Önológiai krimi. Egy bor, amely szembeszállt a villányi inflációval, aztán kisvártatva nyoma veszett. Hová lett a szépreményű Vylyan Merlot 2003?
Bevallom, a Vylyan borok nekem gyengéim. Nem vagyok egy nagy Villány-fanatikus, sosem hordtam földig érő bőrkabátomon Gere Attila-kitűzőket, szobám falát Bock- és Tiffán-poszterek nem ékesítették. Elismerem, hogy testesebb vörösborok készítéséhez a Villányi-hegység déli lejtői hazánkban talán a legjobb terepnek számítanak, meg persze a hőösszeg meg a mikroklíma, de valahogy sosem éreztem különösebb késztetést arra, hogy egy villányi borász-autogramért várakozva éjszakákon át ázzak egy előkelő szálloda kapualjában.
elővették azokat a fajtákat is, melyekről mindenki meg volt győződve Villányban, hogy kocsisbornak valók, és azokból is megcsinálták a szép borokat
Hanem a Vylyan: az fenekestől forgatta fel Villányt már amikor létrehozták. Jön egy szegedi vállalkozó, aki nem sváb, nem borász, sőt még a Viasat első valóságsójában, a Bár-ban sem szerepelt, és hatalmas pénzekért technológiát meg szakembereket hozat egyenesen Franciaországból, majd drasztikus hozamkorlátozásról és modern technológiákról hinti az igét, miközben a lokális önológiai notabilitások még éppen a "rommábarrik" nevű borstílus fertőjében fetrengenek. Nem is szerettette meg magát sosem Debreczeni Pál, más kérdés persze hogy a villányi madarak szerint nem is volt az a bratyizós fajta. Tavaly hunyt el 56 évesen.
Közben persze sokfelé kapisgált a Vylyan. A kezdeti csúcsborok és a brutális hozamkorlátozás után bekattanhatott valakinek, hogy itten villanyszámlát is kéne fizetni, meg a munkásokat is el kell tartani valamiből, ergo nem kellene annyira erőltetni ezt a csúcsbor-csúcsszínvonal-csúcsár kérdést, hanem kellene kicsit parasztvakítani a költségérzékeny magor piacnak meg a hipermarket-lázban fetrengő plázacicáknak is. És jött a Montevino sorozat, jöttek a hipermarketborok (Cabinet Cuvée, Opour) és már egészen odáig merészkedtek, hogy az egykori Áfész-hálózatnak is palackoznak egy fehéret meg egy vöröset (az 500 Ft-os kategóriában), amire azért a nevüket már csak hátul merik rákarcolni.
Ugyanakkor - és szerintem főképpen ebben különböznek Villány többi adu ászától - az alsóbb árkategóriában is képes volt kimagaslóan jó ár-érték arányú borokat villantani a pincészet. A 2003-as Villányi Vörös például 1400 Ft körüli árával és az ahhoz képest képviselt minőségével valószínűleg hosszú időre beírta magát a hon borisszáinak emlékezetébe.
többek szerint képes elporolni a pincészet csúcsborát, a 2000-es Duenniumot
És a pincészetnek ennyi sem volt elég: elővették azokat a fajtákat is, melyekről mindenki meg volt győződve Villányban, hogy kocsisbornak valók, és azokból is megcsinálták a szép borokat. A Kadarka és Zweigelt boraik nagyjából egy nagyságrenddel vannak a legtöbb helyi Kadarka és Zweigelt fölött, és hiába hallunk nap mint nap ódonra faragott szentfazék-szövegeket az Oportóról mint ősi villányi fajtáról, ebben a műfajban is olyan magasra tudták tenni a lécet, ami azelőtt csak félve súgott legendák soraiban fordult elő, nem pediglen a termelők pincéiben.
És most itt forog lomhán a pohárban a 2003-as Merlot, ami a Pannon Bormustrán már megkapta a jófiú-plecsnit a homlokára, és többek szerint jobb napjain képes elporolni a pincészet csúcsborát, a 2000-es Duenniumot is. Mivel azonban ahhoz még nem volt szerencsém, lássuk ezt a medvét: mit is tud a Vylyan Merlot 2003?
Látszatra is fiatal a bor, színében még enyhe lilás bevillanásokkal.
Igazi, királyi méretű koronát rajzol a pohárra lassan, megfontoltan,
hiszen hová is sietne. Illata elementáris: málna, meggy, kis tölgy,
nagyon halvány vanília. Aztán megforgatva kisandít belőle némi
csokoládé, bőr és pörköltmogyoró is. Mélysége van az illatnak, sokadik
forgatásra is mutat újdonságot, folyamatosan gazdagodik. Megkóstolva
pedig elterül a szájban: koncentrált, tüzes, széles, magas, hosszú,
sűrű. Íze erőteljes, málnás, pörköltmogyorós: a legszebb hordós jegyeket hozza szépen integrálva. Kerek, érett tanninjai, csodás harmóniája egy közepesen hosszú lecsengésbe mennek át, melyben még a legvégén is a gyümölcs a meghatározó jegy. Igazi újvilági stílusú bor, de abból az egyik legszebb a hazai mezőnyben. Inkább robusztus mint elegáns, de kétségkívül nagyon jól áll neki. Nincs is mit mondani róla: csodaszép.
Sima 7 pont.
Egyetlen apró hibája van: valószínűleg nem lehet kapni. Magam október elején vettem, már akkor csiripelték a verebek hogy pár nap múlva kifogy a Veritasból. Persze nem csodálkoznék azon, ha a nagy eltűnés után pár hónappal ismét megjelenne, immár a keresettségéhez mért árral, vagyis úgy a jelenlegi 3300 forint másfélszerese körül. Hiába no, a biznic az biznic.
Utolsó kommentek