A Hétszőlő kifejezetten aszúcentrikus birtok, más boraikat mégis jobban szeretem, karakteresebbnek tartom. Nem mintha a csúcskategóriával súlyos gondok lennének – vannak egészen izgalmas munkáik is, mint például az 1996-os hárslevelű aszú –, ám az a benyomásom, a sok tekintetben stílusteremtő borászat ezen a téren még a stíluskeresésnél tart.

Máig nem vagyok mindenestül tisztában a Hétszőlővel. Mármint, nem a dűlővel, hanem a céggel. Ha végigpörgetem számítógépes nyilvántartásomat, egy csomó igen magasra értékelt bort találok tőlük. Csakhogy ezek zömmel száraz furmintok és sárgamuskotályok, meg késői szüretelésű hárslevelűk és furmintok. Az aszúik ellenben soha nem fogtak meg mindenestül. Nem emlékszem kirobbanó tételekre, amelyekre azt mondtam volna, igen, visszakézből felismerhetően megvan a Hétszőlő-stílus, ezt és így lehet kihozni a löszből és a tökéletesen déli kitettségből, bingó. A hárslevelű aszú majdnem ilyen. Az 1996-os évjáratban fordult elő először, kapott csúcsbormatricát a 2001-es pannon mustrán, készült később is, most a 99-es kapható. Védjeggyé valahogy mégsem nemesült. A többi sem rossz, nyilván, az általunk most használt pontrendszerben 7-es körül mozognak, némelyik feljebb is, de azt a krémességet, komplexitást, harmóniát, amit egy abszolút toplistás tétel tud, eddig hiába kerestem bennük.

Kovács Tibor egyébként a hegyaljai reneszánsz fontos figurája

Paradoxon: arról a cégről beszélünk ugyanis, amely termelésének harmada aszú. Mi több, Kovács Tibornak, a Hétszőlő birtokigazgatójának elhíresült mondása szerint a száraz furmint sem más, mint az aszúkészítés mellékterméke. Ehhez képest nagyon kedvelem a reduktív, mindig izmos alkoholokkal megáldott, tüzes és vastag Hétszőlő-furmintokat. Még inkább a késői hárslevelűket – a 2004-es van kint, róla egyszer külön írok egy posztot –, amelyek szerény árukhoz képest a gyümölcsösség-virágosság harmonikus és perfekt kavalkádját kínálják minden évjáratban.

Kovács Tibor egyébként a hegyaljai reneszánsz fontos figurája. Az úgynevezett új stílus – reduktív aszú ugyebár nincs – létjogosultságának megteremtése tárgyában talán ő küzdötte és szívta a legnagyobbakat az ezredfordulón és környékén. Nem véletlenül: a klimatikus és talajadottságok nyomán a Hétszőlőnek egyszerűen nem volt, nem lehetett más választása, kizárólag könnyed és gyümölcscentrikus borokat készíthettek ott. (Elászkolt löszös aszú – hülyén hangzik, nem igaz? Ilyen Irma néninél van, esetleg, petbe, kannába.) A művek aztán mentek az OBB-hez, az meg dobálta őket vissza rendületlenül. Akár fél tucatszor, akár még többször. Némelyek még ma is megkérdőjelezik a Hétszőlő-borok hitelességét. Akkor, amikor az aszúk esetében már az erjesztés is évek óta barrique-ban történik.

elászkolt löszös aszú – hülyén hangzik, nem igaz?

Kovács Tibor nagy novátor. A 90-es évek közepe óta mindig előjön valami érdekessel: az említetteken túl például a kövérszőlővel meg a pinot noirral. Az előbbihez megint ámbivalens a privát viszonyom. A kövérszőlő főborban mindig érzek valami reszelt almás, öregboros jegyet, ami nem tetszik. Az eddigiek alapján nem esküdnék meg rá, hogy ez az a fajta, amelyet okvetlenül muszáj volt visszarángatni a feledés homályából. Persze ki vagyok én, hogy törjem a pálcát? A pinot noir más: abból kezdetben száraz vörös is készült, nem is volt rossz, ám utóbb úgy döntöttek, legyen inkább aszú belőle, néhány tucat palack az ínyenceknek.

