Van olyan szépség, amiért alaposan meg kell dolgozni. A Csaba Cuvée ennél sokkal nagyvonalúbb. Nem szorul a segítségünkre. Univerzális szexepil és bónusz katarzis.

Én is a nevemre venném

Általában mély ellenszenvvel figyelem, ahogy borászok és újgazdag patrónusaik palackos emlékművet állítanak maguknak. Pedig "az-én-vagyok-a-csúcs-küvé" mozgalomnak van fogyasztóbarát oldala is: ilyenkor a legszebb hordókat is csapra verik. Az önszidolozás aztán nem egyszer önálló pályára áll, és a termék messze teremtője fölé nő. (Mondjuk, Vesztergombi Csabával még nem találkoztam, de a Cuvée alapján minimum egy Sean Connerybe ojtott Stephen Hawking, akit semmi szín alatt nem engednék a feleségem közelébe.)

A Csaba Cuvée története nem nyúlik messzire. Vesztergombi Feri bácsi addig noszogatta kisfiát, hogy alkosson már valami nagyot, mígnem a gyerek összekapta magát, és egy brutális zöldszüret után megszületett az 1999-es Csaba Cuvée. Az előkép Feri bácsi riojai álombora volt, ami jócskán eltért az itthon alapidolnak számító bordói stíltől. Én 2002 tájékán kóstoltam a 2000-est (sötét volt és szédítő), viszont rioját és bordóit azóta is csak elvétve (akkor sem a javából), így fogalmam sincs, hogy az álom valóra vált-e. Az összetétel viszont klasszikus bordói (cabernet sauvignon, franc és merlot egyenlő arányban). A 2000-es Csaba Cuvée aztán a nagy évjárat egyik emblematikus bora lett, amolyan "az okosok választása". (Az okosságot talán még én is összedobtam volna, de a cash-flow-val már gondjaim voltak. Bezzeg mázlista apámnak (szintén Csaba) egészen csinos kollekciót hordott össze a tehetős és lelkes baráti kör.)

A Vesztergombi Pincészet amolyan "great red hope": bár látszólag minden adott a berobbanáshoz, hosszú évek óta szunnyadnak a sztárpincészetek árnyékában (közben Albert gazda felhívta a figyelmemet, hogy a '90-es évek első felében ők voltak "a" szekszárdi pincészet – ez esetben tehát inkább comeback kidek lehetnének). A jót mindig hozzák, de a kiemelkedőt talán nem elégszer. A Vesztergombi Pince arculatának igazi meghatározója a bikavér. A 2002-es bikavérük a magor Decanter szerint 'best buy'. Engem sajnos soha nem tudott lázba hozni – szépnek szép, de nem eléggé. (Mellesleg, én a Takler 2003-as Bikavér Selection-t is a tisztes középszer kiemelkedő képviselőjének tartom, amiben nincs hiba, de fantázia sem sok.) És hasonló a helyzet az el nem készült 2002-es Csaba Cuvée alapanyagát elnyelő Turul Cuvée-vel is. De ahogy a plafont ritkán törik át, úgy a kutyába is ritkán mennek le (talán a Monarchia által forgalmazott 2002-es kékfrankos jutott hozzá a legközelebb).

De 3 év kihagyás után itt az új Csaba Cuvée, és hál' istennek kaptam egyet ajándékba.

Az új csúcs

A palack, a címke visszafogottan elegáns. Kb. 6.000 palack készült belőle, és megvan rá minden esély, hogy mire észbe kapunk, elfogyjon. A 2003-as presztízs küvék nagy része még nem jött ki, ezért korai volna nagyot mondani. De én megkockáztatom. Kevés esélyt látok arra, hogy lesz ennél jobb presztízs küvé. (És tekintettel 2004-re és 2005-re ez sajnálatosan hosszútávú előrejelzés.)

Sötét, telt, kissé lilába hajló perem. Közvetlenül bontás után az illatában szeder, áfonya, menta és borjúpörkölt (prózaibban: köménymag és fűszerpaprika). 5 órával később: ceruzagrafit, feketecseresznye, vanília, grillázs, cédrus, de mindenekelőtt diós bejgli-töltelék (a feleségem szíves közlése szerint tejben főzött, cukros darált dió). Szájban pirosbogyós gyümölcs, keserű csokoládé és cseresznymag. Élénk sav és markáns tannin, a kortyban csipetnyi édesség, ahogy kell. Kissé magas alkohol.

És akkor jöjjön a retorika! Kifogástalan anyagból klasszikus arányérzékkel felépített bor. Komplex, fűszeres és gyümölcsös, harmonikus és lendületes. És minden találkozáskor képes valamilyen új részlettel meglepni.

A klasszikus stíluson belül én 3 jegyben találtam egyedinek:

- univerzális szexepil: nincsenek olyan illat- és ízjegyei, amelyek ízlésgettóba kényszerítenék (sem nem animális, sem nem minerális)

- szekszárdi: fűszeres és szép savakkal megáldott

- a tanninok még nem teljesen épültek be (de én ennyi tannint egy nagy bortól elvárok)

Ez a második pannon vörös, amit szólótesztben nemzetközi klasszisnak minősítettem, azaz 8 ponttal honoráltam. De a Csaba Cuvée tökéletes ellentéte a Bock Syrah-nak. A Bock Syrah tör-zúz, maga alá temet. Ez viszont egy mesterien megkomponált szonett. Sok kis részletből, szigorú szabályok szerint épített, mégis spontánnak ható műremek. Azt is magával ragadja, akinek nincs szeme a finom részletekre. És azt is, aki az hitte, hogy a bordói küvé egy idejétmúlt, reménytelenül kiüresedett műfaj.

Gazdaságos klasszis

Tegnap egy szolid vaktesztbe merítettük a Csaba Cuvée-t. Kissé szorongtam ennyi szuperlatívusszal a fejemben. De nem hagyott cserben. Biztonságos magasságban lebegett a mezőny fölött. Furcsán hangozhat egy kb. 7 és fél rongyot kóstáló borról azt mondani, hogy kiváló vétel. De az az igazság, hogy ha valahol Bolgheriben elém tennék mint 100 euros szupertoszkánt, akkor összecsinálnám magamat a gyönyörűségtől, és nagyon is indokoltnak érezném az árát. 30 euroért alkalmi vétel.

(A Csaba köré 2003-ban egész borcsaládot kerekítettek Reserve néven: Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot (a Csaba alkatrészei), valamint a Porkolábvölgyi Kékfrankos Válogatás. Ezek a borok kis mennyiségben (1600-2000 palack) kerülnek forgalomba, és kizárólag a Veritas értékesíti őket. A Csaba Cuvéet a Veritas, és kisebb mennyiségben a Bortársaság ill. a Corvinus forgalmazza.)