Ismét egy könnyű tokaji. Mint korábban jeleztem felemás érzéseket táplálok a könnyebb stílusú tokajiak iránt, és a kételyeimet ez a bor sem oszlatta el. Van egy mondás miszerint “Hős, aki az első szem sós mogyoró után meg tud állni”. Márpedig ha tokajiakról van szó, én bizony többet akarok. Miért innék 3 puttonyost, ha lehet 5 puttonyost is?

A lényeg persze az egyensúly, és egy borásznak ahhoz, hogy a 3 puttonyosa érdekes legyen ugyanazt az egyensúlyra kell törekednie, mint egy 5 puttonyosnál. Ez nagyon ritkán sikerül; saját gyakorlatomban csak egy ilyen bor fordult elő, az Oremusé, és az is csak étel mellett (egyszer Lengyelországban kitűnő kéksajtos parféval kínálták, és akkor a visszafogott édesség remekül működött). [A képen Zwack Izabella és Satöbbi.]

A 2008-as Satöbbi tiszta, finoman gyümölcsös, elfogadhatóan koncentrált, és jó a sav-cukor egyensúlya: sem nem túl édes, sem nem kesernyés. Minden a helyén. A nyári gyümölcsök - sárgabarack, őszibarack és ringlószilva – vonzóak, a zempléni természetes tiszta aromákat idézik. Extrakt és struktúra tekintetében viszont nem egy nagy dobás, és - az illatban érzékelhető minimális fát leszámítva - tagadhatatlanul könnyűnek és súlytalannak hat, és ez az érzet csak fokozódik a lecsengéshez közelítve. Másként fogalmazva: az első korty izgalmas, de aztán hosszabb távon nincs, ami fenntarthatná az érdeklődét. Véleményem szerint ez eléggé jellemző a 3 puttonyos kategóriára. (Nálam az érdekes négynél kezdődik, ha puttonyról van szó.)

Nagy tisztelője vagyok Domokos Attilának, és a száraz furmintját,
(l. ezt a vertikálist) csakúgy mint a 6 puttonyos Aszúját Tokaj vezető borai közé sorolom. De van már egy könnyebb édes boruk – a késői szüret Mylitta –, minek kell akkor a 3 puttonyos? A válasznak, gondolom, kereskedelmi okai lehetnek, és a cuki kutya a címkén már önmagában erős érv. De az sem kizárt, hogy egy 2008-nál jobb évjáratban egy fokkal följebb léphet.

[Wojciech Bonkowski]