A mester eközben újabb meghökkentő lépéseken gondolkodik – erről a Tonellában olvashatni bővebben, az összefonódást hányják a szememre bátran –, egyebek közt olaszrizlinget, sauvignon blanc-t, semillont telepítene. Mielőtt bárki Sauternes-t kiáltana, ezek a filoxéravész után mind engedélyezett fajták voltak a borvidéken. És hát Kovács Tibor az, aki megingathatatlanul fenntartja: amennyiben egyet kívánhatna az imaginárius aranyhaltól, a kötelező aszúérlelési idő eltörlését forszírozná. Tény: a Hétszőlő-tételek – a már érintett sajátosságok okán – általában finomabbak, dinamikusabbak zsengén, mint négy-öt éves korukban, amikor végre a polcokra kerülhetnek. Általában, de nem mindig. Erről mindjárt bővebben.

nagyon megérte aszút készítenie annak, akinek volt miből

Helyszíni szemlénk alkalmából V. proffal kéz a kézben először is megkóstoltuk a tartályban-hordóban erjedő dolgok egy részét. Ebből az alkalomból megállapítottuk, hogy az idén először új fában erjesztett furmint egy-két hét után is sokkal ígéretesebb, mint inoxos párja. Továbbá sokra érdemesnek véltük a későire kalibrált hárslevelűt és a pinot noirt is. Érdekes, ahogyan ebben a jelentős édesség mellett dominálni próbálnak a pinot-s jegyek, illatban kevésbé, ízben annál inkább sikeresen.

Aztán pedig kaptunk egy vertikális aszúkóstolót, 2004-től 1997-ig. 2002 és 1998 kimaradt. 2002 vacak év volt, nem is jön ki aszúval a Hétszőlő, s 1998 sem termett eléggé finom gyümölcsöt. Aszú van, de nem hivalkodnak vele. Tapasztalataimat alant összegzem, pontszámok nélkül.

Kövérszőlő 5 puttonyos aszú 2004, hordóminta

Gyümölcsös-vegetális, felismerhető benne a hivatkozott reszelt almás beütés, amelyet bizonytalanságnak fordítok le. Ízben erőteljes, de rendezetlen, nem kifejezetten rokonszenves. Önállóan nem palackozzák, később dől el, mi lesz belőle, mibe kerül.

Furmint 6 puttonyos aszú 2004, hordóminta

Gyönyörű halvány aranysárga csillogás, letisztult illatok. Elsősorban körte és birs, határozottan furmintos, a fa egészen a háttérben, életteli, szép bor, a harmónia ígéretével. Már most vonzó és finom, jó inni.

5 puttonyos aszú 2003, hordóminta

A barackos-friss illatokat likőrös, gyógynövényes vonal egészíti ki, ebben kissé hangsúlyosabb a fa. Ez is szép, akár az előző, de nem annyira ígéretes.

6 puttonyos aszú 2001

Sötétebb arany, palackban van egy ideje, de rendezetlennek tűnik. Minden tekintetben. Illatában zavar a "kövérszőlős" – lehet, nincs is benne, nem kérdeztem – reszelt alma, szerkezete kissé zilált. Nem hódító, fiatalabban valószínűleg jobb volt. Egy bús évjárat nem túl vidám bora.

5 puttonyos aszú 1999

Véletlenül megkeveredett a sorrend. Jó is, hogy így történt. Melegebb, kifinomultabb illat- és ízvilág, kellemes karakter, mézes zamatok, magas szerkezet. Vad még kicsit – állapítottam meg bölcsen –, van ideje és tartaléka is.

6 puttonyos aszú 2000

Szebb és komplexebb, mint az előző. Szélesebb, hömpölygős, áradó illatokkal, gazdag zamatokkal, sok gyümölccsel, botritiszes komplexitással. A savak kevesebbek, mint a 99-esnél, de a kifinomultság és a játékosság több.

6 puttonyos aszú 1997

A slusszpoén. 97 vörösben jó volt, Hegyalján viszont a közepes évek között is csupán jóindulattal tarthatjuk számon. Ezzel együtt nagyon megérte aszút készítenie annak, akinek volt miből. A Hétszőlőnek volt. A színe sötétebb, mondjuk, olyan, mint az ászkolt iskola hároméveseié. Csak épp kristálytiszta, tükrösen csillogó. Illatai nem a friss, inkább az aszalt gyümölcsök vonalán mozognak már. Barack, birs. Aztán árnyalatnyi animalitás, földesség, dohány. Ízében kemény, határozott karakterű. Gyümölcsösségét is őrzi. Délceg, magas szerkezet, erőteljes savakkal, amelyek tökéletesen ellensúlyozzák a 6 puttonyos édességet. Száraz aszú. Érzetben, mármint. Még nincs forgalomban. Kovács Tibor azt mondja, akkor lesz, ha amúgy elfogynak a piacról a XX. századi évjáratok. Ennyit arról, hogy a Hétszőlő aszúi a kelleténél gyorsabban korosodnak.