A magyar borok iránt tartósan érdeklődő amerikaiak jelentős hányadát sikerült megszólaltatnunk, amikor Greg Tatar [l A szerző amerikai diplomahalmozó és hobbicukrász, aki tíz évvel ezelőtt habarodott bele a borba. Azóta hetente háromszor vakkóstol, több borfórum babérkoszorús hozzászólója, és hamarosan a Wine Enthusiastben is debütál. 2004-ben járt először Magyarországon és azóta a magyar borok fáradhatatlan transzatlanti propagátora. Az alábbi jegyzeteket 2005 őszén készítette.] elfogadta felkérésünket, és leírta tapasztalatait a tavaly nyáron meglátogatott Kreinbacher pincészet borairól.
A kommunista évek okozta válságból kilábaló magyar borászat egyre több jelét adja annak, hogy képes lesz az elődök örökségét méltóan továbbvinni. Az új borászatok egyik legnehezebb problémája a megfelelő birtokméret kialakítása. Mivel a régi birtokokat nagyrészt felbarabolták, ezért a borászok – különösen a történelmi borvidékeken – kénytelenek lassú és idegörlő munkával fölvásárolni a környék apró parcelláit abban a reményben, hogy így sikerülhet összefüggő területeket kialakítani. A somlói Kreinbacher Birtok a szerencsésebbek közé tartozik, mivel nekik sikerült több, elfogadható méretű területet fölvásárolniuk, és ezek mindegyike sajátosan egyedi adottságokkal rendelkezik.
2004 Cuvée
Illatában diós jegyek és némi fás jelleg. Szájban citrus és alma, a háttérben dió és fa. Árnyalatnyi édesség tompítja a savakat. Szép bor. Nem olyan tartalmas, mint az előző napokban fogyasztott rizlingek, de minden ízében tiszta. A 10 euro alatti ár méltányosnak mondható.
2003 Öreg Tőkék Bora
Illata almás pitét idéz, ízében vajas, almás zamat, aztán még több édes alma. A pörkölési aromákat mutató lecsengés azonban kissé erőtlen és rövid, és ez lerontja az egyébként kedvező összhatást. Viszont egy bizonyos ízlésnek ez a bor nagyon is megfelelhet. A savas, minerális, nem-gyümölcsös, fogkő-kaparó stílus kedvelői aligha fogják díjazni, de akik inkább cukrászsüteményt szeretnek majszolni, mint követ nyalogatni, azok méltányolni fogják. Azonnal szerethető, könnyen érthető bor, és ez a borsznobériánk fokától függően egyaránt lehet dicséret és dorgálás.
2003 Kreinbacher Birtok Szt. Ilona Cuvée
(a név már foglalt, ezért változni fog)
Ennek a bornak az illata is cukrászsüteményt idéz, de ezúttal alma helyett körte hangsúllyal. Szájban hasonlóan indul: vajas és tósztos alma, ami a lecsengés felé haladva kandírozott ananásszal gazdagodik. Minden elemében nagyon szép. Ez az érdekes házasítás egy Magyarország és Ausztria bizonyos termőhelyein igen szép borokat adó fajtára, az olaszrizlingre épül (ami welsch rizlingként, és más neveken is ismert). A rajnai rizlingnek ugyan csak névben rokona, de remek borokat ad – a Fertő-tó környékén édes borokat, de a közelmúltbéli tapasztalataink alapján száraz borban is kiváló. Ez a cuvée 80%-ban olasz rizling és 20%-ban hárslevelű. 13.5%, 4.6g/l maradék cukor.
2003 Somlói "Kőkonyha" Cuvée – (a "Kőkonyha" dűlőből)
Illatában almás sütemény, ami szájban némi fűszerességgel egészül ki, diós zamat és megnyerő florális jelleg nagyon halvány ananász jegyekkel. Összességében azonban elég erőtlen, kivéve a lecsengést, amely meglepő mineralitást és fanyarságot tartogat. 50% hárslevelű, 50% furmint, 13.5%, 1.5g/l maradék cukor.
2003 St. Ilona (Somló)
Nem cuvée – 100% hárslevelű. Illatában nyomokban almás sütemény jegyek, szájban vajas némi szárított virágos, körtés felhanggal és enyhe minerális jelleggel. Én úgy találtam, hogy a hárslevelűnek egy igen sajátos, ám nehezen leírható aromakaraktere van, aminek a Szt. Ilona is megfelel, de a vajas jelleg szokatlan ettől a fajtától. Én önmagában kevéssé kedvelem ezt a fajtát, de ez feltétlenül a jobbak közé tartozott. Az erjesztés és az érlelés 500 literes hordókban történt.
2003 Szt. Margit Olaszrizling – (Aranydomb dűlő)
Illatában almás sütemény, ananász és mezei virágok. Szájban intenzív ananász. Enyhén fanyar, de ez a fanyarság a túlérett gyümölcsé, annak citrusos jegyei nélkül. A lecsengés viszont valamiért erőtlennek hat. 5.6 g sav. Az erjesztés és az érlelés 500 literes hordókban történt.
Összességében valamennyi boruk szép volt. Megfelelő áron lelkes vásárlóközönségre számíthatnak. Borhibával nem találkoztam. Egyik sem volt középszerű, és mindegyik határozott ízlést tükrözött. Jól látszik, hogy a borok karakterét tudatos döntések alakítják és nem a játszi szerencse. A vajas, tölgyes zamatok a fiatal borokban, a gyümölcs érettsége és az egyes termőterületek egyedi jellegzetességeinek megőrzése mind azt mutatják, hogy a borásznak határozott, világos elképzelései vannak. A borok némelyike többéves érlelési potenciált sejttet, és határozottan elüt a más borászatoknál kóstoltaktól. A problémát én nem a borász munkájában vagy a termőterületben látom. A problémát az jelenti, hogy a pincészetnek vissza kellene hoznia a befektetett tőkét. Ezért aztán a boraik egy olyan árkategóriában szállnak versenybe, ahol se szeri, se száma a hasonló kvalitású és jólcsengő névvel rendelkező riválisoknak Németországból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Ausztriából vagy Franciaországból. És ezeknek a riválisoknak a marketinglehetőségei messze felülmúlják a Kreinbacher Birtokét.
Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az ifj. Bushnak és az amerikaiaknak szánt üzeneteiket ne hozzánk juttassák el!
Utolsó kommentek