Korábban már okoskodtam a vakteszt hasznáról és káráról, és most újfent megtapasztalhattam, hogy nagy borokat vaktesztben kóstolni bűn, vagy legalábbis kiszúrás magunkkal. Az élveboncolásért gyönyördeficittel fizetünk. Minél tárgyilagosabbak vagyunk, annál frigidebbek.
miközben a nemzetközi élmezőny nyakában lihegünk, a nemzetközi középmezőny a mi élvonalunk nyakában liheg
Nemzetközi kóstolónk fősodrát a merlot képezte. A 14 tétel között akadt 4-5 olyan, amely a legkényesebb ízlésű művelt alkoholista estéjét is bearanyozhatta volna. Az est hangulatát mégis a visszafogott dicséret és az enyhe fanyalgás jellemezte. A fő ludas egy 2000-es Solus volt – amelyet Johnny barátom egy bravúros barterüzlet nyomán varázsolt az asztalunkra – és én, aki nem átallottam azt állítani, hogy ez a legnagyobb magyar vörös, amelyhez valaha szerencsém volt. Az irreális beszerzési ár és a saját szuperlatívuszaim nyomán aztán olyan magasra került a mérce, hogy annak szőlőből készült ital nem felelhetett meg. Ahogy láttam, mindenki arra számított, hogy az első korty Solus után meghasad a firmamentum a fejünk fölött, és mint Illést, bennünket is tüzes szekér ragad az égbe. A bibliai csodák elmaradtak, és ezt többen zokon vették. Egyikük kérdőre is vont: "Ez azért olyan nagy bor, mert kávés az illata?" Pedig a nyolc pontozóból hatnál első lett, egynél második. Vagyis a csalódás tulajdonképpen ennyiben összegezhető: "ez is csak bor".
(Én azt kaptam, amit vártam. A Solus volt – mint utólag kiderült – kóstolói pályámon az első bor, amit nem volt szívem kiköpni.)
Az est másik tanulsága, hogy miközben a nemzetközi élmezőny nyakában lihegünk, a nemzetközi középmezőny a mi élvonalunk nyakában liheg. Ahogyan a nagy magyar közhelyhegesztő, Puhl Sándor mondaná: "a mezőny annyira kiegyenlített, hogy a pontok sorsáról a pillanatnyi forma dönt." Ezúttal főleg az argentín vörösök villogtak, és a franciák kínlódtak. Valahogy idetévedt egy 2002-es szűretlen Malatinszky Cabernet Franc is, ő pucolta a cipőket.
Az est harmadik tanulsága, hogy a vakteszt szerénységre nevel. Volt olyan francia, amiről egyöntetűen megállapítottuk, hogy csakis magyar lehet, és volt olyan merlot, amit tipikus shiraznak gondoltunk.
A szokásos kóstolócsapatunkhoz ezúttal egy nemzetközi borakadémikus, egy magyar és egy francia borász csatlakozott.
Nyolcan pontoztunk 10-es skálán, a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot nem vettük figyelembe.
Az eredmény:
1.Gere Solus 2000 (kb. 90 euro): 45p2.Zuccardi Q Merlot 2000 (15 euro – Weinundco): 41p
3.Planeta Merlot 2002 (22 euro – Interspar): 40p
4.D'Arenberg 'The Footbolt Old Vine Shiraz' 2002 (11 euro -- Shirazundco): 39.5p
5.Salentein Merlot 2002 (14 euro – Weinundco): 39p
6.Ch. Clos de la Tour 2002 (13.5 euro – Weinundco): 36p
7.Günzer Merlot 2003 (21 euro – Bortársaság): 35p
8.Vincze Béla 'Arcanum' Merlot 2003 (20 euro – Maligán): 34.5p
9.Lehman Clancy's Red 2002 (18 euro – Weinundco): 33p
St. Andrea Merlot 2003 (8 euro – Bortársaság): 33p
10.Palotai Merlot 2002 (Oregon – USA – 15 USD): 29p
11.Malatinszky Cabernet Franc 'Sur Lie' 2002 (35 euro – Maligán) 24.5p
Az első 5 bor a MA pontrendszere alapján 7-8 pont körül mozgott (pannon klasszis-nemzetközi klasszis). (A Solus talán 9-es élményt is adhat, ha próbálunk a kedvében járni.)
Gere Attila Solus 2000
Összetéveszthetetlen. Frissen örölt kávé illat, amelybe grillázs vegyül. Szájban sem gyümölcsös, hanem konyakmeggyes, keserű csokoládés ízvilág. Rendkívül koncentrált. Elegáns, összetett és tökéletes egyensúlyt mutató bor. Nagyon hosszú és gazdag lecsengés. Igazi egyéniség. (Saját pontszámom: 8.5p)
Zuccardi Q Merlot 2000
Shiraznak gondoltuk. Intenzív, gyógyszeres, fűszeres, vaníliás illat. Szépen kiegyensúlyozott, szájban enyhén édes, hosszú lecsengésű bor. (Wine Enthusiast: 90p) (Saját pontszámom: 7p)
Planeta Merlot 2002
A Solushoz hasonlóan ez is kávés, keserűcsokoládés, nagyon koncentrált és gazdag bor. Az elején volt egy kis égett gumi fíling, ami szerencsére hamar átcsapott karamellbe. Nagyon finom, krémes, simogató bor, habár jutott bele tannin bőven. (Wine Spectator: 90p; Decanter World Wine Awards: ezüstérem.) (Saját pontszámom: 7.5p)
D'Arenberg 'The Footbolt Old Vine Shiraz' 2002
Magas alkohol, égett gumi, sós/minerális és földes jegyek, talán némi szeder. Eleinte nem volt benne semmi vonzó, hacsak nem az, hogy más volt, mint a többi. Aztán valahogy a minőség, a teltség és az összetettség révén a maga oldalára állította a pontozókat. Izgalmas bor, de aki a gyümölcsökre bukik, az kerülje. (Robert Parker: 88p – 'Best Buy'; Stephen Tanzer: 87p) (Saját pontszámom: 7.5p)
Salentein Merlot 2002
Gyászos nyitány: mosogatórongy-szag. Szebben: földes, gombás jegyek. Aztán: dohány, keserűcsoki és konyakmeggy. Imádom az ilyen metamorfózisokat. Magas extrakt, magas alkohol, hosszú lecsengés, igazán bőkezű bor. Egy nálam értőbb zsüror szerint: a tannin kilóg, "összerakott" (de nála is 7.5p). És minő meglepetés: a Salantein konzultánsa Michel Rolland! (Falstaff: 90p) (Saját pontszámom: 8p)
A Zuccardi, a Salentein és a D'Arenberg (bár ez utóbbi Ausztriában tudomásom szerint nem kapható) mind kitűnő vétel. A Planeta pedig a megbízhatóan magas minőség miatt érdemel dicséretet (a Syrah-ja világklasszis, és az olcsóbb 'La Segreta' is kitűnő, karakteres bor.) Sajnos a Günzer Merlot-ról, amely egyébként egy nagyon szép bor, ismét bebizonyosodott, hogy túlárazott (a Malatinszky borok pedig árazás szempontjából már klinikai esetnek bizonyulnak.)
Utolsó kommentek