonnay.

Ennek először az 1995-ös évjárata lepett meg. A többi már nem lepett, értelemszerűen, ellenben hozta becsülettel, amit vártam. Egy a lényeg, nagyon ifjan vigyázni kell, mert nem áll össze kapásból, szétlóg, cukorkás, ám ha megkapja a maga egy-másfél-két évét, egészen biztosan nyerő.

A 2003-ast derekas sor elején prezentáltam a minap, a kóstolótársak számára vakon. A színe halvány aranysárga, zöldes villanásokkal. Első illatában vajas, kicsit édes-fruttis, ám ezt határozott ásványosság ellenpontozza finoman. Kedves, jónak ígérkező bor, írtam. Gyümölcsös, almás-körtés ízek, később citromos-barackos, tisztességes, integrált sav, nem kevés, nem sok, pont elegendő, hogy kiegyensúlyozza a – címke szerint – 13-as alkohol energiáit. Teste közepes, utóíze megint gyümölcsös. Igaz, nem kifejezetten hosszú, van benne egy kis lyuk, meg cseppnyi karcosság is. Szárazpróbában, üres pohárból füstösség és árnyalatnyi vanília. Tiszta technológia, odafigyelés, korrektség. Nem ígér sokat, sokkal többet ad. 5 pont, simán. Kértem a társaktól tippet az árra, mondták, 1500-2000 forint. Ehhez képest pillanatnyilag 899 a Corában.

Mit mondhatnék még? Azon túl, hogy megdicsérem száz éve főborász Bárdos Benjámint? Ezt: mindenki rohanjon tömött sorokban a hiperbe, és vegyen, igyon Cool Ridge Chardonnay-t. Ki szabad próbálni a többit is, nyilván.