Leküzdjük magunkban a szélsőbaloldalit és leemeljük a marketpolcról Csányiék 2003-asát. Fejlődnek, fejlődnek és még fejlődni fognak. Az ár-érték arány már jó, de az igazi nagy bor még messze. Eljön-e vajon az az idő, amikor minden villányi bor Kopár-dűlős lesz?

***

Amióta a XXI. század Csák Mátéja betette valamennyi végtagját Villányba, azóta tudni lehet, hogy előbb-utóbb nagy bort fog csinálni. Nem ő, nyilván, hanem majd neki valaki, egy jól megfizetett valaki, egy repülő vagy abszolúte földi telepítésű borász. (A közszájon forgó Michel Rolland-legendát a Csányi-Teleki-portán ezerrel cáfolták.) Igazán nagy bor még nincs, de a 2002-es évjárat óta drámaian emelkedik a Teleki címke alatt forgalmazott italok minősége, érdemes tehát rápróbálni az újabbakra a marketban, érdemes leküzdeni a sokakban meg-megkavarodó ellenérzést is, miszerint az ország leggazdagabb embere zsebébe kell tenni még egy-két ezrest; de hát nézzünk szembe a szembenézendőkkel: aki ma ki akarja zárni a Csányi-birodalmat az életéből, annak minden lépésére figyelnie kell, nem tudhatja, hogy egy ártatlan kinézetű párizsi, egy liter benzin vagy egy kilowattóra áram által gazdagítja éppen az uradalmat.

Tehát ha leküzdöttük magunkban a szélsőbal- vagy -jobboldali maligánforradalmárt, akkor rávethetjük magunkat a Chateau Teleki - Villány (bakker, ezt az egyszerű nevet) Villányi Cabernet Sauvignonjára. 5273-as számú palack, az évjárat 2003, és a termőhely a merített papír hatású címke tanúsága szerint: Kopár-dűlő.

Itt letáboroz az ember egy pillanatra. [csupor mode on]Az már biztos, hogy a Kopár a világ legnagyobb dűlője. Amióta Gere a legerősebb magyar vörösborbranddé tette ennek a dűlőnek a nevét, azóta nehezen találunk Villányban olyan borászt, aki ne készítene Kopár-dűlős bort. Érdemes volna összeszámolni egyszer, hogy hány százezer palacknyi bort terem évente ez a csodás óriásdűlő. [csupor mode off]

Tehát ez a Teleki már a legújabb generációból való, olyannyira a legújabból, hogy közepesen tájékozott borbuzi is azonnal ráismerhet az újvilági stílus bontakozó jegyeire. (Lehet, hogy mégsem legenda az a Rolland-affér? Vagy ha az, akkor is egy lelkes követőjét kell sejtenünk a háttérben.) Az illatban sok málna, mellé vanília is (málna-vanília fagylalt, Yogen-Früz, de tényleg), és melléje kesernyés-kávés, odaégettes-bakelites illatok is.

Ez a fajta égettség végig ott marad ízben is, ellentétben a málnával, ami eltűnik a korty elején gyorsan. A kétezer forint körüli árhoz mérten sűrű, nehéz anyag, még ha a két árkategóriával följebb versenyző nagyágyúkhoz nem is mérhető. A robusztusság érzetét erősíti az is, hogy elegancia és igazi harmóniák nincsenek a borban, ami van benne, az mind nagy, harsány, erős akar lenni. Legfőképp a tannin, persze, ami el is intézi a bor végét rendesen, ferrobondi erővel ragasztja szájpadlásra a nyelvet. Hozzája még a jelentős extrakt- és alkoholédesség. Kicsikét olyan, mintha a nagy alkoholos, csokoládés újvilági stílus csókolózna össze a kilencvenes évek rusztikus, brutáltanninos villányi oskolájával.

Árérték arányban ígéretes, ezért 4 ponttal OK.